Somogyi Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-15 / 191. szám
Közelről SZUKEBB SZÜLŐHAZÁNK I Negyedik oldal HÍREK Stoppos titkok Kacér lányok az öregurak mellett Égtek a bálák Negyven kockabála lobbant lángra pénteken este Kiskorpádon a Vörösmarty utca egyik portáján. A kaposvári tűzoltók két kocsival vonultak ki, a tűz keletkezésének okát még vizsgálják. Bolhón egy körbálázó gép gyulladt ki tegnap műszaki hiba miatt. A barcsi tűzoltókat riasztották, a mezőgazdasági munkagépben jelentős kár keletkezett. Mentésre készen Jelentősen megerősítették a nyári szezonra az ügyeletet a mentősök a Balaton- parton. Siófokon a szokásos négy helyett hat autó van készenlétben, Fonyódon, Marcaliban, Barcson és Nagyatádon egy-egy esetkocsi, Balatonlellén pedig egy rendelő-rendszerű ellátóegység tart szolgálatot. Kaposváron hétköznap napközben kilenc, éjszaka négy gépkocsi várja az indulást. Kaposváriak Nürnbergben A bajor sportfesztiválon is részt vett a hallássérültek kaposvári iskolájának húsz tanulója, akik a társintézmény vendégei voltak Nürnbergben. A két iskola között több mint tíz éve szövődött a barátság, a nürnbergiek rendszeres résztvevői a kaposvári intézmény rendezvényeinek. A gyerekek és kísérőik utazását a Teljes értékű életért alapítvány fedezte. Babettás karambolja Életveszélyes sérüléssel szállította kórházba a mentő azt a balatonföld- vári motorost, aki figyelmen kívül hagyta a jobb- kéz-szabályt, és elsőbbségadás nélkül hajtott egy személygépkocsi elé. A motoros Balatonföldvár belterületén Babettájával a Berzsenyi utcában haladt a Kismartoni utca felé, amikor a kereszteződésben egyenesen továbbhaladni szándékozó autóval karambolozott. Összefogás támogatásért Három megye szervezetei fogtak össze, és közösen pályáznak a Phare területi régiós programjára. Somogyból a Zselica Szövetség, Tolnából a Dombóvár és Környéke Térségi Társulás, Baranyából pedig a Me- csekhát Kistérségi Szövetség készíti el közös terveit a vidékfejlesztésre. mmmm VASÁRNAPI—*** SOMOGYI HÍRLAP Az Axel Springer Magyarország Kft lapja Felelős vezető: az ügyvezető igazgató Főszerkesztő: DR. KERCZA IMRE Kiadja az ASM Kft Somogy Megyei Irodája Felelős kiadó: PORDÁNY H. LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Kontrássy u. 2/a. Telefon: (82)311-644 Megvásárolható: a somogyi városok és községek újságos pavilonjaiban, az utcai árusoknál és terjesztőknél Terjesztés: Faludy Miklós Hirdetés: Kilvinger Ottó Nyomtatta: a Déli Nyomda Kft Pécs, Engel János u. 8. Felelős: FUTÓ IMRE ügyvezető igazgató ISSN 1417-9784 A főútvonalak mellett naponta látni fiatalokat, akik az úttest szélén állnak, jobb kezük hüvelykujja az ég felé mered s szemük- szájuk közölni kívánja, hogy vegyék fel, mert utazni szeretnének. Van aki kedvtelésből, pénztelenségből, kényszerből vagy éppen kalandvágyból teszi, miután tudja azt is, hogy idegenek autójába kell beülnie. A tizenkilenc éves Frank Erika öt éve megszállottja az autóstoppozásnak. A nyár szinte minden napján autóstoppal utazik a Balatonra, vállalva azokat az veszély- helyzeteket, aminek ilyenkor egy fiatal és csinos lányok ki van téve. — Szeretek ismerkedni az emberekkel - mondja. Ennyi a bátorságom titka. Ugyanakkor kíváncsi is vagyok arra, hogy a különböző helyzetek kihívásaira hogyan reagálok. Vallom azt, hogy aminek meg kell történnie, az történjen is meg velem. De hát mit tehet egy fiatal lány, ha felkelti egy férfi érdeklődését? A legtöbb esetben kacérkodik vele. Ám ha sohasem látták egymást s senki sem tud az utazásról? E veszélyes vagy inkább szokatlan helyzetekre készülni lehet és kell is. Tapasztalatok szerint a huszonöt év alatti vezetőknek eszébe sem jut autóstoppost felvenni. A magyarázat abban rejlik, hogy a fiatal sofőrök ritkán igénylik az idősebb stoppos társaságát. A középkorú, sőt idősödő férfiak viszont gyakrabban megállnak, ha csinos lányt látnak. Erika szakadó esőben is szívesen stoppol. Mint mondja, ekkor nehezebb sofőrt fogni, mert egy ázott, sáros úton állót ki ültet be autójába. A kamionosok szinte minden alkalommal. A rutinos stopposok szerint a kamionsofőröknek szükségük van a társaságra. Némelyik úgy gondolja nemcsak beszélgetni, hanem ta1998. augusztus 16., vasárnap Ián szórakozni is lehet egy leendő utassal. — A múlt héten egy olasz kamionsofőrhöz ültem be, hogy Boglárlellére eljussak - meséli László Gabriella. A férfi három nyelven beszélt, köztük magyarul is. Szinte minden témában otthon volt, de leginkább a nőiességről és az erotikáról beszélt. Észbe kaptam, hogy nemcsak beszélni szeretne róla, de már késő volt másra terelni a szót. Egy benzinkúthoz értünk. Kértem, igyunk egy üdítőt. Furcsállotta kérésemet, de azonnal teljesítette. A pénztárcáját azonban a kamionban hagyta. Kirohant, addig én megkértem az eladó lányt, engedje meg, hogy a raktárban elbújhassak. Óriási lármát csapott, mivel sehol sem talált. A legtöbb stoppos mielőtt beül az autóba szemrevételezi a vezetőt, hisábn mondhat nemet is. Fontos, hogyan működik a zár, valamint használja-e a sofőr a biztonsági övét. Ezenkívül stoppo- lás nélkül sem tanácsos idegen autójába beülni, hiszen már az nyugtatóan hat, ha magunk választjuk meg útitársunkat. Kovács Gabriella A Széchenyiek mindig Magyarországra tekintettek Egy igazi grófnő Kirajzottak a világba, de fél szemmel mindig Magyarországra figyeltek A Széchenyi család somogyvári mauzóleumát a község és a Somogy- vár műemlékei védelmében alapítvány újította fel. Idősb és ifjabb Széchenyi Imre földi maradványai az újraszentelt családi kápolnában kaptak ismét helyet. A község egykori urai és úrnői itt találkoztak újra. Gróf Széchenyi Ferenc Lajos fiának leszármazottai ők. Ez az esemény lehetne a család szűk magánügye, de a somogyváriak egykori iskolatársaikat, munkaadójukat, családjuk jó ismerőseit köszöntötték a világ minden tájáról érkezett Széchenyi és Somsich utódokban. Som- sich Pongrác - akinek édesanyja az utolsó úrnője volt Somogyvárnak és a menekültek vigasztalója - mondta készségesen, hogy ma legalább 140 Széchenyi utód él a világ 14 országában. Amikor legutóbb Nagycenken összejöttek, öt nyelven beszélgettek, hiszen az unokák, dédunokák már nem tudnak magyarul. Összetartó ez a nagy család. Fél évszázada bedobták őket a mélyvízbe, de gyorsan megtanultak úszni. Kirajzottak a világba, új életet, új országot, új nyelvet tanultak, de mint mondta fél szemmel mindig Magyarországra tekintettek. Dőry Miklósné Széchenyi Ilona grófnőt többször körbefogták a somogyvári asszonyok, felemlítették az iskolás éveket, és egymás közt megjegyezték, hogy Ilcsike hetvenöt évesen is milyen kedves, energikus és fiatalos. Édesapját és nagyapját jött újra temetni. Édesapját nem ismerhette, úgy mondták el neki, hogy a nászúton érte a súlyos betegség, ami elvitte leánya születése előtt. A koporsónál azt mondta, haza jöttem, ez az enyém. Igaza volt, mert a családfa szerint örököse a somogyvári kúriának... A szertartás után biztos lábakkal indult az egykor virágzó gyümölcsösön keresztül. Egyedül ő látta a lekaszált fűben az ösvényt, amelyen valaha sokszor átvághatott. — Emlékszik hogyan vált meg Somogy vártól? — Itt akartam maradni. Gondoltam, szerzek menlevelet a Vöröskereszttől vagy a svájciaktól, és kitesszük a kapukra. Elindultam Budapestre, meg is kaptam, de már nem tudtam visszajönni. — Hogy került Argentínába? — Hathónapos terhes voltam, amikor elhatároztam, hogy én itt nem szülöm meg a gyerekemet. Kitaláltam, megkérem a Milánóban élő nagybácsimat, küldjön egy értesítést, hogy örököltem, és személyesen kell átvennem, így kiengedtek. Egy utazókosárral mentünk és Milánóban született meg Ákos fiam. Akkor írtunk a világ minden tájára. Azt mondtuk, aki először válaszol, oda megyünk. Argentínából jött az első levél, öt hónapos volt a fiam, amikor útra keltünk. Egy igazgyöngy nyakláncot adtam el, abból vettünk hajójegyet. — Milyen érzés a kastély örökösének, hogy az most a gyerekek otthona? — Jó dolog, hogy jótékony célra használják. — Mivel foglalkozik Argentínában? — A turizmusban dolgozom, utakat, repülőjegyeket adok el. Nem kapok fizetést, csak százalékot. Három fiú szegődött mellénk az intézetből, hogy egy igazi grófnővel beszélgessenek. Ilcsike hangja megváltozott. Szeretettel fordult hozzájuk, mint a jóságos nagymama. Együtt mentek be a kastélyba térképet keresni, hogy megmutassa merre van Argentína. Gáldonyi Magdolna Rendőrfeleségek csadorban? Rendőrfeleségeket kérdeztünk arról: milyen ez életük. - Végre valaki kíváncsi a rendőrfeleségekre is - mondta Vitkó Katalin, aki tíz év óta tudja mit jelent ez a „titulus”. Férje Vitkó Gábor törzsőrmester a szervezetben.- Hosszú évekig le akartam beszélni a férjemet a rendőri foglalkozásról, de nem sikerült. Szereti a munkáját. A kollégái is gyakori vendégek nálunk. Nekem panasz- kodják ki magukat, nem otthon a feleségüknek. Nyaranta sörözni is elkísérem őket, szeretem tudni, mi van velük. Nehezen fogadtak el, ám ma már a legénybúcsúra is engem hívnak először, nem a férjemet. Mindketten nyakas természetűek vagyunk, ezért gyakran vitatkozunk, de válásra még nem gondoltam. Beletörődtem, hogy a háttérből segítem a munkáját. Az álmaimról is lemondtam, a férjemé már mind megvalósult; az általános iskola harmadik osztályában jelentette ki: én leszek a felesége. Kitartó volt. Felépítettük a családi házunkat, az ólban ott röfög a disznó, az udvaron csirkék, kacskák. Jó fizetéskiegészítés ez. A férjem megszokta, hogy mindig otthon vagyok, ha teheti szolgálati időben is haza néz, s rosszul esik neki, ha nem talál. Horváth Zoltánná férje őrnagy, kapitányságvezető-helyettes Siófokon.- Én szeretem a krimiket, s csöppet sem bánom, hogy a férjem rendőr. Általában korán reggel indul munkába és csak késő este ér haza. Megszoktam. Nekem már az lenne a furcsa, ha délután négy órakor itthon ülne, újságot olvasna az asztalnál, s várná a vacsorát. Jól esik nekem is a szabadság. Önállóan intézem az ügyeimet, nem igénylem, hogy fogja a kezemet. A családban én vagyok a türelmetlenebb, rögtön kiadom magamból a mérgem. A férjem inkább hallgatásba burkolódzik, munkájáról is keveset beszél. Dühös csak akkor vagyok, ha elviszi egyetlen autónkat,s nekem is éppen akkor lenne szükségem rá. Ha összezördülünk, Tiramisuval szoktam kiengesztelni, az a kedvence. Dr. Frankberger Ferencné a napokban ünnepli rendőrkapitány férjével házasságuk 19. évfordulóját.- Amikor összeházasodtunk, a szakácskönyvből tanultam meg főzni, s rendes feleség módjára meleg vacsorával vártam esténként a férjem. Azóta leszoktam a főzésről, mert gyakran került a kukába a kihűlt étel. Most inkább hétvégeken vonulok be a konyhába. Nincs nehéz dolgom, mert a rántott hús és a pörkölt a férjem kedvence. Tudtam, hogy rendőr lesz a férjem, de azt, hogy mivel jár ez, csak menet közben derült ki. Nyomozóként gyakran több napra is eltűnt otthonról és akkor még nem volt rádiótelefon. El kellett hinnem, hogy dolgozik. A házasságunk során legjobban az zavart, hogy négy évenként áthelyezték, s nekem is mennem kellett. Amikor fölépítettük első családi házunkat és másfél év után újból költöznünk kellett, úgy éreztem: nem bírom tovább. Most, itt Siófokon jól érzem magam, s kijelentettem: nem költözöm többet sehová. Ha megint áthelyezik a férjemet, csak ő utazik reggelente új munkahelyére. Egy tanácsom lenne azért a rendőreleségeknek: fojtsák el magukban a féltékenységet, mert különben tönkre megy a házasságuk. Krániczné Szalóki Ágnes férje, Kránicz István nyomozó főhadnagy.- Az első évben sokat veszekedtünk, nem akartam tudomásul venni, hogy a férjemnek fontosabb a munkája, mint én; féltékeny voltam a rendőrségre. Aztán tudomásul vettem, hogy a szervezet bármikor beleszólhat a magánéletünkbe. Nyaralni nem járunk, előre programokat sem tervezek már. Á tíz év alatt többször meginogtam, s döntenem kellett: akarok-e továbbra is együtt élni nyomozó férjemmel. Aztán ösz- szeszoktunk. Ha kollégáival beülnek egy sörre valahová, mindig haza szól, s ez jól esik. A kedvéért még a borsófőzeléket is megtanultam úgy főzni, ahogy az anyukája szokta. Férjem szereti, ha csinos vagyok, de a munkahelyemre - ha tehetné - csak csadorban engedne el. Vizbor Margó t
