Somogyi Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-28 / 252. szám

SOMOGYI HÍRLAP 6 Somogyi tájak 1998. október 28. szerda A pusztán nincs luxus A méhészkedésről 77 évesen sem mondanak le Viola Jánosék Viola Jánosék tizenegy éve élnek Lipótfán. Nyu­galmat, békét leltek Itt. ________LlPÓTFA_______ B üssüben töltötték életük nagy részét, de nem akartak ott megöregedni. Sokfelé ér­deklődtek. Lipótfa mellett döntöttek, választásukat az­óta sem bánták meg. Bár — mesélték — nagyon szerény környezet fogadta őket. — A pusztán most sincs vá­rosi luxus, tíz éve pedig külö­nösen egyszerű volt errefelé az élet — mondta Viola János. — Lipótfa távol van a faluköz­ponttól, az egyszerű napi be­vásárlás is időnként fejtörést okozott. Mégsem adtuk fel, hiszen nyugalmat találtunk. Kilométerek választják el egyik településrészt a másik­tól. Nincs szomszédolás, a családi látogatáson kívül szinte mindig csak kettesben vagyunk. Én már hetvenhét múltam, de a feleségemmel szinte mindennap dolgo­zunk. Még most is méhész- kedem, igaz, már csak né­hány családot tartok. A puszta is változott. A ba­rátságos nappaliból telefo­non bárkit elérnek. A szóra­kozásról pedig a parabolaan- tennás televízió gondosko­dik. FOTO: HORVATH MONIKA A korábban félkész ház idővel igazi családi otthon lett. Mindezt temérdek mun­ka és lemondás árán érték el. Csupán azt fájlalják, hogy ke­vesen lakják a környéket. A hely ugyan szép fekvésű, ám a komfort még hiányzik. Biz­tonságban élnek. — Ezek nélkül nem lehet élni — mutat az asszony a ku­tyákra. — Csupán egyszer fordult elő, hogy gyanús ala­kok ólálkodtak itt. Megálltak a kert végében és legalább másfél órán keresztül figyel­tek minket. Egy szót sem kér­deztek, s hosszas várakozás után végül is eloldalogtak. Harsányi Miklós Kis települések komfortja Köszöntő táblák, felújított épületek Új tantermek Két új tante­remmel bővül a jutái általános iskola. A beruházás - amely­nek egy szilvásszentmártoni vállalkozó a kivitelezője - ti­zenötmillió forintba kerül. A költségek hetven százalékát az önkormányzat finanszíroz­za, a harminc százalékot a Cé­da pályázaton nyerték az is­kolabővítéshez. A vállalkozó december közepére ígérte a két új tanterem átadását. A hősök emléke Kisasszon- don a templommal szemközti területen állítottak "emlékmű­vet a hősöknek. Az emlékmű­vet a kaposfői Torma János kő­ből faragta. Két járatpár Rinyakovácsi, Gige és Csököly önkormány­zata kezdeményezte, hogy a Kapos Volán két új járatpárt biztosítson a munkába, isko­lába indulóknak, illetve a ha­zaérkezőknek. A Rinyaková- csi-Kaposvár között e hónap elejétől közlekedik a két autó- buszjárat, aminek működteté­séhez nem kellett hozzájárul­niuk az önkormányzatoknak. Vízmű társulat alakult Dom­bóváron a Szuhaj-dombi vá­rosrész szennyvíz csatorna­építésére jött létre egy vízmű társulat. A beruházáshoz elő­teremtődtek a források, s a hatszázötven ingatlantulajdo­nos hetven százaléka jelezte csatlakozási szándékát. Borzkárok Évről évre jó pár ezer forintos kárt okoznak a borzok a zselickisfaludi portákon. Mivel védett állat, kártérítést senkitől sem követelhetnek a gazdák. Van úgy, hogy azt hiszik: a vad­disznó dézsmálta meg a kuko­ricásukat, és a vadász-társasá­gokkal akarják megfizettetni a kárt. A vadőr már olyan esetről is beszámolt, amikor szeme láttára kilenc borz tarolta le a kukoricát. Ölbei Miklós zselickisfaludi vadászmester kertjében is gyakori az éjszakai vendég. Régóta bosszankod­nak miatta, de amióta védett állat a borz, semmit sem lehet ellene tenni. Bárdudvarnok Tizenhat része van Bárdud­varnoknak. A legeldugot­tabb helyen élők is - jogosan - követelik a komfortot, a ve­zetékes vizet, a gázt, a kö- vesutat. Lipótfán a gyakori esőzés elmosta a víz az utat, Szilvásszentmárton önkor­mányzata abban remény­kedik, hogy sikerül megva­lósítani a pénz híján elma­radt beruházásokat. Leginkább egy szilárdszemét­tárolóra lenne szükségük, de eltömítette az árkokat. Ezt, a kaposdadai és a csermányi utat is szeretnék mielőbb megépíteni. Lipótfán, Olaj­hegyen és Kaposdadán még egészséges ivóvíz sincs. Ter­vezik, hogy ütemezve végzik el a munkálatokat, s három­száz helybeli kap vizet. csak társulás révén remény­kedhetnek a megépítésében. A Kaposvárról Szenna felé vezető út legvégén fekvő zsák- település lassan mozdul előre. Mindössze egy német család vett házat, s olykor a gyalogtú­Nagypusztán a kánikulában rendre kiszáradtak a kutak, ezért egy fúrt kutat építet­tek, egyelőre közkifolyóval. A vízprogram itt is folytató­dik, csakúgy, mint a gázve­zetés. Sokan igénylik, s így Bányára és a Lipótfára is ki akarják vezettetni. (Lőrincz) ra résztvevői menetelnek át a falun. Horváth Istvánná pol­gármester abban reményke­dik, hogy Szenna és Zselickis- falud idegenforgalmának élén­külése településükre is jó ha­tással lesz. (Várnai) A szép faluképhez hozzá­tartozik, a település köz­épületeinek rendben tartá­sa is. A szerény lehetősé­geink ellenére is költünk erre a célra. Ezt Rózsás Gyula kaposújlaki polgár- mester mondta. Kaposújlak Végeztek az orvosi rendelő kül­Szépen termett szőlő az idén, de a must cukorfoka kisebb volt a tavalyinál - mondta Gál József mos- dósi polgármester, aki az ősi birtokon, a Vigadó-he­gyen gondozza szőlejét. Mosdós Kilencven gazda jár ki a szőlőhegyre, köztük sok a fia­tal. Örül ennek a polgármes­ter, aki Szente Gyulával, Pál Károllyal, Betli Józseffel, Völ­gyi Attilával és Gál Gyulával a közelmúltban arra vállalko­zott: elindítják a nyitott pince mozgalmat. Most toborozzák azokat a gazdákat, akik szíve­sen beállnának a sorba, s he­tente egy nap felváltva fogad­nák pincéjükben a hegyköz­ségbe érkezőket. A tüdő- és szívkórházzal sok közös rendezvénye van az önkormányzatnak. Szíve­sen látnák a hegyen a konfe­renciák résztvevőit és az át­utazókat, a turistákat egy­aránt. Nemcsak a Vigadó-he­gyi jóféle borok — oportó, ső homlokzatának a felújításá­val, ami több mint 60 ezer fo­rintba került. Most a faluház csinosítását tervezik. Ha az idő engedi, rövid időn belül a sport­öltöző következik,és a temető környékét is rendbe teszik. — Rendezett települést aka­runk, olyat, ahová öröm betér­ni. Köszöntő táblákat, buszvá­rót helyeztünk el - tette hozzá a polgármester. H. M zweigelt, királyleányka, riz- ling, zöld vertelini — hírét vinnék el messze földre, ha­nem a faluét, a hegyközségét is. A hegy a legenda szerint egyidős a településsel; idáig nyúlt a Pannon-tenger. A haj­dani mosdósiak a dombra vo- • nultak, majd kései utódaik folytatták a szőlőtermesztést. — A borkultúra szakmai háttere megvan, hiszen jó pár szőlősgazda büszkélkedik dí­jazott borral — mondta Gál József, akinek a pincéje tele van oklevelekkel. — Már csak a magyaros vendégfogadás van hátra, hogy a pincéhez ta­láljon a vendég. S ha már indul a szíves szóra, akkor nemcsak a taka­ros szőlőskerteket nézi meg, és kóstolja meg a zamatos ne­dűt, hanem felmegy a kilátóra is, ahonnan jó időben ellátni a Mecsekig. Van itt egy dúsan faragott székelykapu Erdély­ből, és egy szép kápolna is, ahol jeles ünnepeken szabad téren misézik a mosdósi plé­bános. (Lőrincz) Kevés még a turista A Vigadó-hegy leve Kolostor vagy udvarház romjai a határban Régésznő az árokban Értékes középkori leletre bukkant a Gálosfához tar­tozó Kistótvárosban M. Aradi Csilla, a megyei mú­zeum régésze. KlSTÓTVÁROS Kutatóárkot húzva előkerült egy torony alapozásának hitt falmaradvány. 170 cen­timéter mélyre ástak, de még nem találták meg az al­ját. A régész szerint elkép­zelhető, hogy egy pálos ko­lostor maradványaira buk­kantak, hiszen a szakiroda- lom alapján itt állhatott az 1335-ös alapítású, Szent László emlékére emelt ko­lostor. Sok törmeléket hoz­tak felszínre, sőt zöldmázas, díszített kályhacsempe-ma- radványokat, edénytöredé­keket is találtak. A gálosfaiak úgy tudják: valaha kolostor állt itt, de az sem zárható ki, hogy egy ré­gi udvarház romjait találták meg a régészek. Az okleve­lek ugyanis többször emlí­tik, hogy a Szerdahelyi, illet­ve Imrefy család a kolostor birtokán épített várat, emiatt hosszasan pereskedtek. A feltárás folytatódik, M. Aradi Csilla és csoportja ha­marosan újra kivonul a te­repre. S akkor talán már biz­tosan megállapíthatják a le­letek eredetét. (Lőrincz) Művészeti képzés a kis iskolákban Zongorához ülnek legtöbben Egyre több kis település iskolája próbálja helybe hozni a zeneoktatást, a művészeti képzést, hogy növelje az esélyegyenlő­séget. A gyereknek így nem kell beutaznia a vá­rosba, s az iskola külön fejkvótát kap a tanulók után. Hetes, Kaposmérő, SOMOGYJÁD Már a múlt tanévben is mű­ködött a művészeti iskola Hetesen. Karsai Józsefné, a Somssich Imre Általános Is­kola és Óvoda igazgatója el­mondta: a művészeteknek fontos szerepet szántak a pe­dagógiai programjukban. Mi­vel kis csoportokban oktat­nak zenét és táncot, több idő jut egy gyerekre, s így talán még lépéselőnyt érnek el más, városi intézményekhez képest. A százötven diák kö­zül százharmincöt jár a mű­vészeti iskolába. Az igazgatótól - aki abban bízik, hogy még inkább szel­lemi központ lesz az iskola - azt is megtudtuk: tervezik a drámapedagógógiai és a kép­zőművészet, kézműves tan­szakot is. Az alapítványi is­kolában nincs tandíj, s az ál­lami támogatásból a különfé­le technikai berendezésekre is futja. A kaposmérői Hunyadi Já­nos Általános Iskola kétszáz­ötvenhat tanulója közül nyolcvanan vesznek részt zongora-, furulya- és gitár­órákon. Az ovisok már tavaly is tanulták a szolfézs alapja­it. Hamarosan összeállhat egy iskolai zenekar. Kaposmérőben zongorázni tanulnak a legtöbben. Herczegné Mayer Ilona igaz­gatóhelyettes örül, hogy a színházi előadásokról nem maradnak le tanítványaik. Az idén is indul a kézműves­szakkörük, ahol kedvükre szőhetnek a gyerekek. Kovács Gyuláné, a somo- gyjádi Illyés Gyula Általános Iskola igazgatója azt tartja fontosnak, hogy a volt nö­vendékek érzelmileg is kö­tődhetnek az iskolához, mi­vel 22 éves korukig részt ve­hetnek a művészeti képzés­ben. A somogyjádi iskola tanu­lóinak hatvan százaléka je­lentkezett zene- és néptán­coktatásra. Itt is a zongora a legkedveltebb, de klarinéton, hegedűn és népi hangszere­ken is megtanulhatnak ját­szani. Megtudtuk: tervezik a jövőben a képzőművészeti tanszakot is. Lőrincz Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom