Somogyi Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-29 / 202. szám
Szomszéduk az égető Töröcskén semmisítik meg a Dunántúl kórházi hulladékát - a lakók tiltakoznak- A kemencében emberi maradványokat is égetnek..?- Mi mást tehetnénk? A törvény szerint az amputált testrészeket, szervmaradványokat így kell ártalmatlanítani. De a hulladék legnagyobb részét, 80-90 százalékát kötözési hulladék, infúziós szerelékek, injekcióstűk, fecskendők teszik ki. Pánikhangulat van Töröcskén. Elterjedt a hír, hogy a település határában, a lakóházaktól néhány méterre levő hulladékégető mérgezi az ott élőket, és hogy az utóbbi időben a környéken megnőtt a daganatos megbetegedések száma. Kilenc éve adták át a létesítményt, amely azóta folyamatosan működött. Hogy a töröcskeiek ehhez akkoriban mit szóltak, ma már nem lehet kinyomozni, mint ahogyan azt sem: tudták-e egyáltalán, hogy milyen hulladék ég el a kemencében. 1991-ben lépett életbe a veszélyes hulladékok ártalmatlanítását szabályozó törvény, amely szigorú határértékeket szabott a töröcskeihez hasonló hulladékégetők károsanyagkibocsátására. A töröcskei égetőben is szükség volt egy füstgázkezelő berendezés felszerelésére. Aztán a megyei kórház — mivel nem találta gazdaságosnak az égető működtetését, nem tudták a teljes kapacitást kihasználni — tavaly átadta az üzemeltetést a pécsi Környezetvédelmi Kft-nek. Azóta folyamatosan működnek a kemencék, szinte az egész Dunántúlról hordanak ide veszélyes kórházi hulladékokat. Csak a tetőn meredező vékony bádogcső láttán lehet következtetni arra, hogy az épületben — melynek másik végén már a fóliasátor kezdődik, a kórházi konyhára termelt primőrökkel — „valamit” égetnek. Bent az égetőt akár pékkemencének is nézheti a hívatlan látogató. — A hulladék zárt tartályokban érkezik hozzánk, speciális járművel- mondta Bauer József, a célgazdaság vezetője. — Legfeljebb két napig tároljuk, de ha mód van rá, azonnal az égetőbe kerül. Előtte is, utána is megmérjük. Egy műszakban 600 kiló veszélyes hulladék ég el. 100 ki- lónyi hulladékból 5-10 kiló salakanyag keletkezik. Ez még mindig III. veszélyességi fokú, ezért fém tartályban tároljuk, és Galgamácsára, az ottani ártalmatlanítóba szállítjuk.- A kemencében emberi maradványokat is égetnek..? — Mi mást tehetnénk? A törvény szerint az amputált testrészeket, szervmaradványokat így kell ártalmatlanítani. De a hulladék legnagyobb részét, 80-90 százalékát kötözési hulladék, infúziós szerelékek, injekcióstűk, fecskendők teszik ki. — Ezek, vagy a hulladékkal együtt elégetett műanyag tároló edények szennyezhetik-e a környezetet? — Minden hatósági engedélyünk megvan. Rendszeresen ellenőrzi a működésünket a környezetvédelmi felügyelőség, a mért adatok minden esetben jóval a határérték alatt maradtak. Évente újítják meg az engedélyünket, szigorú ellenőrzések után. Panasz sohasem érkezett sem a töröcskeiektől, sem a célgazdaság dolgozóitól. A hulladék 1150 fokon ég el, ami marad, az steril. Fertőző anyag nem kerül ki a kemencéből. Úgy vélem: az egész csak pánikkeltés, és mögötte feltehetően konkurencia-harc áll. — Három-négy évig úgy működött az égető, hogy még nem szerelték fel a füstgázkezelő berendezéseket... — Erről nem tudok mit mondani, a törvény csak 1991-ben lépett életbe... De azt tudom, hogy semmiféle veszély nem fenyegeti az ittenieket. Néhány méterre az égetőtől zöldségeket termelünk. Ha bármi gond lenne, nőnének ilyen szép nagyra a paradicsomok...? Megérkezik az új szállítmány. Az „égetőmester” kesztyűt húz, kiemeli < a fekete tartályt. Kissé megrázza. — Ebben most csak infúziós szerelékek vannak. Lehet érezni a súlyáról meg a hangjáról, ha „más” is van benne... Kertész Károly, az égetőt üzemeltető Környezetvédelmi Kft irodavezetője szerint semmi alapja nincs az elterjedt híreszteléseknek. — Ez a tevékenység műszakilag, jogilag jól szabályozott, és jól ellenőrzött. Semmiféle környezetszeny- nyező, vagy az egészségre káros anyag nem kerülhet ki. Az égető biztonságos, a legszigorúbb előírásoknak is megfelel. Másutt is ez a rendszer működik, a mi cégcsoportunknak is van még három ilyen berendezése, és sehol sem voltak ilyen gondok. Dr. Gimesi Mihály, a megyei kórház főigazgató főorvosa is úgy látja: a törvény által megszabott módon és körülmények között ártalmatlanítják a minősített hulladékot. Sem Ellenőrizhetetlen, hogy mi kerül a kemencébe FOTÓ: TÖRÖK ANETT büntetés, sem panasz nem érkezett a működéssel kapcsolatban — A kórház átadta üzemeltetésre az égetőt. Azóta viszont ellenőrizhetetlen, hogy mi kerül a kemencékbe, az egész Dunántúlról érkezik ide hulladék... — A mérési eredmények viszont megfelelőek, azok alapján teljesen biztonságos az égető. Ha valami ártalmas lehetne, az a műanyag égetése során keletkezett égéstermék. Ezt a füstgázkezelő berendezés megszűri, s a kórház amúgy is áttért a dioxinmentes szerelékek használatára. Egy intézmény, amely az egészség védelmére jött létre, nem végezhet olyan tevékenységet, amely az egészséget károsítja. A Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőségtől kapott tájékoztatás szerint 1996-ban általuk mért értékek túllépték a megengedett határértéket. Akkor az égetést leállíttatták és több hónapra felfüggesztették. A további égetést csak akkor engedélyezték, amikor a kórház igazolta, hogy a tevékenység káros légszennyezést nem okoz. 1998. január elseje óta az új üzemeltető, a Pécsi Környezetvédelmi Kft. kisebb változtatásokat hajtott végre. A felügyelőség kérte, hogy ismét mérjék be és igazolják a határértékeket a próbaüzem során. A vizsgálati jelentések és a szakvélemény a veszélyes hulladékokra és a levegőtisztaság-védelemre vonatkozó tartalmi követelmények tekintetében hiányosak voltak, ezért a felügyelőség kérte annak kiegészítését. A határidő szeptember 15. Eddig az időpontig a felügyelőség az égetést leállíttatta. Addig a hulladékot „csak” tárolják. A kemence most nem működik. Az égetési engedély kiadásához újabb ÁNTSZ szakhatósági hozzájárulás szükséges. A tisztiorvosi szolgálatnál nem tudnak arról, hogy bármilyen egészségkárosító hatása lenne az égetőnek. Magas számú daganatos megbetegedésről sem érkezett eddig bejelentés. Az önkormányzat környezetvédelmi referense nem nyilatkozik. A város viszont adatokat és vizsgálatokat kért az égetővel kapcsolatban. Dr. Lukács János, a környék háziorvosa azt mondta: a bejelentett felnőtt lakosság köréből hét daganatos beteget kezelnek, gége- és tüdőtumorral ötöt, vérképzőszervi daganattal kettőt. Ez ugyan a lélekszám- hoz képest nem kiugró, de valamivel magasabb, mint az átlag. — Egy amerikai felmérés szerint a daganatos megbetegedések 80 százalékát a környezeti hatások okozzák. Húsz bizonyítottan karcinogén — vagyis rákkeltő — anyagot tartanak nyilván. Hogy itt mi kerül a levegőbe, nem tudni. Az ott lakók közül többen csak most tudták meg, hogy ilyen létesítmény szomszédságában élnek. — Nem foglalkoztunk az égetővel, soha nem volt ez téma a faluban, egészen mostanáig — mondta Kócs Zsigmondné. — A gyerekekkel a környéken kirándulunk, kerékpározunk, egyáltalán nem féltünk, hogy valami bajunk lesz. Bűzt nem éreztünk, füst volt néha, de azt a kertégetésnek tudtuk be. Szabó József már negyven éve él Töröcskén. — Esténként, hat-hét óra tájban szállt erre a füst, furcsa szaga volt. Gyanús volt, mert három óra után nem lehet égetni. Hogy emberek betegedtek volna meg, azt nem tudom. A csirkék döglöttek nem is olyan régen, egyik napról a másikra. Azt is beszélték, hogy a madarak széthordják a fertőzést. Minden esetre elgondolkodtató, hogy ehetünk-e a zöldségből a gyü- 'mölcsből... Temóczy Endre magánnyomozásba kezdett, és aláírásokat gyűjtött az égető ellen. (Információink szerint tette ezt annak ellenére, hogy néhány érintett különböző módszerekkel megpróbálta eltéríteni szándékától.) A polgármesteri hivatalban az aláírásgyűjtő íveket leadta, több mint száz aláírás van rajtuk. Azt mondja: tettét az őszinte aggódás indokolta, és nem törődött, ma sem törődne azzal, hogy ez egyeseknek nem tetszik. A lakók többsége aláírta az íveket, egyetért az égető megszüntetésével, mert félnek. Féltik egészségüket, családjukat. Jakab Edit Útban volt a sátor? Éjszaka az utcára Sokáig zaklattak, aztán augusztus 21-én éjszaka két órakor a kisfiámmal együtt kitettek az utcára. Budainé Boldog Ágnes hangja remeg. Azt mondja: nyaranta piacoznl jár a Balatonra, s hat éve alszik a szántód! állomás melletti vasutas üdülő kertjében felállított sátorban.- Korábban jegykiadóként dolgoztam a szántódi vasútállomáson, még abból az időből tudtam erről a lehetőségről - mondta. - Szóban meg is állapodtunk: így biztos lehettem abban, hogy az idei szezon végéig itt maradhatok. Ezért először nem kértek pénzt. Később fizetnem kellett: kétszer is és egyre többet követeltek. Ennek ellenére a gondnok egy idő után nem engedte meg azt, hogy bemenjek az üdülő épületébe, pedig ott volt a hűtőgép, a vécé és a mosdó is. Kicseréltették a zárakat, esténként pedig rendszeresen zaklatott bennünket a gondnok és a családja. Aztán augusztus 21-én éjjel két órakor rendőri segítséggel kitettek bennünket az utcára. Hangfelvételem van arról a telefon beszélgetésről, amelyben a MÁV egyik kaposvári illetékese megígérte, hogy augusztus 23-én maradhatok. Schmidt József, az üdülő gondnoka. Előbb elmondta véleményét az ügyről, aztán nem járult hozzá a nyilvánosságra hozásához. Évtizedek után, könnyes szemmel... Nagy ünnep volt a 260 lakosú Lullán. A település fennállásának 770., illetve önálló községgé válásának 50. évfordulója alkalmából rendezett zászló, címer és kopjafa avató ünnepségre több száz a faluból elszármazott vendéget hívott meg az ön- kormányzat. Jöttek az ország városaiból, falvaiból, még külföldről is.- Lullán születtem 1933-ban és itt éltem 1952-ig - emlékezett vissza a kaposvári Keller Jenő. - Itt jártam iskolába, itt töltöttem a gyermekkoromat. Az 1948-as kitelepítés borzasztó volt. A legjobb barátainktól, rokonainktól kellett elválni... Keller Jenő rendszeresen hazajár szülőfalujába. Testvére, komája és több rokona ma is Lullán él. Hogy miért szereti annyira faluját? Mert ezer emlék fűzi hozzá, mert itt tanították meg a betűvetésre, mert itt éltek az ősei.- A Gyertyánost, az Öregerdőt, a Bükkösalját, a Lapo- sit, a Szílfadülőt, a Nyúllesöt, a Katykót nem lehet elfelejteni — merengett. - A falu az elmúlt évtizedekben sokat változott, fejlődött: új házak, szépen rendezett porták épültek, közművesítettek. A faluünnep alkalmával több olyan barátommal találkoztam, akiket évek, évtizedek óta nem is láttam. Az első szavunk az volt: Te ki vagy, honnét jöttél?...- Április 7-én volt ötven éve, hogy kitelepítettek bennünket a volt NDK-ba - kezdi Wéber Erzsébet. - Egy év elteltével az ausztriai Pur- landba költöztünk. Ez a település Szombathelytől mindössze harminc kilométerre van. 1952-ben itt mentem férjhez, négy gyermekem született. Az elmúlt évtizedek alatt ötször látogatott haza.- Nagyon örültem a meghívásnak és szívesen jöttem az ünnepségre. - Most találkoztam olyan egykori falubeliekkel, aldkkel negyven éve nem. Egymás nyakába borultunk. Kijöttek a könnyeink... Rükk János 1949-ben került el Lulláról Kisvaszarra. Később Dombóváron élt harminc évet. A felesége 1989-ben halt meg és az élet azóta Budapestre sodorta. Lullán 15 éve nem járt.- Alig ismertem rá falunkra - mutatott körbe. - A mi házunk helyén is új lakás épült, csak a régi pajta maradt meg. Az iskola és a harangláb még áll, így a régi emlékek azonnal előjöttek. Számos baráttal, iskolatársammal találkozhattam... Lulla a Külső-somogyi dombok között a Jaba-völ- gyében bújik meg. Négy falurész különül el: Jaba- puszta, Felső falu, illetve Alsó falu és Kisecseny. A gyönyörű tájat, a gazdag vadállományt, az értékes földet elfelejteni nem lehet. Nem is akarják. (Krutek)
