Somogyi Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-08 / 185. szám
Lenin a somi Öröm-hegyen Forradalmár polgármester - fontolva haladó képviselők Lenin az Öröm-hegyen lakik — igazít útba egy jókora demizsont cipelő, homlokáról az izzadtságot törölgető, pirospozsgás férfi a somi faluszélen. Azt hinné az ember, hogy már régen kiért a faluból. Előbb a Kis-koppány, majd a Siófok-Kaposvár között kanyargó vasút sínpárja keresztezte utunkat; az átjáróra csak egy stoptábla figyelmeztet, se sorompó, se fényjelző. Som legszélső utcája a Lenin utca; elszigetelve a település többi részétől. Utcanévtáblát sehol sem láttunk. — Talán azért vették le, hogy ne szúrjon szemet senkinek — mondta a legszélső ház udvarában Isa János, aki 1968 óta lakója a „nevezetes” utcának. — Még nem hallottam arról, hogy bárki is kifogásolta volna, miért maradtunk Lenin utca. Akik itt élnek, azoknak jó így is. Más meg nem jár erre, az Isten háta mögött. Isa János arról is beszélt: az önkormányzattal nincsen semmi problémája; le- aszfaltoztatták az utat, igaz, hogy egy utcabéli gazda lovai már alaposan tönkretették. — A polgármesternek se adnak elég pénzt, mire föl követelőznék ? — így a somi idős ember. — Az a fontos, hogy a magam megélhetését biztosítsam. Huszonháromezer forint a nyugdíjam, az egyholdas kertemet harminckétezerért szántják, tárcsázzák, s vetik be. Van egy kis traktorom, ez nagy segítség a háztájiban, de már azon gondolkodom: kiadom az egészet művelésre, mert már egyre nehezebben bírom. Azt meg nem szeretném, ha a gaz nőne csak a földből. Tudom, hogy nehéz lesz dolgos kezet találnom, hiszen a mai fiatalok kezében már nagyon rosz- szul áll a kapa... — Szidják itt a rendszert, a minisztereket, délutánonként nagy politizálás megy — állította Sebestyén Erzsébet, a somi italbolt pultja mögül. — Arról azonban még sohasem halottam, hogy a Lenin utca került volna szóba. Nem érdekel ez itt senkit. Az utcabeliek? Nem nagyon jönnek azok le az Öröm-hegyről, meg van, aki közülük még írni, olvasni se tud. — Nincsen Somban Le- nin-kérdés — vélekedett Vaskó Lajosné, a vegyesbolt eladója. - A maguk kis gondjaival vannak elfoglalva az emberek, nem ilyen dolgokkal. Biztos, hogy amennyiben a polgármester lakna abban az utcában, már régen átkeresztelték volna. Lenkey Tibor polgármester szerint néhány éve már felmerült: változtassák meg az utca nevét. A képviselő-testületnek ehhez rendeletet kellett volna alkotni. Az utcában élőket megkérdezték, ám nem óhajtották a változást. — Nyomtatványt kellett volna vásárolniuk, s azt kitölteni. Azt mondták, ennyit nem ér az egész — magyarázta a somi polgármester. — Pedig a ságvári körjegyzőségről még ki is jött volna az ügyintéző, mi pedig segítettünk volna a kitöltésben a két-három általánost végzett utcabelieknek. Hallottam, hogy innen-onnan már megvádoltak bennünket azzal: a község ragaszkodik a kommunista szimbólumokhoz. Pedig ez nincs így. Mindig is forradalmárnak tartottam magam. Most a legközelebbi képviselő-testületi ülésre egy olyan javaslatot terjesztek elő, hogy Lenin utcáról kereszteljük át azt a részt Öröm-hegyi utcává. Nem tudom, a hely- hatósági választások küszöbén ezt a képviselők többsége fel tudja-e vállalni; hiszen vannak a testületben „fontolva haladók”. Készül a falu nagy térképe, melyet a Fő utcán tervezünk elhelyezni. Mégiscsak furcsán nézne ki, ha ezen még Lenin utca éktelenkedne... Fónai Imre A vízirendőrök megúszták a Balatont Szolgáltak és féltek L- ... * **'’ ***** w* &• ******* X* * * & X # » * »■ * • T ***?>;.. , x . “x-'-x ' . ; ... ' , »r ■ ■•••x. ■,„ xA . - >'... ■W-'' ;xv; | " "* * % - * IP f ............. S ok szülő engedi egyedül a vízbe úszni tudó gyerekét, aztán később kétségbeesetten keresi fotó: kovács Rekordot döntött a résztvevők száma a Balatoná- túszáson. A háttér is kitett magáért. Riporterünk a rendőrmotorosoktól figyelte a nagy népi úszást. Amit tapasztalt, az nem csak a rendezőknek érdekes. — Nem vagyok vallásos ember, de ezen a reggelen mindig imádkozom — árulta el Madarász Zoltán őrnagy, aki évek óta felel a Balatonátú- szás biztonságáért. Kezében két rádió, a piros Hamilton motorcsónakban saját rádió- telefonja is gyakran csörög. — Szolgálunk és félünk, most ez a mai jelszavunk. Az úszófolyosó mellett 40-50 méterenként biztosító hajók vigyáznak a vízben lévőkre, mégis alig várjuk a nap végét. A Balaton ugyanis gyakran könyörtelen és kiszámíthatatlan. Sibak András 16 éve katonaként került kapcsolatba a rendezvénnyel. — Sokszor föltettem már magamnak a kérdést, miért csinálom? Azt is, hogy az úszók miért vállalják a kockázatot, a versengést a tóval és önmagukkal? Mi építettük föl az első sátrakat, hoztuk a gulyáságyút, s katonáim vigyáztak egyszerű csónakokból az úszókra. A kalandvágyó sportolók nem maradtak el még akkor sem, amikor vihar közeledett, s a tó közepén kitűzött bólyát megkerülve teljesíthették a próbát. Egy 70 éves bácsi például, akinek beceneve Oroszlán, minden évben biciklivel érkezik Debrecenből Révfülöpre, aztán ússza át a Balatont. így tett most is. Az idén két vak versenyzőnk is volt, ők kétszer is teljesítették az 5200 méteres távot. A 46 éves Pás Gábor sápadtan feküdt az összecsukható vaságyon az orvosi sátorban, hasáról szemezgette az ügyeletes orvostól kapott szőlőcukrot. A több óráig tartó úszás során ugyanis nagyon leesett a vérnyomása. Azt mondta: Minden úszni tudó magyarnak meg kellene egyszer próbálkozni a tó átúszá- sával. Ezt olyan nemzeti cselekedetnek tartom. Jó önértékelés is ez a próba, hiszen legyőzzük önmagunkat. Ettől kezdve már semmi sem lehetetlen. — A vízben jó a csapatszellem is — kapcsolódott a beszélgetésbe a 34 éves feleség, aki gyermekkori álmát valósította meg. — Az elején úgy éreztem, akár kétszer is leúsznám a távot, ám a végére nagyon elfáradtam és elálmo- sodtam. Beszélgetéssel tartottuk egymásban a lelket: találgattuk hány méter van még hátra, mi lesz az ebéd és érdeklődtünk, ki hogy van... A hétezernél több induló közül száztizenöten adták föl. Sokan már az első 500 méter után visszafordultak. Reggel nyolckor ugyanis szeles volt az idő, többen vizet, hínárt nyeltek. Mégis megvalósult a rendezők álma, a résztvevők száma elérte az álomhatárt. Délre elfogyott a hatezer csuklópánt, így a további résztvevők jobb karjára filctollal írták rá a kódszámot. Kevés lett a jelentkezési lap is. Szerencsére sikerült utolérni a révfülöpi jegyzőt, aki kinyitotta a polgármesteri hivatalt ée fénymásoltak még további kétezer lapot. A „Megúsztam” póló is kevés volt: 1305 résztvevőnek postán küldték ki. A polgári védelem Somogy megyei csapata először volt ott a rendezvényen. Ide érkeztek a miskolci speciális felderítő és mentőalakulat szakemberei is: búvárok és egy vízimentésre kiképzett kutya. Rádióikon hallottak mindent, szükség esetén azonnal be tudtak volna avatkozni. Az utóbbi években egyre több szülő engedi egyedül a vízbe úszni tudó gyerekeit, aztán a nap végén kétségbeesetten keresik őket. Anyuka úszött két kislányával a Balatonban. Tünde tíz éves, Dóra hét. Budapestről a csúcsforgalom miatt csak késő délután értek a helyszínre. A parttól 1800 méterre a picinek már reszket a szája, s többször anyukája nyakába kapaszkodik. A vízirendészet parancsnoka hajóján követi őket. Már nem érnek oda a következő mentőhajóig, a piros Hamiltonról ledobott kötélbe kapaszkodnak. — Ugye nem adjátok fel? — kérdezi pár perc után lányait az anyuka. Ők azonnal elengedik a biztonságot nyújtó köldökzsinórt és újból nekivágnak a végtelen víztengernek. Dórának már lila a szája, apró kezein megdermedtek az ujjak is, mégis száját összeszorítva követi testvérét és anyját. Mi járhat a fejében? — Reggel még csak reméltem, hogy baj nélkül megúsz- szuk — törölte le a verejtéket arcáról Madarász Zoltán. — Nem vagyok babonás, de már harmadik éve ezen a reggelen mindig bent felejtem a kulcsot az autómban. Úgy látszik, szerencsét hoz. Vizbor Margó Új film: A balatoni hajós Kopár: Önfenntartó Balatont Unatkozom — fogalmazott lakonikus rövidséggel dr. Kopár István, aki a Mahart alapításának 150. évfordulója megünneplését követően kormánykitüntetéssel ment nyugdíjba. — Figyelem azért, hogy mi történik — tette hozzá. — Lenne kedvem hivatalos elfoglaltsághoz is, de a magam korabeli embereket — 73 éves vagyok —, már leírják. A Nemcsók János kormánybiztos féle politikai játékot remélem elfelejtik a régióban élők, mert ide nem ilyen gazda kell. Soha nem volt aktuálisabb az, mint most, hogy a balatoni ön- kormányzatok és cégek laza szövetséget hozzanak létre. Kopár István szerint: állami forrásokkal számolni lényegében nem szabad. Ezt a helyben megtermelt és összeadott pénzzel kellene pótolni. Az érdekeltek aztán egyeztetnék, hogy a vendégvárás mely körülményeinek javítására használják fel. — Harminc éves ötletem ez; ha én nem is vagyok már elég erős hozzá, remélem az élet kikényszeríti majd a piac szereplőitől. Ahogyan látom, az új kormány sem úgy képzeli el, hogy két kézzel, számolat- lanul osztogatja a pénzeket. Rajcsányi Pétert, a parlament területfejlesztési bizottságának elnökévé választott siófoki képviselőt fel kell készíteni arra, hogy jól tudja képviselni a Balaton körzetében élők érdekeit. S fel kell mögéje sorakozni, sok múlhat rajta. Kopár István az almádi órásmester fiából lett a balatoni hajózás vezetője. Dolgozott a cég központjában második emberként, és más kulcsposztokon. Életútját megkísérelték filmen dokumentálni; ez ma (vasárnap) este 22.50-kor látható az MTV 1-es csatornáján. — Minden héten vissza jövök most is a Balatonra. Hajnali négykor ébreszt csörgésével az óra, s rohanok a vonatra; így a siófoki partról láthatom a napfelkeltét. Czene Attila Éjszaka minden országban egy nyelven beszélnek A szép idő és a nyári esték langymelege rengeteg lehetőséget biztosít az ismerkedni akaró fiatalok számára. A strandok talán a legalkalmasabb helyszínük. A reggel még magányosan érkező fiatal este már újdonsült szerelmével indul haza. A tizenöt éves B. Alexandra mindenkivel szívesen ismerkedik, idén először alakult úgy, hogy csak német srácokkal jött össze. — Nem mondom, hogy tudatosan válogattam, egyszerűen így alakult. De ha már ez van, akkor egy kis nyelvgyakorlás nem fog megártani. Sok most megismert szónak veszem majd hasznát szeptembertől a gimiben. H. Erika két alkalommal is öt hónapot töltött Németországban, így a nyelvvel nincsenek gondjai. Mégsem a német fiúkat részesíti előnyben. — őket volt időm kiismerni otthonukban. Nem hiszem, hogy itt nálunk máshogy viselkednének. Nekem különben is jobban tetszenek a horvát srácok, déliesebbek és sokkal egzo- tikusabbak. N. Klári jelmondata: Élj a mának! Megpróbál minden lehetőséget kihasználni, amit az élet kínál neki. — Amíg tehetem eljárok szórakozni, az a szerencsém, hogy könnyen ismer- kedek, így az soha nem okozott problémát, hogy idegen helyeken akár külföldi fiúkkal is barátkozzam. T. Éva idén végezte el a vendéglátó ipari szakiskolát. Hogy miért csak külföldi fiúkkal foglalkozik? Egyszerű: újak. — A magyar fiúk itt vannak télen-nyáron. Azokkal bármikor foglalkozhatok. Sokkal érdekesebb egy kapcsolat, ha nem értjük egymást, így aztán veszekedni sem tudunk. A kóla az minden nyelven kóla, az étlapot is több nyelven írják, éjszaka pedig minden országban egy nyelven beszélnek. Estére mindenki talál magának társat FOTO: LANG ROBERT Én így érzem jól magam és nem érdekel, hogy mások mit gondolnak. Persze ez alól is vannak kivételek. Akadnak azért olyan lányok is, akik egyáltalán nem a külföldiekre hajtanak. No nem azért mert nem vonzóak, hanem mert nem látják értelmét a velük való kapcsolatnak. D. Tímea huszonkét éves. Szeret emberek között lenni, új arcokkal ismerkedni. De gondosan megválogatja a barátait, saját honfitársai közül. — Nem látom értelmét, hogy külföldiekkel kapcsolatot kezdjek, túl sok gonddal jár. Szeretem, ha egy fiúval értelmesen tudok beszélgetni, ezt a mostani nyelvtudásommal csak magyarokkal tehetem meg. Aztán lehet, hogy Ámor áthúzza a számításaimat. Ezt soha nem lehet előre tudni. (Ágoston)
