Somogyi Hírlap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-30 / 126. szám

Május utolsó vasárnapján évtizedek óta a gyermekeket ünnepeljük. Ilyenkor világszerte a figyelem középpontjába kerülnek dédelgetett „szemünk fényei” éppúgy, mint az utcán kódorgó, az éhező, a betegségektől szenvedő társaik. Jó volna, ha ez az ünnep nemcsak a gyerekeké, hanem a csemetéikre figyelő szülőké is lenne! Kérem, tessék mosolyogni! Ha én felnőtt leszek, ebéd előtt csokit eszem, hátrafelé megyek az utcán, minden pocsolyába belelépek - jutnak eszünkbe a Janikovszky Éva könyveiből szállóigévé vált „csakazórtis" dacmondatok, amelyekkel gyerek­ként felszabadultan azonosultunk, felnőttként pedig tudjuk, jobbra úgysem számíthatunk. Könyvei fősze­replőiről, a gyerekekről beszélgettünk az írónővel. A család csődjének áldozatai „A tanárok nem tartják be az órák közti szünetek idejét, elolvassák az órákon el­vett leveleket, beleszólnak öltözködésünkbe...” - írják az UNICEF magyar bizottsá­gának panaszaikat a gyerekek. Egy felmérésben arra a kérdésre adtak választ: vannak-e jogaik és azok miként érvényesülnek.- Nem ritka, hogy pofonok csattannak, egy- egy tanár testi fenyítést alkalmaz - summázza egy vizsgálat tapasztalatait Kecskeméti Edit, a UNICEF magyar igazgatója. - A figyelmetlen­ség, rendetlenség megtorlásaként sok iskolá­ban a diákot a nyilvánosság előtt megszégye­nítik, sőt meg is alázzák. A gyerekek félnek a következményektől, ezért semmit sem tesz­nek, még akkor sem, ha alapvető emberi joga­ikat éri sérelem. A levelekből kitűnt, a legsúlyosabbak - a csa­ládi gondok. Gyakori panasz, hogy a szülőnek az állandó pénzhajszában nincs ideje törődni gyere­kével. Ha mégis együtt van a család, akkor ki-ki teszi a dolgát: a gyerek tanul, az anya főz, takarít, - az apa olvas. „Nincs mit mondanunk egymás­nak, csak a hazahozott jegyekre kíváncsiak”- ír­ja egy nebuló. A pénz utáni loholás nem csak egyik vagy másik társadalmi réteg problémája. Éppúgy jel­lemzi a szegényeket, mint a középrétegeket, a jobb életkörülmények között élőket. Ugyanak­kor gyakran a szülő előtt sincs példa, mert nem hozott magával semmit otthonról, nem tudja hogyan kell bánni a gyerekkel. Innen egyenes út vezet a fiatalok elkallódásához, ahpnnan csak egy lépés a drogozás, a bűnözés. A drogozás elsődleges okaként a gyerekek a családi problémákat nevezik meg. A fiatalkori bűnözés hirtelen növekedésével a világ minden országában most szembesülnek. Egy európai felmérés szerint elsősorban azokban az orszá­gokban ugrásszerű a helyzet romlása, ahol a munkanélküliség újkeletű jelenség. Hazánk is e körbe tartozik. A németek viszont az oktatás csődjéről beszélnek, illetve a fiatalok felgyor­sult felnőtté válásáról. Nincs ország, amelyben ne hibáztatnák az erőszakot hirdető filmeket és tévésorozatokat, a stúdiókból ennek ellenére újabb és újabb történetek kerülnek a nézők elé.- Űj gyermekvédelmi törvényünk egyik po­zitívuma, hogy fokozatosan csökken az állami gondozottak száma - vélj az UNICEF magyar igazgatója. - A korábbi 3Ö|zer mára 20 ezer fe­lé közelít, merfhogv szigorodnak a gondozásba vétel feltételei. Korábban a szülő és a gyerek szoros kötődése ellenére is „elvették” a gyere­ket, ha krízishelyzetbe került á család. Ma má­sok a szempontok.- - A világ 190 országa közül hazánk az első negyven között foglal helyet ami az oktatás színvonalán az egészségügyi ellátást illeti. Ná­lunk alacsony a csecsemő- és gyermekhalandó­ság, teljes a beiskolázás, és nagyon ritkán ftír| dúl elő, hogy a gyerekeknek a tanulás meljfeti munkát kellene vállalniuk. Ez persze nem je-j lenti azt, hogy ne lennének szegény, sajnálatra, méltó körülmények között élő gyerekek! Álta­lában ők szorulnak ki a leghamarabb az okta­tásból, mert munkái kell vállalniuk. Közgazda­sági kutatások bizönyítják hogy'fhinJén egyes „év, amivel kevfglbbet tolna gyereP^ í«kni»- podban, jelentős száz,dókkal rontja nőttkori életesélyig. \ A Mosolyrend meghonosítója A Mosolyrend Lovagja nemzetközi címet nálunk Miskolczi Miklós író, újság­író honosította meg:- Az NDK-ban a Vasárna­pi Hírek testvérlapját láto­gattam meg, amikor összeis­merkedtem azzal a lengyel újságíróval, aki hazájában a Mosolyrend Lovagja cím megszületésénél bábásko­dott. Első hallásra belesze­rettem az ötletbe, hisz ak­kor már olyan ismert színé­szek is e cím birtokosai vol­tak, mint például Peter Ustinov. Elhatároztam, hogy Magyarországon is meghir­detjük a pályázatot. Erre már egy másik új­ságban, a Képes 7-ben ke­rült sor. Az első felhívásra több ezer gyerek írt a szer­kesztőségünkbe, mindenki nagyon lelkes volt, sok-sok ismert személyiség neve ke­rült fel a listánkra. De sajnos csak két éven át tartott ez a lelkesedés. 1986 karácsonyán Halász Judit, egy évvel később Janikovszky Éva lett a Mo­solyrend Lovagja. A lovaggá ütés szertartására a parla­menti karácsonyfa-ünnep­ségen kerítettünk sort. Nagyon sajnálom, hogy a kezdeményezés tiszavirág életű maradt. Örülnék, ha valaki felkarolná ismét, és szíve ügye lenne, hogy a társadalom elismerje és kitüntesse azokat, akik a legtöbbet teszik a gyerekekért, a gyerekek mosolyáért. Á- Ön a gyermeklélek nagy tudora. Honnan ez az irigylésre méltó szellemi gazdagság?- A magyarázat rend­kívül egyszerű: nem felejtettem el, milyen gyereknek lenni. Há­lás vagyok saját magam­nak, mert 11 éves korom­tól 18 éves koromig naplót vezettem, így felnőtt fejjel is tu­dom, minek örültem, mire vágy­tam, mi fájt. Naplómban nem a történések voltak az érdekesek, hanem az: milyen kicsinek lenni. Elfogadni, hogy a nagy az oko­sabb, mindig neki van igaza. Másrészt mindig a gyerek bőrébe bújtam bele, gondolataikat az ő kifejezéseikkel írtam le. Nem fö­lülről néztem le rájuk, hanem őket megértve írtam róluk.- Naplójában berzenkedett a gyereksors ellen? Milyen volt az Ön gyermekkora?- Clak annyira berzenkedtem, amennyibe minden kamasz. Nem a családom ellen, hanem a felnőtt társadalomi, ae'áitkoSdők elJen. A családptfrban széfétet vett "köA rül, engem partnerként kezeltek' '* Kislárty aPÉPvilágháború éveibe voltam, járni sok, máig megvála­szolhatatlan kérdést vetett bönnefn. fél- Hány könyv született a meg­válaszolatlan kérdésekből?- Összesen huszonöt könyvet írtam, ebből huszonkettőt a gye­rekeknek.- Miért a gyerekekkel jegyezte el magát?- Egész életemet a Móra Könyv­kiadóban töltöttem el lektorként, majd főszerkesztőként. A kollégá­im biztatására kezdtem el gyerek­könyvet írni. Nem volt bennem semmi elhivatottság, még féltem is: úgysem fog ez nekem sikerülni. Ha nem abban a kiadóban dolgo­zom, akkor felnőtteknek kezdek el írni. Most viszont tényleg a felnőt­teknek írok.- A „Felnőtteknek írtam" foly­tatása lesz az új könyv?- Igen, számos olvasói bizta­tást kaptam, amire nekem szük­ségem is van a munkához. „Mo­solyogni tessék!” - ez lesz az új könyvem címe, amit halálosan komolyan gondolok. Könyör­göm, ne legyünk ilyen rosszked­vűek, idegesek! Mosolyogjunk! Semmibe nem kerül. Min­dennap mosolyogjunk egy kicsit a gyerekre, ne a keserves, megsavanyodott képünket for­dítsuk felé! V Sikerült-e úgy nevelni a gyere- kék ahogy azt elképzelte?- Az édesapja talán sokkal job­ban nevelte, mint én, de mint ahogy az a könyveimből is kide­rül, a humor volt számomra a gyereknevelésben a legfonto­sabb. Konfliktushelyzetben ná­lunk kiabálás, prédikálás nem fordult elő.- Hol a tűréshatár? Csattanhat- e pofon?- Az semmiképpen. Nálunk egy pofon sem csattant, az sem­mire nem vezetett volna. Azt kell elérnünk, hogy partnerének tekintsen minket a gyerek. A bi­zalmát megnyerve, el kell hitet­ni vele, hogy emberszámba vesszük. Ugyanakkor egy fel­nőttnek mindig legyen annyi nagysága és lelki ereje, hogy ha tévedett, akkor kérjen bocsána­tot, és mondja azt: figyelj ide, tulajdonképpen most jöttem rá, hogy neked volt igazad, ne hara­gudj, nagyon ideges voltam. Ha ezt képes megtenni valaki, nyert ügye van. / * jöf í ■ gat ,v.<k« * j jegyen minden nap gyereknap! ász Judit eddig tizenegy lemezen dalolt és üzent a gye­rekeknek, de mint megtudtuk, már készül az újabb korong k lemezének címadó dalával kezdtük a beszélge- nak még rossz gyerekek? te én az en meg kell leginkább a hí- s legtöbbször el hinni. Gondolom, hanem az egész öten hallgatja ezeket a at. Amnia gyerekek mind-mind a lik. Ezért bor­fonti- Miről (mák, mit kémek?- Van, aki csak lutogramot kér, van, aki kapcsolatra vágyik. Vagy azért, mert elveszítette a szüleit, vagy azért mert nincs bi­zalma a szülő iránt, nincs olyan felnőtt a közelében, akinek a szavában hihetne. Fölmerül per­sze a kérdés: okkal vagy ok nél­hogy segíthes- kül? Erinek ellenére úgy gondo- knek, hisz közti- lom, hogy minden esetben szűk­eiül Szolgáltatott ség van segítségre. A gyerek és helyzete teljes megismerése nél­kül nagyon nehéz tanácsot ad­nom. Legfeljebb megpróbálok irányt adni, vagy megmutatni, hogy merre keressék a megfelelő utat.- Hogyan változott a koncertező gyereksereg az elmúlt évek során?- Hamarabb kezdenek felnőtté válni a gyerekek. Gyakorlatilag már 10 éves» korban. „Átsüt” a koncerteken, hogy mit hoznak otthonról. Élményeik egyértel­műen a televíziózáshoz kapcso­lódnak, s ezen keresztül az erő­szakhoz. A tévéműsorokban a lö­vésen és a robbantáson kívül más nemigen látható, ami ko­moly veszélyeket rejt magában. A koncerten feltett kérdéseimre olyan válaszokat kapok, amelyek konkrét tévéműsorokhoz kap­- Sajnos c mpndjam, rejkből tu ssjm akar nemcsak ország ij h radás e követlek felnőtti áasztó, sfek aj gyere Jk számos, elyzetbe- Evek/ mondhatni évtizedek 'tájkoiytertezik. Hogyan lehet magás hőfokon égni? jyrészt a gyerekek mindig [tartogatnak meglepetést, többet, njligft á felnőtt közönség. Más- Cészt az évek folyamán én is vál­tozom, mást vagy másképp éne­kelek. Harmadrészt pedig a gye- ptrekek rendkívül különbözőek - ( helytől, időtől függően. Vannak olyan települések, ahol például a koncert közönsége egyáltalán nem tud velem közreműködni. Jóformán nem is válaszolnak a kérdéseimre, mégis ők írnak ne­kem a leggyakrabban levelet. Szorongásaikat, gátlásaikat old­ják. Sok levél kezdődik úgy, hogy „én csak egy falusi gyerek va­gyok, de...” csolódnak. Ez számomra nagyon szomorú. Mindent megteszek azért, hogy a koncerten olyan él­ményt tudjak nyújtani nekik, ami ellenpólusa ennek a tévés műfajnak. Igyekszem úgy hatni rájuk, hogy „konkurálhassak” a műsorokkal.- Következő koncertjein mivel hat majd rájuk?- Legújabb lemezem Rendkí­vüli gyereknap címmel jelenik meg az iskolakezdésre. Bródy Já­nossal azt szeretnénk, hogy min­den nap gyereknap legyen, hogy mindennap ugyanúgy figyeljünk a gyerekekre, mint ezen az ün­nepnapon. Csemyánszki Judit A szülők ünnepe is

Next

/
Oldalképek
Tartalom