Somogyi Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-26 / 199. szám

SOMOGYI HÍRLAP 6 Somogyi tájak 1998. augusztus 26., szerda HÍREK Nemzetközi kongresszus Kétszáz gyermektüdőgyó­gyász tanácskozik Mosdóson pénteken és szombaton a Tüdő-és Szívkórházban. A kongresszus — melynek né­met, lengyel és szlovák résztvevői is lesznek — fő témája az asztma, az allergia és a környezeti hatásokra ki­alakuló krónikus tüdőbeteg­ségek diagnosztikája, keze­lése és gondozása lesz. Ha­zánk gyermektüdőgyógyász szaktekintélyei esetbemuta­tással illusztrálják előadásai­kat. A két napos eszmecserét a Magyar Gyermekorvosok és a Gyermekpulmonológusok Társasága közösen szervezte. Őszirózsák a pódiumon Gazdag programban vettek részt a nyáron a sántosi Őszi­rózsa Nyugdíjas Klub tagjai. Két lakalommal, júliusban és augusztusban Gálosfán sze­repeltek a nyugdíjas találko­zón, valamint a Zselici napo­kon. Ezt követően a kapós- gyarmati falunapon aratott nagy sikert a sántosi együt­tes. Ismerkedés, vendéglátás, késő estébe nyúló vidámság fémjelezte a várdai nyugdíjas klub látogatását, amelyet ok­tóberben a sántosiak is vi­szonoznak. Most, a szep­tember 5-én Pécsen megren­dezésre kerülő nyugdíjas klubok országos találkozó­jára készülnek. Csetét szednek Az utóbbi egy hónapban csaknem öt­ven új őstermelői igazolványt állított ki Csontos Ferenc mernyei gazdajegyző. Jelen­leg elsősorban erdei mellék- terméket — csetét, gyógynö­vényt — szednek a környék­beliek, illetve hullott alma ér­tékesítése miatt kérték a do­kumentumot. Főként so- mogygeszti, szentgáloskéri és mernyei kérelmezők je­lentkeztek az elmúlt hetek­ben. A gazdajegyző az idén eddig mintegy 150 új őster­melői igazolványt állított ki, míg 700 engedélyt hosszab­bított meg. Mernye Keverőüzemről döntenek Negyven embernek ad munkát a kirendeltség — A mernyei keverőüzem sorsa az év végéig eldől. Évtizedek óta működik, így nem mindegy, hogy miként alakul az ott dol­gozók jövője — mondta Varga Gábor igazgató. A cég vezetői az üzem sorsá­ról többször tárgyaltak az el­múlt időszakban. Áttekintet­ték az értékesítési lehetősé­get, s feltérképezték az egy­ség kistérségben betöltött szerepét. Mint Varga Gábor, a Dél-Dunántúli Gabona Rt vezérigazgatója elmondta, a környéken nemrégiben újabb takarmánygyártó kezdett el működni, s ennek következ­tében a piaci helyzet jelentő­sen átrendeződött. Ráadásul az állatállomány is tovább csökkent, ami újabb feladat elé állította a keverőüzem ve­zetőit. Mint minden döntés­nél, a gazdasági szempontok mellett a dolgozók érdekét tartják szem előtt. Mielőtt el­készül a végleges terv, alapo­san elemzik a lehetőségeket. — Nem könnyű döntést hozni — mondta Varga Gá­bor. — A nagy múltú telep most is csaknem 40 ember­nek ad munkát; baromfi, ka­csa, illetve pulykatápot készí­tünk. Tavaly mintegy 15 ezer tonna árut készítettek Mer- nyén. A tápot kis- és nagy­termelők a szomszéd me­gyékből, Tolnából és Bara­nyából is vásárolták. A mer­Az üzem sorsa az év végéig eldől nyei árut sokan keresik; fo­lyamatosan gondoskodtak a gyártási technológia korsze­rűsítéséről. — Bízom, hogy a mostani­hoz képest kedvezőbben ala­kul az értékesítési lehetőség. Somogybán most három ke­verőüzemet működtetünk. A barcsi, és a kapolyi mellett a mernyei is fontos számunkra. FOTÓ: KIRÁLY Előnyös a fekvése, s Kapos­várhoz is közel van. A vevők ragaszkodnak az ott termelt áruhoz, a minőséggel elége­dettek. Egyedüli gond, hogy nincs közvetlen vasúti össze­köttetés. — Felelős döntést akarunk hozni, hogy munkatársaim és a telep sorsát megnyugtatóan rendezhessük. (Harsányi) Féldisznók és negyedelt marhák lelnek vevőre Falun is olcsóbb a bolti hús Dömös István, a mernyei Dömös Hús Kft —, húsbolt és egy tradicionálisan jól működő vágóhíd — veze­tője szerint a változó átvé­teli ár mellett gyönge a» kereslet a tőkehúsok iránt. Pedig mintegy 30-40 forinttal olcsóbban adják kilóját mint a városban. Úgy véli, az alacsonyabb ár nem a túltermelés kö­vetkezménye. Ha hirtelen beindulna a fölvásárlás, a húsféle — szerinte — akkor sem lenne olcsóbb. Mernye — Nincs vásárlóerő. Ez a gond — mondja. — Valamikor kilóra vették, ma meg szeletenként viszik a húst. Pedig a legjobb minőségű sertés karaj, comb kilója is mindössze 680, a marha bélszíné 1600 forint. Bár naponta friss hús kerül a polcokra, hetente csak 6-8 fél­disznó lel gazdára. A vágó­hídra vitt heti 120 sertést bérbe vágjuk. Mi látjuk el többek kö­zött a kaposvári kórházat, a péterpusztai PÉ-HIB Kft-t. A marhahúst még kevesebben keresik. Korábban heti 7-8 marha bánta, most már csak kettő kerül a vágóhídra. Leg­többjét Negyedelve viszik. Bár két éve sokakat megrémisztett az idegrendszert megtámadó, Angliából behurcolt betegség, a marhahús ára nem csökkent, hanem nőtt. Mivel magyaráz­ható ez? Magam sem tudom. A falusi ember rájött; olcsóbb boltban vásárolni a húst, mint a sajátját lefagyasztani. Az energia drága, ezért inkább le­adják az állatokat. Sajnos egyre kevesebbet. Valamikor minden háznál volt hízóállat, ma már csak 3-4-nél nevel­nek, azt is a saját részükre. A szövetkezetek főként sertést tenyésztenek; a szentgáloskéri és a mernyei marhákat is tart. Adnak a minőségre; az euró­pai normának megfelelő úgy­nevezett „hármas mentesség”, ma már egyre több helyen — Göllében, a Füred Holdingnál — is alapkövetelmény lett. Várnai Ágnes Otthonra talált Csendesen peregnek a napok Polányban csendesen pe­regnek a napok. Távol a vi­lág zajától békésen élnek a helybeliek. POLÁNY Kardos Istvánná még csak harmadik éve él a kis faluban, már otthonosan érzi magát. — Kaposváron laktam ko­rábban, s először szokatlan volt a csend, a nyugalom — mondta a 73 éves asszony. — Az élet azonban úgy hozta, hogy ide költöztem. A beil­leszkedés gyorsan ment; megszerettem a falut, és az itt élőket. Azt szokták mondani; öreg fát nem lehet átültetni. Esetemben nem így történt. Az elején furcsa volt a falusi élet, ám hamar megszoktam. A városi lüktetés után kelle­mes a csend. Itt az emberek ismerik egymást, tudják, hogy mi történik a másikkal. Törődnek egymással. Találkozásunkkor kisuno- kájával jött a boltból. Aznap kenyeret, zsemlét vett. Bár jó­val kevesebb üzlet van a né­hány száz lelkes településen, mint a városban, mégis min­den kapható, amire szükség van. A bevásárlás is külön program. A többi asszonnyal néhány szót vált, megtárgyal­ják a világ dolgait. A nyugdíjas asszony napjai egyszerűen telnek. Bevásárol, elvégzi a házi munkát, és unokázik. Ez okozza a legnagyobb örömet számára, a kislány szívesen kíséri el mindenhová a nagy­mamát. — Öt éve még nem gondol­tam volna, hogy egyszer falun élek majd. Az ember ilyen idősen ritkán költözik új ott­honba, nemhogy másik tele­pülésre. Az addig megszokott életforma után mégis sikerült a váltás. Nem csalódtam, megszerettem a falut. (Harsányi) Szőlőt kapál a gondnok Nyugdíjasként sem tétlenkedik — Nem tudok egy helyben megülni. Kisgyerekkorom óta dolgozom, s amíg csak lehet, minden nap csiná­lok valami hasznosat — mondta Pót Ferenc. Felsőmocsolád Hetvennégy éves, ám legalább tíz évet letagadhatna. A sok munka az embert karbantartja — magyarázza. Gyerekkorá­ban napszámba járt; kapált, szőlőt kötözött. Később férfi szabónál dolgozott, s hosszú időn keresztül nadrágot, zakót varrt a falubelieknek. Szerette azt a munkát, ám a sors úgy hozta, hogy a negyvenes évek végétől tíz éven át földműves­ként kereste kenyerét. Em- bertpróbáló időszak volt, mégis szívesen emlékszik vissza rá. Könyvelőként is dol­gozott, a termelőszövetkezet­ben. Tizenhárom éve hagyta abba a munkát, de azóta sem tétlenkedik. A ház körül dol­gozik; disznót, s baromfit tart, s gondozza a kétszáz négy­szögölnyi szőlőt. — Évtizedekkel ezelőtt tele­pítették és még az apósom sem emlékezett rá, hogy mi­kor. Egymás közt csak azt mondogattuk: talán még Noé idejéből való — mesélte moso­lyogva. — Néhány órát eldol­gozom a szabadban, s alig- vá­rom, hogy újból kimehessek a szőlőbe. Nyugodt, békés hely, Minden nap dolgozik fotó: király ahol ki lehet kapcsolódni. A mindennapos munka mellett még közösségi felada­tot is vállal. 35 éve a reformá­tus egyház helyi gondnoka és önkéntes tűzoltó. Több mint 30 évig parancsnokuk volt, s még most is tartja a csapattal a kapcsolatot. Azt mondta: a közösségért érdemes dol­gozni. — A negyvenes években szinte minden esztendőben volt tűz. A sok zsúpfedős ház egy szikrától könnyen lángra kapott. Az önkéntesek óvták az értéket. Szép időszak volt. (Harsányi) Elárvult számítógépek — Álom marad az Internet Iskolájában élne tovább a falu Ha megszűnik az iskola, remény sincs a település fönnmaradá­sára. Ám ha nehézségek árán is, de működőképes marad, benépe­sülhet a falu. Felsőmocsolád ön- kormányzatának és általános Is­kolájának vezetői, s az alma ma­terért minden nehézséget vállaló szülők vallják ezt. Felsőmocsolád ECSENY, POLÁNY Nem alaptalanul. A hetvenes évek kör- zetesítési hulláma ugyanis nem csak a felsőmocsoládi iskolásokat, a fiatalokat is magával ragadta. A hajdan kétezer lelket is számláló te­lepülés lakói a közeli városban remélve munkát elvándoroltak, s gyermekeik sem tértek vissza szüleik földjére. Fel- sőmocsoládon mára csak hatszázan maradtak. Ennek ellenére, a rendszer- váltást megelőző évben ismét önálló lett az intézmény. Ezért keményen meg kellett fizetni. A 60 millió forint éves költségvetésből közel 30 milliót szánnak a lerobbant, öt épületben mű­ködő iskolára. A pénz — mint azt Ná- nási László igazgató elmondta — csak a legszükségesebbekre elég, de a peda­gógusok eddig még mindig megkapták a bérüket. Szíwel-lélekkel végzik a munkájukat. Közülük ketten művész­ként is ismertek: Gogl Jánosné fest, Lotz Béla versel. Első kötete nemrégi­ben látott napvilágot. Négyen a másod diplomájukat is megszerezték. Nem csoda, hogy a Polányból, Ecsenyből is ide járó gyermekek kiválóan megállják a helyüket; mindannyian továbbtanul­nak. Á legtehetségesebbek felsőfokon. — Az iskola hagyományai a múlt században gyökereznek; katolikus és református felekezeti oktatás mellett a világi képzés is helyet kapott itt — mondta az igazgató. Most éppen azok a lurkók hiányoznak, akiket a körzetesí­tés miatt veszítettünk el. A „hűtlenség­nek” lélektani oka is volt: a szülők, az új, jól felszerelt mernyei iskolától re­mélték a magasabb szintű tudást. Az évek bebizonyították: a felsőmocsoládi iskola szerény körülményeivel éppen úgy biztosítja az alapműveltséget, a társadalomba való beilleszkedés felté­teleit, mint a jobban felszerelt, köz­ponti intézmény. Munkahely híján azonban minden igyekezetünk kárba vész. A város közelsége miatt nehezen jutunk pályázati pénzhez is. Abban reménykedünk, hogy a 2003-ig megva­lósuló minimumrendszer révén a ki­sebb önkormányzatok is nagyobb eséllyel pályázhatnak. A nyolc osztályos iskolába hiába szerezték be a korszerű számítógépe­ket, a rádiós telefonvonal nem alkal­mas az Internet működtetésére. Ezért — mint mondták — a Tákisz nem is to­vábbította a csatlakozáshoz szükséges pályázatukat. S hiányzik a terem is, ahol oktatnák a számítástechnikát. Csupán a könyvtárnak sikerült egy 35 ezer forintos támogatást elnyernie. Nánási László igazgató a nehézségek ellenére is úgy véli: érdemes küzdeni. Az iskola megszűnését követő 5-10 éven belül ugyanis kihalna a falu. Várnai Ágnes Gólyák tábora ZSELICKISFALUD Egy hetes gólyatáborozá­son vehettek részt a Csur­gói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium új diákjai. A vallási programokat Battyányi Géza református lelkész, az iskola vallásta­nára szervezte, a csoport­beszélgetéseket ifj. Bellái Zoltán vezette. Az áhíta­tokon Boda Szabolcs teo­lógus és P. Tóth Tamás bölcsész hallgató szolgált bizonyságtétellel. Nagy élmény volt a „csurgói le­genda” megelevenedése: az iskola végzett diákjai meglátogatták a gólyatá­bort, s fölelevenítették csurgói emlékeiket. i f

Next

/
Oldalképek
Tartalom