Somogyi Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-08 / 185. szám

„A Sziget területén a Magyar Köztársaság törvényei érvényesek”- írja a házirend buli A hatodik alkalommal megrendezett szigetfeszti­vál három éve viseli a Pepsi Sziget nevet. Idei költ­ségvetése eléri a 300 millió forintot és a szervezők szerint most először hozhat nyereséget Európa má­sodik legnagyobb fesztiválja, amelyre két-három- százezer emberre számítanak.- Nem gondolod, mami, hogy én túl fiatal va­gyok a tehéntejhez? - áll az újság hátoldalán. A HÉV-en nyomorgunk, jegyeinket a BKV megket­tőzött őrsége pecsételte le: a szigetlakók előzetes becslések szerint 50 milliót költenek majd vonal­jegyre. Az újság a velünk szemben ülő asszony kezé­ben van, de Bálint, aki már az anyatejjel magába szívta a kultúrházat, nem bírja ki, hangosan, rö­högve kántálja:- Nem gondolod, mami... Az utasok is röhögnek és az asszony sem ve­szi rossz néven, hanem azt magyarázza Bálint­nak, hogy a szoptatás nem hülyeség, komoly előnyei vannak. Aztán a HÉV megáll. Filatori-gát állomás. Megy a tömeg, fiatal, öreg, a fősodrásban olyan emberek kínálnak ki­lenc helyett háromezerért hetijegyet, akiknek otthon rekedt valakijük és megmaradt a belépő... Filatorigate, avagy egy mélyen konspirált ügy. Nekünk napijegy kell, amelynek hivatalos ára 1500 forint. Ez viszont a fősodrásban nem kap­ható. A hídfőnél akkora biztonsági emberek, hogy kisebb faluban istennek is elmennének. Kí­gyót azonnal kiemelik, és arra kérik, pakolja ki a táskáját. Kígyó viszont tiszta, mint a hó. Soha, semmilyen illegális kábítószert nem használna, mert nagy bolondja a természetes tudatmódosí­tásnak. Táskájában fogkrém, szorosan mellette dohány, egy Walkman és hozzá ausztrál esőzene található, valamint high endurance konzerv- zuhany és cigarettapapír. Jegyünket belépéskor olyan karkötőkre cseré­lik, amelyeket mindvégig viselni kell. Ezek kü­lönböző színűek és azt írták rájuk: A SÉRÜLT KARSZALAG ÉRVÉNYTELEN. Próbáltuk, de nem sikerült sérülés nélkül leszerelni, amúgy vízálló anyag, lehet benne mosakodni. Most már csak abban bízhatunk, hogy senki sem nézi meg jobban. Vagy meg fogják nézni? Meg fogják kér­dezni, hogy miért sérült a karkötőd? Igen. Ki és belépéskor ellenőrzik. „A Dunában fürdeni tilos és életveszélyes!” - írja a házirend, ami később így folytatódik: a Szi­get területén a Magyar Köztársaság törvényei ér­vényesek. A jogszabályok szerint nem le­het nálad „közbiztonságra külö­nösen veszélyes tárgy”, úgy­mint rugóskés vagy ping pongütő.- Anyu, az a helyzet, hogy a Vera terhes, nem tudtuk, hogyan mondjuk meg neked, ezért vá­lasztottuk ezt a formát - mondja egy srác a vakergépbe. A va- kergép a Zétévé sátrában működik. Leülsz eléje, hiszen nem más, mint egy kamera, és azt mon­dasz bele, amit csak akarsz. Kicsit később látni fognak téged az otthonhagyottak. A szerkesztő szerint százból kilencvennyolcán „szív küldi, szívnek, szívesen” játéknak tekintik a va- kergépet. Száz nyilatkozóból csak kettő van, aki valami eredetit is mond. Az persze elég eredeti­nek találtatik, hogy Vera terhes. Az édesanyja a tévéből tudta meg, hogy nagymama. Az élmény hatása alatt kitöltünk egy drog­totót, hibátlan. A Sziget természetéhez hozzátar­tozik a döglés. Ezt egy facsoport árnyékában mű­veljük vagy tizenketten, közben, mint a napóra forgunk és bújunk a perzselés elől. A Nagyszín­padon a Ladánybene 27, a Pa-Dö-Dő, a Boney M és a Korai Öröm. Később eszünkbe jut, hogy van krízissátor, ahol szociális munkások dolgoznak, akik tiszte­letreméltó türelemmel hallgatnak végig minden hátfájást. Egy srác például válik. Egy másik sze­relmes. A harmadik betépett és csak beszélgetni szeretne. A negyedik magányos, az ötödik pedig az aznapi lapban feladott hirdetését mutatja: „Szeretnéd, ha egy 22/192/80 férfi kényeztetne? Ha középkorú, ápolt, búvóhellyel rendelkező hölgy vagy, hívj.” A krisnások emberbarát lecsót főztek a tömeg­nek, amit félig-meddig ingyen osztogatnak. Min­denki nagyon hálás. Ezért hagyják a sátor körül a műanyag tányérokat. Sötétedés után visszatér belénk a lélek. Több koncertsátor és színpad vé- giglátogatása után egy palacsintásnál kötünk ki, ahol egy valódi nagymama szolgál fel. Letáboro­zunk. Félórával később egy „felszabtéri” lány csatlakozik hozzánk, aki valójában Ausztráliá­ban született és három kutyáját mindenhová ma­gával viszi. Van vele egy tar­ra borotvált lány is, aki na­gyon elkeseredett, mert be­szóltak neki a sörsátornál. Azt mondták: „Menj innen, nem bírjuk a kopasz nőket!”- Ki volt az, aki ilyet mert mondani neked? - kérde­zem. Utolsó emlékem az, hogy harmadmagammal elindul­tam a sörsátor felé, elég­tételt venni... Ízing Antal Szigeti pillanatok FOTÓK: FEB/KALLUS GYÖRGY Világra szóló „A krisnások emberbarát lecsót főztek...

Next

/
Oldalképek
Tartalom