Somogyi Hírlap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-02 / 102. szám

1998. május 3., vasárnap A motorosok koponyát, a deszkások azték mintát kérnek Akit a tű meg­érint... A srác — az első látásra — úgy nézett ki, mint egy angol lord. Amúgy tanár. Világos öltöny, aranykeretes szemüveg, nyakkendő. Második lá­tásra döbbenetes volt a változás. Szakadt farmerszerelés, ujjat­lan fekete póló — és mindkét karja válttól könyékig tele te­toválással. Egy repülő Pega­zus, romos várorom, és hosz- szú szakállú remete. Egy vállrándítással elintézi: ne csodálkozz, ez is én va­gyok. Meg az is, aki azt mondja: szeretne megsze­rezni még egy vagy két diplo­mát, és a hátát, mellkasát, combjait is teletetováltatni. Aztán egy hatalmas Harley Davidsonon, bőrszerelésben beállítani egy elit középisko­lába, feltenni a lábát a tanári asztalra és annyit mondani: na, gyerekek beszélgessünk Shakespeare-ről... A tetoválás — valljuk be — még most is sokakat megdöb­bent, függetlenül méretétől, helyétől, mintájától. A beava­tottak szerint ez abból ered, hogy a közvélemény szemé­ben aki „ki van varrva” — ahogy tetkós berkekben mondják — az egyenlő a „sü­téssel”, a börtönviselttel. Pe­dig a nyíllal átlőtt szív, „Sze­Boldogan tűrik a fájdalmat retlek, Ilonka” felirattal vagy az évszámok már a múlté: színes és valóban művészi te­toválásokat is lehet látni. Kaposváron a Loco Tatto szalonban mindenkit csak a becenevén szólítanak. Mint egy külön kaszt: a teljes nevü­ket legfeljebb hivatalos papí­rokon használják, egyébként el sem árulják senkinek. Csak Goyo, Sintér, Zsuka... Goyo például vendéglátó üzletvezetői iskolába jár. Ba­rátai, ismerősei már megszok­ták kissé szokatlan külsejét, tetoválásait, fülbevalóit, orr- és szájékszereit. Egyik lábszá­rára azték minta, a másikra egy csoport, és a Játékosok klubja felirat van tetoválva. — Másfél éve készült az első tetkóm. Előtte egy évig gon­dolkodtam, hogy megcsinál- tassam-e. A minta már régóta tetszett, de tudtam: ez örökös, sohasem tüntethetem el. Hoz­zám tartozik, nem akarok megszabadulni tőle. Nem érzi úgy hogy külön kaszt a „kivarrottaké”, bár va­lóban jelez valamiféle össze­tartozást. A Játékosok klubja SZUKEBB SZÜLŐHAZÁNK Közelről FOTÓ: TÖRÖK ANETT például létezik, heten vannak, és jelük levédett minta. Egy­szerre készült, és csak nekik van, a lábszárukon. — Sok az előítélet, de ezzel nem foglalkozom. Engem va­laki vagy elfogad így, vagy se­hogy. Édesanyám az elsőn tel­jesen kiborult, a másodiknál már nem is csodálkozott. A barátnőm elfogadta, a szüleim viszont nem. Különleges ér­zés, amikor az ember az első tetoválását csináltatja. A fájda­lom persze nem kellemes, de valahogy mégis jó... Most ép­pen nem gondolkodom azon, hogy újabbat csináltassak... Ibolya kétgyermekes csa­ládanya, könyvesbolti eladó. Karját, hátát, lapockáját színes virágok, egyszarvú, cet díszíti. — Mindig is tetszett a teto­válás, mert „másságot ad”. Nem vagyok olyan, mint a többiek, valamitől más va­gyok. Persze, ez azt is jelenti, hogy megbámulják az embert. Ez néha idegesít, máskor meg észre sem veszem. Van, aki­nek nagyon tetszik: a szom­széd néni például térítőre akarja hímezni a mintáimat. — A gyerekeim nem háza­kat meg napocskát rajzolnak, hanem mintát terveznek. Ne­kik is van tetkójuk, igaz, még csak „matricás”, a kicsi pedig, aki három éves, filctollal ter­vezett mintákat magán. Ha annak idején úgy döntenek, hogy vállalják ezt az örökös je­let, miért ne... Az elsőt még fi­zetem is. Zsuka hét éve foglalkozik tetoválással. Az első, akit ki­varrt, ő maga volt. Két keze, háta, lába tele van tetoválva, mégis úgy érzi: alig van rajta valami. Szerinte kétféle ember létezik: a kivarrtak, és akik megbámulják őket. — A legkisebb tetoválás, amit csináltam, akkora volt, mint egy kétforintos. Egy mackó volt, léggömbökkel a kezében. A legkülönlegesebb pedig egy keresztre feszített bokszoló darázs, egész háton. Vannak, akik neveket, számo­kat kérnek, volt aki tizenegy halott hozzátartozójának szü­letési és halálozási dátumát te- továltatta magára. Vannak jel­lemző jelek: a motorosok ko­ponyát, a deszkások azték mintát kérnek. A többség elő­ször kis mintát kér, aztán foly­tatják. Akit a tű megérint, nem áll meg. Különleges helyek sincsenek már: természetes, hogy valaki televarratja a nemi szervét, a szája belső részét, a talpát vagy a nagylábujját is. Egy vendégünk például ma­gyar-történelem szakos gim­náziumi tanár, több nemzet­közi szervezet vezetőségi tagja, kormányfőkkel tárgyal. Nyaktól a térdéig tele van te­toválva, s ezen kívül negyven­két intim testékszere van még. Azt mondja: most már ugyanannyi nő is jár a sza­lonba, mint férfi. Ez ma már teljesen természetes. Férfi- szemmel ö például a melltar­tóból kivillanó apró mintát tartja a legizgatóbbnak... Jakab Edit Ötödik oldal Európai régió a Balatonnál Hétvégi mentőcsónakok (Folytatás az első oldalról) A kikotort iszapot is feldol­gozzák már, biohumusz készül belőle és az északi part bauxitbányáinak se­beit gyógyítják vele. A Balatonnál élők igé­nye mindig is az volt, hogy legyen valódi gazdája a tó­nak. A kormánybiztos sze­rint ez ma a Balaton Fej­lesztési Tanács, amely mo­dern európai mércével mért régiós önkormányzat. 25 tagú testületé van a kormány, az önkormány­zatok és a kamarák képvi­seletével. Létrehozta köz­hasznú társaságát és húszmillió forintból mű­ködteti szervezetét. Most pályáztak 200 millió forin­tos támogatásra, hogy konkrét fejlesztési terveket készítsenek. A keszthelyi székhelyű BFT, amelynek Nemcsók János az elnöke, finanszírozza majd a régió beruházásait, amelyeket itt helyben kell meghatározni. A legfontosabbnak azt tartja, hogy a BFT plusz forrásokat hoz a régióba. A Balatonra szánt fejlesztési forintok ugyanis többnyire elúsztak a Dunára és a Ti­szára a szaktárcák külön­böző pénzügyi keretei kö­zött. Amíg 5-6 éve 1,9 mil­liárd forint jutott a tóra, ta­valy már 8 milliárdot köl­töttek el itt. A legjelentő­sebb a csatornahálózat ki­építése volt, de nem fogja át még a tó környékét, mert az északi parton hiányos. A legnagyobb gond, hogy hi­ába épült ki a vezetékháló­zat, a lakosság egy része Nemcsók János anyagi erő hiányában nem tud rákötni. Rövidesen új támogatási rendszert dol­goznak ki a családok meg­segítésére, ami környezet- védelmi érdek. Még mindig két ellenté­tes tábor vitázik a motor­csónakok balatoni haszná­latával kapcsolatban. Nem­csók János szerint a leg­rosszabb gyakorlat az ami most van, mert teljesen át­tekinthetetlen a helyzet. Az biztos, hogy a meghatáro­zott 250-400 motorcsónak helyett legalább 800 közle­kedik a tavon. Könnyű ki­játszani a gyér szabályokat is. Gyakorlatilag a part bármely szakaszán bárki vízre bocsáthat hajót, nem tiltja semmi. A Balaton Fej­lesztési Tanács kezébe kel­lene adni a szabályozás ki­dolgozását. Helyben dönt­sék el mi a megengedett és mi nem. A kormánybiztos szerint a vitorlások tava le­gyen a Balaton. G. M. HÍREK Gesztenyevirág Virágba borult a híres és védett bárd- udvarnoki gesztenyesor. A gyertyaszerű virágok május 1-jére bontottak szirmot. Májusfák Ismét divat lett a megyében a májusfa állítása. Lányos házak és jóhírű ven­déglők kapujában „nőttek ki” a földből a jeladó fák. Leg­több helyen nyírfát állítottak s ennek a csúcsát díszítették ki szalagokkal s került majd­nem mindegyikre boros üveg is a hónapforduló éjszakáján. A hónap végéig hirdetik, hogy valakinek fontos az a hely ahol állnak. Tehergépkocsival jól megközelíthető helyen Kaposváron keresünk 40-60 négyzetméter alapterületű helyiséget lapfeldolgozásra. Ajánlatokat a kaposvári 310-302-es telefonon vagy levélben Kaposvár Pf. 31-re kérünk. 87 évesen léptették elő századossá A levegőlovag emlékei A Balatonban még most is több repülőgép nyugszik. A Dunántúlon találatot kaptak, s a túlsó partot már nem érték el. Volt, aki szeren­csésen megúszta, többen viszont akció közben meghaltak — mondta a Vasárnapi Somogyi Hírlapnak a kaposvári Lantos Péter (87), akit az idén századossá léptettek elő. Lantos Péten húsz évesen fertőzte meg a repülés. 1931. augusztus 11. a „végzetes” dátum: egy német sportre­pülőgép annyira elbűvölte akkor, hogy utána még évtizedekig repült. Az első katonai gépre is jól emlékszik: az egymotoros, két szárnyú, merev fu­tóműves WM-21(Nagy Budapest) két üléses bombázó volt. Zuhanó- és ma­gas bombázásra egyaránt alkalmas volt. Egy ideig Pápán szolgált, később Hajdúböszörménybe települt a légierő egy része. Lantos Péter csapata né­hány bevetésen volt. Várost, falvat nem támadtak, két repülőteret „szór­tak meg”. Az akkori parancs az volt: az iglói és az eperjesi repteret meg kell semmisíteni, hogy onnan egy gép se szállhasson föl. A bevetésben 12 Jun- kers-86 vett részt. Egy bombázóban négy katona ült: a pilóta mellett megfi­gyelő, valamint a rádió- és a fedélzeti lövész. Ezer kilogramm bombát vittek; ötven- és húsz kilósat, s néhány gyúj­tóbombát is felpakoltak. A kötelék tel­jesítette a parancsot. Másnap a rádió a háborús hírei között is említette a tá­madást. Délvidékre is riasztották egy­szer; a gépek 1941 tavaszán felszáll­tak. Szabadkától délre hidat, és az ak­kori ellenség tüzérségi állásait, vé­delmi vonalát kellett megsemmisíteni. A bevetés előtti eligazításon azt mond­ták: csak akkor szabad bombázni, ha a rádión keresztül erre engedélyt adnak. Ezúttal nem szórt bombát, mivel várat­lanul lefújták az akciót. Lantos Péter a gyakorlatok során a zuhanóbombázás rejtelmeivel is megismerkedett. — Ilyenkor óriási erő nehezedik a pi­lótára. Több száz kilométeres sebes­séggel száguld a föld felé. Az ember­nek két dolgon jár az esze: a feladat pontos végrehajtása mellett azon, hogy még időben „visszarántsa” a gé­pet. Egy pillanatnyi kihagyás, s a gép menthetetlenül a földbe fúródik. A gyakorlat során WM-21-el öt ezer mé­ter magasból ezer méterig zuhantunk. Ez veszélyes manőver, előfordult, hogy a gép törzs, és szárny vászonbo­rítása felszakadt. Izgalmas pillanatokat éltem át akkor... A fizikai-pszichika terhelést mutatta, hogy az egyik pilóta szeme bevérzett zuhanás közben. — Hogyan készítették föl a pilótá­kat? — Számos gyakorlaton, kiképzésen vettünk részt. Természetesen akkor is több egészségügyi vizsgálatot tartot­tak. Alapelv volt, hogy a gépre csak egészséges ember ülhet. Olyan, aki eleget tesz a rendkívül szigorú szel­lemi-fizikai előírásoknak. Nagyon ügyeltek arra is, hogy csupa intelligens fiút válogassanak össze. Ideje korán rájöttek arra, hogy nem elég a jó reflex, vagy a kitűnő fizikai állapot. A gyors döntéshez szakismeret, tapasztalat és a intelligencia kell. — Szerencsés volt, hogy felvették a repülősökhöz? — Igen. Fiatalemberként nagy lehe­tőség volt: azt csináltam, amihez leg­inkább kedvet éreztem. A repülés fan­tasztikus, szavakkal szinte leírhatat­lan. A háború sem szegte kedvünket. A repülés gyönyörűsége a legnagyobb veszélyben is érezhető.- Még a közelmúltban is többször emlegették: a második világháború végén mesés vagyont menekítettek repülőn. Pénzt, aranyat, drágakövet. Csakhogy ezeket lelőtték. Elképzelhe­tőnek tartja, hogy a Balatonban még most is megtalálható ez? — Hallottam én is néhány történetet. De nem hiszem, hogy a tó mélyén bármilyen mesés vagyon nyugodna. Néhány roncs vélhetően még most is ott pihen, méterekkel a víz felszíne alatt. Tudok olyan angol repülőgépről, amelyik 1944 tavaszán kényszer le­szállást hajtott végre a Balatonon. A Keszthelyi-öbölben történt az eset, s a katonák nagy nehezen kievickéltek a tópartra. Helybeliek mesélték: csak a repülőgép szárnya látszott ki a vízből. Ráadásul az angolok idegesek voltak, mivel nem tudták, hogy hol landoltak. Azt hitték, Bulgáriában, a Fekete-ten­geren szálltak le. Somogy közelében, Mozsgónál pedig egy négy motoros amerikai gépet találtak. Ok is kény­szerleszállást hajtottak végre. A 10 fő­nyi személyzet megmaradt, két halot­tat viszont találtak a gépen. Székesfe­hérvár környékén kaptak lövést, ám jó ideig bírták a repülést. A gép egyéb­ként igazi légierőd volt, hihetetlen mennyiségű lőszert szállítottak.- Ami katonaként meglepő lehetett akkoriban. Igaz, hogy már akkor is takarékoskodtak a lőszerrel? — így van. Háború volt, a nyers­anyag kincset ért. A folyamatos után­pótlás miatt a géppuskások úgyneve­zett hüvelyzsákot szereltek föl a fegy­verhez. A kilőtt hüvelyt összegyűjtöt­ték, és később felhasználták.- Hadifogság után az ötvenes évek elején még a honvédségnél dolgozott. Mennyiben különbözött a háborús szolgálattól? — Békeidőben minden kiszámít­ható. A pilótában tudatosodik: a mű­szaki hibát, vagy a figyelmetlenséget leszámítva nem történhet baj.- Repülés közben félt? — Odafönn erre nincs idő. Az em­bert annyira leköti a repüléssel kap­csolatos teendő, hogy másra képtelen figyelni. Földet érés után más a hely­zet. Volt, amikor később döbbentem rá arra, hogy milyen veszély leselke­dett ránk. Addig repültem, amíg lehe­tőségem volt rá. Szerintem két féle re­pülős van: az egyik szíwel-lélekkel te­szi a dolgát, a másik kényszerből. Úgy érzem, én mindig az első csoportba tartoztam.- Mit szólt az előléptetéshez? — Nagyon meghatódtam, örültem az előterjesztésnek. 87 éves korában az embert aligha érheti ennél nagyobb megtiszteltetés. Harsányi Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom