Somogyi Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-29 / 228. szám
SOMOGYI HÍRLAP IV. Területfejlesztés 1998. szeptember 29., kedd A vidék- és területfejlesztés stratégiája Új lehetőségek, eszközök Új lehetőségek vannak a vidék összehangolt fejlesztésére, a hátrányos helyzetű térségekben élők gazdasági és életkörülményeinek javítására. Ezt hangsúlyozta dr. Szabadi Béla, az FMV politika államtitkára Siófokon a VI. országos jegyző- és köz- igazgatási konferencián. A Földművelésügyi és Vidék- fejlesztési Minisztérium megalakulásával lehetőség nyílt a terület- és agrárgazdaság-fejlesztésben is a lehetséges pénzeszközök és források koncentrált felhasználására. A területfejlesztés cél-, eszköz- és intézményrendszerét a területfejlesztésről és -rendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény, a 30/1997. (IV. 18.), a fejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett területek besorolásának feltételeiről, a 35/1998. (III. 20.) területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozatok alapozták meg, és a végrehajtásukat szolgáló kormányrendeletek. Mindez előrelépést jelentett a területfejlesztésben, de az intézményrendszer csak részben épült ki. Ugyanakkor a célok elérésében problémák is jelentkeztek — emelte ki az államtitkár —; bár a területi különbségek mérséklésében kedvező folyamatok indultak el, a különbség fennmaradt, s egyes régiók vagy megyék között nőtt is. Ennek oka a fejlesztési támogatások kis mértéke, illetve összehangolatlansága. A területfejlesztés intézményrendszerének kialakítása és működése sem hibátlan. Ugyan megalakultak a megyei területfejlesztési tanácsok — létrehozva a regionális fejlesztési tanácsokat —, de nem alakultak ki állandó tervezési-statisztikai régiók, melyeknek vannak saját fejlesztési forrásai is. S hiányoznak a hosszú távú koncepción alapuló regionális stratégiai és operatív programok; nincs átlátható munkamegosztás a kistérségi, megyei, regionális programok összehangolásában, az állami, önkormányzati és a vállalkozói tőke összefogásában. A Nemzeti fejlesztési programban — az EU regionális stratégiai céljait, a kormány- programba foglalt feladatokat is figyelembe véve — a következő területfejlesztési feladatokat kell megoldani:- az anyagi jólét biztosítása a tartós gazdasági növekedés, a versenyképesség javítása;- a különböző adottságú térségek erőforrásait hasznosító fejlesztéspolitikát kell érvényesíteni, különösen az egyes üdülőkörzetekben, a természetvédelmi területeken s környezeti szempontból veszélyeztetett térségekben, illetve a határ mentén;- a területi egyenlőtlenségek mérséklése különösen fontos, megakadályozva a válságterületek kialakulását;- az elmaradott térségekben támogatni kell a munkahelyteremtő beruházásokat, a külső tőke bevonását;- támogatni kell a mező- gazdasági termelés szerkezetének és integrációjának megerősítését, beleértve a termékfeldolgozás szövetkezéseit s a kapcsolódó infrastrukturális fejlesztéseket. Mindez szükségessé teszi a terület- és a vidékfejlesztés tervezési, intézmény- és esz- közrendszerendszerének fejlesztését, átalakítását. Óriási lehetőséget és kihívást jelent hazánknak az Európai Unióhoz való csatlakozása. Ez is sürgeti a magyar tervezési rendszer átalakítását. A Strukturális Alapok igénybevételét ugyanis feltételekhez — így programozási eljáráshoz - köti, s ezért a források elnyerése érdekében eljárási rendet kell kialakítani, kidolgozva a Nemzeti fejlesztési programot. Az intézmény- rendszer átalakításának alapelve, hogy biztosítsa a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap hazai fogadóképességét, s létrejöjjenek azok az intézményi keretek, amelyek ellátják a Nemzeti fejlesztési program — ezen belül a regionális programok — kialakításával összefüggő feladatokat. Az EU hatéves középtávú programja a csatlakozni kívánó Magyarországtól is azonos időtávú programok kidolgozását kívánja. Ehhez szükség van az állandó tervezésistatisztikai régiók fejlesztési tanácsainak létrehozására. A szervezet megerősítése indokolt a regionális fejlesztési tanácsok munkaszervezeteinek létrehozásával, a megyei területfejlesztési tanács munkaszervezeteinek bővítésével, a kistérségekben pedig irodák létesítésével. Biztosítani kell, hogy a területfejlesztés intézményrendszerében - bizottság formájában - alakuljon meg a vidékfejlesztés képviselete. Szükséges a monitoring bizottságok működéséhez a jogszabályi alapok megteremtése is. A feladat első lépéseként alapvető az agrár- és a területfejlesztést szolgáló támogatási rendszer összehangolása. Ki kell szűrni a párhuzamosságokat, az agrártámogatások növekvő hányadát a terület- fejlesztést szolgáló támogatásokkal egységes szabályozási rend keretében a vidékfejlesztésre kell koncentrálni. A vidékcentrikus területfejlesztés vázolt stratégiai feladatainak megvalósítása már rövid távon is érzékelhető hatású. Ezek a hatások középtávon a teljes jogú EU-tagság elérése után fölerősödnek. A terület- és vidékfejlesztési folyamatok alakításában meghatározó az önkormányzatok szerepe. A településfejlesztési koncepciók, programok kialakításával - együttműködve a vállalkozókkal, a civil szervezetekkel - megalapozhatják a kistérségi területfejlesztést. Az önkormányzatok együttműködése, a tervek készítésének és megvalósulásának nyilvánossá tétele fölerősíti a falusi közösségek kialakulását és megszilárdulását. Mozgósítja a lakosságot a programok megvalósításában a tudatos részvételre és értékeiknek megőrzésére. Szakmai irányítás egységes szabályozással és a hatósági jogkör bővítése Értékvédő építészet Az ország építészeti kultúrája a társadalom gazdasági, intézményi és kulturális fejlettségéről ad hű képet. A környezet döntően meghatározza az élet minőségét, beleértve ebbe az egészséges élet feltételeit és a közösségi élet anyagi, kulturális és építészeti, esztétikai meghatározóit.- A társadalmi közérzet javulása sokrétűen kapcsolódik a településpolitika és önkormányzatiság, a lakás- és szociális politika problémasorához — hangsúlyozta dr. Szabadi Béla, az FMV politikai államtitkára Siófokon, a VI. országos jegyzőkonferencián. Az FMV statútuma ugyanis az agrár- gazdaság, a vidékfejlesztés mellett az építésügy ágazati irányítása is. Az államtitkár elmondta: az építésügy kis és nagy feladatokat, múltat, jelent és jövőt, örökséget és modernizációt — röviden: önmegvalósítást, helyi társadalmi életet, hajléképítést és országfejlesztést egyaránt magába foglal. Meghatározó szerepű a településrendezés. Komplex szabályozó és koordinatív tevékenység ez, amelyben a koordinatív szerepet kell erősíteni; a településrendezési terv ugyanis az építésügyi igazgatás meghatározó eleme. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló - 1998. január elsején hatályba lépett - 1997. évi LXXV1II. törvény - „építésügyi” törvény - ezeket az elveket kívánja a piacgazdaság elveivel összhangba hozni, szem előtt tartva az uniós csatlakozás feltételeinek való fokozatos megfelelést. Az új „építésügyi” törvény a központi irányítást az állam feladatai között nevesíti. Ennek keretében meghatározza az Országgyűlés, a kormány, a miniszter és a helyi önkormányzatok építésügyi feladatait is. A kormány az építésügy központ irányítását - az új kormányzati feladatmegosztás szerint - a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter útján gyakorolja. A miniszter központi szakmai irányítási, összehangolási és ellenőrzési feladatkörében. S ellátja az építésügyi hatóságok szakmai irányítását és ellenőrzését. Ennek keretében gondoskodik az építésügyi hatóságok szakmai munkájának és a vonatkozó jogszabályok érvényesülésének helyszíni ellenőrzéséről. Az építésügyi igazgatás eszköz, a környezet - elsősorban az épített környezet - alakításának, fejlesztésének és védelmében. Az építésügyi hatósági tevékenység elsődleges feladata a közérdek és az egyéni érdek összhangjának biztosítása. Ide tartozik egyebek közt az építés feltételeinek tisztázása, az építtetői jogbiztonság garantálása, az egységes műszaki,biztonsági, használati követelmények érvényesítése, a környezeti minőség érdekében hozott helyi szabályozás betartása, betartatása, a helyi értékek védelme. Az 1990. évi hatásköri törvénnyel módosított 1964. évi III. törvény (korábbi építési törvény) utalta (átruházott állami hatáskör) az építésügyi hatósági munka állami feladatát az önkormányzati jegyzők hatáskörébe. Ennek következtében 3200 település kapott építésügyi hatósági jogkört (függetlenül attól, hogy 2 milliós fővárosról vagy 20 lakosú kis településről van szó). Később a kis települések társulásai révén mintegy 1500 építésügyi hatóság jött létre. Az építésügyi hatóságok még mindig nagy számából eredő problémák miatt az elmúlt években tapasztalható volt, hogy a jogszerűtlenségek alapja az építésügyi hatósági rendszer elaprózottsága, alacsony szakmai színvonala. Nem szolgálja a döntéshozatal „függetlenségét” az sem, hogy az összeférhetetlenség kizárására — köz- igazgatási hivatali kijelölés alapján — az egyik önkormányzat ügyében a másik ön- kormányzat jegyzője jár el. Az építésügyi hatósági rendszer működésbeli gyengeségeit mutatja a mélyre süly- lyedt építési fegyelem, az engedély nélküli vagy szabálytalan építkezések száma. Az építkezéseknél sok esetben a minimálisan megkövetelhető szakmai hozzáértés is hiányzik. S az építésügyi hatósági ellenőrzés nem működik. Pedig a jogbiztonság megköveteli az építésügyi hatósági döntések kiszámíthatóságát, a szakmai és jogi feltételek előzetes rendezését. Mindez azt igazolja: a környezet építészeti és műszaki minőségében csak akkor érhetünk el lényeges javulást, ha az építésügyi hatósági tevékenység szakmai és működési feltételei is javulnak. Az építésügyi hatósági munka átfogó javítását célozta meg az új „építésügyi” törvény is. Az Országgyűlés azt a megoldást fogadta el, hogy az első fokú hatósági jogkört a városok jegyzői látják el kormányrendeletben meghatározott ületékes- ségi területtel. A törvény hatályba lépésétől eltelt idő tapasztalata: az a szabályozás, amely lehetővé tette a városon kívüli településeknek az építésügyi hatósági jogkör ellátását - nem vált be. Több, hatáskört kapott település ugyanis csak átmenetileg tudta biztosítani a szükséges követelményeket, s miután azt „elvesztette”, a hatáskör gyakorlását is meg kellett vonni tőle. Eddig húsz településnél kellett vagy kell a kijelölést megvonni. A tapasztalatok arra is utalnak: sok esetben a törvényben előírt szakmai feltételek a városok esetében is hiányoznak. Ezért a jogbiztonság érdekében kevesebb, de hosszú távon állandó és magas szakmai felkészültségű építésügyi hatóságokra van szükség. Az építésügyi törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtását segítendően 1998. január 1-jét követően csaknem húsz építésügyi jogszabály lépett hatályba. Ezek közül külön kiemelendő az országos települési és építési követelményekről szóló kormányrendelet (OTÉK), s az egyes építményekkel, építési munkákkal kapcsolatos engedélyezési eljárások miniszteri szabályozása. Az elmúlt hónapok tapasztalatai is azt mutatják: az új jogszabályok értelmezése, törvényes alkalmazása terén különösen fontos feladat hárul a hatósági jogkört gyakorló jegyzőkre. Vízi közmű hitellel A Fundamenta Magyar-Német Lakás-takarékpénztár Rt és a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Rt egy új finanszírozási konstrukciót dolgozott ki a forráshiánnyal küszködő önkormányzatok közmű- fejlesztési beruházásainak támogatásához. Ez a konstrukció a lakás-takarékpénztárakról szóló törvény (1996/CXIII.) lehetőségeit kihasználva a közműfejlesztési társulatok tagjainak igen kedvező forráslehetőséget biztosít. Közműfejlesztésben jelentős a lemaradás, s ezt viszonylag rövid idő alatt meg kell szüntetni. A csatornázottság például jelenleg csak 30 százalékos hazánkban. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk egyik feltétele, hogy a csatornázottságnak 2002-ig el kell érnie az 50 százalékot. A kormány kiemelten kezeli az ügyet, és több támogatási lehetőséget biztosít pályázatok útján az önkormányzatoknak. A számítások szerint 2002-ig csaknem egymillió lakóház csatornázását megoldják. A közműtársulatokat szervező önkormányzatok keresik a kapcsolatot a pénzintézetekkel, s a lakás-előta- karékosság a különböző közműberuházások finanszírozására is kitűnő lehetőségeket teremt azonnali hitellel. Vizsgáljunk meg egy konkrét példát az úgynevezett víziközmű esetén. A helyi önkormányzat kezdeményezésére a csatornázási, ivóvízhálózati és belterületi vízrendezési projekt megvalósítására az érintett személyek közműfejlesztési társulást hoznak létre, s ez kedvezményes kamatú közműfejlesztési hitelt igényelhet a Takarékbanktól, illetve a takarékszövetkezettől. Mielőtt a hitelt folyósítanák, a társulást alkotó magánszemélyek a Fundamenta Rt-nél lakás-előtakarékossági számlát nyitnak. A közműfejlesztési társulás tagjainak a hitel futamideje alatt csak a kedvezményes kamatokat kell fizetniük a banknak. A tőkét a tagok által a lakástakarék-számlán betétként felhalmozódott összegből fizetik vissza úgy, hogy a tagok a lakástakarék-szerződésüket a közműfejlesztési társulásra engedményezik, a társulás pedig a futamidő végén a Takarékbankra, illetve a takarékszövetkezetre engedélyezi a tagok által gyűjtött betéteket. A közműfejlesztési társulat - a víziközmű-társulat - alapítására vonatkozó szabályokat kormányrendeletek szabályozzák. A társulat közműfejlesztési beruházás lebonyolítására jön létre, tagjai pedig a beruházásban részt vevő, azon a területen ingatlannal rendelkező természetes és jogi személyek lehetnek. A beruházás költségeit a víziközmű-társulás saját forrásból, banki kölcsönből, különféle állami támogatásokból és a tagok befizetéseiből teremti elő. A lakás-előtaka- rékossággal kombinált finanszírozási modell a lakossági terheket minimálisra szorítja, banki forrást biztosít és az állami támogatást maximálisan kihasználja. A társulat igényének megfelelően kedvezményes kamatozású társulati hitelt vesz fel. Ilyen esetben ugyanis, amikor közcélú létesítményekhez lakossági hozzájárulás is kell, az állami költség- vetés a lakossági hitelkamat 70 százalékát átvállalja (106/1988. (XII. 26.) MT rendelet). Ennek eredményeként a társulat csak 6-10 százalék közötti hitelkamatot fizet. A hitel elbírálása a Takarékbank hitelszabályzata szerint történik és a helyi önkormányzat hitelképességét is megvizsgálják. Természetesen, ha az adott önkormányzat nem hitelképes, akkor ez a konstrukció nem valósítható meg. Ha az önkormányzat hitelképesnek bizonyul, hitelt folyósítanak a víziközmű-társu- latnak úgy, hogy a társulat a hitel kamatait a futamidő alatt folyamatosan, a tőkét azonban csak a futamidő lejártakor fizeti vissza egy ösz- szegben. A hitel futamideje - rendszeres havi megtakarítás esetén - legkevesebb 52 hónap. A víziközmű-társulatot alkotó magányszemélyek még mielőtt a társulat és a bank között megkötnék a hitelszerződést - lakás-előtakarékossági szerződést kötnek a Fundamenta Lakás-takarékpénztárral, majd engedményezési szerződést kötnek a víziközmű-társulat javára, azaz a lakástakarék számlájukon megtakarított összeget a víziközmű-társulat javára engedményezik. A társulat tagjai tehát a rendszeres havi lakástakarékbefizetései révén teljesítik a közműtársulási hozzájárulást, azaz a közműberuházás rájuk eső költségeit. A takarékbanki, illetve a takarékszövetkezeti hitel visszafizetése is engedményezéssel történik, ezúttal azonban a víziközmű-társulat és az adott bank köt szerződést. Végeredményben tehát az egyes lakás-takarékpénztári befizetésekből - a társulat közbeiktatásával - fizetik vissza a hitelt. A közműfejlesztési beruházás finanszírozása így minden érintett félnek rendkívül előnyös. A magánszemélyeknek, az ingatlantulajdonosoknak nem kell azonnal, egy ösz- szegben sok pénzt befizetni, hanem rendszeres, kis ösz- szegű befizetésekkel teljesíthetik fizetési kötelezettségüket. A lakás-előtakarékossági konstrukció bekapcsolásával az ahhoz kapcsolódó állami támogatás igénybe vehető, hiszen lakás célú felhasználásról van szó. Ezenkívül a megtakarítási idő letelte után a lakás-előtakarékoskodó jogosult a rendkívül kedvező, 6 százalékos kamatozású lakáshitelre is, amelyet egyéb lakáscéljaira használhat fel. Az önkormányzatnak azért előnyös, mert saját forrásainak kisebb mértékű felhasználásával valósítható meg a beruházás. A bank hitelkihelyezése biztonságos az ön- kormányzat nyújtotta fedezet folytán és a víziközmű-társu- lattal kötött engedményezési szerződés nyomán. A lakás-előtakarékossági konstrukció rendkívül rugalmas, és egyre népszerűbbé válik. Ezt a közműberuházásra kötött lakás-taka- rékszerződések nagy száma is bizonyítja.
