Somogyi Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-04 / 129. szám

SOMOGYI HÍRLAP 4 Nyugdíjasok 1998. június 4., csütörtök Az érkezés pillanatai a gimnázium új bejáratánál Találkozó ötven év után Ötvenéves érettségi találkozó­jukat tartották a hét végén a Kaposvári Állami Somssich Pál Gimnázium 1948-ban végzett tanulói. Kaposvár Dr. Kindler József és Miglieríni Marco hosszas és alapos szervező munkája nyomán negyvennyolc A- és B-osztályos öregdiák gyülekezett szombaton délelőtt a gimnázium aulájában. Tizenöt éve találkoztak utoljára, nem csoda hát, hogy töb­ben kíváncsian nézegették egymás zakóra tűzött névkártyáját. A tante­remben dr. Kindler József jelentette az osztálylétszámot a 87 éves Nya­kas József tanár úrnak, és sajnos azt is, hogy tizenkilenc egykori diáktár­suk már soha nem jöhet el találko­zóra. A Szent Imre templomban rendezett szentmisén érettük és az elhunyt tanárok emlékére szólt a ministráns csengettyűje. Gál Józsefné igazgatóhelyettes tá­jékoztatójából a gimnázium életét, a városnéző autóbuszból Kaposvár mai arcát ismerhették meg ezután az ország távoli tájairól, sőt Ausztrá­liából és az Egyesült Államok-beli Chichagóból jött öregdiákok. - Szebb lett a város, tágasabb, kom­fortosabb, modernebb az iskola - mondták, akik régen látták. Közös ebéd után a késő délutáni órákba nyúlt az emlékidézés. A háború az iskola életét is megza­varta: a nyolcosztályos gimnázium negyedik éve kora tavasszal véget ért, s az ötödiket csak novemberben tudták elkezdeni - idézte fel a diák­éveket Miglieríni Marco. - Tekinté­lyes, komoly iskola volt már akkor is a Somssich, ezt ékesen bizonyítja év­folyamtársaim életpályája is. Magas rangú diplomaták, tábornokok, fő­tisztetek, egyetemi tanárok, jeles or­vosok, sikeres kutatómérnökök let­tek diáktársaim, a gimnázium kiváló tanári karának köszönhetően. Az itt megszerzett tudás egyetemes alapot adott a további tanulmányokhoz. A származás miatti politikai megkü­lönböztetés többek előrejutását gá­tolta egy ideig, de a nehéz éveken túl­jutva úgyszólván mindegyikünk megtalálta a tanulás, a boldogulás út­ját. Családom olasz eredete miatt én is erdőben, fakitermelésen dolgoz­tam, így később már munkásként mehettem az egyetemre. Most mind­annyian örültünk a megható viszont­látásnak, egymásnak, el is határoz­tuk, hogy ezentúl évente összejö­vünk, amíg tehetjük... Katona Csongor HÍREK Fonyódon a nyugdíjasok szavaztak le legkorábban május 24-én már csak azért is, mert várta őket az autó­busz, amellyel északkelet­magyarországi kirándulásra indultak. Kétnapos útjukon Tokaj híres borvidékét lá­togatták meg, és összeve­tették a hegyaljai nedűt a Balaton-mellékivel. Sáros­patakon megnézték a kol­légiumot és a Rákóczi-vár- nál idézték a Nagy Fejede­lem emlékét. Az Eszéki Népkör Magyar Kulturális Egyesület Szen- tiványi Árpád kaposvári fo­tóművész válogatott alkotá­saiból rendezett kiállítást a horvát állam létrejöttének nyolcadik évfordulóján. A május 29-i megnyitó ün­nepségen a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületét Szentes József elnökhelyet­tes és Szentiványi Béla, az ügyvezető elnökség tagja képviselte. Somogysárdon a nyugdí­jas klub tagjai a két világ­háborúban elesett hősökre emlékeztek június 1-én. Koszorút helyeztek el a te­metőben és a hősök em­lékművénél, este gyertya- gyújtással fejezték ki emlé­kőrző tiszteletüket. 15-i összejövetelükön második féléves munkaprogramju­kat beszélik meg. A hónap végén a második negyed­évre eső összevont névna­pokkal fejezik be gazdag első félévüket. A siójuti nyugdíjasok a Dunakanyarba látogattak pünkösdkor. Megnézték az esztergomi Bazilika kin­cseit, Visegrádon a királyi várat, Budapesten az Elisa­beth című musical szerep­lőinek tapsoltak a Fővárosi Operettszínházban. A nyugdíjasokat több unoka is elkísérte, negyvenhetén töltöttek együtt egy fárad­ságos, de élményekben gazdag napot. A költségek­hez az önkormányzaton kívül hozzájárult a siófoki áfész és a siójuti mezőgaz­dasági szövetkezet is. Homokszentgyörgyön fa­lunapot tartanak június 6- án, szombaton. Áz egész napos rendezvény meg­szervezésében oroszlán- részt vállalt a helyi nyugdí­jas klub is. Egyebek között színpadra lép faluszerte kedvelt népdalkörük és tánccsoportjuk, a környék néphagyományait feleleve­nítő műsorral. Hetes pünkösdi ünnepe Szurkolók hada biztatta a versenyzőket A falu apraját, nagyját lázba és mozgásba hozta az a vetélkedőso­rozat, amelyet szomba­ton rendezett a Hetesi Nyugdíjas Egyesület. Hetes Az idősek felhívására nyolc­nyolc tagú csapatot alkottak a pedagógusok, az önkormány­zat, az iskola szülői munkakö­zössége, az ifjúsági klub látoga­tói, de még a katolikus és pro­testáns hívők is, így a nyugdíja­sokkal együtt hét' mindenre el­szánt társaság vetette magát az egész napos küzdelembe. Kö­télhúzással kezdődött az ádáz tusa, aztán kis vödörbe kellett betalálni a teniszlabdával. Ahogy múlt az idő, nőttek a követelmények is, a súlydobás, majd nagy biztatás közepette a talicskaverseny következett, ügyesen kellett a furfangos pá­lyán lavírozni, nehogy a platón kucorgó csapattárs kiessen a vastragacsból. A bicikliverseny sem volt gyerekjáték, számta­lan akadállyal, így limbóléccel is nehezítették a feladat teljesí­tését. A nyers erő, ügyesség és gyorsaság mellett a művészet - a szakácsművészet - is teret kapott a nagy vetélkedőben: hét üstben készítették, rotyog- tatták, kóstolgatták, keverték az aromás krupli- és babgu­lyást a csapatok ínyesmesterei, néha egy-egy csipet ízesítő fű­szert vetve még az aranyló, karmazsinpiros karikákkal dí­szes lébe.- Az egyenlő erők küzdel­mének végkimenetelét talán ne is firtassuk - közölte lapunkkal Szabó Tibomé, a nyugdíjas egyesület elnöke. - Elégedjünk meg azzal, hogy a késő délutá­nig tartó vetélkedőben a katoli­kusok végeztek az élen a pro­testáns hívők előtt, nyilván égi segedelemmel. Harmadik he­lyen végzett a helyi tanerők csapata. A résztvevők okleve­let, kerámiát kaptak emlékbe. A jól sikerült verseny hajnalig tartó bállal zárult. Helyezésüktől függetlenül a nap hősei mégiscsak a hetesi nyugdíjasok, akik megmutat­ták, hogyan kell egy falu lakói­ból együtt szórakozó, össze­tartó közösséget kovácsolni. Katona Cs. Bajnok a Liget-otthonból Boldogan jövök min­dennap a munkahe­lyemre — mondta Pál Gabriella, a kaposvári Liget otthon ápolónője, aki első helyen végzett egy regionális szakmai versenyen. Kaposvár A zalaegerszegi megmérette­tésen négy megye 14 verseny­zője indult. Az írásbeli mellett gyakorlati feladatokat is meg­oldottak, s a zalai, győr-sop- roni és vasi résztvevők közül a kaposvári ápolónő bizonyult a legjobbnak. Pál Gabriella iz­galmasnak tartotta a ver­senyt, s nagyon meglepődött, amikor közölték a végered­ményt. Örömében nemcsak közvetlen munkatársai, ha­nem az otthon lakói is osz­toztak. A 27 éves ápolónő — mint mondta — sokat kö­szönhet Major Lászlóné főnő­vérnek, aki a felkészítés so­rán segített. Az idősek közül is többen gratuláltak; beszél­getésünkkor egy asszony kí­vánt sok sikert a további munkához. Az ápolónőn lát­szott: jól esik az elismerés. — Közvetlen a kapcsolat közöttünk — utalt az idősek­kel való viszonyára Pál Gab­riella. — A bizalom alapja a munkának. Ez apró jelekben is megnyilvánul: az itt lakók gyakran osztják meg örömü- ket-bánatukat. Elbeszélge­tünk, s olykor már ez is segít a probléma megoldásában. Azt hiszem, a lakók befogad­tak. (Harsányi) Ki mit tud? - Marcaliban Antalicz Istvánná (jobbról) átadja az emléklapokat A múlt hét szerda ünnepnap volt a marcali nyugdíjasok számára. A Nyugdíjas Egyesü­let ugyanis ezen a napon ren­dezte meg a szokásos ki mit tudót. Ezúttal 19 műsorszám­nak tapsolhatott, az elsősorban barátokból és családtagokból verbúválódott közönség. Az egyesület szinte minden tagja részt vállalt a munkából, ötve- nen színpadra is léptek, a ci­gánytánctól a szellemes jelene­teken keresztül a népdal ösz- szeállításáig minden műsor­számot nagy siker kísért. Közhasznú szövetség Javaslat az érdekvédő szervezetek egyesítésére Május 27-én, szerdán küldöttértekezletet tar­tott a fővárosban a Nyugdíjasok Országos Szövetsége. A tanács­kozásról Kovács Lajos, a megyei szövetség el­nöke, az országos tes­tület elnökségi tagja tá­jékoztatta lapunkat. Budapest- A hónap elején döntött az elnökség a közgyűlés ösz- szehívásáról, mert az ala­pító okirat módosítása sze­repelt a napirenden. Az alapszabály módosítását a közhasznú szervezetté ala­kulás tette szükségessé. A vita során egyértelműen be­igazolódott, hogy ebben a formában több esélyük, le­hetőségük lesz költségve­tési és önkormányzati pá­lyázatok elnyerésére. A ké­sőbbiekben a megyei szö­vetségek és azok tagszerve­zetei döntik el, hogy képe­sek-e megfelelni a kétségte­lenül nagyobb követelmé­nyeket támasztó szervezeti formának. A három dél-du­nántúli megye (Somogy, Tolna és Baranya) képvise­lőivel beszéltem az átalakí­tásról, közös véleményünk volt, hogy az őszi önkor­mányzati választások előtt nem változtatunk a szerve­zeti formán. Június 16-án Fonyódon találkozunk a két megye nyugdíjas vezetői­vel, akkor pontosítjuk az ál­láspontunkat.- A hírek szerint délután a másik nagy érdekképvise­leti szervezet, a Nyugdíja­sok Országos Képviseleté­nek elnökségével tartottak közös tanácskozást.- A választások eredmé­nyének ismeretében kiala­kult helyzetet értékelte mindkét szervezet. Nem tudni még például, hogy az új kormány milyen szerepet szán az Idősügyi Tanács­nak, és azt sem, hogy egyeztető partnernek te­kinti-e a nyugdíjas érdek- képviseleteket. A képviselet és a szövetség is felvetette - a hatékonyabb érdekérvé­nyesítés céljából - az egye­sülés gondolatát. Abban ál­lapodtunk meg, hogy mindkét szervezet elkészíti javaslatát az erők egyesíté­sére. Leszögezte a tanács­kozás, hogy nem ellenségei, hanem konstruktív partne­rei kívánunk lenni az új kormánynak. K. Cs. Emlékmű a kikötőben Aranyhidat vertek a tó két partja között. A kikö­tőben Balaton felvidéki kőoszlop tiszteleg a leg­nagyobb révkatasztrófa áldozatainak emlékére. Balatonboglár Hiába küldött két hajót dr. Horváth Gyula balatoni hajó­zási igazgató, mert bizony nem volt elég. A Balaton két partja között vert aranyhídon sokan keltek át szombaton. Aranyhíd - barátság elneve­zéssel élesztette újjá a Boglár- Révfülöp hajózási szezon­nyitó ünnepséget a bogiári Megértés Nyugdíjas Egyesü­let. Társuk volt a szervezés­ben a tél végén alakult révfü­löpi nyugdíjas klub. Dr. Miho- vics István polgármester büszkén mondta, hogy nyolc­van fős klubjuk létrejöttét a bogiári idősek segítették. Ta­kács György a bogiári egyesü­let elnöke hozzátette ötlete­ket, mintákat is hoztak, ho­gyan lehet egyszerű, szép gye­rekjátékokat varrni. Gyuri bácsi magától értető­dőnek tartja, hogy az egyesü­let képes a két város közös rendezvényének megszerve­zésére. Tegyük hozzá, olyan precízen és odaadóan, hogy menedzser irodák is tanulhat­nak belőle. Az egyesület alap­szabálya érdekvédő, hagyo­mányőrző és teremtő szerve­zetről szól, tehát keresik az ér­tékeket. Az emlékművet, ame­lyet most avattak, ő tervezte: a parkja a Balatont mintázza, közepén a kettétört kő, rajta mementóként a márvány­tábla. A költségeket az egyesü­let állta. Természetesen segí­tett az önkormányzat, de a támogatás egy részéért meg­dolgoznak a parkokban. Hon­nan ennyi erő bennük? Gyuri bácsinak egy szava van: az élettapasztalat. Megszokta, hogy azt kérdezgetik: mi volt a foglalkozása? Állítja, teljesen mindegy, ma kisnyugdíjas. Amúgy a Malév-nál volt fő­könyvelő és a budapesti XVIII. kerületben a kulturális ren­dezvények motorjaként is­merték. Ma idős társaival a ba­rátság hídjait építik. G. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom