Somogyi Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-10 / 134. szám

SOMOGYI HÍRLAP 6 Somogyi tájak 1998. június 10., szerda Üzlet, két mosás között Nem panaszkodhatnak a büssüiek. Legalábbis ami az üzletek számát és kínálatát Illeti. BÜSSÜ A faluba érkezvén, már az első kanyarban — minőségi olasz termékeket sejtetve —, feltűnik a cégtábla: Numero Unó kereskedőház. Betérve azonban egy átlagos szatócs­bolt kínálata fogad, ahol a tu­lajdonos a napi forgalomhoz igazítja készletét, nehogy az első „kanyarban” kirabolják. Ennek ellenére szinte min­dennaposak a betörések. Olykor az alatt a pár perc alatt is megdézsmálják az árut, míg átszalad egy pohárka ká­véra. Jobb helyzetben van a Spó­rol 6 emblémájú, a falu másik végében működő kis üzlet, amely akkor nyit, ha van vá­sárló. Sipos Andrásné, a bolt­vezető édesanyja két mosás között is ugrik, ha kell, hi­szen egy házban él az üzlet­tel. így — no meg a kínálat miatt is — nem olyan kapós a készlet, hogy érdemes lenne a rácsokat fölfeszíteni. Ha nincs kávé, cigaretta, alkohol, nem igen kell tartani a hívat­lan látogatóktól. Fémrudakon, asztalra bá­lázva, félig elhasznált ruhák, németországi áru kínálja ma­gát a filléres gondokkal küsz- ködőknek. Van itt tornacipő, háromezerért, póló pár száz forintért, csipkés babaruha hatszázért. Legtöbbjét kilóra adják. Fejkendőt, köténykét nem tartanak, de kínálnak he­lyette könnyű tornacipőt, me­legítőt az időseknek. Gyógy­növénygyűjtés, családi pót­lék-osztás idején megnő a forgalom. Siposné szerint megélni nem lehet a bevétel­ből, de arra jó, hogy köztiszt­viselő lánya fizetését pár fo­rinttal kiegészítse. Várnai Ágnes A biztos partner garancia a jövőre Még édes a Bos-Frucht teje Szabad ég alatt, friss takarmánnyal etetik a Holstein friz teheneket FOTÓ: KOVÁCS TIBOR — A tejtermelést nem lehet irodából irányítani. A tehenek még egy fél napot sem bírnak ki fejés nélkül — állítja Batta István a Bos-Frucht Szövetkezet elnökhelyettese. Kazsok A tej fölvásárlási árának csök­kenése, és az, hogy a tejüze­mek némelyike át sem veszi, a tejtermelőket is nehéz hely­zetbe hozta. A felhalmozódott, eladatlan készlet miatt telítet­tek a raktárak, nincs hely az újabb szállítmánynak. — A mi árainkat még nem érinti — mondta Batta István. — Továbbra is a kompenzációval növelt, literenként 47 forintos fölvásárlási áron vesszük át a kazsoki tejet. A céget terhelő összegből csak a kezelési költ­séget vonjuk le, a többit a gaz­dáknak adjuk. Csak a tejiparon múlik, meddig tartható ez az ár. Ők pedig a mindennapi ke­reslethez igazítják. Ha to­vábbra is csökkentik a felvásár­lási árat, mi is kénytelenek le­szünk követni. Hosszú távon jó a kapcsolatunk a tolnai Dámtej- jel. Bízom a korektségükben. Kazsokon valamikor 80-100 tehenet legeltetett a gulyás. A negatív támogatás nyomán csak egy két család hagyta meg állatait. Részben a szövetkezet ösztönzésére, az elmúlt évek­ben ismét föllendült a te­nyésztő kedv. Ma már 10-12 család hordja a tejet. Naponta mintegy 350 liter extra minő­ségűt adnak le. Legeltetni azonban nem tudnak, mert a jószág csökkenésével nőtt az egy tehén után járó fajlagos le­geltetési költség. Zöld takar­mányt termesztenek, s kaszál­nak, azzal pótolják a hiányt. A szövetkezetben 380 tehén és a szaporulata, összesen 600 szarvasmarha, naponta átlago­san 6200 liter tejet ad. A Dám- tej 56,50 forintért veszi át liter­jét. Ezt egészíti ki a minőségre szánt többlet.- Több millió forintos beru­házással idén bővítjük takar­mánygépsort. Olyan gépeket vásárolunk, amelyek alkalma­sak a nedves takarmány szárí­tására, tárolására. A saját föl- használásra termesztett takar­mánynövények mellett értéke­sítésre szánt gabonát is ter­mesztünk. Harminchat em­bernek — közülük 35 kazsoki- nak —, adunk tisztes megélhe­tést biztosító munkát. Ha a belső szabályozók nem nehezí­tik meg a munkánkat, van re­mény a fejlődésre. Ha fölborul a tejpiac, s nem veszik át a te­jet, gondok lesznek. Nincsenek hatalmas tartalékaink, ezért bí­zunk, hogy átvészeljük a ne­hézségeket. Várnai Ágnes Magyaratádon, Kaposváron szórakoznak a fiatalok a beutazást Vállalja A korombeli fiatalok job­bára a szomszédos köz­ségekbe járnak szóra­kozni - mondta a 26 éves rácegresi Pető Csaba. Rácegres A fiatalember Kaposváron ta­lált munkát magának. Meg­fordult már a fejében, hogy elköltözik, de egyelőre még vállalja a beutazást. — Szép ez a falu, jóravaló emberek élnek itt - mondta. - Úgy látom, hogy tisztessége­sen megdolgoznak a min­dennapi betevőért. Sajnálom, hogy Rácegresen kevesebb fiatal él, mint a környékbeli falvakban. Ha tehetik, rúgják a bőrt; diszkóba vagy más szórakozóhelyre Magyara­tádra vagy Kaposvárra járnak. — Szeretem a várost, mégis falun akarok élni — folytatta, miközben autójára támasz­kodott. — Inkább vállalom a mindennapos beutazgatást, de a nyugodtságot választom. A munka után jólesik, hogy az ember visszavonulhat. Csendes, nyugodt helyre. Oda, ahol szinte mindenki ismeri a másikat. H. M. Parabola a focirajongóknak A vendég pénztárcája Fagyit kever, üdítőt pakol, adminisztrál, s ha kell, felszolgál. Ot üzlet gondja-baja van a nyakában. Bár sza­kad róla a víz, mégsem mártózik meg a me­dencében. Azt monőja: egy üzletvezető legyen mindig kéznél. IGAL Varga Gábor bátyjával, Györggyel négy éve nyitotta meg elegáns cukrászdáját az igali termálfürdőben. A fiatal kaposvári testvérpár most öt egységet bérel, s meglehető­sen színes profillal várják a vendégeket. A pizzériában, a pecsenyesütőben, a presszó­ban, a tésztaházban és a cuk­rászdában tizenkét, zömmel helybeli kapott munkát. Ápri­listól szeptember végéig tar­tanak nyitva. A májustól, a pünkösdtől többet vártak, de a szeszélyes idő szertefosz- latta reményeiket. Az üzletvezető azt tapasz­talta: több a magyar vendég, s az idei szezonban mintha szélesebbre nyitnák az er­szényüket. A múlt hét vége volt az első, igazán forgalmas időszak, ami remélhetőleg kedvezőbb lesz, hiszen még nem adták ki a gyerekeknek a nyári szünetet. Varga Gábor szerint a németek azért kés­nek, mert várják a világbaj­nokságot. Pedig a fürdőben is felszereltek már egy parabo­laantennát, hogy a fürdőzők hideg sör mellett drukkolhas­sanak kedvenc csapatuknak. Négy éve folyamatosan be­ruháztak, ám a bérlőket egyre inkább elbizonytalanítja a fürdő sorsa. Nem tudni: elad­ják-e, s mikor. Az új tulajdo­nossal vajon meg tudnak-e állapodni? A bizonytalanság nem tesz jót a vállalkozók­nak, mert többször is meg­gondolják: érdemes-e újabb fejlesztésekbe fogni.- Hogyan lazít ebben a melegben? — Sehogy. Hajnalban sze­rettem úszni, de már teljesen ellustultam.- Mit végez el szívesen, s melyek a „nemszeretem" munkák? — Nem nagyon válogatha­tok, mindent csinálok. Az árubeszerzés azonban nem az én formám. Szerencsére Gyurka bátyám ezt profi mó­don végzi.- Miként tűri a család ezt az erős félévet? — Nehezen, de tolerálja a munkámat. Ha lecseng a szezon, akkor a feleségemé, a két gyerkőcé vagyok, és a horgászaté. (Lőrincz) Havonta betörtek, randalíroztak Kocsmabúcsúztató Hál' Isten bezárják a kocsmát — sóhajtott egy fiatalasszony, amikor a meglátta: pakolják az Ita­lozó berendezését. BÜSSÜ — Minden éjjel duhajkodtak itt, alig lehetett elviselni a részege­ket - panaszolja. Gamos István és Illés József az igali áfész dolgozói megpi­hennek a pakolás közben. — Itt volt az ideje a fölszámolásnak. Minden hónapban legalább egyszer betörtek. Ezt már nem lehetett elviselni. Lesz- e he­lyette másik? Nem tudom. Egy lerakat van még a faluban. Nyakigláb fiú, nápolyis csomaggal a kezében a bejá­ratnál ülve hallgatja a disputát. Horváth István 15 éves. Bár még nincs itt a szünidő, nem hiányzik neki az iskolapad. — Az igali speciális iskolában tanulok, de már csak havonta egyszer járok. Verekedtem egy kicsit, ezért kitiltottak a suliból. Most volt a földrajz és történe­lem pótvizsgám. Sikerült. ' Azt mondja, minden este el­jött a kocsmába. Apjának ciga­rettát, anyjának csokit vett. Most is neki viszi a nem éppen olcsó nápolyis csomagot. — Én még nem láttam itt ve­rekedést — mondja, de huncut tekintete elárulja: nem mond igazat. — Honnan veszem majd a cigarettát? — indignálódik. Szülei nem dolgoznak. A családi pótlékból nevelik a hét gyereket. A legkisebb még pó­lyában. István otthonosan mo­zog az üres kocsmában. — Jobb ez, így ? — Nem, de azért kibírom — böki oda, s arrébb ódalog. A büssüi kocsma törzsven­dégei még ki sem alusszák al­koholos mámorukat, máris hűlt helyét lelik a pénzrabló ivónak. (Várnai) Óvodát, alsó tagozatot szeretnének Egy medence Balaton Az udvaron felfújható gye­rekmedence. Vanda alig várja, hogy vízét felmele­gítse a nap. A 3 éves kis­lánynak ez a néhány vödör- nyl víz Jelenti a Balatont. Kazsok Takács Józsefnét huszonhat éve élete párja csábította Kazsokra. Már nem menne vissza Inámpusztára. Tejházkezelő és háztáji csarnokos a szövetkezetben. Férje mezőőr. Ket­tejük fizetéséből tartják el lányukat, aki gyerekfejjel, alig tizenhat évesen szült.- Szakács akartam lenni, de ott hagytam az iskolát - mondta Takács Csilla. - Most már bánom, hiszen nincs szakmám. A gyes is lejárt, kel­lene valamit csinálnom.- Mivel szeretne pénzt keresni?- Nem tudom, ami jön - mondta kedvetlenül.- Milyen életre vágyik?- Normálisra, olyan munka­helyre, hogy el tudjam tartani a lá­nyomat.- Mikor vett utoljára kezébe köny­vet? Mikor volt színházban?- Nem szeretek olvasni, a szín­házban pedig az Óz, a nagy varázs­lót láttam utoljára alsós koromban. A barátommal, a nővéremmel meg a sógorommal inkább bemegyünk Kaposvárra a moziba. Szülei egy hajdani cipészműhely­ben laknak, Csilla kislányával az újabb épületben. Mindegyikre rá­férne a felújítás; az alig 2 méter ma­gas hálószobává avanzsált nyári konyhában szabványosítani kellene a vezetéket. Csilla segít szüleinek, hiszen fe­jősteheneket, borjúkat, anyadisz­nókat tartanak. 35-36 liter tejet hor­danak a csarnokba. Van egy vete­ményeskertjük s megtermelik a ta­karmányt is.- Ötkor kelünk a férjemmel, aztán késő este úgy zuhanunk az ágyba - meséli Takácsné. - Nekünk ez az Néhány vödömyl víz jelenti a Balatont élet jutott, de örülünk, hogy befutott a Fidesz. Csak tíz évvel vagyok idő­sebb, mint a Viktor, és remélem: beváltja ígéreteit. Talán akkor ne­künk is egy kicsit könnyebb lesz. A lányom 4000 forint családi pótlékot kap, és 2700 forint gyermekvédelmi támogatást. S hogy milyen a kazsoki fiatalok élete? Csilla szerint elég unalmas. Van a faluban egy híd, annak a kor­látjánál szoktak beszélgetni. Évente egyszer, a falunapi bálon mulatnak.- Mi hiányzik a településről? - fordulok Takácsnéhoz.- Egy óvoda, mivel sok a kisgye­rek - mondta -, de egy alsó tagozat is jó volna. Sok a munkanélküli, ne­kik meg állás kell. Takács Józsefné férjével egyszer már eljutott a Balatonra, a faluban viszont sokan csak a képernyőről, meg az újság híreiből ismerik. Lőrincz Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom