Somogyi Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-15 / 216. szám
SOMOGYI HÍRLAP 10 VÉLEMÉNYEK 1998. szeptember 15., kedd Csisztapusztai idill Az elmúlt hetekben több alkalommal megjelent cikkeikben foglalkoztak a csisztapusztai fürdőn bekövetkezett változásokkal. Ez alapján vettem a bátorságot, hogy a nálunk nyaraló német vendégekkel meglátogassuk a gyógyfürdőt. Ennek a látogatásnak a tapasztalatait szeretném megosztani olvasóikkal. A gyógyfürdő bejárati része a hozzá tartozó vendéglőkkel valóban újjáépült, az előtte lévő strandterület megszépült. Ugyanez azonban nem mondható el a fürdőmedencékre és a vendégeket közvetlenül kiszolgáló létesítményekre. Kezdődik azzal, hogy a strand előtti parkolóba megérkezve rendkívül elhanyagolt kátyúikkal, gödrökkel tarkított terület fogadja a vendégeket. A pénztárnál kifizetve a kétszázötven forintos belépőjegyet csodálkozva tapasztaljuk, hogy erről sem nyugtát, sem pénztárgép által kiadott elismervényt nem kapunk. A napi belépőjegy ugyanis egy kézzel átjavított, árat tartalmazó egyszerű blokk, amelyet mellékelek. Ez a belépőjegy jogosít fel arra, hogy a másfél gyógymedencét az egy gyermekmedencét, az öltözőt és a nyilvános WC-t igénybe vehessük (ezt külön térítés ellenében). A medencék és a WC állapota európai ember számára leírhatatlan. Német vendégeink csodálkozva nézték a medencék többszörösen átmeszelt, repedezett betonozását, a penészes, rozsdásodó zuhanyfülkéket, az összetöredezett, fémvázas székeket és a leírhatatlan szagot árasztó WC-t. Ezen állapotok ellenére meglepő, hogy ilyen sokan látogatják a fürdőt, amely föltehetőleg a gyógyvíznek tulajdonítható. Dicséretes a fürdő üzemeltetőjének szépítő szándékú törekvése, azonban a dicsekvő hangú nyilatkozatok helyett sokkal többet kellene tenni a fürdő strandolási körülményeinek javítása érdekében is. Deák Béla Balatonfenyves Nem vagyok azonos Ezúton szeretnék önöktől módosítást kérni az 1998. szeptember 5-én megjelent „Sztriptíz az ablakban című cikkel kapcsolatban. A cikkben szereplő tulajdonos élettársa én vagyok, én azonban nem vagyok azonos személy a „madame”-mal. Ő ugyanis a bérlő élettársa. Úgy érzem, ezzel a cikkel (megnevezéssel) sérelmezték személyemet. Szigeti Szilvia Balatonlelle Kinek van igaza? Érdekesség, amit írok? Talán. Slágerről van szó? Igen. Akkor egészségügy? Igen. Pénzről van szó? Igen. Nagy pénzről? Nem. Megfizethető pénzről? Igen, hiszen mindössze alig 500 forint, és ezt szerencsére ki tudom fizetni. Jogilag rendezett a helyzet? Igen. Gyakorlatilag is? Nem. Miért nem? Mert nem! Mi történt? A kisebbik fiam sorkatonai szolgálatát tölti, és közben megbetegedett. Szakorvosi javaslatra a csapatorvos felírta a gyógyszereket, melyek közül az egyiket én akartam kiváltani 1998. július 30-án délelőtt a kaposvári Kossuth téri gyógyszertárban. A gyógyszertáros hölgy, majd feltehetően a főnöke is közölte az adatok számítógépen történt rögzítése után, hogy a kérdéses gyógyszerért fizetnem kell. Hiába erősködtem, hogy a fiam sorkatona, a recept ingyenes, a jogi előírások szerint nem kell fizetni, a továbbra is kedves hangú, türelmes gyógyszerészeim ragaszkodtak a gyógyszer kifizetéséhez, mondván: a tb-szabályok ezt írják elő. Nem kezdtem velük vitát a jogszabályok hierarchiájáról, hanem visszakértem a receptet és javaslatukra azonos hatóanyagtartalmú, de 250 forintba kerülő szert vásároltam, mert csak 300 forint volt nálam. Mit ír a törvény? Idézem: 1993. évi CX törvény a honvédelemről 165. § (1) A hadköteles egészségügyi ellátását a katonai szolgálata alatti megbetegedés vagy baleset esetén a fegyveres erők egészségügyi szolgálata biztosítja. Szükség esetén igénybe vehető az állami és az önkormányzati egészségügyi szolgálat is. (2) A gyógyító-megelőző ellátás keretében a gyógykezeléshez szükséges gyógyszer és gyógyászati segédeszköz, valamint az 50 százalékot meghaladó rágóképesség-csökkenés esetén elrendelt fogpótlás a 83. § (5) bekezdés szerinti gyógykezelést igénylő, úgyszintén a sor-, tartalékos és póttartalékos katonai szolgálatot teljesítő, illetőleg a katonai szolgálata alatti megbetegedése vagy balesete miatt leszerelt hadkötelest az állapotának végleges kialakulásáig, illetőleg keresőképességének eléréséig térítésmentesen illeti meg". „1996. évi XLIV. törvény a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról: 64. § (1) A hadköteles katona a szolgálatképességének megőrzése - betegsége esetén az egészségének, illetőleg szolgálatképességének a helyreállítása - érdekében jogosult térítésmentes egészségvédelmi és gyógyító-megelőző egészségügyi, valamint orvosi alap- és szakellátás igénybevételére:” Tehát sok-sok millióért (az adófizetők pénzéből, közötte az én pénzemből is) megkérdezésünk nélkül épültek tb székházak stb., míg a törvényben, törvényekben (rangsorát tekintve az Alkotmány utána második helyen álló jogszabályi forma) előírt kötelezettségének nem tesz eleget a társadalombiztosítás. Mindezt milyen alapon? Csak! Magyarázat van rá? Én nem kaptam. Annak ellenére nem, hogy a fent említett gyógyszerészek (hangsúlyozom ismét, hogy udvariasan, türelmesen) próbáltak magyarázatot adni. Különösen az érdemel tiszteletet, hogy láttam, de legalábbis látni véltem pironkodásukat mások vétkéért. Tanulság? Nincs. Vagy mégis? Igen: ha gyógyszerért megyek, viszek magammal pénzt (amíg nekem is van!) És akinek már most sincs? Ne legyen - mert nem lehet - beteg! Mi maradt meg bennem? A szándék, hogy az esetet a szerkesztőségnek megírom, ezzel a levéllel teljesült. Csak egy kis keserűség maradt bennem, semmi más. De az sokáig, a tb által szerintem nyújtandó elégtételig megmarad! Vagy még az sem? Hiszen ebben a levélben azt is „kibeszélhettem” magamból. Név és cím a szerkesztőségben Az olvasói levélben megfogalmazott problémával kapcsolatban a véleményem a következő: Nem tb szabályok írják elő a gyógyszerekért fizetendő térítési díjat, hanem a népjóléti miniszter rendeletben hirdeti ki a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök felírhatóságát és a tb támogatás mértékét. Vannak olyan törzskönyvezett gyógyszerkészítmények, amelyeknek nincs tb támogatása, így ezek nem rendelhetők térítésmentesen, de a gyógyszerek széles skálája miatt a vényíró orvosnak van lehetősége választani olyan azonos hatású és tb támogatott készítményt, amely felírható sorkatonának térítésmentesen. A levélben nem derül ki, hogy melyik gyógyszerről van szó, és az is érthetetlen, hogy a felíró orvos miért nem tájékoztatta a beteget a térítési díjjal kapcsolatban. Talán mert nem ismerte a gyógyszerrendelésre vonatkozó jogszabályt? Sárdi Gyula a Somogy Megyei Egészség- biztosítási Pénztár igazgatója Tessék mondani, akkor most a törvénynek vagy a tb-nek van igaza? (A szerk.) A vevőnek mindig igaza van A Somogyi Hírlap augusztus 19-i számában Megsavanyo- dott nyaralás címmel megjelent írás késztetett arra, hogy írjak Önöknek. Családi vállalkozásban üzemeltetjük Bálványos legnagyobb élelmiszerüzletét. Kérem, tájékoztassák a hírlap olvasóit, hogy ilyen és hasonló eset egységeinkben - négy van belőlük - nem fordulhat elő, mert a vevőnek mindig igaza van. Felfoghatatlan a számomra, hogy a szakma ilyen alacsony szintre süllyedt filléres dolog miatt. Őszi Ferencné Siófok, Koch R. u. 21/A. 7400 Kaposvár, Baross G. u. 3., Stihl Márkakereskedés, Tel.: 82/319-503 • 7400 Kaposvár, Cseri u. 20., Erdőgép Kft. Stihl Szaküzlet, Tel.: 82/319-422 • 7500 Nagyatád, Damjanich u. 1. Ronic Kft., Tel.: 82/453-521 • 7570 Barcs, Bajcsy Zs. u. 67., Stihl Műszaki Kereskedés, Tel.: 82/462-348 • 8600 Siófok, Fő u. 260., Stihl Márkabolt, Tel.: 84/310-592 • 8630 Balatonboglár, Dózsa Gy. u. 67., Stihl Márkabolt, Tel.: 85/350-845 • 8676 Karád, Kossuth L. u. 21., Gazdabolt Kft., Tel.: 84/370-038 8700 Marcali, Hősök tere 1., Marcali és Vidéke ÁFÉSZ, Tel.: 85/312-078 • 8719 Böhönye, Fő u. 3., Stihl Márkakereskedés, Tel.: 85/322-893