Somogyi Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-22 / 196. szám

Közelről SZUKEBB SZÜLŐHAZÁNK Negyedik oldal 1998. augusztus 23., vasárnap Támasz a felnőtt korhoz Lánykérés az ifjúsági otthonból Lánykérés színhelye volt az állami gondo­zott fiatalok ifjúsági otthona. A 19 éves menyasszonyt édes­anyja helyett az ott­hon vezetőjétől kérte ki a családban felnőtt vőlegény. Az állami gondozásban felnőtt fiatalok 18 éves koruktól elhagyhatják az intézetet, s meg­kezdhetik az önálló életet. Többségüknek azonban nem hoz megkönnyebbülést a nagykorúság, hiszen vagy munkájuk, vagy otthonuk nincsen. So­mogybán 53 állami gondozott lett nagy­korú januártól, de kö­zülük csak 15-en tud­ták az önállóságot vá­lasztani. Törvény se­gíti, hogy a többiek se kallódjanak el. A szoci­álisan rászorultakat 24 éves korukig az állami gondoskodás rendsze­rében tartják, ha a ke­resetük nem haladja meg a minimálbért. Je­lenleg 121 ilyen fiatal­ról gondoskodnak, kö­zülük 74-en tanulnak, öten szociális otthoni elhelyezésre várnak, negyvenkettőnek pedig vagy kevés a fizetése, vagy munkanélküli. A megyei gyermekvé­delmi szakszolgálat minden fiatalnak keres munkahelyet, persze azt már nem tudják szavatolni, hogy az ál­lami gondozott meg is állja a helyét. A rend­szeres munkaadók kö­zött van a Kaposfil, a villamossági' gyár, a Videoton és a megyei kórház. A kórház cél­gazdasága az állami gondozottak tovább­képzését is segíti, az elmúlt években 34-en szereztek náluk szak­mát. A 18 éves kort el­ért fiataloknak a szak- szolgálat keres albérle­tet, az ifjúsági otthon elsősorban a tanulók­nak nyújt szállást 24 éves korig. Ott negyve­nen férnek el. Ritka, hogy a vér szerinti csa­lád visszafogadja az egyszer már kivetett gyereket. (Izményi) mmmm VASÁRNAPI imsm» SOMOGYI HÍRLAP Az Axel Springer Magyarország Kft lapja Felelős vezető: az ügyvezető igazgató Főszerkesztő: DR. KERCZA IMRE Kiadja az ASM Kft Somogy Megyei Irodája Felelős kiadó: PORDÁNY H. LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Kontrássy u. 2/a. Telefon: (82)311-644 Megvásárolható: a somogyi városok és községek újságos pavilonjaiban, az utcai árusoknál és terjesztőknél Terjesztés: Faludy Miklós Hirdetés: Kilvingeí Ottó Nyomtatta: a Déli Nyomda Kft Pécs, Engel János u. 8. Felelős: FUTÓ IMRE ügyvezető igazgató ISSN 1417-9784 Tizenkét Dán A cím ezúttal nem a keleti harcművészetekben elsa­játított fokozatot jelenti, hanem a szeretet magas mércéjét. Dán János és hitvese tizenkét gyerekkel él boldogságban egy Osz- topán melletti tanyán. V Észter; Péter, Debóra, Jó­zsiié, Sámuel, János, Lídia, Erzsébet, Johanna, Illés, Dá­niel és Dávid - sorolja a szép bibliai neveket a családfő: a kétéves legkisebbtől a tizenkét esztendős legidősebbig. - Fe­leségem is, én is hitben nevel­kedtünk. A Békés megyei Bé­késen éltünk és egy istentisz­telet után hallottunk arról, hogy milyen sors vár az inté­zetből kikerülő gyerekekre, itt szereztünk tudomást a bod­rogi Menedék Alapítványról is. Beszéltük erről otthon, kivet­tük a szabadságunkat, két hétig segítettünk a kastély rendbetételében. Ezalatt érle­lődött meg bennünk, hogy el­jövünk ide nevelőszülőnek, ha elfogadnak.- Mivel foglalkozott, mi­előtt hivatást váltott?- Közgyűjtemény-kezelő az eredeti végzettségem, levéltá­ros, könyvtáros, múzeológus lehettem volná, aztán kitanul­tam a háztartásigép-szerelő szakmát, voltam hajóács is, a legutolsó munkahelyemen a villanyszerelő csoportot vezet­tem. Feleségem pénzügyes­ként dolgozott egy vállalatnál.- Saját gyermekük nem volt?- De igen, akkor már kettő. Békésen is próbálkoztunk örökbefogadással, de teljesen reménytelennek tűnt és ez is hozzájárult a döntésünkhöz, ami azért mégsem volt köny- nyű: ott kellett hagynunk a szülőket, a barátokat, a beren­dezett családi házunkat. Ki- lencvenben, vagy kilencven- egyben - a feleségem ponto­sabban tudja - költöztünk Bodrogra, helyrehoztuk á ne­künk kijelölt lakrészt, és aránylag rövid idő alatt kap­tunk öt kisgyereket. Aláírtam, hogy egészségesek, de mind­annyinak volt valami baja, sérve, miegyéb. Beszélni alig tudtak, harapták, marták egymást. Egyiküknek fájt a torka, elvittem az orvoshoz. A gyerek ráharapott a nyelvére tett spatulára, szétrágta, ki­köpte, ámulva nézte a doktor. Egy jó évbe telt, míg testileg- lelkileg rendbe jöttek. Aztán a vér szerinti szülőkkel volt gondunk, részegen látogatták a gyerekeket - már amelyiket látogatták -, veszekedtek, randalíroztak, sokkolták a ki­csiket, napok kellettek, hogy elfelejtsék. Kilátástalannak lát­tuk a jövőjüket is. Iskolás ko­ruk végéig velünk vannak, de mi lesz belőlük azután? Ilyen előzmények késztettek arra, hogy az örökbe fogadásukat kérelmezzük.- El kellett hagyni a bodrogi kastélyt, és anyagilag is rosz- szabbul jártak így.- Tudtuk előre, hogy a gye­reknek járó állami ellátás ke­vesebb, mint felére, a családi pótlék összegére csökken. De nem is a haszonért csináltuk. Sok hivatali akadály után dr. Sajátunk mind a tizenkét gyerek, akármilyen úton kerültek is hozzánk Supola Olga, a megyei gyám­hivatal vezetője segített, ő megértette, hogy ez a gyere­kek érdeke mindenek előtt. Új anyakönyvet kaptak, születési helyük Békés, édesanyjuk a fe­leségem, én meg édesapjuk vagyok. Eladtuk a békési há­zunkat, abból vettük a majort negyvenegy hektár földdel. Nagyobb része legelő, így adódott, hogy szarvasmarhá­kat tartunk, abból élünk. Támogatást, segély kap- nak-e valahonnan?- Nem is kérünk. Főhiva­tású szülőként tizennégy ezer forintot kapok, meg a családi pótlékot, ugyanannyit, mint akármelyik osztopáni gyerek.- Tizennégyen ülik körül az asztalt. Mennyi fogy naponta csak kenyérből?- Talán ha két kiló. Regge­lire szívesen esznek vajas­lekváros kenyeret, de nem azzal laknak jól, igen jóízűen főz a feleségem. Levágok egy tehenet, az öt mázsa hús, most is tele van két mélyhűtő láda. Nem vagyunk gazda­gok, de a legszegényebbek sem. Nem szenvedünk szük­séget semmiben.- Szeptemberben kezdődik az iskola, az sem kis költség.- Nyolcvanezerbe kerültek eddig csak a tankönyvek, a füzeteket, tanszereket, cipő­ket, ruhákat ezután vesszük meg. Két üszőt adtam el, hogy meglegyen a rá való. Megérdemlik a gyerekeim, mert - egy-két kivétellel - né­gyes, ötös tanulók, ami nagy szó. Kezdetben azzal is meg­elégedtem volna, hogy nem kisegítő iskolába kell járniuk.- Tulajdonképpen mennyi a saját és hány az örökbe fo­gadott gyerek?- Sokan kérdezik ezt Osz- topánban is, de én azt mon­dom: Isten ajándéka mind­ahány. Sajátunk mind a ti­zenkettő, akármilyen úton kerültek is hozzánk. A sorsuk alakulása már a mi felelőssé­günk végérvényesen. A Pél­dabeszédek Könyvében írta­kat követem: "Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, ha megöregszik, ak­kor sem tér el attól..." Ha majd felnőnek, és a gyereke­ikkel hazatérnek hozzánk, ünnep legyen az a nap... Ezt akarom... Katona Csongor Nem áll péknek a Defekt Jó múzsa a határidő Rácz Mihály (41) három hét szabadságot engedé­lyezett magának, s ebből két hetet Horvátországban töltött. A Defekt duó má­sik fele, Markos Zoltán (54) kertépítéssel foglala­toskodott. Most egy tavat akar csinálni, a híd már fé­lig elkészült. — A beruházás nem jelentős, mivel szinte mindent én csiná­lok — mesélte mosolyogva Markos Zoltán, s bizonyságul hozzáteszi: a vállalkozás meg­térül, mivel társa, Misi szeret horgászni. Ha majd hoz halat, kifoghatja a felét. A halászlét egyszerűen készítik: ő fogja a bográcsot, Misi pedig a halat. Nem árt, ha kettőjük közül va­laki horgászni is tud... A duó persze nem csak kertépítéssel és pihenéssel tölti az idejét. A folyamatos megújulás szüksé­ges ebben a szakmában. — Ez kizárólag a Mikrosz­kóp színpadi tagságnak kö­szönhető, ahol már 11. éve vagyunk — folytatták. — Min­den évben van egy vagy két bemutató. Nagyon lusta em­berek vagyunk, magunktól nem írnánk semmit az égvi­lágon. Mivel muszáj, így minden évben kétszer 15-20 percet csinálunk, ami a műfaj töménységét tekintve elég hosszú. A műfaj eléggé kö­tött, s nagyon örülünk, ha si­kerül új poént kitalálni. Ha jó, akkor röhögnek. A közönség a zsűri, mondja meg, hogy neki mi kell. Ha nem nevet­nek, akkor hiába mondom, hogy mennyit güriztem, nem érdekel senkit. Rossz munka esetén az anyag a szemétko­sárba kerül. A csapat gyakran kel útra, menetközben sem unatkoz­nak. Műsorírásra, ötletek megbeszélésre éppúgy jut idő a több órás utazás során, mint régi poénok felelevení­tésére. Időnként elérkeznek egy olyan fáradtsági szintre — mint mesélték —, amikor dal­szöveget illetve verset írnak. Tartalmuk túlzottan pikáns, emiatt mások előtt nem adják elő ezeket. A legegyszerűbb humor forrása — mondták —, amikor egyesek dadogós em­bert utánoznak. Megunhatat­lan a poén, s ezek közül az egyik legismertebb szöveg így hangzik: megfogtam a pi- pi-pi-piros kabátomat. Léte­zik ennek egy „házi haszná­latra” szánt változata, ahol az ismert szöveget úgy folytat­ják, ahogy az elvárható...- Úgy tűnik, jól el vannak. — Nem unatkozunk — mondta Markos Zoltán. - Az időt valahogy el kell tölteni. Ol­vasni nem lehet, mert nézni kell az utat. Legalábbis annak, aki vezet. Én is szoktam fi­gyelni, hogy merre járunk. Ha megakadunk, én mondom az irányt, de utólag szinte mindig kiderül, hogy jobb lett volna, ha a másik utat választjuk. — Honnan merítik az ötletet? — Az életből. A műsorírás­nak van egy olyan része, ami meglehetősen improduktívnak tűnik. Ilyenkor újságot olva­sunk, televíziót nézünk, embe­rekkel beszélgetünk. Később leülünk, s elkezdünk gondol­kodni a műsoron. Van két-há- rom nap, amikor egy szót nem tudunk leírni. Akkor szoktam elmenni egy újságért, megné­zem az álláshirdetéseket. Bön­gésszük, hogy hol keresnek péket, szalonnasütőt, fakiter­melőt... 16 éve dolgozunk együtt, és ezen a perióduson rendre mindig átestünk. Ezzel kapcsolatban tettük azt a meg­állapítást, hogy jó múzsa a ha­táridő. Amikor már toporzé- kolnak, hogy nagyon kéne a műsor, szeptember közepére általában mindig elkészül. — A duó továbbra is ontja a poénokat vagy esetleg mégis péknek állnak? — A meleget így is nehezen tűrjük, hát még egy kemencé­nél. Nem akarunk állást változ­tatni pülanatnyilag. Megint műsorírás előtt vagyunk, és kezdi ellepni az agyunkat a ha­táridő, szeptemberben indul a színház, kezdődnek a próbák. Erre összpontosítunk. — Kérem, mondják el leg­újabb viccüket a Vasárnapi Somogyi Hírlap olvasóinak. — Kicsit morbid. Az ülető azon morfondírozik: úgy sze­retnék meghalni, mint az apám. Szépen, nyugodtan, csendben, álmában. Nem úgy, mint az utasai: jajgatva, si- kongva... — Mit szólnak ehhez az is­merősök? — Ilyet színpadon nem mond az ember, de most ez ju­tott az eszembe. Egyébként azt elárulom, hogy rettentő rossz viccmesélők vagyunk. Egyik fülünkön bemegy, a másikon kiesik. Ha megtudják, hogy a humorszakmában dolgozom, akkor rögtön elmesélnek ti­zenöt olyan viccet, amit har- mincötször hallottam. Nincs olyan ember, aki az Antal Im­rénél frissebb viccet tud. Ha ő bejön a színházba, kapásból mindig mond nyolc új viccet. (Harsányi)' A király­nőn is meglátszik a kor (Folytatás az első ol­dalról) — Ki nevezte be a borkirálynő versenyre? — Gál Éva néprajz- kutatóként járt nálunk, ő győzködött sokáig. Egész éjjel nem tudtam aludni, csak forgolód­tam az izgalom miatt. Azt mondtam eleinte, nem is jövök, de nem sérthettem meg senkit. — Indult már valami­lyen hasonló verse­nyen? — 1971-ben Kapos­váron első lettem a népdal- és nótaverse­nyen. Alapító tagja va­gyok a községi hagyo­mányőrző kórusnak, ma is nagy szeretettel énekelek. Ilyenen még nem voltam, hihetet­lennek tűnik most ez az egész. — Szőlővel, borászat­tal foglalkozik-e a csa­lád? — Jókora darabot művelünk ott, ahol már a nagyapáink telepítet­tek. Kékfrankosunk, rizlingünk van. — Emlékszik arra, mikor ivott először bort? — Lánykoromban még a szagát sem bír­tam. Aztán a sajátot megkóstoltam, meg­szerettem. A musko­tályt kedvelem a leg­jobban. G. M:

Next

/
Oldalképek
Tartalom