Somogyi Hírlap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-16 / 114. szám

A fehérgalléros bűnözők néhány százezer forintért licitálnak lakásokat Kakukkf é s zkekb en a lakásmaffia A vén diák jogra, közgazdaságira ballag Az érettségizők döntő többsége továbbra is sze­retne iskolapadban ma­radni. Ez még a szakmát is tanuló szakközépiskolások egy részére is igaz: a Szé­chenyi kereskedelmi szak- középiskolában mintegy 200-an végeznek, s 17-en tervezik a továbbtanulást. A műszaki szakközépisko­lákból és szakmunkáskép­zőkből kikerülve jobbára a munkaerőpiacon jelent­keznek a diákok. Kereset­tek a női és férfi ruhakészí­tők, őket a többi között az Iparművészeti Szakközép- iskola képzi, és a gépjár­műszerelők, akik a közle­kedési szakközépiskolában tanulnak. Tabon a Rudnay szakiskolában ezért nép­szerű az elektronikai mű­szerész-, és a ruhakészítő­képzés. Több helyütt indí­tanak érettségizetteknek szakmát adó képzést, Bar­cson külkereskedelmi ügy­intéző, Tabon számítás- technikai műszerész okta­tás indul. A felsőoktatási in­tézményekbe beadott je­lentkezések alapján a jogi és a közgazdasági karok a legfelkapottabbak. A ka­posvári Táncsics gimná­zium 165 végzőse közül 32- en készülnek közgazdász­nak, 25-en jogásznak, s 19- en orvosnak, tudtuk meg Mihályfalvi László igazga­tótól. A fonyódi igazgató is megerősíti: a jogász és köz­gazdász pálya a legnépsze­rűbb. B. T. Bekötötték Trixi fejét (Folytatás az első oldalról) — Alig tudtunk időt szakí­tani az esküvőre — felelte a Vasárnapi Somogyi Hírlap kérdésére Teremi Beatrix, akit a szakma is Trixinek becéz, akár csak kaposvári volt diáktársai, ismerősei. — Decembertől áprilisig Ame­rikában, Japánban és Né­metországban turnéztunk, ezért nehéz volt egy szabad hétvégét találni. Vőlegé­nyem is velem volt. Trixi Kadarkúton élt 12 éves koráig, majd Kaposvá­ron gyerekeskedett. Önnan Pécsre ment éneket tanulni, majd a fővárosba, ahol várta az operett romantikus-szi- rupos világa. A Operettben a Montmartre-i ibolyában, a Luxemburg grófjában ját­szott, s a Csárdáskirálynő­ben Stázit alakította. Most A mosoly országát próbálják, amelynek június közepén lesz a bemutatója, aztán irány: Németország. A nyár végén talán jut majd idő némi pihenésre. Egy operettszubrett nem otthonülős fajta. Férje — mivel szakmabeli — ezt nem is bánja. Bár majd a gyere­kek — merthogy többet sze­retnének — új szerepre, az anyaságra kényszerítik. És főzni is meg kell tanulnia. Teremi Beatrix Teremi Beatrix egy ideje édesanyja receptjeivel kísér­letezik, gyűjti a szakács- könyveket; az ismerősöktől pedig a házi praktikákat. Azt mondja: a főzőkanál is jól áll a kezében, de még ta­nulnia kell a háziasszony szerepkört. A feleség egyébként klasszikus menyasszonyi ruhában állt az oltárnál. A férj sötétkék öltönyben mondta ki az igent. Szívsze­relmének tavaszi virágból köttetett csokrot, amelyben nefelejcs is volt. (Lőrincz) (Folytatás az első oldalról) Egy vidéki városban az is elő­fordult, hogy a társaság né­hány tagja fogta magát és be­költözött az egyik szobába. Ez sem volt elég, mert néhány hónapra kibéreltek egy ga­rázst, és odapakolták az egy­kori tulaj minden bútorát. En­nél finomabb az a módszer, hogy olyan magas lakbért ál­lapítanak meg a volt tulajdo­nosnak, amelyet kifizetni kép­telenség és ezért kilakoltatják. Megesik az is, hogy a tulaj­donos ki tudná fizetni a mini­mális összeget az árverésen. Ilyenkor már előtte közük vele: csak akkor nem srófolják föl az árat, ha a lakás értéké­nek egy részét (általában a felét) kifizeti nekik. Erről az­tán ügyvéd előtt hivatalos írá­sos szerződés születik: vagy papíron kölcsön adják a tulaj­nak az összeget, vagy adásvé­teli szerződést kötnek. Mind­kettőt azzal a szóbeli kikötés­sel, hogy meghatározott ideig letétbe helyezik a papírokat az ügyvédnél azért, hogy a tulaj­donosnak legyen ideje kifizet­nie a követelt összeget. Ha másként nem, hát úgy, hogy eladja a lakást. Még így is job­ban jár, mintha más venné meg, mert akkor neki egy fillér sem maradna belőle. A határ­időt persze nem várja meg a maffia, a közreműködő ügy­véd átadja az iratokat, s a la­kást azonnal átíratják saját nevükre, a tulaj még körül sem néz, máris kihúzták alóla (Folytatás az első oldalról) A Karácsony névre keresztelt kései utód sokáig Erdélyben teljesített szolgálatot. Ami­kor megérkezett Kaszóba alapos vizsgálatnak vetették alá, felújították, újból vizs­gáztatták, s most ismét for­galomba állították. Szabó Vilmos, a Kaszó Erdőgazda­ság Rt főmérnöke elmondta, hogy a jeles ünnepre a ka- szói kisvasút barátai egy újabb nyitott személykocsit a talajt, a lakással együtt. Ked­velt módszerük az is, hogy a szorult helyzetben lévőknek kölcsönt adnak, és biztosíték­ként kötik meg a szerződést. Ilyen módszerrel előszeretet­tel „segítenek” olyan vállalko­zókon, akiknek üzleteik van­nak. Megtörtént már az is, hogy a vállalkozó jó barátja lakására vette föl a kölcsönt. A barát néhány hónappal ké­sőbb arra ment haza, hogy a lakásból hat-hét markos leg­ény pakolja ki a bútorokat. Megtörtént, hogy kórházba került idős emberek néhány hét után hiába próbáltak be­jutni otthonukba: a zárakat már kicserélték. Egyre több lakást árverez­nek. Ezek többsége nem ön- kormányzati tulajdonú: Ka­posváron már 80 jogerős bíró­sági ítélet született: a nyolc év alatt alig húsz bérlőt lakoltat- tak ki. A licittárgyalásokon változó a részvétel: akadt 12 licitáló is, de nem ritka, hogy csak egy ajánlat tevő ül a te­remben. Kovács Kálmán bíró­sági végrehajtó azt mondta: 1995-től 1997 végéig 308 sike­res árverést tartottak, ebből 113 a kikiáltási ár feléért kelt el. Ilyenkor a befolyt összeg gyakran nem fedezi a volt tu­lajdonos tartozását, annak egy része továbbra is megmarad: ha valaha jövedelemre tesz szert, levonhatják tőle. Elmé­letileg. Gyakorlatilag azonban ez egy másfajta visszaélésre is lehetőséget nyújt. A tulajdo­is készítettek és rekonstruál­tak egy motoros hajtányt is. A mozdonyszín új köntöst kapott. Innen indult ingajá­ratba tegnap a Karácsony, hogy három kocsijával a Ba- látához pöfögjön, ahol Sas­halmi Miklós erdész szakava­tott vezetésével a láp élővilá­gával ismerkedhettek az ün­nep vendégei. Gáspár János, a kisvasúti napokat szervező Magyar Közlekedési Közművelődé­nos családtagja, rokona veszi meg a lakást, amit továbbra is a család birtokol, ráadásul megszabadulnak a tartozás egy részétől. Csakhogy ez kockázatos, mert közbeléphet a maffia, amely nem válogat az eszkö­zökben. Egy családapa sokat mesélhetne, ha sebtében nem költözik el az ország másik végébe azt követően, hogy sú­lyos sérüléseiből felépült. El­úszott a 4 millió forint értékű háza, a becsülete, elhagyta a felesége gyerekeivel együtt. Egy idős asszonyt, akit még nem sikerült elüldözni a laká­sából, a minap a fényes utcán vágott szájon ököllel a több milliós autójából kiszálló fe­hérgalléros bűnöző. Hiába ki­abált, senki nem mert segíteni, pedig legalább féltucat szem­tanúja volt az esetnek. Egyi­kükhöz oda is ment az „úri­ember”, és melegen ajánlotta neki, hogy eszébe ne jusson tanúskodni. A módszereket legjobban az jellemzi, hogy mindössze egy ilyen ügyről tudnak a rendőrségen, vagyis szinte senki sem mer feljelen­tést tenni. Az egyetlen, igaz­ságért kiálló személy szerint a maffia még a feljelentés nap­ján tudomást szerzett a felje­lentés tényéről. A kapitánysá­gon pedig igencsak ismerősen cseng a lakásmaffia néhány tagjának a neve: a főnököt egyszer már eütélték, jelenleg pedig felfüggesztett büntetése „ketyeg”. Katona József sért Alapítvány ügyvezető igazgatója úgy fogalmazott, hogy az erdei kisvasút fej­lesztésével a kaszóiak hozzá­járulhatnak a térség idegen- forgalmának fejlődéséhez. A külföldiek körében ugyanis rendkívül népszerűek a gőzmozdony vontatta kis­vasúti szerelvények^ ma Magyarországon mindössze négy helyen hódolhatnak ef­féle szenvedélyüknek. Nagy Jenő Karácsony-ünnep Kaszóban Ingyen belépő a múzeumi világnapon Igazi börtön műlopásért Az idei múzeumi vi­lágnapnak - a téma fontosságát jelezve másodszor - a kultu­rális értékek tiltott kereskedelme elleni harc a mottója. Erről beszélt tegnap Ma­gyar Bálint kultuszminisz­ter, a múzeumok budapesti majálisának megnyitóján, ahol a kaposvári Rippl-Ró- nai Múzeum is bemutatko­zik. A tiltott műkincskeres­kedelem Somogybán nem vert föl nagy viharokat az utóbbi esztendőkben, s hogy létezik-e egyáltalán, arra a szakemberek széttárt keze a válasz. Az illegális kereskedelem szinte egyet­len ponton, a műkincsrab­láskor érhető tetten. A So­mogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának 12 köz- gyűjteménye közül az el­múlt években csak So­mogyi úron jelentek meg a hívatlan látogatók. Ekkor a Kunffy-emlékmúzeumból a festőművész részint Pá­rizsból származó, rendkí­vül értékes bútorait vitték el. A műtárgyak feltehe­tően nem a betörők szép­érzékének estek áldoza­tul... A műkincslopást ta­valy óta a Büntető Tör­vénykönyv is elítéli, sza­bálysértési bírság helyett börtönévek járnak érte. Dr. Király István Sza­bolcs igazgató a világnap alkalmából azt is elmondta, hogy a somogyi múzeu­mok tavalyi 70 ezer látoga­tója közül a legtöbben fiata­lok voltak. Ők annál inkább fontosak, mert a NAT ki­hangsúlyozza a múzeu­mok tanító voltát. Ma a megye 10 településén várja gyűjtemény a látogatókat: Kaposváron a Rippl-Rónai Múzeum és a villa, Szen­nán a skanzen, Somogytú- ron a Kunffy-, Zalán a Zichy-, Szárszón a József Attila-, Niklán a Berzsenyi emlékmúzeum, Szemesen a Latinovits emlékkiállítás, Somogyváron a történelmi emlékhely, Lakócsán a nemzetiségi tájház. B. T. Banktól vette a ságvári hamvasztót Ha megszülettünk, el is porladunk E gy hölgy azt kívánta, hogy a Balatonba szórjuk a hamvait. Nem teljesítettük, mert ez számos jogi problémát vethet fel. Fal Péter Pál, a ságvári halott­hamvasztó üzemelte­tője, a Corpus Rex kft. ügyvezető igazgatója mondta ezt. — Tavaly év elején vásárol­tuk meg a halotthamvasztót egy banktól — folytatta az igazgató. — Nagy a kenyér­harc a szakmában; kár lenne ezt titkolnunk. Az az érde­künk, hogy minél több órá­ban dolgozzanak a kemencé­ink, hiszen ebből élünk. Ezért aztán Egerbe, Győrbe, vagy Salgótarjánba is elmegyünk a halottért. Amikor időjárási front van, ugrásszerűen több lesz a dolgunk. Olyan is elő­fordul, hogy huszonnégy órán keresztül megállás nél­kül éget a két kemence. Egyébként csak két műszak­ban dolgoznak a munkatár­saim, akik többségükben környékbeliek; ságváriak, siófokiak. Tizenegyen va­gyunk; ide más szakmákból, más munkaterületekről jön­nek az emberek, s egy kicsit át kell formálni mindenkit. Aki a kemencék mellé kerül, annak el kell végezni egy gázkazán-kezelői tanfolya­mot, aztán ha ez megvan, jö­het a házi kiképzés; a halott­kezeléstől a titokvédelmen át a megfelelő öltözködésig. Az épület fogadóterében kegyeleti helyiséget alakítot­tak ki. Itt a hozzátartozók hamvasztás előtti szertartás keretében vehetnek búcsút szeretteiktől. Kevesen kérik ezt.- Idő kell, mire az emberek szokásai megváltoznak — magyarázta Fal Péter Pál. — A hamvasztás egyébként egyre gyakoribb az országban, ez már jelzi a szemlélet változá­sát. Amióta az egyház is elfo­gadja gyakrabban könnyeb­ben választják ezt a formát. Nem beszélve arról, hogy jóval olcsóbb, mint a ha­gyományos temetés: egy hétköznapi hamvasztás ára nálunk szertartás nélkül bruttó 19 ezer fo­rint nálunk. S azután a hozzátartozónak csak egy kicsiny kolumbá- rium-fedelet kell gon­dozni, nem egy nagyobb sírt. A kemencék csúcstel­jesítményen 1200 Celsius fo­kon izzanak. Az átlagos mű­velet egy órán keresztül tart. A felkar és a lábszárcsontok nem porladnak el, ezért mi­után az automata égető leáll, a személyzet a maradványo­kat egy őrlőberendezésen ve­zeti keresztül, s az innen ki­kerülő hamut teszik az ur­nába. — Sokan kérdezik tőlem: hogyan bírom a szagokat — mondta Keszthelyi Lajos hamvasztómester. — Kevesen hiszik el, hogy nem jár szag­hatással a halott éget és. Kor­szerű, levegőbefúvásos a rendszer, s a kéményen ki­jutó égéstermék sem árasztja el bűzzel a környéket, hiszen többszörös szűrő van beé­pítve. — Még a környezetem­ből is kapok olyan ab­szurd kérdéseket: tízesé­vel tesszük-e kemencébe a meghaltakat ? — vette vissza a szót Fal Péter Pál igazgató. — Én bárkinek megmutatom, aki eljön ide Ságvárra, hogy mi­képpen dolgozunk. Nem­rég egy katolikus papot kalauzoltunk végig. Kór­háznál is tisztább sterilitást követelek meg, s garanciát vállalunk arra, hogy ha mi át­veszünk egy halottat, akkor valóban annak a hamvai ke­rülnek bele az urnába. Szá­momra ez olyan természetes, mint hogy kétszer kettő négy. Mint ahogy az is, hogy nem várakoztatjuk hetekig a hoz­zátartozókat, napokon belül vállalni tudjuk a hamvasztást. Akár — ha messziről jönnek — éjszaka is. Fal Péter Pál szerint a ma­gyarok kissé túlmisztifikálják a halált. Pedig — magyarázta — ha egyszer megszülettünk, törvényszerű, hogy el is por­ladunk. Erdélyben a virrasz­tás a halottal például sokkal emberközelibb része a min­dennapoknak. S ez így ter­mészetes. Hasonlóan fogják fel ezt a ságvári halottham­vasztóban. Amikor az új tu­lajdonos átvette az üzemet, első teendője volt, hogy a „krematórium” feliratot - so­kan visszariadtak ennek lát­tán - eltüntette mindenhon­nan. Munkatársaitól is meg­követeli, hogy ezt a kissé rossz emlékű szót ne hasz­nálják. Fónai Imre Katolikus papot is kalauzoltak már \ A i

Next

/
Oldalképek
Tartalom