Somogyi Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-21 / 195. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1998. augusztus 21., péntek Somogyi tájak 7 Mostohagyerek az üdülőfalu Malacos göbére fáj a tehénpásztor foga Gyűrűcskefa a támasza Megfúrták a részönkor­mányzatunkat — állítják a csokonyavisontai üdülőtu­lajdonosok képviselői. Még tavaly kezdeményezték a településrészi önkormány­zat alakítását; a képviselő- testület ezzel egyetértett, mégis: a részönkormányzat máig nem valósult meg. CSOKONYAVISONTA — Az üdülőfaluban 1983 óta nem volt olyan fejlesztés,mely­hez az önkormányzat pénzt adott volna. Az üdülőövezettel rengeteget keresett a falu, de máig nem fordított rá szinte egy fillért sem. Egyebek között ezért is szükséges a település- részi önkormányzat — mond­ják az üdülőtulajdonosok kép­viselői: Pethes Róbert, Horváth László, Kovácsné Bakos Éva és Szőke László. — Ötszáz nyaraló épült fel. S ez a félezer család elmehet a sóhivatalba, mert érdekeiket senki nem képviseli a települési önkormányzatban. Ezért születnek olyan dönté­sek, mint a szemétdíj; a hely­beliek 2160 forintot fizetnek, akik meg csak szezonálisan vagyunk itt, azok háromezret. A gondok megoldását évek óta csak ígérik. Rosszak az utak és a közbiztonság is az, nincs megoldva a csapadékel­vezetés, sokszor bokáig ér a la­tyak a házak előtt. — Ránk ki­szabtak helyi adót, a falusiakra nem — mondta Szőke László. — Pedig rajtunk is állt, hogy a fürdő ilyenné fejlődött. — A polgármester hat hónap késéssel vitte a testület elé az előterjesztésünket — így Pe­thes Róbert. — Ez az önkor­mányzat szakembereinek köz­reműködésével készült; azt tartalmazta, amit az üdülőtu­lajdonosok szerettek volna és a törvény lehetővé tesz. Miért nem volt jó a képviselőknek? — Véleményezési jogot kér­tünk, nem pedig pénzt s nem teljes önállóságot — mondják az üdülőtulajdonosok. — Az önkormányzat egyik bizottsá­gának tekinthetett volna ben­nünket, és a képviselők dön­tötték volna el, hogy milyen hatásköröket, anyagi eszközö­ket adnak. Még ezt sem fogad­ták el. A testület azt akarta, hogy a részönkormányzatba két helyi képviselő és három üdülőtulajdonos kerüljön be — magyarázta Horváth László. — így úgy dönthetnek, ahogy a helybeliek érdeke diktálja. Szerintünk egyszerűen arról van szó, hogy nem akarják el­veszíteni azt a „fejőstehenet”, ami számukra az üdülőövezet. Hozzátették: elég volna, ha az önkormányzat félévente számot adna: hogy gazdálko­dott az innét befolyó pénzzel. — Az üdülőtulajdonosok rész­önkormányzatként bele akar­nak szólni, hogy mire költsük azt a pénzt, ami befolyik a falu kasszájába. Ezt a hatáskört nem adhatjuk át. Ezen akadt el az elképzelés — állítja Horváth Sándor polgármester. — Mindez bizonyítható: az irato­kon nemcsak véleményezési jog, hanem rendelkezési jog is szerepel. Azt mondják: késle­kedtünk az előterjesztéssel. Ennek egy oka van: az üdülő­tulajdonosok év közben nin­csenek itt, s ezt a kérdést csak akkor tárgyalhattuk, amikor az érintettek összehívhatók. A polgármester mindehhez hozzátette: szívesen részt venne már egy tisztázó be­szélgetésen az üdülőtulajdo­nosokkal vagy azoknak a kép­viselőivel. Nagy László Stuttgarti és bad-weitzeni vendégek élvezik ezekben a napokban a babócsai kemping nyugalmát. A nagyvilág zajától távol, sűrű liget övezi a német kem­pingezőket. A Dráva menténél keresve sem találni jobbat. Képünkön: Tükörto­jást früstököinek a nyugalmat kereső német turisták fotó: török anett Örökül kapott mesterség ez; már az apja is pásztorkodott fotó: török anett Pápics Mihály tetőfedő-szi­getelő negyedik éve majd' minden napját a falu hatá­rában tölti. Az építőiparból agráriumba vetődött pász­tor rég tíz évig vigyázta már az egykori téesz jószágait. Bolhó A szikár férfi botjára támasz­kodik (gyűrűcskefából nyes­te, amúgy kőrisből a legjobb, de most ez volt kéznél), s a delelő teheneket vizslatja. Legtöbbjük az árnyékban pi- heg; amelyik mozog, az is a lajtoskocsi közelében serte- pertél vagy szomját oltja a tikkasztó melegben. — Vem­hes mind, ősszel ellenek — biccent feléjük, s gumicsiz­más lábát a vályúnek veti. A szövetkezet 43 jószágá­nak őrzője most egyedül van; társa Bogárral, a scímauzerrel ebédjét fogyasztja. Egyébként hárman gondozzák a marhá­kat, váltásban; egyikük min­dig az istállóknál marad. — Elbeszélgetünk erről-arról, folyik a szó jobb híján — igyek­szik túlkiabálni a vágtató Ze- tort, ami hatalmas porfelhőt húzva maga után elrobog mel­lettünk. Öt perc múlva jön az újabb, bőgő motorral zörög a földesúton. Izzadt arcunkra még egy réteg por kerül. Pápics Mihály 1952-es. Tős­gyökeres bolhói, s az utolsók közül való, akik ma is büszkék viselnék falusi-pásztori létü­ket. Mint apja, aki disznópász­torként élte bolhói napjait. Az idő persze elhaladt fölöttük, már ő sem a fafaragó pászto­rok világában serdült föl. A te­henek őrzése neki, a munka- nélküli tetőfedőnek kizárólag pénzkereset, amely — mint mondja — nem is olyan rossz, mert huszonhatezret hoz ha­vonta, tisztán. — Ötkor kelek, ellátom az otthoni jószágot, baromfiakat és néhány disznót, majd fél hét körül kiterelem a tehene­ket a rétre; ötig vagyunk itt — mondja a napirendjét. A bolhói pásztor bővíteni szeretné a háztájit, ha volna rá apanázs. Néhány malacos gö- bével is kibékülne. (Balassa) Pusztuló pusztai porták Minden második ház üresen áll. A munkanélküliség már szinte százszázalékos; pusztulnak a porták, szegé­nyednek az emberek. La- josháza pusztán ez a jelen. LAJOSHÁZA A foglalkoztatottak száma nemrég a felére csökkent a 80 lakosú településen. Eddig ugyanis két embernek volt munkája, most már csak egy­nek van. A boltosnak meg­szűnt a munkahelye. — Telje­sen érthető az üzlet bezárása, hiszen az utóbbi időben már havonta betörtek — mondja a volt boltos, jelenleg munka- nélküli Regán Ferencné. — Ha bolt nincs is, az ellátást nagy­jából megoldották. Hetente egyszer hoznak árut, aki pedig sűrűbben akar bevásárolni, az átkerekezik Kálmáncsára. — Mihez kezd munka nélkül? — Tíz hold földünk van, azt bérbe adom. Jó földek a lajos- házaiak, kapva-kapnak rajtuk a szomszéd falvak gazdálko­dói. Ezzel és a munkanélküli­járadékkal csak elboldogulok valahogy. Nem a magam sorsa aggaszt, de milyen jövője van itt a fiamnak és családjának? — Mit tehetnek a fiatalok? — Itt nincs jövőjük; elmenni viszont nem tudnak, mert nincs pénzük. Az itteni házat eladni nem, csak elkótyave­tyélni lehet. Arra meg nincs szívünk. Közben amink van, lassan tönkremegy, hiszen a házakra költeni is kellene. Csakhogy arra sem jut pénz. Hát így élünk errefelé. S köz­ben tanuljuk a túlélést. N. L. Betétben kétszázmillió A betét 2300 millió fo­rintra rúg a Barcs és Vi­déke Takarékszövetkezet babócsai kirendeltségén. Babócsa-bolhó Ezen belül az értékpapír jel­legű 500 ezer forint, a többi betétkönyv. Sok a munkanél­küli, a jövedelempótlós. A szövetkezet kölcsönállománya 12-13 millió forint közötti - tudtuk meg Supka Sándomé kirendeltségvezetőtől. - Első­sorban személyi kölcsönt igé­nyelnek, az idén több mint hatmillió forintnyi hitelt folyó­sítottak százhúsz embernek. A többség babócsai, a bolhói lé­nyegesen kevesebb. Az idén vállalkozói kölcsönt még nem adtak ki. Vállalkozói ügyfélkö­rük kicsi, annak ellenére, hogy több vállalkozás is van a tele­pülésen. Egyre többen vannak viszont, akik lakossági folyó­számlán tartják a pénzüket.- A hitelnél ma már a tulaj­don a mérvadó - mondta. - A tagok száma 540, a település lakosságának húsz százaléka. Ötven ifjúsági betétkönyvünk még van. A pénzintézet egyéb szolgáltatásai; totó-lottó, sors­jegyek értékesítése, a Somogyi Hírlap hirdetésfelvétele. Hár­man dolgozunk. Sok a munka, mert hat község tartozik hoz­zánk. S a vízvári helyettesítést is mi végezzük. S csak egy szá­mítógéppel dolgozunk. G. A. Hírek Változatlan gyereklétszám Csurgón a négy tagóvodába 281 kisgyereket írattak be, az Eötvös iskolában 55, a II. Rá­kóczi Ferenc iskolában 47 el­sős kezdi meg a tanulást szep­temberben. A két oktatási in­tézmény 734-es tanuló-lét­száma is több mint a tavalyi. Ez azért is figyelemre méltó, mert a város két középiskolá­jában hat- és nyolcosztályos gimnáziumi képzés is folyik. Drávaszentes kis parkja Pihenőparkot alakíttatott ki Drávaszentesen a Fő utca és a Malom utca találkozásánál levő háromszögben a telepü­lésrészi önkormányzat. A par­lag területet feltöltötték, s fá­kat ültettek; a padokat is meg­rendelték és gyermekjátéko­kat is raknak ide. Az utca túl­oldalán levő területet is ha­sonló parkká alakítják. Felújítás Berzencén Felújít­ják a berzencei művelődési ház színháztermét. Átépítik a színpadot, a parketta egy ré­szét hajópadlóra cserélik, s ki­festik az épületet. A költség mintegy 150 ezer forintra rúg. Segítik az újnépi tanulókat Tíz gyereket támogat a rinya- újnépi önkormányzat a tanév­kezdésben. Az óvodába járót négyezer forinttal, a hét kisis­kolást egyenkét hétezer forint­tal, a két középiskolásnak pe­dig fejenként kilencezer forin­tot adott. A napközis térítési díj 90 százalékát is átvállalta. Osztálytalálkozót szervez a barcsi polgári iskolában 53 éve végzetteknek Horváth József esperes-plébános. Az 56 egykori diák közül 23 már nem él; mivel ez lesz az első találkozó, a szervezésben gondot okoz, hogy nem is­merik mindenkinek a címét. Borsó János, Czink Antal, Csók Béla, Haumptman Lász­ló, Radics István, ifj. Szabó István és Tóth József jelent­kezését várják a 463-355-ös barcsi telefonon. Az osztály- találkozó szeptember 19-én, szombaton lesz, a barcsi na­pok egyik rendezvényeként. Csomagoló berendezéssel bővítették a szörpüzemet Jumbó harca a multikkal Csomagológép már van, a hűsítők raktározása azonban égető gond fotó: török Fölszentelik a zászlót Bélavár Elkészült végre a dél-somogyi kis falu zászlaja. Augusztus 22-én szentelik föl, a faluna­pon, amikor a hagyományőr­ző csoportok is bemutatkoz­nak. Újfalvi Jánosáé, a telepü­lés polgármestere elmondta: régi vágyuk volt, hogy a többi falu példáját követve maguk is megalkossák jelképüket. A bé- lavári lobogó holnapi felavatá­sát követően a nyugdíjaskórus és a Margaréta énekkar mu­tatkozik be, meg a somogyud- varhelyi rozmaringosok. Mint megtudtuk, az eseményt a te­lepülés életében első képző- művészeti alkotótábor idejére időzítették, s meghívják a MaMű társaság 15 tagját is. A vállalkozói központ tá­mogatásával vásárolt csomagológépet Vida Imre. A Jumbó szörp- és szénsavasüdítő-üzem tu­lajdonosa tovább tervez: mivel a hűsítők raktáro­zása égető gond, még az idén bővítené szeretné az épületeket. Heresznye Tizennyolcféle szörpöt és kilencféle szénsavas üdítőt gyárt most a családi vállal­kozás. A kánikula pedig szempillantás alatt elpáro­logtatja a készleteiket; nincs az a mennyiség, amit ne tudnának értékesíteni. — A kapacitásunk szab gátat a lehetőségeinknek — mondta Vida Imre. — Amennyi kikerül az üzem­ből, szinte azonnal kocsira tesszük. Nagyon nem is te­hetnénk mást, mivel nem tudunk raktározni nagyobb készleteket. Szörpöt négy éve gyárta­nak Heresznyén, fél-, 1, 2, 5 és a kereskedelmi felhasz­nálásra gondolva 10 literes kiszerelésben. A szénsavas- üdítő-gyártás friss tevé­kenység, alig egy éve kezd­ték. Bevált, hiszen érté­kesítési hálózatuk Dél-Du­nántúl számos üzletébe szállít. Más kérdés, hogy az igazi piachódítás nem könnyű olyan termékkel, ahol multi multi hátán har­col a piacért. Mindenesetre Somogy, Tolna és Baranya, a három megcélzott megye a konkurencia ellenére is veszi a heresznyei Jumbót, amelynek receptúráit pesti kutatóintézetben készítet­ték, s a Vida család ízlése szűrte ki közülük a valódi finomságokat. Szénsavas üdítőként na­rancs, sárgabarack, citrom, málna, kóla, kiwi, zöldalma, szőlő és áfonyaízesítéssel készül az ital. A kétliteres flakonokat az új gép csoma­golja, hatosával rendezve a termékeket. Vida Imre el­mondta, a somogyi vállal­kozói központ az 1,8 millió forintért vásárolt csomagoló berendezésből egymillióra adott E-hitelt. (Balassa)

Next

/
Oldalképek
Tartalom