Somogyi Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-10 / 238. szám

A magyarító Gyenes Kevesen tudják, de neki köszönhetjük, hogy ma már nem dieselmozdony mellett húz el a pasteur- izált tejet kedvelő crossmotoros a camping felé. A nyelvújító Reményi Gyenes István, nyelvújító ne­véhez emellett könyvek, újságcikkek, opera- és sanzonszövegek is fűződnek. A 90. éves újságíró, a világhírű fotóművész, Juan Gyenes bátyja, és korát meghazudtoló mun­kabírással nemritkán még ma is napi tíz órát dol­gozik. — Egyfajta emberi csodának érzem magam, mert ebben a korban már nem furcsa, ha meszese- dik az agy. Igaz, én mindennap alaposan megtor- násztatom - mondta a Somogyi Hírlap Vasárnap Reggelnek Reményi Gyenes István, mégpedig Csurgón, ahová ellátogatott. — Nagyapám, Reményi Samu itt alapította az első önkéntes tűzoltó-egyesületet 1874-ben, és a megyei szövetség létrejötte is a nevéhez fűződik. Egészen a kaposvári érettségimig, 1927-ig minden nyaramat Csurgón töltöttem, így rengeteg emlék köt ehhez a városhoz. A nagyszüleim háza már nem áll, mégsem mertem benézni az udvarba, hogy lássam a régi fákat. Minek fájdítsam a szí­vem? Emlékszem, városi gyerekként nekem nem engedték meg, hogy zsiványkodjak; titokban mégis sokszor másztam fára, mezítláb jártam, szedret szedtem a barátaimmal. Nem tudok jobb kifejezést: melegíti a szívemet, hogy ismét itt jár­hattam. — Második kiadásban jelent meg a zsidó nagysá­gokról szóló Ismerjük őket? című kötete. Most min dolgozik? * — Koromnál fogva talán többre emlékszem ebből a századból az átlagos embernél, így ezeket az emlé­keimet igyekszem is közölni. — Számos sanzont is fordított. Lesz-e folytatása? — Szó van arról, hogy Hegedűs D. Géza rendez es­tet ezekből. Nemrég egy Krúdy-novella alapján ope­raszöveget írtam, ehhezremélem, sikerül zeneszer­zőt találni, s bemutatják a darabot. Műfordítóként egyebek között a West Side Story és a Hegedűs a ház­tetőn verseinek a fordításán dolgoztam. — És a nyelvművelő Reményi Gyenes István „he­nyél"? — Harminc évig voltam az Autó-Motor olvasó­szerkesztője, sokáig a nyelvészeti bizottságban is működtem, s a mai napig foglalkoztat a nyelv, egy­fajta nyelvőrség ez. Példát mondok: semmi nem indokolja a kresz és a Fiat szó csupa nagybetűs írá­sát. Annak idején a kresz szavunk a Közle kedés­rendészet Szabályzatának a rövidítéséből szüle­tett, ma már azonban a közúti közlekedés szabá­lyairól beszélünk. Ezek apróságok ugyan, de hi­tem szerint nyelvünk szempontjából mégsemha- szontalanok Balassa Tamás Magyarországon megszülető gyermekek 9,5-10 százaléka sé­rülten jön a világra. A tőlünk nyugatra lévő országokban hétszázalékos ez az arány. Ott a társadalom fenntartások nél­kül befogadja a fogyatékoso­kat, nálunk még amolyan va­rázsszó az integráció. Bármily örömteli is a terhes­ség, a várandós anya gondola­taiban rendre felmerül a féltő kérdés: ép, egészséges gyerme­ket hoz-e a világra? Még a fej­lett orvostudomány sem képes teljesen kiszűrni előre a fogya­tékosságot. — Napokig küzdöttem azért, hogy valamilyen információ­hoz jussak, mert titkolták elő­lem az igazságot a szülés után — mesélte Schneider Cvetomimé. - Jó lenne, ha tud­nák az orvosok, akkor is fontos a bizonyosság, ha rossz a hír. A sok mellébeszélésből persze előbb utóbb magamtól rájöt­tem, hogy baj van. Később töb­ben próbáltak meggyőzni: ad­jam a kicsit intézetbe, s törőd­jek a másik két ép gyerekem­mel. A most ötéves kisfiú a kopo­nyát érintő súlyos csontosodási zavarral született, s túl van a ti­zenkettedik műtéten, ebből ki­lencet a koponyán, hármat a szemen végeztek. Az édesanya végtelen türelemmel viseli, ha az idegenek megbámulják a különös arcocskát. Az ismerő­sök elfogadják, s tudják, hogy a szokatlan külső mögött tüne­ményes, kedves személyiség bújik meg. — A gyerekközösség sokkal könnyebben befogadja Lolót, mint a felnőttek. Minden kér­désükre válaszolok, s pillana­tok alatt napirendre térnek a dolog felett. A gyereknek az a természetes, amit lát, elfogadja a másságot. Csak a felnőtt ítél azonnal. A Tanulási Képességet Vizs­gáló Szakértői és Rehabilitáci­ós Bizottság egyik helyiségé­ben egy vendég gyógypedagó­gus-gyermekpszichológus, dr. Csiky Erzsébet, a Bárczi Gusz­táv Gyógypedagógiai Tanár­képző Főiskola docense foglal­kozott Lolóval. A kisfiú a játé­kot, a sikert élvezte, a szakem­ber pedig pöttömnyi páciense jókedvű hozzáállását. — Ebből a kiegyensúlyozott, barátságos kisgyerekből sugár­zik az emberek iránti bizalom — mondta a szakember. — Lát­szik, hogy az édesanya nem el­rejteni, hanem elfogadtatni akarja. Sok család csapásnak, tehernek érzi a fogyatékos csa­ládtagot, pedig nagyon fontos, hogy a normál közösség befo­gadja a sérülteket. Jó példa er­re a program, amelyet Budafo­kon vezetek, ott valamennyi bölcsőde és óvoda kész fogadni a fogyatékosokat. A tapasztala­tok nagyon jók, egyébként en­nek a jogszabályi feltételei is adottak. Ha egy óvoda három sérült gyermeket felvesz, akkor már egy gyógypedagógus szak­embert is felvehet hozzá, a pénzbeli támogatásnál pedig emelt normatívára jogosultak. Loló csak nehezen talált meg­értést lakóhelyén: az édesanya egyéves próbálkozása után szeptembertől végre napi né­hány órára befogadják a kisfiút az óvodába. A család nehézségeit az is növelte, hogy bár a műtéteket a győri katonai kórházban is ké­pesek elvégezni, de azt nem tá­mogatja a társadalombiztosí­tás, ezért minden alkalommal Németországba kell utazniuk. Lakóhelyükön, Fonyódon nincs sem fogyatékosokkal fog­lalkozó gyermekintézmény, sem ilyen sérülésre képzett gyógypedagógus, ezért az édesanya hetente háromszor Kaposvárra autózik a fiával. így oldja meg az értelmi- és látás­fejlesztést, a logopédiai foglal­kozást, valamint, hogy egy ki­csit gyerekközösségben is le­hessen Loló. Tóth Attiláné szerencsére másfajta hozzáállást tapasz­talt a környezetében. Az ő fi­gyelmét éppen az óvónők hív­ták fel arra, hogy szakember­hez kellene vinni a kislányt, mert a közösségben kiderült, hogy fejlődése eltér a többitől. A fogyatékosság felderítése után is ott maradt a gyermek, s a toponári óvodában gondo­zók és gyermekek közösen ügyelnek rá, szeretettel veszik körül. Tudják, de nem érezte­tik vele a másságát. Az ilyen és hasonló gonddal küzdő szülőknek szervezett tan­folyamot az Effeta Alapítvány, amelyet néhány éve épp a fogyaté­kos gyermekek szülei hívtak életre. Egy pályázatot megnyerve most le­hetőségük nyílt a komplex segít­ségnyújtásra, bemutatták a fejlesz­tést szolgáló módszereket, s a meg­hívott neves szakember egyénre szabott tanácsokat is adott. Tizenöt szülő élt egy héten át a konzultációs lehetőséggel. Itt, So­mogybán is megmozdult valami a segítő területen: negyven kaposvá­ri bölcsődei gondozó szintén ér­deklődött a program szakmai része iránt. Remélhetően a társadalom mind jobban elfogadja a másságot, megerősödik bennünk a toleran­cia, s nemcsak megbámuljuk a fo­gyatékosokat, hanem segítő ke­zet is nyújtunk. Izményi Éva Per a kíséitetlaktanyáert A tengődi képviselők határozatban utasították vissza Farkas István tabi polgármester véleményét, amely szerint a Tengőd ha­tárában az egykori szovjet kísértetlaktanya ügye egyéni érdekek miatt nem zárult le. Tengőd, a több mint 850 éves település alig tíz kilométerre fekszik Tabtól. Az egykori gyurgyóka- pusztai szovjet laktanya szült viszályt most a két te­lepülés önkormányzata között. Valószínű bírósági ügy lesz belőle. Lakos Já­nos mezőgazdasági vállal­kozó, képviselő-testületi tag (a laktanya egy részé­nek tulajdonosa) azt mondta: a tabi polgármes­ter elferdítette a valóságot.- Tengődnek lehetősége volt, hogy a laktanyát in­gyen visszakapja, ha ezt a múlt év tavaszán bejelenti - mondta. - Úgy tudtuk azonban, hogy az állam csak akkor adta volna visz- sza a laktanyát a község­nek, ha kötelezettséget vál­lal az ottani egykori laká­sok átépítésére, illetve a laktanya egy részét iparfej­lesztésre hasznosítja. Ten­gődnek erre nem volt pén­ze. Tabnak viszont jól jött volna, ha a várostól mind­össze három kilométerre lakásokat építhet, felújít­hat. Minárik László polgár- mester - a képviselőtestü­let tudta nélkül - tárgyalt is Tabbal arról, hogy az ön- kormányzat tízmillió forin­tért eladja a városnak a lak­tanyát.- Miután Tab vételi szándékát megtudtuk, mi vevőnek jelentkeztünk. Az ÁPV Rt-nél egyébként nem is értették, hogy miért nem a tengődi önkormányzat igényelte vissza. Kiderült az is, hogy nincs lakásépí­tési kötelezettség, mert az ingatlan külterületen van, nincs infrastruktúrája és rendezési terve sem. Az ÁPV Rt-nél azt mondták Lakos Jánoséknak, hogy a lakta­nya csakis Tengődé. Ott mindjárt meg is fogalmaz­ták kérvényüket, amely­nek alapján visszaigényel­hették mindenféle kötele­zettség nélkül. A hazaérke­zés után testületi ülés dön­tött a visszaigénylésről. Tab ezután nyújtotta be vételi szándékát. Az ÁPV Rt-nél azt javasolták: pró­báljanak megegyezni a tabiakkal, mert ha nincs egyezség, akkor a lakta­nyát a város veszi meg és a pénz az ÁPV Rt-é lesz.- Ekkor Ágh János vál­lalkozóval úgy döntöttünk, hogy a laktanya egy részét megvesszük mi, ahol az ipari részt fejleszthetjük - mondja Lakos János. A két önkormányzat között sok huza-vona után egyezség született: Tengőd Tabbal előszerződést köt a laktanya egy részének el­adására, a másik részt pe­dig Ágh János és Lakos Já­nos vásárolta meg. Az egyéni vállalkozók befizet­ték a vételárat a tengődi önkormányzatnak, Tab vi­szont az előszerződést kö­vető 30 nap alatt sem.- Azt javasoltuk, hogy vizsgáljuk felül a tabi ön- kormányzattal kötött szer­ződést - folytatta a vllalkozó-képviselő -, de hiába kértük a polgármes­tert és az alpolgármestert. Sőt - a testület jóváhagyása nélkül -, a polgármester aláírta az adásvételi szer­ződést és a városi önkor­mányzat másnap átutalta a pénzt. A megyei közigaz­gatási hivatal kimondta: a polgármester törvénysér­tést követett el, mert testü­leti döntés nélkül írta alá a szerződést. Minárik László polgármester lemondása előtt határoztunk arról is, hogy Tabnak fizessük visz- sza a vételárat és semmisít­sük meg a szerződést. Ezt sem hajtotta végre a falu polgármestere. Időközben Tengőd ille­tékesei a földhivatalnál is leállíttatták az iktatást. így nem is jegyezték be a te­lekkönyvbe, hogy a lakta­nya egy része Tabot illeti. A tabiak nem is vehették birtokba a megvásárolt lak­tanyarészt. Tabon a laktanya sorsá­ról mindig zárt ülésen tár­gyaltak a városatyák. így volt ez legutóbb - az au­gusztus 27-i ülésükön is. A Somogyi Hírlap szeptem­ber 1-jei számában Farkas István polgármester lakos­sági kérdésre azt válaszol­ta: „Valóban vásároltunk ingatlanrészt, 11 millió fo­rintért. De a birtokba véte­lére nem került sor, mert a tengődi önkormányzat - elsősorban egyéni érdekek miatt - az adásvételi szer­ződést megtagadta. Bírósá­gi ügy lesz belőle, ezért ad­dig az önkormányzat célja­iról sem kívánok nyilat­kozni.” Farkas István polgár- mester a Somogyi Hírlap kérdésére annyit mondott: egyelőre nincs bejegyezve a tulajdonjog, mivel volt né­hány pontatlan telekkönyvi, helyrajzi szám megjelölés az adásvételi szerződésben. Ezt ki kellett volna javítani, de Tengőd nem írta alá a módosítást. Emiatt a városi önkormányzat bírósághoz fordul. Lakos János azt felel­te erre: többször is kérte Far­kas István, hogy az ügy tisz­tázása érdekében együtt áll­janak a nyilvánosság elé. A tabi polgármester ezt eluta­sította. Krutek József

Next

/
Oldalképek
Tartalom