Somogyi Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-22 / 196. szám
Közelről SZUKEBB SZÜLŐHAZÁNK Negyedik oldal 1998. augusztus 23., vasárnap Támasz a felnőtt korhoz Lánykérés az ifjúsági otthonból Lánykérés színhelye volt az állami gondozott fiatalok ifjúsági otthona. A 19 éves menyasszonyt édesanyja helyett az otthon vezetőjétől kérte ki a családban felnőtt vőlegény. Az állami gondozásban felnőtt fiatalok 18 éves koruktól elhagyhatják az intézetet, s megkezdhetik az önálló életet. Többségüknek azonban nem hoz megkönnyebbülést a nagykorúság, hiszen vagy munkájuk, vagy otthonuk nincsen. Somogybán 53 állami gondozott lett nagykorú januártól, de közülük csak 15-en tudták az önállóságot választani. Törvény segíti, hogy a többiek se kallódjanak el. A szociálisan rászorultakat 24 éves korukig az állami gondoskodás rendszerében tartják, ha a keresetük nem haladja meg a minimálbért. Jelenleg 121 ilyen fiatalról gondoskodnak, közülük 74-en tanulnak, öten szociális otthoni elhelyezésre várnak, negyvenkettőnek pedig vagy kevés a fizetése, vagy munkanélküli. A megyei gyermekvédelmi szakszolgálat minden fiatalnak keres munkahelyet, persze azt már nem tudják szavatolni, hogy az állami gondozott meg is állja a helyét. A rendszeres munkaadók között van a Kaposfil, a villamossági' gyár, a Videoton és a megyei kórház. A kórház célgazdasága az állami gondozottak továbbképzését is segíti, az elmúlt években 34-en szereztek náluk szakmát. A 18 éves kort elért fiataloknak a szak- szolgálat keres albérletet, az ifjúsági otthon elsősorban a tanulóknak nyújt szállást 24 éves korig. Ott negyvenen férnek el. Ritka, hogy a vér szerinti család visszafogadja az egyszer már kivetett gyereket. (Izményi) mmmm VASÁRNAPI imsm» SOMOGYI HÍRLAP Az Axel Springer Magyarország Kft lapja Felelős vezető: az ügyvezető igazgató Főszerkesztő: DR. KERCZA IMRE Kiadja az ASM Kft Somogy Megyei Irodája Felelős kiadó: PORDÁNY H. LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Kontrássy u. 2/a. Telefon: (82)311-644 Megvásárolható: a somogyi városok és községek újságos pavilonjaiban, az utcai árusoknál és terjesztőknél Terjesztés: Faludy Miklós Hirdetés: Kilvingeí Ottó Nyomtatta: a Déli Nyomda Kft Pécs, Engel János u. 8. Felelős: FUTÓ IMRE ügyvezető igazgató ISSN 1417-9784 Tizenkét Dán A cím ezúttal nem a keleti harcművészetekben elsajátított fokozatot jelenti, hanem a szeretet magas mércéjét. Dán János és hitvese tizenkét gyerekkel él boldogságban egy Osz- topán melletti tanyán. V Észter; Péter, Debóra, Józsiié, Sámuel, János, Lídia, Erzsébet, Johanna, Illés, Dániel és Dávid - sorolja a szép bibliai neveket a családfő: a kétéves legkisebbtől a tizenkét esztendős legidősebbig. - Feleségem is, én is hitben nevelkedtünk. A Békés megyei Békésen éltünk és egy istentisztelet után hallottunk arról, hogy milyen sors vár az intézetből kikerülő gyerekekre, itt szereztünk tudomást a bodrogi Menedék Alapítványról is. Beszéltük erről otthon, kivettük a szabadságunkat, két hétig segítettünk a kastély rendbetételében. Ezalatt érlelődött meg bennünk, hogy eljövünk ide nevelőszülőnek, ha elfogadnak.- Mivel foglalkozott, mielőtt hivatást váltott?- Közgyűjtemény-kezelő az eredeti végzettségem, levéltáros, könyvtáros, múzeológus lehettem volná, aztán kitanultam a háztartásigép-szerelő szakmát, voltam hajóács is, a legutolsó munkahelyemen a villanyszerelő csoportot vezettem. Feleségem pénzügyesként dolgozott egy vállalatnál.- Saját gyermekük nem volt?- De igen, akkor már kettő. Békésen is próbálkoztunk örökbefogadással, de teljesen reménytelennek tűnt és ez is hozzájárult a döntésünkhöz, ami azért mégsem volt köny- nyű: ott kellett hagynunk a szülőket, a barátokat, a berendezett családi házunkat. Ki- lencvenben, vagy kilencven- egyben - a feleségem pontosabban tudja - költöztünk Bodrogra, helyrehoztuk á nekünk kijelölt lakrészt, és aránylag rövid idő alatt kaptunk öt kisgyereket. Aláírtam, hogy egészségesek, de mindannyinak volt valami baja, sérve, miegyéb. Beszélni alig tudtak, harapták, marták egymást. Egyiküknek fájt a torka, elvittem az orvoshoz. A gyerek ráharapott a nyelvére tett spatulára, szétrágta, kiköpte, ámulva nézte a doktor. Egy jó évbe telt, míg testileg- lelkileg rendbe jöttek. Aztán a vér szerinti szülőkkel volt gondunk, részegen látogatták a gyerekeket - már amelyiket látogatták -, veszekedtek, randalíroztak, sokkolták a kicsiket, napok kellettek, hogy elfelejtsék. Kilátástalannak láttuk a jövőjüket is. Iskolás koruk végéig velünk vannak, de mi lesz belőlük azután? Ilyen előzmények késztettek arra, hogy az örökbe fogadásukat kérelmezzük.- El kellett hagyni a bodrogi kastélyt, és anyagilag is rosz- szabbul jártak így.- Tudtuk előre, hogy a gyereknek járó állami ellátás kevesebb, mint felére, a családi pótlék összegére csökken. De nem is a haszonért csináltuk. Sok hivatali akadály után dr. Sajátunk mind a tizenkét gyerek, akármilyen úton kerültek is hozzánk Supola Olga, a megyei gyámhivatal vezetője segített, ő megértette, hogy ez a gyerekek érdeke mindenek előtt. Új anyakönyvet kaptak, születési helyük Békés, édesanyjuk a feleségem, én meg édesapjuk vagyok. Eladtuk a békési házunkat, abból vettük a majort negyvenegy hektár földdel. Nagyobb része legelő, így adódott, hogy szarvasmarhákat tartunk, abból élünk. Támogatást, segély kap- nak-e valahonnan?- Nem is kérünk. Főhivatású szülőként tizennégy ezer forintot kapok, meg a családi pótlékot, ugyanannyit, mint akármelyik osztopáni gyerek.- Tizennégyen ülik körül az asztalt. Mennyi fogy naponta csak kenyérből?- Talán ha két kiló. Reggelire szívesen esznek vajaslekváros kenyeret, de nem azzal laknak jól, igen jóízűen főz a feleségem. Levágok egy tehenet, az öt mázsa hús, most is tele van két mélyhűtő láda. Nem vagyunk gazdagok, de a legszegényebbek sem. Nem szenvedünk szükséget semmiben.- Szeptemberben kezdődik az iskola, az sem kis költség.- Nyolcvanezerbe kerültek eddig csak a tankönyvek, a füzeteket, tanszereket, cipőket, ruhákat ezután vesszük meg. Két üszőt adtam el, hogy meglegyen a rá való. Megérdemlik a gyerekeim, mert - egy-két kivétellel - négyes, ötös tanulók, ami nagy szó. Kezdetben azzal is megelégedtem volna, hogy nem kisegítő iskolába kell járniuk.- Tulajdonképpen mennyi a saját és hány az örökbe fogadott gyerek?- Sokan kérdezik ezt Osz- topánban is, de én azt mondom: Isten ajándéka mindahány. Sajátunk mind a tizenkettő, akármilyen úton kerültek is hozzánk. A sorsuk alakulása már a mi felelősségünk végérvényesen. A Példabeszédek Könyvében írtakat követem: "Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, ha megöregszik, akkor sem tér el attól..." Ha majd felnőnek, és a gyerekeikkel hazatérnek hozzánk, ünnep legyen az a nap... Ezt akarom... Katona Csongor Nem áll péknek a Defekt Jó múzsa a határidő Rácz Mihály (41) három hét szabadságot engedélyezett magának, s ebből két hetet Horvátországban töltött. A Defekt duó másik fele, Markos Zoltán (54) kertépítéssel foglalatoskodott. Most egy tavat akar csinálni, a híd már félig elkészült. — A beruházás nem jelentős, mivel szinte mindent én csinálok — mesélte mosolyogva Markos Zoltán, s bizonyságul hozzáteszi: a vállalkozás megtérül, mivel társa, Misi szeret horgászni. Ha majd hoz halat, kifoghatja a felét. A halászlét egyszerűen készítik: ő fogja a bográcsot, Misi pedig a halat. Nem árt, ha kettőjük közül valaki horgászni is tud... A duó persze nem csak kertépítéssel és pihenéssel tölti az idejét. A folyamatos megújulás szükséges ebben a szakmában. — Ez kizárólag a Mikroszkóp színpadi tagságnak köszönhető, ahol már 11. éve vagyunk — folytatták. — Minden évben van egy vagy két bemutató. Nagyon lusta emberek vagyunk, magunktól nem írnánk semmit az égvilágon. Mivel muszáj, így minden évben kétszer 15-20 percet csinálunk, ami a műfaj töménységét tekintve elég hosszú. A műfaj eléggé kötött, s nagyon örülünk, ha sikerül új poént kitalálni. Ha jó, akkor röhögnek. A közönség a zsűri, mondja meg, hogy neki mi kell. Ha nem nevetnek, akkor hiába mondom, hogy mennyit güriztem, nem érdekel senkit. Rossz munka esetén az anyag a szemétkosárba kerül. A csapat gyakran kel útra, menetközben sem unatkoznak. Műsorírásra, ötletek megbeszélésre éppúgy jut idő a több órás utazás során, mint régi poénok felelevenítésére. Időnként elérkeznek egy olyan fáradtsági szintre — mint mesélték —, amikor dalszöveget illetve verset írnak. Tartalmuk túlzottan pikáns, emiatt mások előtt nem adják elő ezeket. A legegyszerűbb humor forrása — mondták —, amikor egyesek dadogós embert utánoznak. Megunhatatlan a poén, s ezek közül az egyik legismertebb szöveg így hangzik: megfogtam a pi- pi-pi-piros kabátomat. Létezik ennek egy „házi használatra” szánt változata, ahol az ismert szöveget úgy folytatják, ahogy az elvárható...- Úgy tűnik, jól el vannak. — Nem unatkozunk — mondta Markos Zoltán. - Az időt valahogy el kell tölteni. Olvasni nem lehet, mert nézni kell az utat. Legalábbis annak, aki vezet. Én is szoktam figyelni, hogy merre járunk. Ha megakadunk, én mondom az irányt, de utólag szinte mindig kiderül, hogy jobb lett volna, ha a másik utat választjuk. — Honnan merítik az ötletet? — Az életből. A műsorírásnak van egy olyan része, ami meglehetősen improduktívnak tűnik. Ilyenkor újságot olvasunk, televíziót nézünk, emberekkel beszélgetünk. Később leülünk, s elkezdünk gondolkodni a műsoron. Van két-há- rom nap, amikor egy szót nem tudunk leírni. Akkor szoktam elmenni egy újságért, megnézem az álláshirdetéseket. Böngésszük, hogy hol keresnek péket, szalonnasütőt, fakitermelőt... 16 éve dolgozunk együtt, és ezen a perióduson rendre mindig átestünk. Ezzel kapcsolatban tettük azt a megállapítást, hogy jó múzsa a határidő. Amikor már toporzé- kolnak, hogy nagyon kéne a műsor, szeptember közepére általában mindig elkészül. — A duó továbbra is ontja a poénokat vagy esetleg mégis péknek állnak? — A meleget így is nehezen tűrjük, hát még egy kemencénél. Nem akarunk állást változtatni pülanatnyilag. Megint műsorírás előtt vagyunk, és kezdi ellepni az agyunkat a határidő, szeptemberben indul a színház, kezdődnek a próbák. Erre összpontosítunk. — Kérem, mondják el legújabb viccüket a Vasárnapi Somogyi Hírlap olvasóinak. — Kicsit morbid. Az ülető azon morfondírozik: úgy szeretnék meghalni, mint az apám. Szépen, nyugodtan, csendben, álmában. Nem úgy, mint az utasai: jajgatva, si- kongva... — Mit szólnak ehhez az ismerősök? — Ilyet színpadon nem mond az ember, de most ez jutott az eszembe. Egyébként azt elárulom, hogy rettentő rossz viccmesélők vagyunk. Egyik fülünkön bemegy, a másikon kiesik. Ha megtudják, hogy a humorszakmában dolgozom, akkor rögtön elmesélnek tizenöt olyan viccet, amit har- mincötször hallottam. Nincs olyan ember, aki az Antal Imrénél frissebb viccet tud. Ha ő bejön a színházba, kapásból mindig mond nyolc új viccet. (Harsányi)' A királynőn is meglátszik a kor (Folytatás az első oldalról) — Ki nevezte be a borkirálynő versenyre? — Gál Éva néprajz- kutatóként járt nálunk, ő győzködött sokáig. Egész éjjel nem tudtam aludni, csak forgolódtam az izgalom miatt. Azt mondtam eleinte, nem is jövök, de nem sérthettem meg senkit. — Indult már valamilyen hasonló versenyen? — 1971-ben Kaposváron első lettem a népdal- és nótaversenyen. Alapító tagja vagyok a községi hagyományőrző kórusnak, ma is nagy szeretettel énekelek. Ilyenen még nem voltam, hihetetlennek tűnik most ez az egész. — Szőlővel, borászattal foglalkozik-e a család? — Jókora darabot művelünk ott, ahol már a nagyapáink telepítettek. Kékfrankosunk, rizlingünk van. — Emlékszik arra, mikor ivott először bort? — Lánykoromban még a szagát sem bírtam. Aztán a sajátot megkóstoltam, megszerettem. A muskotályt kedvelem a legjobban. G. M:
