Somogyi Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-10 / 186. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1998. augusztus 10., hétfő Somogyi tájak 7 Munkával töltött nyár A nyár nagy része eltelt. Arról kérdeztük marcali és kör­nyékbeli olvasóinkat: hol töltik a szabadságukat? Igali Edina: - Érettségi után nemrég kezdtem dolgozni, így a nyár nagy része munkával telik el. Ha lesz szabadidőm, per­sze, kimegyek a Balatonra. Őszné Kozmári Andrea: - A kisunokám és a lányom a kert­ben dolgoznak, én az üzletben helyettesítem őket. A nyár nagy része ezzel telik. 15 ezer forint a nyugdíjam, abból nem is lehetne nyaralni. Sovák Lajosné: - Ötkor kelek, aztán jön a kacsatömés, disz­nóetetés; hat órakor indulok a buszhoz. Délután háromkor érek haza, és folytatom a munkát. Nyaralásra nincs időm. Horváth Gábor: - Most végeztem a nyolcadikat. Kerestem munkát, de nem találtam, ezért amit tudok, segítek otthon. Délutánonként a barátaimmal kijárunk a partra. Nyaralásra nincs fedezet. Molnár Tamás: - Felszolgálóként dolgozunk a tóparton a ba­rátnőmmel, aztán amit keresünk, abból majd szeptemberben nyaralunk. Görög országba szeretnénk menni. Tavaly is ott voltunk, és jól éreztük magunkat. Balázs Mónika: - Egész nyáron csak a hétvégém szabad, két nap alatt nem lehet túl messzire menni. Talán majd az ősszel. Fazekas Józsefné: - Munkával telik a nyár, még hétvégeken is. Amikor nem dolgozom, a gyerekekkel szervezünk valami programot, itt a közelben. Lángl Marianna: - A táboroztatás teljesen kitölti az időmet, nyaralásra nem marad idő. Bár a tábor is felér egy nyaralással. Horváth Petra: - A testvéremmel a nagymamámnál kezdtük a nyarat. Most veszik ki szabadságukat a szüleim, s Debre­cenbe megyünk. Még nem voltam ott, így nagyon várom. Ad­dig meg unatkozom, mert itt nem sok mindent lehet csinálni. Kiss Zoltán: - A feleségemmel nyár elején voltam az olasz tengerparton. A nyarat egyébként munkával töltjük, de ha le­het, azért hétvégeken ki-kimegyünk a Balaton-partra. Magyar József: - Egyetlen szórakozásunk az, hogy ki-kime­gyünk a Balaton-partra; bár már az is olyan drága, hogy két­szer meggondoljuk, menjünk-e egyáltalán. Évek óta nem nya­raltunk, az idén is csak egy hosszabb kirándulásra megyünk. Ma már az országjárás is olyan drága, akár a külföld. Papp Lászlóné: - Többször is túráztunk a gyerekekkel. A gyerekek most vándortáborba készülnek. Szeretjük a termé­szetet, s hol gyalog, hol kerékpárral vágunk neki. A Balatonért nem rajongunk; koszos a víz és rengeteg ember van ott. In­kább a nyugodt helyeket keressük, ahoLpihenojJgJaett,,; _ c r . ..............................__ ■ S sioaürn N égy embernek ad munkát a kis faluból Megnyílt a vágóhíd Ajándékba egeret Az egerek aranyosak, de nem szeretnek fényképezkedni - állítja Boros Bertalan (jobbról), és nővére is egyetért vele Nagy öröm a fajszlaknak: megnyílt a községben a vágóhíd. Ez négy embernek ad munkát, de ami fonto­sabb: drágábban veszi át a falu termelőitől a húst, mint a többi feldolgozó. SOMOGYFAJSZ A vágóhíd tulajdonosa, Kor- dély Zoltán családi kötődése miatt döntött a falu mellett, amikor elhatározta: így kama­toztatja évtizedes húsipari ta­pasztalatait. Az üzem tízmillió forintból épült meg és napi 26 sertés vágására alkalmas. Most azonban ennél egy hét alatt is alig vágnak többet. — Nincs értelme több állatot levágni, hiszen a piac olyan te­lített, hogy lehetetlenség érté­kesíteni — mondta Kordély Zol­tán. — A környék bőségesen el­lát elegendő állattal, s igyek­szem minél jobb árat adni, s mivel nem nagy mennyiségről van szó, mindig azonnal, kész­pénzben fizettem. Zsámbok István somogyfáj- szi polgármester elmondta: nemcsak azért örül a vágóhíd­nak, mert nagy munkanélküli­séggel küzd a falu, hanem azért is, mert a fajszi disznótartók jobb helyzetbe kerülhetnek. A polgármester, aki maga is évti­zedek óta foglalkozik állattar­tással, jól tudja, milyen gon­dokkal küzd az ágazat. — Somogyfajszon negyven családnak ad megélhetést a disznótartás — mondta a pol­gármester. — Sokat számít az is, hogy helyben veszik meg az állatot, és jó áron. Ami szintén fontos nekünk: a tulajdonos fi­gyelemmel van a szegényebb emberekre, s gyakran olcsóbb húshoz és hústermékhez is hozzájuttatja a falut. F. E. A legtöbb falusi házhoz az egerek is hozzá tartoznak. A Boros család házában azonban a megszokottnál is több van. Borosék ezt egyáltalán nem bánják, sőt örülnek neki. Mesztegnyő Az első egér három éve érke­zett. Nem egyedül, hanem párban. A legkisebb gyerek, Bertalan születésnapjára — ajándékba. A szokatlan aján­dékon Bertalan cseppet sem lepődött meg, sőt egy kicsit csa­lódott is volt. Patkányt szeretett volna inkább. Azóta persze az egerekkel is megbékélt, s ha már voltak, kézenfekvőnek lát­szott, hogy hörcsögökkel is bő­A böhönyei rendőrőrshöz tevékenysége nyolc telepü­lésre terjed ki, ezeken 6750-en laknak. Az első fél­évben 132 ügyben folytat­tak vizsgálatot a térségben. BÖHÖNYE Több a bűnelkövető. A múlt évet 210 esettel zártuk, s az idén még több lesz — mondta Koronczai Miklós, a rendőrőrs vezetője. — A legjellemzőbbek ezen a területen a kis értékű lopások. Böhönyén a besurra­násos lopás is gyakori, mivel a falut két főút is keresztezi. A rendőröknek évszakon­ként és területenként változik a munkájuk. Tapsony, Szenyér vítsék a házi állatsergletet. — Szeretem a kis állatokat — mondta Boros Bertalan. — Az egereknek is örültem, bár iga­zán fehér patkányt szerettem volna. Az ötlet egyébként a testvéremtől származott, hogy legyenek egereink. Öthetente születnek újak, s néha annyi, hogy nem is tudnám megmon­dani, hányán vannak. Most nem sok az egér a ház­ban, de a legfiatalabb példány kisegereket vár, tehát nemso­kára legalább néggyel többen lesznek. Az egérfölösleget az állatkereskedésbe viszik, hogy más is örüljön a nem túl gya­kori háziállatoknak. Az egerek egyébként barátságosak, ked­vesen nézegetik apró szemeik­kel a kíváncsi látogatókat, és Nagyszakácsi környékén pincebetörésekből van a leg­több, Vésén és Nemesdéden pedig sokszor lopnak almát a gyümölcsösökből. Gyakori ezen a környéken a falopás, és a fenyők sem menekülnek meg a gallyazástól. A rendőrök ta­pasztalata szerint több roma család — generációkra vissza­menőleg — munka híján ebből él. A térségben azonban nem­csak a bűnözők, de a rendőrök is kitartók; nehéz anyagi és személyi feltételek között is igyekeznek őrizni a rendet. — A Böhönye és Környéke Közbiztonságáért Alapítvány 1996 óta működik, e nélkül szinte elképzelhetetlen lenne a működésünk — mondta Ko­fényképezkedni azonban iga­zán nem szeretnek. A sztárfotó elől háromszor menekült be a kiszemelt a szekrény alá, s há­látlanul még Berci kezébe is be­leharapott, mire kötélnek állt. Talán bosszú lehetett, mivel Berci éppen akkor árulta el: a Tom és Jerryben is mindig a macskának drukkol. — Ha kedvük van, elmász­kálnak a kezünkön is — mondta —, de ha nincs, harap­nak. Nevük pedig azért nincs, mert annyi van, hogy nem tud­juk őket megkülönböztetni. — Egérfogó van a házban? — Egérfogó az egyáltalán nincs, de macska... Abból hét is van. Nem tudják, hogy ege­rek is vannak, biztosan nem örülnének nekik. Fábos Erika ronczai Miklós. — Az alapít­vány támogatásával vásárol­tunk mobiltelefont, számító­gépet és több, a munkánkhoz elengedhetetlen eszközt. Az önkormányzatok is rendszere­sen támogatnak, és több vállal­kozás is — mint például a Halm Bt, a böhönyei áfész — segíti a munkánkat. Nem ártana azon­ban, ha állami forrásokból is több jutna; nagy gondunk a létszámhiány. Az európai átlag az, hogy 300 emberre jut egy rendőr, Böhönyén és a környé­kén viszont jelenleg 675 la­kosra jut egy. Még legalább hat egyenruhásra lenne szükség. A kilátásaink nem túl biztatók, de azért ennyien is igyekszünk helyt állni. Fábos Erika Hírek Százötezer forintot nyert a Népjóléti Minisztériumtól So- mogyzsitfa és Csákány a vé­dőnői szolgálat eszközeinek korszerűsítésére. A két telepü­lés több mint 200 ezer forintért vásárol az iskolások egészség- ügyi szűréséhez szükséges eszközöket a szolgálatnak. Aratóverseny először Első alkalommal rendeztek arató­versenyt Somogyfajszon. A hét végén 11 csapat vállalta a megmérettetést. Száz négy­szögöl gabonát vágtak le; a zsűri a gyorsaság mellett az alapos munkát is értékelte. Végül a tapasztalat győzedel­meskedett: a legjobb aratónak ugyanis a 76 éves Pintér József bizonyult. A győztes csapat tagja volt Landor Jánosné ma­rokszedő és Kovács János. Korszerűsítésre készülnek Az iskola fűtéskorszerűsítésé­hez szeretne pénzt nyerni a megyei területfejlesztési ta­nácstól Somogysámson önkor­mányzata. Már évek óta tartá­lyos gázzal fűtenek, a kazánok és a fűtésrendszer azonban még az olajos korszakból való örökség, és igen rossz állapotú. A pályázati pénzből a kazáno­kat szeretnék kicserélni. Szenyér támogatása Jelen­tős támogatást ad a szenyéri önkormányzat az iskolát kez­dőknek és az óvodásoknak is. A legkisebbeknek kifizetik az utazás költségeit, s egy kísérőt is adnak melléjük. Az általános iskolások minden tanszerét megvásárolja az önkormány­zat, s gondoskodik az utazta­tásukról. A középiskolások 8, a főiskolán tanulók 10 ezer fo­rint támogatást kapnak. Félmil­lió forintot fordít a 60 diákra. Ravatalozó Horvátkúton Felépíthetik a ravatalozót Hor­vátkúton. A kétmillió forintba kerülő munkát a falu lakói vál­lalták. Az építkezést támogatja az önkormányzat; erre hasz­nálják fel a horvátkúti bolt el­adásából származó bevételt is. A faluban július elejétől két közhasznú munkás dolgozik. Több a bűnelkövető a környék nyolc községében Tolvajok a gyümölcsösben Álomtanya lovakkal Igazi vidéki hangulat, ahol a turisták is jól érzik magukat Szigorúbb takarékosság Rendkívüli ülést tartott a az önkormányzat; költ­ségvetésének első félévi teljesítését tárgyalta. Mesztegnyő A falu 4,5 millió forintot nyert mert önhibáján kívül hátrányos helyzetű. Erről Benkes László polgármester számolt be. A II. félévet így várhatóan hitel nélkül is át­vészelik, de szigorúan taka­rékoskodva. A testület úgy döntött: csak a legszüksé­gesebb kiadást engedélyezi intézményeiben. A gázfej­lesztéssel kapcsolatos hely­reállítási munkákat is befe­jezik. A 103 milliós költség- vetésből az első 6 hónapban időarányosan gazdálkodtak. A szakácsfiú főzés közben mindig arról álmodozott, hogy egyszer majd a saját étterme lesz. Néha az ál­mok valóra válnak. Kézs- márki Sándor ezért kemé­nyen dolgozott. S kitartó munkáját — azért ez felér egy csodával — meghá­lálta a sors. KELEVÍZ A csoda egy 45 hektáros bir­tokban öltött testet Kelevíz ha­tárában, a Boronka patak part­ján. Ide került ugyanis a bala­toni vendéglő haszna, hogy a tulajdonos hódolhasson két szenvedélyének: az állattartás­nak és az idegenforgalomnak. — Apránként lett a tulajdo­nom ez a birtok — mondta Kézsmárki Sándor. — Először a Fándli család házát vettem meg. A kelevízi molnáré volt valamikor ez a birtok. A felesé­gem ismerte a környéket, mivel innen nem messze nőtt fel. Nekem első látásra nagyon megtetszett, s mivel láttam benne fantáziát, megvettem. Ennek már öt éve. Azóta fo­lyamatosan dolgozunk rajta, és lassan olyan lesz, amilyet min­dig is szerettem volna. Az el­képzelésem az volt, hogy igazi vidéki hangulatot teremtek itt falun, olyat, amelyben a turis­ták jól érzik magukat és a hazai vendégek is meg tudják fizetni, ha ilyenre vágynak. A Márky-tanya névre keresz­telt takaros birtokon minden hagyományos magyar állatfajta megtalálható. A látogatót egy meggyőzhető komondor és egy puli fogadja, ezek nagy egyet­értésben élnek a lovakkal és a rackákkal. Megugatni csak a mangalicákat szokták, a lovak­kal pedig kimondottan barát­koznának, de a hátasok rendre bizalmatian rúgásokkal hárít­ják el a közeledést. — Igyekeztünk úgy kialakí­tani a területet, hogy a vonzó legyen — mondta Kézsmárki Sándor. — Szerencsére egyre többen kíváncsiak a tanyára, a Balaton-partról is rendszeresen jönnek látogatók. Az idegen­forgalmi szezon már csak né­hány hétig tart, de biztos va­gyok benne, hogy Magyaror­szág vonzereje nemcsak a Ba­laton, s az ehhez hasonló he­lyek pedig egész évben érdeke­sek. Persze az igazi az lesz, ha majd egy magyar család is megengedheti magának, hogy neldinduljon országot látni. A türelem bölcs dolog, én kivá­rom ezt is. Fábos Erika

Next

/
Oldalképek
Tartalom