Somogyi Hírlap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-23 / 120. szám
Dupla tanulmányi verseny ✓ Ut az egyetemre Rltecz Dániel duplázott: a kaposvári Noszlopy Gáspár közgazdasági szak- középiskola diákja hetedik helyen végzett a matematika országos középiskolai tanulmányi versenyen, s harmadik lett egy országos köz- gazdasági megmérettetésen is. A 18 éves fiatalember most már fellélegezhet, mivel eredménye révén felvették az egyetemre. Az elmúlt hetekben jóformán csak a versenyre készült. Gyerekkora óta kedvence a matematika. Míg mások nehezen igazolnák el a számok világában, számára természetes, hogy a legbonyolultabb feladatokat is rövid idő alatt megoldja. Amikor arról kérdeztem, hogy mi a sikeres szereplés titka, így válaszolt: a gyakorlás és az összpontosítás. A matematika versenyen három feladatra öt órát kapott, a másikon hat óra állt rendelkezésére. — Szerencsés vagyok, mivel a matematikai feladványokat gyorsan megértem. Szeretem ezt a tantárgyat; érdekes, izgalmas. Általános iskolásként is gyakran elbíbelődtem egy-egy példával, s most is kedvelem a nem szokványos feladványokat. Izgalmas, amikor az ember rájön a megoldásra. Előfordulhat, hogy ez csak többszöri próbálkozás után sikerül. Ha viszont megtalálom a helyes megoldást, örülök. A verseny lehetőség arra, hogy az ember kipróbálja magát. Kihívás volt számomra. Találkozó, ahol a fiatalok össze mérhetik tudásukat. Sok jól felkészült fiatal gyűlt össze, így nem volt könnyű a verseny. Alapos következtetéssel, matematikai logikával viszont meg lehetett oldani a legnehezebb feladatot is. A közgazdasági döntőn 85 diák vett részt, ahol egyebek mellett a mikro- és makroökonómiával kapcsolatos kérdésekre válaszolt. Közvetlenül a verseny után úgy érezte, hogy nem hiába utazott oda. Számítása bejött, erről tanúskodik a most átvett oklevél. Örült az elismerésnek, s ismerősei, tanárai jókívánságának is. A fiatalembert a matematika versenyre Varga Ferenc készítette föl, a közgazdaságira pedig Horváth Péter. A matematikától egyébként még jó ideig nem szakad el, az ősszel a pécsi közgazda- sági karon akarja folytatni tanulmányait. Távlati elképzelései között a nyelvtanulás is szerepel. Manapság egy fiatal enélkül aligha boldogul. Ritecz Dániel egyébként most úgy tervezi, hogy diplomásként is a gazdasági területen keres munkát. Természetesen nem csak a számok világa tölti ki az életét. A számítógépezés mellett szeret kerékpározni. Néha kiteker a Desedáig, s ez teljesen felfrissíti. (Harsányig Fapados szabadság- Nincs senkim, nem hiányzóm senkinek. Talán a haveroknak feltűnne, ha egyszer nem jelennék meg a padnál, ahol napközben vagyunk. Majdnem azt mondtam, lakunk. A pad, ahol lakunk - mormolja maga elé Zoli, s végigsimít borostás arcán. - Néha órákig el- ücsörgök ott, s nézem a gyerekeket, ahogy az anyjukkal játszanak. Nekem csak nevelőim, meg gondozóim voltak. Intézet, nevelőotthon, hajléktalan szálló. Közös szoba, közös mosdó, verekedés, villanyoltás, kapuzárás. S végül az utca. A szociális munkások szerint Kaposváron 3-400 ember él az utcákon. A hajléktalanok egy része saját szabadságát fontosabbnak tartja, mint hogy bármilyen intézményesített ellátást igénybe vegyen. A család- segítő központ szociális munkásai esténként járják a várost, jó szót és segítséget adnak az önszántukból vagy kényszerből utcára kerülteknek.- Megérzik hogy elfogadjuk őket, s ritkán találkozunk elutasítással - mondja Pap Henriett szociális munkás. - Akinek már mindenből és mindenkiből elege van és némi alkohol is munkál benne, persze bennünket is elküld valahova. De a többség örül, hogy szóba elegyednek vele. Megkérdezzük, miben segíthetünk, elmondjuk, merre van a hajléktalan szálló, a népkonyha, s felajánljuk a családsegítő szolgáltatásait. Károlyra egy lakótelepi lépcsőház zugában bukkantunk rá: papírdobozok közé készült bevacko- lódni. Miután megbizonyosodott róla, hogy nem akarjuk elzavarni, engedett a zárkózottsága. Az utcára 25 évi munka és 20 évi házasság után került. Válása után a feleségére és a gyerekeire hagyta a Kaposvárhoz közeli faluban felhúzott kétszintes családi házát. Munkásszállásra költözött. Gondolta, jó szakmája van, amíg munkája lesz, megél a keresetéből. A nagy vállalatok és a munkásszállások azonban felmorzsolódtak. Eleinte futotta még albérletre, aztán az újabb munkahelye is megszűnt. Ekkor kezdődött a hányattatása. Megjárta a hajléktalan szállót is, de az ott élő emberekkel nem tudott kapcsolatot teremteni, s nem tagadja, félt az agresszivitástól. Az utcával a szabadságot is választotta. Az alattomos hideg, a szabadban töltött éjszakák miatt megromlott az egészsége, s gerincműtétje után ma már nem is tudna dolgozni. Nem volt se személyi igazolványa, se tébé kártyája nem volt. A szociális munkások segítettek neki iratokat szerezni; elérték, hogy súlyos betegsége miatt 50 százalékos rokkanttá nyilvánították, így rövidesen rendszeres ellátása lesz. Az utcai létről azonban nem sikerült lebeszélni. Jó szóra, kedvességre mindenkinek szüksége van, annak is, aki ezt az életformát választotta. Életük, bár kötöttségektől mentes, a túlélésről szól. Csi- gáznak, hársfát, bodzát gyűjtenek, összeszedik és eladják a vasat, a keménypapírt, beváltják az elszórt üres üvegeket, s ebből teremük meg a napi ételre valót. A legtöbbjük 20-50 év közötti férfi, de a gyiviből kikerült s fedél nélkül maradt lányokkal is találkozni a parkokban. A beszélgetések során kiderül, mire van szükségük, s igyekeznek számukra megfelelő ellátási formát találni. Az utcán lakók is kapnak egy tál meleg ételt délben a népkonyhán , s most már vacsorát is. Nyáron ebédidőben, októbertől- áprilisig pedig napközben is zuhanyozhatnak a Kinizsi utca 7. szám alatti gondozási központban a tisztálkodni „A dermesztő hideg meg az eső az ellenségünk” Az utcával a szabadságot is választotta fotó: törők anett vágyók. A koszos, szakadt ruhákat is le tudják cserélni: az Ady Endre utcai raktárban választhatnak - a családsegítőben kapott ruhajegyre - kabátot, cipőt, inget, amire szükségük van. Akit - utcalakó lévén - nem talál meg a postás a rendszeres segéllyel vagy a jövedelem pótló támogatással, kérhetí a pénzt a családsegítő központ címére. A húsz éves Erzsi és élettársa egy szál ruhában jött el hazulról a megyeszékhelyre. Szülei nem fogadták el a barátját, a lány viszont nem akart elszakadni szerelmétől, inkább a bizonytalant választotta.- Elárvultán ültek a pádon a parkban, s látszott rajtuk, hogy bajban vannak. Örültek, hogy valaki szóba áll velük - meséli Henriett. Kaposvári ismerőseiknél tudnak mosakodni, ruhát mosni, de éjszakára náluk sincs hely. Jó időben maradnak a parkban, hogy télen hol húzzák meg magukat nekem sem ámlták el. Egy széltől, esőtől védett hely ugyanis kincs. Ha rátalálnak egy fűtött lépcsöházra, elhagyott házra, ritkán látogatott pincére, őrzik a titkát. Hiszen egyre szűkül a kör, ahova behúzódhatnak éjszakára. Bezárják a lépcsőházakat, s város szélére kell kimenni, hogy rendőrtől, közterület felügyelőtől nem zavarva élhessenek akár egy körbefóliázott bokor alatt is. Főlég párban vágy csoportosan élnek, de vannak, akik nem hajláhdók sénkit maguk mellé venni. Akik találnak egy úgymond jó helyet, berendezkednek. Kátránypapír, fólia, matrac, lábos, jelzi a nyári lakóhelyet.- Ha kicsit délebbre szülétek, nem is lenne semmi gond - mondja Józsi, deresedő szakál- lát simogatva. - A hideg meg az eső az ellenségünk. Ha rajtam állna, megszüntetném az esőt. Időlegesen le lehet győzni, az ember behúzódik az állomásra, vagy elbóklászik az üzletekben, de hosszú távon nem: bekúszik a ruha alá, behúzódik csontjainkba. Ilyenkor csak az alkohol segít. Kannás bor, pálinka, mindegy, csak legyen. Derűs időben derűs a kedvem is. Párizsban clochard lennék, Londonban ihetroman, Kaposváron utcalakó. Ez nálam életforma. S. Pap Gitta Az intézkedő rendőr szívtájékon lőtte a lövöldözőt Vadnyugat Leltén (Folytatás az első oldalról) Tömegverekedés, lövöldözés, vadnyugati jelenetek tarkították az amúgy csendes nyárelői szombat délutánt tegnap Bala- tonlellén, a vasútállomás mögötti Szent István téren. A Kispest Honvéd Zalaegerszegre igyekvő szurkolóinak három busza a városban állt meg. A kétszáz tagú ebédelni induló tömeg egy része ittasan randalírozott, kirakatüvegeket tört be, autókat rongált meg. Három butiktulajdonos csendre intette őket, ám mivel ettől még agresszívebbé váltak, egyikük késével megszúrta a rá támadókat. Társa, egy másik leilei üzlet budapesti tulajdonosa engedéllyel tartott Pa- rabellum-pisztolyával figyelmeztetésként a levegőbe lőtt, majd a három üzletember a meghártált tömeg elől megpróbált elmenekülni. Ekkor léptek közbe a rendőrök. Ők azonban hiába érték utol az egyik butikost még mielőtt előállították volna, a feldühödött tömeg alaposan helybenhagyta: kórházba kellett szállítani. Közben a figyelmeztető lövéseket leadó üzlettulajdonos és társa tovább menekült. Az őket üldöző tömegből a rendőrök felszólították őket, hogy álljanak meg és dobják el fegyverüket. Az üzletember nem ezt tette, hanem visszafordult és a rá támadó tömegbe lőtt, majd a rendőrre fordította pisztolyát. A rendőr célzott, lőtt és szívtájékon találta a butikost. Tettének jogosságát szakértők bevonásával vizsgálják. A meglőtt üzletembert, valamint az egyik általa meglőtt sebesültet és egy megkéselt férfit mentőhelikopter vitte a kaposvári kórházba. A harmadik meglőtt áldozatot, valamint egy másik szúrt sebesültet Siófokra szállították. Rajtuk kívül ketten szorultak ápolásra, ők a verekedés soránszenvedtek súlyos sérüléseket. A balatonlellei vállalkozót a kaposvári kórházban azonnal megoperálták. A műtétet végző dr. Jakab Ferenc főorvos elmondta: a lövedék a szívtájon hatolt be, de az egyik bordán irányt változtatott, s a rekeszt megsértve, az alsó tüdőlebenyen áthatolva elhagyta a mellkast. Az operáció csaknem 2 órán át tartott. Állapota súlyos, életveszélyes. A rendőrök — a szemtanúk így vélik — nem álltak a helyzet magaslatán. Annak ellenére nem, hogy az országos parancsnokságon azt ígérték: a múlt heti futballtragédia után fokozott rendőri kísérettel tartják majd kordában a rendbontókat. Azt a rendőrök is tudták, hogy az országban három focicsapatnak van úgynevezett szervezett szurkolói keménymagja, amelyek közül a Kispest Honvéd Ultraszervezetei alakultak meg elsőként, megelőzve a Ferencváros és az Újpest szélsőséges szurkolótáborát is. Az ultra-mozgalom egyébként hét-nyolc éve olasz mintára terjedt el Magyarországon és azóta a népes csapatok kedvenceiket minden hazai és külföli meccsre elkísérik. Az ultrák ugyanis olyan tagdíjat is szedő szélsőséges szurkolói csoportok, amelyeket elsősorban a könnyen fellobbanó indulat tart össze. A Kispest Honvédnák három ultra-szervezete is létezik. Az Ultra Red Boys a 18 és 30 év közötti szurkolókat, a Nouva Gardia Kispest a 20 éven aluliakat tömöríti, a Szelídek Csoportjába pedig az idősebbek tartoznak. Az ultrákkal az MLSZ szurkolói koordinációs irodája és a rendőrség is felvette a kapcsolatot. A Ferencváros és az UTE szurkolótáborát mindenhol jól felkészült rendőri egységek várták, akik még a szurkolók stadionba jutását és szabadidejét is megszervezték. Somogybán azonban ennek a szervezett rendőri fellépésnek még a nyomait sem lehetett fellelni, a rendőrök késve érkeztek a helyszínre és akkor sem voltak urai a helyzetnek. Kenéz István a leilei sportegyesület elnöke röviddel az események után járt a helyszínen. A történtek után úgy érzi, nem is Magyarországon él. Dr. Kovács Zsolt ügyeletes orvos a mentőktől értesült a történtekről és azonnal a helyszínre sietett, de jöttek a kollégái Siófokról és Fonyódról is. Az életveszélyes sérültet a füredi mentőhelikopter szállította el. Este hét óra körül érdeklődött a siófoki sebészektől, akik a combon lőtt fiatalembert operálták, ekkor már jól volt. Amíg a helyszínen részt vett a sérültek ellátásában egy kaposvári házaspár jelentkezett a bogiári központi ügyeletén, akik arc és kéz zúzódásokat szenvedtek. Az ügyeletes nővér látta el őket. Állítólag segíteni akartak. B.Zs. - G. M.
