Somogyi Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-13 / 137. szám
Népek tavasza gyerekszemmel 1 Kiosztották az első alkalommal kiírt lengyel-magyar gyermek 1 és ifjúsági képzőművészeti pályázat díjait, amelynek témája a 150 évvel ezelőtti 1848-49-es magyar szabadságharc, a lengyel-magyar fegyverbarátság volt. Lengyelország budapesti nagykövetének felesége, Krisztina Lubczyk volt a fővédnöke a pályázatnak, amelyre 202 „művész” ,:í, 215 alkotást küldött be. A szigorú ítészek három kategóriában két el- * ső, három-három második és harmadik díjat, valamint tíz dicséretet 1 ítéltek oda. Képünkön a 12 éves Lukács Judit (Budakalász) festménye. Páholy-díjások a „Páholyban” Tegnap este a budapesti József Attila Színházban rendezték meg a Páholy Gálát, a „Színházi Páholy" életre hívásának ötödik születésnapján. A szponzorálás új formája annak idején a miskolci Nemzeti Színházból indult, majd csatlakozott hozzá az egri Gárdonyi Géza, a győri Nemzeti, a zalai Hevesi Sándor, a békési Jókai Színház, a József Attila Színház és a tatabányai Játék- R szín. A gálaesten adták át a Páholy-díjat Schütz Kának és Sztankay Istvánnak. MEG AZ EMBER! Valmont Choderlos de Laclos a Veszedelmes viszonyok című XVIII. századi regényében a gyönyörű Merteuil márkinő és volt szeretője, Valmont vicomte kifinomult szexuális és lelki csatája egyszerre megdöbbenti és megigézi az olvasót. A klasszikus remekművet többször is megfilmesítették. Negyven esztendővel ezelőtt viharos fogadtatásban részesült Roger Vadim filmje, Gérard Philippe és Jeanne Moreau, főszereplésével. 1988-ban Glenn Close és John Malkovich ármánykodott Stephen Fears Oscar-díjas alkotásában. Egy évre rá Milos Forman forgatta újra a történetet, Valmont címmel. Nem bizonyult szerencsés ötletnek, filmje teljesen háttérbe szorult Fears világsikert aratott alkotása mögött. Pedig Forman filmje miközben megidézi a hangulatát, a tőle megszokott európai szemüvegen keresztül láttatja a történetet. A főszerepet Colin Firth és Annette Bening alakítja. (Vasárnap, MTV1 20.) -szigSzentendre, Szeged és a többiek A nyári teátrumok ajánlatai Az elmúlt héten megkezdett nyár eleji körsétánkat folytatjuk. Mit ajánl a Dunakanyar, Budapest és néhány fontos fesztiválváros? Ebből igyekszünk most ízelítőt adni. Szentendre immár hagyományosan a nyári játékok városa. Ugyan színházát a Blagovesztenszka templom tövéből a városlakók akarata szerint áttelepítették a Városháza udvarára, a nyáresték így is gazdag programot kínálnak. Június 20-án Cimarosa Titkos házassága című operáját mutatják be, az ezt követő napokon Spiró György Honderűjét láthatják a nézők. A hónap végén színre kerül a Godspell, Moliére Dandin Györgye. Július első hete Rossini A sevillai borbélyáé lesz, ezt követően a Sok hűhó semmiért című Shakespeare vígjáték kap színpadot. A Carmen a kolozsvári Opera előadásában július 18-19-én kerül színre. A hónap második felében a Regényesek Társulata Beaumarchais komédiájával, a Figaro házasságával szórakoztatja majd a nagyérdeműt. Az esztergomi Várszínház június 26-án tartja évadnyitóját: a Dundo Marójét adják. Júliusban játsszák a Svejket és a Légy jó mindhalálig musicalváltozatát. A Magyar Virtuózok Kamarazenekarának hangversenyére július 19-én kerül sor. A kőszegi Várszínház júliusi programján szerepel Caragiale Micsoda éjszakája és Moliére Képzelt betege. A Szegedi Szabadtéri Játékok első előadására, Kodály Háry Jánosára július 16-án kerül sor. Verdi Álarcosbálját mutatják be július 24-én. Augusztusban újra játsszák az Elisabeth című musicalt és Szörényi-Bródy A kiátkozott című zenés történelmi játékát. Budapesten a Margitszigeti Színpadon a Győri Balett a Carment adja elő július 3-án, július 12-én Vukán György I. Zongoraversenyét, július 24-én kerül sor az 1848 - Zúgjatok harangok című rockopera ősbemutatójára. A Kormoran szerezte a zenét, Petőfi szerepében Varga Miklós látható majd. A Városmajori Színpadon A szabin nők elrablása és a Mária főhadnagy látható júliusban. A főváros két légkondicionált színházában vígjátékokat élvezhet a közönség: a Madách Kamarában a Mezítláb a parkban címűt Für Anikó, Benedek Miklós, AlmásiÉva, Cseke Péter közreműködésével, a Tháliában, ugyancsak a Madách Kamara produkciójában a Csillagok Buffalóban címűt, a főszerepben Piros Ildikóval és Huszti Péterrel. Tábori Nóra születésnapjára „Azt álmodtam, hogy ez a nő lúdtalpas Nem is olyan régen, amikor a közönség szavazatai „halhatatlanná” tették, az ünnepségen megkérdezte: vajon hol is lett örökös tag? Valaki azt felelte: a pályán. No és halhatatlan? Az univerzumban. Meglehet, ez a legtöbb, ami színészről mondható. A többi valóban „csak” maga a színészet, a játék, egy élet a színpadon. Valahogy úgy, ahogy az születésnapján Tábori Nóráról elmondható. A színésznőről, aki pályája nagy részét ugyanabban a színházban töltötte: negyvenhét esztendeje, 1951-ben szerződött a háború után újra megnyitott Vígszínházhoz, amelyet akkoriban a Magyar Néphadsereg Színházának neveztek.- 1943-ban, tizenöt évesen „működési engedélyt” kaptam, és beálltam a szombathelyi színház társulatába - meséli. - Segédszínésznő, karkötelezettséggel - ezt írták a besorolásomba. Szalay Károly volt az igazgatóm, s ő vitt magával azután Győrbe, Sopronba. Nagyon sokat köszönhettem neki. Azután Szeged következett, ahonnan a szó szoros értelmében megszöktem, mert nem akartak elengedni a budapesti hívó szóra. Én meg azt mondtam, Sztálinvárosba megyek munkásnőnek... Elhitték. Vagy mégsem? Tábori Nóra mindenesetre a Szent István körúti színház tagja lett. Sokat játszott, állandóan színpadon volt. Dórin volt a Tartuffe-ben és Nyina a Sirályban, Roxane a Cyranóban. Sokféle asszonyszerepet alakított, s aztán a feleséget az Egy hölgy a Maximból című komédiában. De ez már egy másik időszak, egy másik történet.- Várkonyi Zoltán akkoriban tért vissza a színházba, s tudni kellett, attól a perctől kezdve, hogy annak idején elküldték a Magyar Néphadsereg Színházától, sértettségében be sem tette a lábát a házba, nem látott bennünket színpadon. Az biztos volt, hogy Ruttkai Éváé a címszerep, de fogalma sem volt róla, kivel játszathatná a feleséget. Engem az egyik tervező ajánlott neki, Várkonyi legyintett: ugyan, nincs humora, mondta. De azért mégis csak beadta a derekát, kipróbált. Már az olvasópróbára tudtam a szerepet, mert éreztem, most még egyszer bizonyítanom kell. Egy monológgal kezdődött, Várkonyi hallgatta, hallgatta, s aztán azt mondta: „Azt álmodtam, hogy ez a nő lúdtalpas...” Na jó, gondoltam, kezdjük újra. Kimentem, és visszatértem lúdtalpasan, billegve és ismételtem a szöveget... Várkonyi csak ennyit jegyzett meg: „Na, gyerekek, így kell francia vígjátékot játszani.” A premier óriási siker volt, s én a végén letérdepeltem elé, és csak annyit suttogtam: „Ne engedd, hogy még egyszer elvegyenek tőled.” Nem is vehették el. Attól a pillanattól kezdve a Vígszínház - és persze mindenekfölött Várkonyi - meglátta benne a karakterszínésznőt, a groteszk figurák, a förgeteges humorú alakok megformálóját. A tüneményes játékost. A színésznőt, aki a világ legkedvesebb Mamókája A padlás című félig mese-félig musicalben, s akinél a groteszket senki sem érti jobban, ha Örkényt vagy éppen Mrozeket kell játszani. Fintor vagy természetes pillanat: Tábori Nóra Mamókából egyszeriben tud Eugenia, a nagymama lenni. S éppúgy változik az örökké parancsolgató, elviselhetetlen Maggé az abszurd komédiában, a Leenane szépében. S játszik fáradhatatlanul. Ahogy a négyszázadik A padlás előadáson Mamókaként megjelent a színen, bárki megérezhette, nincs, aki nála jobban példát adhatna színészetből, szerétéiből az ifjú pályatársaknak. Róna Katalin A könyvcsinálás gyilkos üzlet is lehet Krimit csak visszafelé lehet írni Könyvpremierre látogatott haza a magyar származású kanadai írónő, Anna Porter. Gyilkosság a könyvvásáron című könyvét, amely a tavalyi frankfurti könyvvásár szenzációja volt, a Magyar Könyvklub Jelentette meg Bart István fordításában.- Gyerekkoromban édesanyám és nagyapám nevelt - meséli az írónő -, mert apám valamikor 1945-ben elment tejért és sajtért, de sohasem térhetett haza, eltűnt a Szovjetunióban. A Rákóczi út 40- ben laktunk, és 1956- ban, azt hiszem, tulajdonképpen azért kerekedtünk föl, mert szétlőtték a lakásunkat. Emlékszem, egy hatalmas lyuk tátongott a helyén. Új-Zélandba mentünk, mert ott élt a nagynéném meg a nagybátyám, s akkor már a nagyapám is ott volt. Az ő nyomdokain járva újságíró szerettem volna lenni. Rácz Vilmosnak hívták, a nevére talán még az idősek emlékeznek is. Ő írta meg a párbajkódexet. A családi krónikák szerint százhússzor párbajozott. Londonba mentem, de nem kaptam újságírói állást. Elfogyott a pénzem, s már muszáj volt elhelyezkednem, így kerültem egy könyvkiadóhoz. Akkor jöttem rá, ez nekem nagyon tetszik: olvashatok, s még fizetnek is azért, hogy kedvenc hobbimmal töltöm az időt. Végül is Torontóba kerültem, ott ismerkedtem meg férjemmel, későbbi két lányom édesapjával. Üzlettársammal ott hoztam létre a saját cégemet, amely ma Kanada harmadik legnagyobb kiadója. Évente átlagosan százhúsz könyvet jelentetünk meg: szép- irodalmat és tudományos műveket, gyerekkönyveket és képzőművészeti alkotásokat, társam a magazinok „gazdája”.- Szinte mindent kiadnak, kivéve detektív- regényt.- Ázt tényleg nem. Detektívregényt én írok, tehát nem adok ki. Hogyan kezdődött? Nem is tudom. Az biztos, hogy nagyon szerettem krimiket olvasni, s úgy ébredtem rá, detektívregényt csak hátulról kezdve lehet írni. Előbb tisztázni kell magunkban, hogy ki a gyilkos, mi az indíték, s akkor lehet nekikezdeni.- Mostani kötetével elsőkönyves író lett Magyarországon, de volt azért valami előzmény is...- Vagy tíz évvel ezelőtt egy ismerősöm itthon járt Torontóból, és vett egy Rakéta regényújságot, aztán hozta nekem, nézd Anna, valaki ugyanolyan szereplővel ír krimit, mint te. Belenéztem: semmi kétség, ez az én regényem. A Rakéta képregényként folytatásokban közölte.- Mostani könyve, a Gyilkosság a könyvvásáron szakmai krimi: ötlete egy könyvkiadás partin született meg.- Rá kellett jönnünk, hogy a könyvcsinálás, ha éppen úgy hozza sors, akár gyilkos üzlet is lehet. Ebben a szakmában éppúgy hajmeresztő dolgok történhetnek, mint bárhol másutt. Igyekszem humorosan írni, mert úgy gondolom, hogy ezek a „kegyetlen” históriák nevetve élvezhetők igazán. Én amerre járok, megpróbálok valami ötletre bukkanni, személyes motívumot fölfedezni. Most úgy érzem, hogy a következő regényem Budapesten játszódik majd, mert a Gellért-fürdőben láttam valamit, ami megfogott... (róna)
