Somogyi Hírlap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-09 / 108. szám

1998. május 10., vasárnap Eb-aranyért harcolnak a világelsők Erdei Zsolt és Kovács Antal „csúcsra járatja” magát A közeli napokban a magyar nehézatlétika jelenének tán két legfényesebb csillaga - no persze a profik között vi­tézkezdő bokszkirályt, Kovács Istvánt nem számítva - ko­moly megmérettetés előtt áll. Az ökölvívó Erdei Zsoltban és a cselgáncsozó Kovács Antalban az a közös, hogy mindketten voltak már világelsők, de Európa-bajnokok még nem. Most azonban pótolhatják „mulasztásukat”. Milyen fényes lesz az érem? Hegymenetbe kapcsol a bajnok Korábban is mondogatták már Erdei Zsoltról, hogy nagy te­hetség, de ezt igazából a tava­lyi, budapesti világbajnoksá­gon tudta csak bebizonyítani: a 75 kilósok versenyében aranyérmet nyert. Most, egy súlyos sérülést követő hosz- szabb kényszerpihenőből csak nemrég kilábalva, Minszkben bizonyíthatja, királysága nem pünkösdi.- Többször nyilatkozta, ére­mért utazik az Eb-re. Miért nem aranyért, ha az erősebb mező- nyű világbajnokságon is sikerült nyernie?- Először is tudni kell, hogy bár a kubaiak, amerikaiak való­ban nagyon erősek, azért a bokszvilág központja csak Euró­pa. Azaz a mostani verseny ha­sonló színvonalú lesz, mint a vb, ráadásul nem hazai szurko­lók előtt versenyzek. Másrészt, az érem, amiről én beszélek, nyugodtan lehet arany is.- A keze most rendben van? Mert ugyan sokan mondják, a bokszmérkőzéseket is elsősor­ban a fejek döntik el, de azért kéz nélkül nem megy.- Erre azt mondhatom, hogy a versenyen valószínűleg nem fog zavarni, de az F.uró- pa-bajnokság után mindenképpen í meg kell műtetni a könyökömet, ki kell venni a letört porcda­rabokat.- Visszatérve még az érem szí­nére: a bronzhoz két meccset kell nyerni, az aranyhoz négyet. Mondhatni: kétszeres teljesít­mény. ..- Sőt több, hiszen a logika azt diktálja, hogy minél előrébb tar­tunk a versenyben, annál nehe­zebb ellenfelek jönnek.- Apropó ellenfelek: kitől tart leginkább?- Nehéz ezt most megmon­dani, hiszen nem is tudom, hogy kik indulnak. Biztos, hogy lesznek számomra ismeretle­nek, és abban is biztos vagyok, hogy elvben bármelyiküket meg tudom verni. Például az olimpiai ezüstérmes török Beyleroglut is, aki Atlantában legyőzött.- A mostani Eb lesz hosszú idő után az első nagy verseny, amelyen az olimpiai bajnok Ko­vács István nem indul. Mit jelent az ő hiánya?- Azt hiszem, nekem és az egész csapatnak sokat. Az ő jelen­léte, a példamutatása óriási pluszt adott mindenkinek. Az pedig már az én külön terhem, hogy most a szurkolók elsősorban tőlem várják a jó eredményt. Nem kétséges, a barcelonai olimpia legváratlanabb magyar aranyát a cselgáncsozó Kovács Antal (95 kilóban) szerezte. A sportág első honi ötkarikás baj­noka aztán a következő évben a világbajnokságon „ráduplá­zott” sikerére. Azóta viszont egyetlen világversenyt sem si­került nyernie. Hat évvel a leg­nagyobb diadala után még min­dig hiányzik az Eb-arany a gyűjteményéből.- Oviedóban végre teljessé te­heti az aranykollekciót?- Ha feltételes módban kér­dez, akkor azt mondhatom, igen. A felkészülésem jól sike­rült, ha az utolsó napokban nem jön valami közbe, akkor éremre mindenképpen jó le­hetek.- Mi jöhet közbe? Sérülés?- Az is, de nem csak erre gon­dolok. Fontos az is, hogy meny­nyire tudom felszívni magam.- No meg sok minden már a sorsolásnál is eldőlhet...- Az igaz, hogy az olyan sportágakban, ahol egyenes ki­eséses rendszer van, mint a cselgáncsban is, ez döntő do­log. Ugyanakkor én még egy­szer sem tudtam kihasználni, ha jó sorsolásom volt. Igaz, ha tényleg jó formában vagyok, er­re nincs is feltétlenül szüksé­gem, bárkit meg tudok verni.- Nem túlzás: különös, amo­lyan feje tetejére állított pályát tudhat maga mögött. Zöldfülű kezdőként nyert olimpiát és vi­lágbajnokságot, aztán beérett klasszisként legfeljebb bron­zokat.- Valóban, de azért nem sza­bad feledni, hogy ’95 elején egy súlyos térdsérülés szinte ketté­törte a pályafutásomat. Addig sorozatban nyertem, még 1994- ben is, ahol ugyan az Eb-n egy vitatható döntéssel kikaptam, de a legnagyobb japán és koreai versenyen is győztem.- Ha már a sorozatban nye­rést szóba hozta: én úgy látom, hogy a cselgáncs olyan sport, amelyben viszonylag sokan nyernek egyszer világversenyt, de csak az igazi klasszisok tud­nak többször is diadalmas­kodni.- És ehhez még hozzá kell tenni, amit a sérülésemig én sem akartam elhinni, de tény, hogy a legnagyobbak is előbb- utóbb menthetetlenül hullám­völgybe kerülnek.- Remélhető, hogy Ön most Oviedóban kapaszkodik fel az újabb hullámhegyre?- Én abban reménykedem, hogy megkezdem az utat felfe­lé, de még inkább abban, hogy a csúcsra majd két esztendő múl­va, a 2000-es sydneyi olimpián jutok újra fel. Szekeres Tamás A FUTBALL VB-K TÖRTÉNETE (II.): PELÉ ELŐSZÖR Karnyújtásnyira a sikertől A második világháború ugyan megtörte a világ- bajnokságok hódító útját, viszont az ötvenes évek három vb-jéről elmondható: a kezdeti bizonytalan lépések után a torna nagykorúvá vált. 1950, Brazília A nagy világégés után sok ország - köztük Magyarország - egyáltalán nem nevezett, mások a selejtezők után léptek vissza, így végül mindössze tizenhárom csapat indult, igaz, köztük első ízben Anglia. Hozzá kell tenni, ők okozták a legnagyobb csalódást is, nemcsak a spanyolok­tól, hanem az amerikaiaktól is kikapva, dicstelenül bú­csúztak. A körmérkőzéses (!) négyes döntő első két for­dulójában a házigazdák tizenhárom gólt rúgtak és csak kettőt kaptak, így az utolsó meccsen a spanyolokkal 2:2-t játszó uruguayiak ellen a döntetlen is elég lett volna szá­mukra. Vezettek is l:0-ra, mégis kikaptak 2:l-re, Brazília pedig nemzeti gyászba süllyedt. 1954, Svájc Grosics elkésve vetődött a váratlan, mindent eldöntő lövésre Az évek óta veretlen, és verhetetlennek hitt Aranycsapat toronymagas favoritként érkezett a világbajnokságra és ennek megfelelően is játszott. Dél-Korea ellen 9:0, Németország ellen 8:3, a negyeddöntőben az előző vb ezüstérmese, Brazília ellen 4:2, majd - hosszabbítás után - ugyanez az eredmény az elődöntőben a címvédő Uruguay ellen, ráadásul a sérült Puskás távollétében. A fináléban aztán újra a németek következtek - és ez a történet sajnos túl jól ismert már minden magyar futballrajongó számára. Hiába vezetett a Grosics - Buzánszky, Lóránt, Lantos - Bozsik, Zakariás - Czibor, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Tóth M. összeállítású együttes már a tizedik percben 2:0-ra, a vége 3:2 lett oda. Soha fájóbb vereség... 1958, Svédország Az ’56-os nagy emigrációs hullám szétszedte a magyar válogatottat is, ennek egyenes eredményeként még a csoport­ból sem sikerült a továbbjutás: 1:1 Wales ellen, 2:l-es vereség Svédországtól, és 4:0-ás győzelem Mexikó ellen, majd ki-ki mérkőzésen 2:l-es vereség Walestől is, és máris lehetett haza­repülni. Igaz, Anglia sem jutott a legjobb nyolcba, míg a címvédő németek az elődöntőben buktak el. Brazília végre kárpótolta magát a nyolc évvel korábbi fiaskóért, a döntőben a házigazda svédek ellen nyertek káprázatos játékkal, 5:2-re. A találkozó hőse egy két gólt szerző, 17 esztendős fiatalember volt, bizonyos Pelé. Érdekessége ennek a tornának: mindmáig ez az egyetlen vb, amelyet valamely csapat „idegen” föld­részen tudott megnyerni. Mindenek­előtt tisztázni kell: az emberek­nek a társadalmi, gaz­dasági státusa különbö­ző, és a státusok külön­bözőségét szimbólumok­kal is ki lehet fejezni, ami re a történelemben min­dig volt és lesz is példa. A felső tízezer nem csak Magyarországon hódol a gol­fozásnak. Ez Stallone ked­venc idő­töltése is Rongyrázók a sportpályákon Nem az eredmény, az ottlét számít Mielőtt megnéznénk, mely sportágak számíta­nak státusszimbólumnak, fontos még hozzá­tenni: itt és most. Jellemző példa a boksz és a tenisz. Előbbi, amikor Magyarországon a múlt század harmincas-negyvenes éveiben űzni kezdték, kifejezetten úri sport volt, később pe­dig a legalacsonyabb néprétegek sportága lett. Hasonló a helyzet a tenisszel is. Hajdanán a legfelső osztály kiváltsága volt a „fehér sport”. Tőlük átvette a felső középosztály, majd az al­só középosztály is, mondhatni, a tenisz társa­dalmilag leértékelődött. A teniszezés - vagy például a síelés - eseté­ben ma már nem az számít, hogy valaki űzi-e vagy sem, hanem annak módja és körülményei. Régebben az úriember síelt, a nem úriember pedig nem. Manapság a különbség inkább ab­ban van, hogy valaki több százezer forintos fel­szereléssel Svájcba jár-e, vagy a papától örökölt léccel és bakanccsal a Kékesre. Az ismert szociológus, Dr. Földesiné Szabó Gyöngyi, a Testnevelési Egyetem társadalomtu­dományi tanszékének professzora, a téma szak­avatott ismerője a témával kapcsolatban két ér­dekes összefüggésre hívja fel a figyelmet:- Minél magasabb társadalmi osztályba tarto­zik valaki, annál valószínűbb, hogy aktívan be­kapcsolódik a sportba, egyben az is, hogy első­sorban nem az élsport, hanem a rekreációs sport felé orientálódik. A sportágakat szociológiailag három csoport­ba lehet sorolni. Az elsőt a felsőbb osztálybéli­ek fintorogva elkerülik. Ide tartoznak többek között a nehézatlétika olyan szakágai, mint az ökölvívás, a súlyemelés vagy a birkózás, de a labdajátékok egy része is. Utóbbiak között kü­lönleges helyet foglal el a labdarúgás. Nem le­het nem észrevenni, hogy a politikusok milyen szívesen jelennek meg a legnépszerűbb sportág eseményein szurkolóként, mennyire igyekez­nek a labdarúgás támogatójának szerepében mutatkozni, sőt, gyakran maguk is beszállnak futballozni, jelezve ezzel: bár kiemelkedtek a szürke átlagból, azért ők a nép fiai. A második csoportba tartoznak azon sport­ágak, amelyekre alapvetően nem jellemző, hogy kik űzik: a már említett tenisz és síelés mellett megemlíthető a lovaglás, a szörfözés és a vitorlázás. A harmadikba azok tartoznak, amelyeket szinte kizárólag a felsőbb osztályba tartozók űznek, vagy, és ez nagyon fontos: akik be sze­retnének oda kerülni. Ilyen igazán „menő” sportágnak manapság leginkább a fallabda és a golf számít. Miért éppen fallabdázni vagy gol­fozni jár a felső tízezer? Azért, mert itt halmoz­ható fel az a kulturális és kapcsolati tőke, amelyre szükségük van, egy-egy parti előtt, alatt vagy után fontos ismeretségek és üzletek köttethetnek - no persze csak az „arra érdeme­sek” között. Végül még valami: az eddig leírtakból is kide­rült: ezeknek a társadalmi hovatartozást kifeje­ző jelképeknek pozitív hatásai is lehetnek. Mert - és maradjunk csak a sportnál! - ha valaki úgy akarja magát megkülönböztetni, hogy rendsze­resen edzi a testét, esetleg azt is fontosnak tart­ja, hogy támogassa a sportot, az másoknak is pozitív mintát mutat. (szekeres)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom