Somogyi Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-05 / 208. szám
Európa szívében, Európa szívéhez Sok szó esik az Európai Unióba tartó Magyarországról, miközben itt élünk a kontinens közepén, s a héten Európa napokat rendeztek a megyében. Tudósokat, világot járt embereket, történelmünk jó ismerőit kérdeztük: mit jelent számukra az európaiság? Dr. Csapó János egyetemi tanár, Pannon Agrártudományi Egyetem: — Büszke vagyok arra, hogy Magyarországon, Európa közepén élek, s hogy ez a kis nép olyan sok nagy embert adott a világnak, köztük számos Nobel-díjast. Tudományos eredményeinket elismerik, keresik velünk az együttműködést. A világban járva érzékelem, hogy szellemi javainkat tekintve nem maradunk el egyetlen nemzettől sem, s a nyugatinál rosszabb körülmények között is képesek vagyunk maradandót alkotni. Európa a tágabb hazám. Bősze Sándor levéltárigazgató: — Fiatal koromban a francia forradalmat jelentette az európaiság, ma pedig olyan korszerű gondolkodási módot, amelynek segítségével bővülnek az emberi lehetőségek, és olyan egzisztenciális konszolidáció felé vezet, amely megteremti a nyugodt alkotómunka feltételeit. Dr. Viski Anna, a Kaposi Mór Megyei Kórház osztályvezető főorvosa: — Mit nevezünk európaiságnak? Azt, amit Hollandiában vagy Skandináviában tapasztaltam? A felszabadult gondolatokat, a magas életszínvonalat, a nemzetek közötti konfliktus eltűnését? Örülnék, ha így lenne. Annak már nem, ha a nemzeti sajátosságok is eltűnnének! De hol a határ? Azt hiszem, az az európai gondolkodás, ha elfogadjuk a másságot, például a szűkebb közösségben, a lakótelepülésen és a munkahelyen is. Lőrlnczné dr. Szabó Tünde megyei főépítész: — Akkor jó, ha velünk is nyer Európa, és mi is nyerünk a szálak szorosabbra fonásával. Úgy kell Európába tartoznunk, hogy közben ne felejtsünk el magyarnak maradni; őrizzük meg identitásunkat, ápoljuk kultúránkat. Az európaiság gondolata előremutató, ha nem akarunk beolvadni, hanem értékeinket féltve, megőrizve és megismertetve tartozunk a közösségbe. Zetz József középiskolai tanár: - Európainak vallom magam szíwel-lélekkel, hiszen a népünk 1100 éve itt él Európa centrumában, a Kárpát-medencében. Bosszant, amikor azt mondják, Európába megyünk, hiszen ez a kontinens középpontja. Elődeink az évszázadok során mindig becsületesen ellátták a helyzetünkből fakadó védelmi funkciót, ahol ezt nem tudják, ott hiányos a történelemszemlélet. El kellene érni: ne egy ázsiai népként kezeljenek, hanem európaiként. Nem vagyunk másoknál magasabban, de alább valók sem. Dr. Miklós Endre nyugdíjas tanár: — Most újra azt a politikát folytathatjuk, amelyet Szent István megkezdett. Ő fordított bennünket Nyugat-Európa felé, s mi ebben éltünk 1944-ig. A kelet-európai vallás és kultúra tőlünk mindig idegen volt, a magyarság ezer évig a nyugati kultúrával élt együtt. Visszatértünk arra az útra, amelyen haladtunk. Dr. Ujkéry Csaba, a megyei bíróság elnöke: — Az európaiság számomra egy bizonyos kultúrához és közösséghez tartozást jelent. A jövőt, de nem feledve gyökereinket, ezeréves múltunkat ezen földrész szegletében. Nem ér a nevem! Nem ér a nevem, káposzta a fejem! Emlékeznek rá, gyerekkorunkban hányszor léptünk ki ezzel a varázsmondókával a magunk teremtette játék bűvköréből? A névnek mágikus ereje van, s mint tudjuk, kötelez — nőmén est omen —: magában hordozza végzetét. Akad, akit a véletlen, vagy bohó kedvű szülei révén egy életen át üldöznek vele. Ilyen somogyi embereket kérdeztünk sorsformáló nevükről. o A kaposvári Dunszt Sándor és felesége a házasságkötés előtt még azt fontolgatták, hogy magyarosítják csúfolódásra alkalmat bőven kínáló nevüket, aztán elálltak a tervtől. Az asszony azóta megszokta, hogy minden bemutatkozáskor rövid magyarázatra szorul: Dunszt, mint a be- főttes üveg. Balázs fiuk háromévesen végleg megelégelte a dolgot. Amikor a szokásos ellenőrzés után kijöttek a gyerekorvostól, a kínos jelenet után elemi erővel robbant ki belőle a kérdés: — Anya, nem lehetne megváltoztatni a nevünket, mondjuk váj- lingra? © — Hívtak már bennünket Pukknak is, Mukknak is, és persze mindig betűzni kell a nevünket — mondja a 49 éves Huckné Kovács Erzsébet, aki állítja: nem csuklik többet, mint mások. — A család német eredetű neve sokáig nem tetszett a lányomnak, aztán amikor férjhez ment, mégsem szabadult meg tőle. Amikor megszületett a kis- unokám, Róbert fiam azt mondta: ha már Hack Péter befutott, akkor talán Hűek Péter is be fog. — Milyen névre állíthatom ki a számlát, kérdezte tőlünk az eladó egy vásárlás után. Karnis, somolygott a férjem. Azt tudom, hogy mit vettek, a nevüket kérdeztem. Karnis József, mint a függönytartó, nevetett az uram. Ilyen jókedélyű ember volt, szeretett mulatni, az andocsi bálban ismerkedtünk meg. Sosem zavarta a neve — emlékezett a hatvannyolc éves Karnis Józsefné. © Annának két hónapos korában írták le a szülei, amikor rádöbbentek, hogy milyen tréfát űztek véletlenül: nem tudatosan választották a nevét. Gyakran nem tudják megjegyezni, ezért úgy érdeklődnek felőle: valami fűszerféle. A bogiári Major Anna szereti a nevét is és a fűszert is, amit a neve jelent. Csaknem minden ételhez használja, különösen a csirkét kedveli ilyen ízesítéssel a család. Egyik ügyfele már hozott neki ajándékba majoránnát, az apró zöld levelű növénynek halványlila virága van. Meleg égövi növény, de Tolnában is nagy mennyiségben termelik. 0 A tanárai és a diáktársai többnyire neki teszik fel a legkülönfélébb kérdéseket, ami időnként az agyára megy Zseni Péternek. Nem csoda, a Mindent tudni akarok! című gyerekfilmsorozatot az ő nemzedéke aligha látta. A tizenhat éves fiú négyes tanuló a kaposvári gépészeti szakközépiskolában, és inkább magyarból és történelemből lángész. Amikor bemutatják egy-egy csinos lánynak, az illető gyakran visszakérdez: jó vicc, de valójában mi a neve? Ilyenkor egy szerény félmosollyal erősíti meg: hát istenem, ő tényleg egy igazi Zseni. Katona József Pódiumon a kidobott szerető Balázs Izolda, a madártestű, húszéves kaposvári lány a törökkoppányl nagyszülői házban fiatalok és idősek előtt „kamarakoncerteken” készült az idei tanévre. A színművészetire nem vették fel, Gór-Nagy Mária Színitanodájában kéredzkedett fel Thália szekerére. Most is csak vizsgázni jár majd be, mivel a múlt tanévben szemet vetett rá az Operett és a Rockszínház. A Dorian Gray című musicalben csoportos szereplőként egy arisztokrata nőt játszott. 10-12 mondata volt csak, ám ahhoz elegendő, hogy megmutassa: mit tud. Most a főszerepet játssza majd. Ausztriában, Németországban és Svájcban turnéznak az ősztől: 79 előadás vár rá. A nyár nemcsak a szereptanulásra, hanem a német tudás felfrissítésére is jó volt, hiszen Balázs Izolda általános iskolában tanult utoljára németet. Az Operett és a Rockszínház társulata évek óta közösen mutatja be az Evitát. Az egykori toldis lány - aki még most is tagja a Déryné Vándorszíntársulatnak, s ha itthon van, szívesen énekel és szaval - a kidobott szeretőt, Peron kedvesét játssza. Olyan partnerekkel, mint Détár „Húzós lesz az idei év” Enikő, Makray Pál és Bar- dóczi Attila.- Húzós lesz az idei év FOTÓ: TÖRÖK ANETT vallja. - Most is felállítok magam előtt egy mércét, ami alatt nem adom. Hiszek abban, hogy létezik még a nagybetűs SZÍNJÁTSZÁS. Olyan, amilyenről a gyerekek álmodnak. A sikernek pedig nemcsak whiskyvel, hanem egy pohár narancslével is lehet örülni. Balázs Izolda kisgyerekként is sokat énekelt. A Toldi Gimnáziumban Dorogi István tanítványaként rendszeres szereplője volt koncerteknek, országos népdaléneklési versenyeknek, és produkciója - nemcsak éneke, hanem csillagszeme is - a zsűrit és közönséget rabul ejtette.- Szeretem a népdalokat, mert erőt adnak, s nem hagyják elfelejteni, hogy honnan jöttem. Ezért éneklek a Vasmalomban is, és már túlvagyunk egy dániai vendégszereplésen. Nagy álmom volt, hogy egyszer talán én is színpadra állhatok ezekkel a ze- nészekkel-énekesekkel. Most ez megadatott. Balázs Izolda nemcsak énekel, hanem verseket is ír - már van egy kötetre való -, sőt meg is zenésíti a költeményeket. Játszik, szaval, járja a törökkoppányi erdőt, ahol gyakori vendég; főleg most, hogy fegyvertartási vizsgát is tett. Azt mondja: a musicalek, a színpadi forgatag után jólesik a természet csendje. Ebből töltekezik. Lőrincz Sándor Mutasd az igazolványodat, és nem tudom, hogy ki vagy Nevek zavarában Orosz Sándor bűnlajstroma az erőszakos közösüléstől a fogolyzendülésig, a súlyos testi sértéstől a rablásig igen hosszú. A 49 éves komlói férfi 1971-től tizenkétszer volt büntetve. Most tizenharmadszor lopás, közokirat-hamisítás és más bűncselekmények elkövetése miatt állt bíróság előtt. Orosz Sándor még 1995. június 18-án Szántódon elemeit egy kerékpárt, aztán a révnél az őt megállító rendőröknek nem a saját személyigazolványát mutatta. A lopás miatti eljárás megindult, ám amikor Orosz megtudta, hogy a személyigazolvány tulajdonosa ellen elfogatóparancsot adtak ki, gyorsan elismerte: az okmány nem az övé. Ezt követően Balázs József Sándornak adta ki magát, „akiről” kiderült, hogy nem is létezik. Harmadszori „nekifutásra” a saját testvérének adatait diktálta be: hamisan vádolta meg közvetlen rokonát a kerékpár ellopásával és a közokirathamisítás bűntettével. Orosz testvérét elmarasztalták, ám később fel is mentették. Orosz Sándor egy fonyódi áruházban is eljátszotta ezt: miután lopott és tetten érték, először Kovács Sándorként mutatkozott be, majd a testvére személyi adatait diktálta. A szabálysértési eljárásnál derült csak ki, hogy a rokon ártatlan. Az ügyészség Orosz Sándort lopás és szabálysértésre vonatkozó hamis vád vétségének, közokirathamisítás és büntető eljárást eredményező hamis vád bűntettének elkövetésével vádolta. A különös és többszörös visszaeső Orosz Sándorra az elsőfokú tárgyaláson a Siófoki Városi Bíróság halmazati büntetésül egy év hat hónapi börtönt szabott ki és három évre eltiltotta a közügyektől. A Somogy Megyei Bíróság dr. Mózes Gábor büntető fel- lebbviteli tanácsa a vádlott személyiségében rejlő társadalomra való veszélyessége és a cselekmények nagy tárgyi súlya miatt — helyt adva az ügyészi föl- lebbezésnek — Orosz Sándor elsőfokú tárgyaláson hozott ítéletét két évi és hat hónapi fegyházra súlyosbította. (Tamási) I I
