Somogyi Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-27 / 149. szám

Annie Leibovitz képei a Kortárs Művészeti Múzeumban Akinek az emberek kitárulkoznak Budapesten a Várban, a Kortárs Művészeti Múzeumban.- A fotósok gyönge oldala a szóbeli kommunikáció mondta mosolyogva azon a ta­lálkozón, ahol fotóriporter kol­légák faggathatták, mit is jelent számára a fényképezés, miként veszi rá modelljeit, hogy „szót fogadjanak”, úgy viselkedjenek a kamera előtt, ahogy a fotográ­fus akarja. Festőművésznek készült, s ahogy meséli, egyre inkább úgy érezte, a festészet túlságosan „lassú”, a pillanatot csakis a fénykép örökíti meg. Azután ar­ra is ráébredt, a festészet magá­nyos műfaj és elvont. Ő közös­ségi életre vágyott, és pontos áb­rázolásra. Tizenkilenc eszten­dős volt, amikor 1970-ben beko­pogott munkáival a Rolling Stone magazinhoz, és elkezdő­dött egy nagyszerű pálya. Leibovitz fényképezte a Rolling Stonest, Jane Fondát és Demy Moore-t, Michael Jacksont és az O.J. Simpson- pert, ott volt Ruandában és Szarajevóban, az atlantai olim­pián mutatták be olimpikonso­rozatát. Fényképezett művé­szeket és politikusokat, társa­dalmi és politikai eseményeket. Felvételeinek igazságát az em­berábrázolás adja. Annie Leibovitz ugyanis, miközben a fényképezőgép objektívének értelemszerű hűségével dolgo­zik, pontosan mutatja az em­bert annak belső vívódásaival, küzdelmeivel, örömeivel vagy bánataival. S valójában ez a fe­lelet is a kollégák kérdésére:- Rákényszeríteni senkire sem lehet az akaratunkat. Per­sze mindenhová úgy megyek, hogy van elképzelésem arról, mit és hogyan fogok beállítani, de a lényeg mégiscsak az, hogy kapcsolat alakuljon ki a fotós és a fotózott személy között, hogy megismerjük egymást, hogy er­re a kapcsolatra lehessen fölépí­teni a képi kompozíciót. (róna) Leibovitz emlékezetes fotója a Lennon házaspár utolsó óráiról John Yokót öleli. Különös pozí­cióban: az asszony feketében, kibontott haja szinte befedi a háttér felső harmadát, a férfi meztelen, a másikra csimpasz­kodó, riadtan belékapaszkodó teste, fehér. Néhány óra még, és John Lennon halott, egy gyilkos golyó végez vele. így utólag nézve a majd húsz évvel ezelőt­ti fotót, óhatatlanul a megérzett búcsút, a gyászt sugallja. A kép alkotója Annie Leibovitz, az amerikai fotómű­vész, generációjának egyik leg­jelentősebb művésze, akiről so­kan és sokszor mondták már el: különös képessége van ah­hoz, hogy az embereket kitá­rulkozásra késztesse. Annie Leibovitz néhány napot töltött Budapesten, hogy részt vegyen kiállításának megnyitóján, amely augusztus 23-ig látható DiCaprio után új sztár a láthatáron Matt Damon kettős szerepkörben A Titanic sikere óta a fél világ Leonardo DiCaprio lábai előtt hever. Ám az idő gyorsan változik, s Matt Damon személyé­ben gyorsan megérke­zett a jövő „királya”. A 27 éves Damon máris el­orozta DiCaprio elől a kö­vetkező szerepet. A magya­rázat egyszerű: míg Holly­wood csillaga 13 millió dol­lárt kért egy mellékszerep­ért az All the Pretty Horses című westernben, addig Damon a harmadáért elvál­lalta. S ez már a második „lépéselőnye”, hiszen jól emlékezhetünk: az ábrán­dos tekintetű szépfiút Oscarra sem jelölték a Titanic főszerepéért, Damon viszont két kategó­riában is aspiráns volt. Rá­adásul az egyiket, a legjobb forgatókönyvírónak járó szobrocs­kát el is nyerte. Matt Damon DiCaprióhoz hasonlóan jóképű szívtipró. Már nyolcévesen egy színjátszókor tagja volt, első forgatásán Julia Roberts partnere lehetett 18 évesen. Ezután öt év telt el a Geronimo című indiáneposz főszerepéig. Filmkarrierje kedvé­ért otthagyta az egyetemet is, ahol angol nyelvészetet tanult. Akkoriban kezdett el érdeklődni a forgatókönyvírás iránt. Eddig hét filmben játszott és három jelentős díjat vihetett ha­za: egy Arany Glóbuszt, egy berlini Ezüst Medvét és egy Oscart. Matt sokoldalú művész, akit eddig még nem skatulyáztak be. A nagy gázsi helyett a feladat komolysága, a film monda­nivalója érdekli, eszerint válogat. Továbbra is ragaszkodik a „kettős szerepkörhöz”: moziszínészként és forgatókönyvíró­ként is meg akarja mérettetni magát. Nem titkolja, csak a karrier érdekli, azért viszont mindenre hajlandó. Nem retten vissza a legnehezebb feladatoktól sem: volt, hogy egy drogos fiú szerepéért huszonhárom kilót adott le testsúlyából.- Minden vágyam az volt, hogy ismert legyek - vallja. - De azt is tudom, hogy a siker nem minden, és hogy nagy árat kell fizetni a hírnévért. NÉZZE MEG U Bestia, vagy tiszta nő? Amikor bemutatták a Nastassia Kinski főszereplésével készült erotikus horrorfilmet, a Macskaembereket, azt írták róla a kritiku­sok, hogy a legszebb bestia, aki valaha is élt. Kezdő színésznő ko­ra óta kísérti őt ez a szerepkör, sokáig igyekeztek beskatulyázni a férfiakra veszélyes gyereklány szerepébe. Gyakran mondták róla, hogy apja, a híres, hírhedt Klaus Kinski vérét örökölte: ugyan­olyan nyughatatlan természet, ugyanúgy görcsösen igényli a si­kert, viharos a múltja... Tizenhárom évesen lépett először kamera elé. A kiugrást Romon Polanski alkotása, az Egy tiszta nő hozta meg számára. A film Thomas Hardy regényéből, a viktoriánus Anglia egyik botrányköny­véből készült. A naturalista erkölcskép egy ifjú és rendkívüli tiszta­ságú lányról szól, akit gazdag rokonai kihasználnak, visszaélnek a bizalmával. Tess ugyan kikászálódik a mocsokból, ahová a rokonsá­ga taszította, becsületessége azonban tönkreteszi az új kapcsolatát. A tisztaság és a hamis erkölcsösség összecsapásából ez utóbbi kerül ki győztesen - a lánynak pusztulnia kell. (Vasárnap, MTV1 20.00). _____________ Esti Showder - ezt a címet kapta Fábry Sándor vidám beszél­getőműsora, amely az immár véglegesnek látszó tervek szerint szeptembertől látható a közszolgálati televízió egyes csatorná­ján. S, hogy miért csak szeptemberben? Mert nehezen születnek meg a döntések - így az alkotók és a Prime Time produkciós iro­da felelete. S még az sincs kizárva, hogy ha nem sikerül megálla­podni az „egyessel”, mégiscsak a műsorért ácsingózó RTL kapja Fábryt és humorát. Marton László, a Vígszínház igazgató-főrendezője immár ha­gyományosan az Egyesült Államokban és Kanadában tanít és rendez az idén nyáron is. A Szentivánéji álmot viszi színre Chi­cagóban, majd az Össztánc című zenés játékot, amellyel néhány éve budapesti színházában aratott sikert. Mégsem ugrott be a nagybőgőbe a kaposvári Csárdáskirálynő „hőse” Budapesten. A vendégjáték szervezési - egész pontosan anyagi - okokból elmaradt. Ugyanis nem sikerült szponzorokat találni az előadás felújításához, s az alkotók úgy vélték, kompro­misszumos megoldás nincs. - Talán majd jövőre - mondja Meskó Zsolt, a hoppon maradt játék elindítója. Ám, ha arra gon­dolunk, hogy a hírek szerint érdeklődés hiányában elmarad Bécsben a Práterbe meghirdetett operaária-koncert, amelyen a világ legnagyobbjai vendégszerepeitek volna, nem is kell annyi­ra szégyenkeznünk. Pletykák, titkok - hetven év után Rudolph Valentinát a filmtörté­net legnagyobb csábítójaként tartják számon. Ám a 31 éves korában, 1926-ban elhunyt né­mafilmsztár, a nők millióinak egykori bálványa, a magánélet­ben kibírhatatlan figura volt. Legalábbis ezt állítja egy új élet­rajz, amelyet angol kutatója, David Bret most jelentetett meg. Párizsban idősebb, gazdag homoszexuális urak kívánságait teljesítette Az olaszországi Tarantóban, parasztcsaládban született Valentino élete az életrajz írója szerint szégyenteljes történetek sorozata. Tízéves korában lopott a templomból, ezért eltanácsol­ták az iskolából. Tizenhét évesen Párizsban idősebb homoszexuá­lis urak kívánságait teljesítette - jó pénzért. Egyébként maga is ra­jongott az izmos férfitestekért. 1913-ban Amerikában táncos­ként tűnt föl. Itt figyelt fel rá egy hollywoodi producer. A jóképű ifjú Sejk című filmjével egy- csapásra világhírnevet szerzett. Sikert sikerre halmozott. Kü­lönösen az asztal mellett bot- ránkoztatta meg környezetét. Egyszer a Paramount főnöke, Mr. Lasky és partnemője hívta meg vacsorára egy előkelő étte­rembe. Valentino öt fogást evett végig, majd a szomszédai tá­nyérján hagyott maradékokat is végigkóstolta. Ha ezt akkoriban a rajongói tudták volna! Több egyházi iskola,kórház kellene Egy közelmúltban végzett felmérés keretében kutatók az Iránt érdeklődtek hívők és nem hívők körében, hogy mennyire tájékozottak az egyházi Isko­lák, kórházak, szeretetotthonok életéről. Kiderült, hogy túlnyomó többsé­gük nem Ismeri belülről ezeknek az Intézményeknek a világát, közvetett ta­pasztalatok alapján azonban azt vallja, hogy növelni kellene a számukat. A kép persze korántsem egysíkú - derül ki Cselényi István Gábornak, a nyíregyházi görög katolikus hittudományi főiskola ta­nárának nemrég közzétett tanulmányából. Tapasztalatai szerint a megkérdezettek több mint 50 százaléka foglalt úgy állást, hogy az egyháznak „fokoznia” kellene je­lenlétét az általános iskolákban, a többiek testvériesen megosztoztak a „jól van így” és a „nem tudom” válaszokon. Azt szinte valamennyien elutasították, hogy az alapis­kolák mindenestől egyházi intézményekké váljanak. Differenciáltabbak a középiskolákra vo­natkozó válaszok. Sokan, a felekezeti ta­gok mintegy 60, a nem felekezeti tagoknak pedig a 36 százaléka helyeselné újabb egy­házi gimnáziumok létesítését. A nők, mint édesanyák, inkább szeretnék ezt, de a fér­fiak sincsenek ellene. Hasonló az érdeklődés újabb egyete­mek iránt is. A tanulmány szerzője arra a következtetésre jutott, hogy minden jel szerint komoly igény él a polgárokban az egyházi iskolák körének további bővítése iránt. Az egyházaknak ősidőktől való a betegel­látó munkája, és újabban némely kórházak­ban ismét jelen vannak a régi tulajdonosok. Jó, hogy így van - állítja a megkérdezettek 18 százaléka. Az egyházi kórházakhoz ha­gyományosan hozzátartoznak, vagy hozzá­tartoznának az ápolást hivatásból vállaló apácák is. Róluk a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoztak az állampolgárok. Egyöntetűen jó véleményt fogalmaztak meg a felmérés résztvevői a szociális intézmé­nyekről, szeretetotthonokról, szegénygon­dozókról. Deregán Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom