Somogyi Hírlap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-09 / 108. szám

A TERMÉSZETGYÓGYÁSZ TANÁCSAI DR. TÖRÖK SZILVESZTER „Vadvizek” a szervezetben Sokakkal megesik, hogy egyik napról a másikra összemegy a gyűrű, ame­lyet addig gond nélkül tudtak ujjúkra húzni, beszűkül a lábbeli, amelybe addig cipőkanál nélkül is könnyen belebújtak. Ha pedig tükörbe néznek, alig ismernek rá a visszanéző felpuffadt arcra. A kellemetlen jelenség - az ödéma - oka, hogy a szív, a vese vagy a máj megbetegedésének kísérő tüneteként folyadék halmozódik föl a szervezetben. A népi gyógyászat azonban sokféle módszert kínál a vizenyők megelőzésére, megszüntetésére. A tünet észlelésekor csökkentsük a folyadékfogyasztást, száműzzük ételeinkből a konyhasót, és iktassunk étrendünkbe minél több izzadást elősegítő és vízhajtó zöld­séget, gyümölcsöt: zellert, petrezselymet, fekete ribiszkét, szőlőt, fokhagymát, hagymát, tököt. A csalángyökérből készült tea főként a kezdeti szakaszban állítja meg gyorsan az ödémát. A szárított csalángyökeret aprítsuk jól össze, majd egy púpozott kiskanálnyit forrázunk le egy csésze vízzel, és tegyük félre, amíg kihűl. A teát a főétkezések előtt húsz perccel igyuk meg. A borókafenyő is kiválóan alkalmas a vizenyő megszün­tetésére. A főzetet borókafenyő (Juniperus) fiatal hajtásából kell készíteni a csalánteához hasonló módon. A szervezetben felgyülemlett víz száműzhető fehér répá­val is. Mossunk és hámozzunk meg egy közepes méretű gyökeret. A héjat fedő alatt, kis lángon pároljuk két-három órán át, majd tiszta gézen szűrjük le. A főzetből naponta egy csészényit kell meginni éh­gyomorra. A megelőzést segíti az agávélevél (Agave americana) és az ürömfű (Artemisia) keverékéből készült tea. FA fele-fele arányú keverékből tegyünk egy púpozott teáskanálnyit egy pohár forrásban lévő vízbe, 10-IS perc múlva szűrjük le, és kortyolgassuk el étkezés előtt. Felhős az ég, mégis leég? A kreolok „műnapozhatnak’’, de a „Hófehérkék’’ ne vigyék szoláriumvásárra a bőrüket Ifjabb és Idősebb hölgyek egyaránt szívesen pályáz­nak a „barna bőrű hable­ány” címre, s látogatják több-kevesebb rendsze­rességgel a szoláriumo­kat. Az orvosok azonban a műnapfényben fürdőzés kapcsán is óvatosságra intenek. Mert igaz ugyan, hogy a „házi­lag” előállított ultraviola-suga- rak erősítik az ellenálló képes­séget, s elősegítik a csontozat számára fontos D3-vitamin kép­ződését, túladagolásuk azon­ban ugyanúgy károsíthatja a bőrt, mint az erős „igazi” nap­sugárzás. A bőrgyógyászok ezért azt ajánlják, hogy ki-ki bő­rének típusától függően éljen a szolárium kínálta barnulási le­hetőségekkel. A kelta típusúak, azaz a vilá­gosszőke és vörös hajúak, a kék, zöld vagy világosszürke szeműek például általában az átlagosnál érzékenyebbek az UV-sugarakra; számukra egyáltalán nem aján­lott a szolárium használata. A fehér bőrű, szőke vagy vilá­gosbarna hajúak - akiknek szemszíne kék, zöld, illetve szürke - szintén legyenek óvato­sak: bőrük ugyan lassan, nehe­zen barnul, de hamar pipacs­pirosra sül. Ők alkalmanként legfeljebb 10-20 percet töltsenek zárt helyi napfürdőzéssel. Ha mindenképp versenyre akarnak kelni kreolbőrű társaikkal, na­ponta többször is sütkérezhet­Fehér bor, szőke haj, kék szem: Hí jjj tiWm . JL-sESä«««B fOrA FEB/CAMERA PRESS nek a lámpák fényében, de csak nagyon rövid ideig. A világosbarna bőrűek, akik­nek többnyire a hajuk is, szemük is barna, már valamivel bátrab­ban fürdethetik magukat a pót­napsugarakban: ha fokozatosan növelik a barnulási időt, végül esetenként 20-30 percet is tölt­hetnek a szoláriumban, egész­ségkárosodás veszélye nélkül. A legszerencsésebbek az úgy­nevezett mediterrán típusúak, akiknek bőre eleve mélybama árnyalatú (miként szemük és hajuk színe is). Mivel bőrükben sok a pigment, s a napsugárzás­ra kevéssé érzékenyek, 30-40 percig is fényfürdőzhetnek, nemigen kell tartaniuk a leégés­től, ráadásul bőrük fénypásztáz­ta felülete már az első szolári­umkúrát követően vonzó, bar­nás tejcsoki színt ölt. A szakorvosok minden hable­ányjelöltnek - tartozzanak bár­melyik típusba - azt ajánlják: fel­tétlenül viseljenek védőszemüve­get, hogy elkerüljék az esetleges szemkárosodást. További inte­lem: 18 éves kor alatt nem aján­lott a rendszeres szoláriumláto­gatás, s a pótnapozáshoz senki ne használjon kozmetikumokat, napozókrémeket. A legújabb korszerű barní­tógépek egyébként már a valódi napsugárhoz hasonló összetéte­lű fénykévékkel szépítik a bőrt, s az UV-sugarak káros B- összetevőjének intenzitását a minimumra csökkentették. így - a szakemberek által javasolt időkeretek betartása esetén - az ilyen berendezéssel ellátott szo­láriumokban nem kell tartani egészségi ártalmaktól, a bőr elöregedésétől. Rajzos divatötletek Csak a csemeték cseperednek... Ki tudja, panasz-e vagy dicsekvés, amikor fölsóhajtanak az anyukák, hogy úgy nő a gyerek, mintha 'húznák. Mert van ebben szülői büszkeség, de némi pénzügyi bal­sejtelem is, hiszen a múlt nyáron még passzentos ruhafélék idén már aligha mennek rá megnyúlt tu­lajdonosaikra. Bevált pénztárca­kímélő módszer, ha házilag sza- bunk-varrunk, alakítunk - régiből újat, kettőből egyet. Ebben segít­hetnek rajzos tippjeink. 1. Egyenes vonalú, kapucnis kabát termo­vagy frottíranyagból, hűvösebb napokra. Ilyenkor jó szolgálatot tesz egy bő sort is, amit nagy mintás, élénk színű vászonból készíthetünk el. 2. Két régiből lehet egy új szoknya - a rajz szerint variálva a mintás és az egyszí­nű anyagot. 3. Ha a nagyobb lány már kinőtte az olda­lán húzott, „melles” nadrágot, alakítsuk át a kicsinek. Készítsünk kantárt más anyagból, esetleg vágjunk le a nadrág hosszából és azt is foglaljuk pántba. Az oldalvarrásba állított zsebeket a színén tűzzük meg. 4. Csíkos „melles” nadrág, térd alá érő szárral. Díszítése cakkos rátétszegély egyszerű vászonból. 5. Vászonból készülhet az előkés szoknya is, kockás vagy csíkos, rátett, nagy zsebek­kel és elejedíszítéssel. Gyulai Irén Rozsda marja... Nem tesz jót a kerti szerszá­moknak a rozsda (s nem dicséri a gazdát sem). Hosszas smirglizés nél­kül is eltüntethetjük a barnásvörös foltokat, ha szappanoldattal átitatott fémgyapotot használunk törlőrongyként. Sikerrel küzdhetünk a rozsda el­len úgy is, hogy össze­nyomott alufóliával dör­göljük le a szennyező­dést. Legjobb persze a megelőzés: használat után tisztítsuk meg és petróleummal kenjük be a szerszámot, így a rozs­da megtelepedését is megakadályozhatjuk. Folt az életrajzon. Több mint bosszantó, ha hivatalos papírjain­kon, okmányainkon zsírpacni éktelenkedik. Sokszor az sem segít, ha- az ismert módszer sze­rint - itatóspapírt te­szünk a foltra és forró vasalóval átvasaljuk. De ne adjuk föl a reményt: készítsünk magnézium­porból és benzinből pé­pet, kenjük rá a zsír­szennyezésre és hagyjuk megszáradni. Utána pu­ha kefével távolítsuk el a gyorsan száradó elegyet- eltűnik a folt is. Tárolási titkok. A zöld­féléknek az idén is meg­lehetősen borsos az ára, vétek tehát a föl nem használt leveles zöldsé­geket, petrezselymet, zellerlevelet, kaprot fonnyadni hagyni. Hosz- szú ideig megőrizhetjük azonban frissességüket, ha nem a kamrában, ha­nem - széles szájú csa­varos üvegbe téve - a hűtőszekrényben tárol­juk őket. A célnak meg­felel a műanyag doboz is, de csak akkor, ha se­lyempapírral kibéleljük. Jó tudni, hogy a petre­zselyem hosszú heteken át megőrzi ízét, ha mélyhűtőbe rakjuk. Al­kalmazhatjuk a konzer­válás hagyományos módját, a sózást is: a megmosott, apróra vá­gott petrezselyem- vagy zellerzöldjét, kaprot, só­val rétegezve jó szorosra nyomjuk be kisebb üve­gekbe, s fölül is szórjuk be sóval. Lekötve sokáig friss marad. A rejtélyes jelek mindenen áthatolnak Telepátia: a paravilág fölfedezetlen tartománya Kati, a csinos, fiatal titkárnő lazán elnyúlva fekszik a heverőn, sze­mén relaxációt segítő sötét szemüveg. A laboratórium csöndjét csak egy számítógép billentyűinek halk koppanása töri meg. A csu­kott ajtó mögötti teremben a Paradigma Labor kísérletben részt vevő hallgatója különféle tárgyak között válogat, végül egy nyeles portörlőhöz hasonló zeneszerszámnál, az úgynevezett sámán-dob- verőnél köt ki. Homlokráncolva, hosszan, erősen összpontosít rá. Kati érzékeli, felfogja a telepatikus üzenetet: ceruzája a fehér lapon las­san, de felismerhetően kiformálja a fura dobverő körvonalait...- Van-e tudományos magyarázat a telepátiára? - kérdem a kísérlet veze­tőjétől, Paulinyi Tamás kutatótól, a Szintézis Szabadegyetem igazgató­jától.- Egyelőre nincs. A gondolatátvitelt a tudomány máig is csak olyan élő­lény és élőlény közötti információ­kapcsolatként definiálja, amelyet nem az érzékszervek közvetítenek. Hogy ebben milyen energiák működnek közre, azt még nem sikerült feltárni. Feltehetően az agy - ha nem is éppen a rádióadóhoz hasonlóan - in­formációkat, jeleket bocsát ki magá­ból, amelyet egy másik elme, a vevő, képes felfogni. Kísérletek sora igazol­ta, hogy e jelek előtt semmilyen anyag vagy távolság nem akadály. Több ezer kilométeres messzeségben is célba ér­nek, s például a fizikai sugárzásoktól teljesen szigetelt Faraday-kalitkába zárt ember is képes észlelni kívül lévő társa gondolati jeladását. Nem kellenek azonban steril labo­ratóriumi körülmények, a hétköznapi életből jól ismert például a krízistele­pátia. Amikor a háború idején sokan megérezték fiúk, férjük elestét a fron­ton. Vagy amikor a gyermek vészhely­zetbe kerül, s az édesanya mindezt száz kilométerekről is megérzi, sőt, szinte látja is. Az érzékszerveken túli észlelés ké­pessége mindenkiben ott szunnyad - magyarázza Paulinyi Tamás. - Csak van, aki fogékonyabb rá és van aki ke­észlelés képessége vésbé. A kutatások azt mutatják, hogy az előbbiek közé a kreatív, nyi­tott, előítéletektől mentes emberek sorolhatók, a zárkózott, negatív beál­lítottságúak pedig többnyire nehezen kapcsolhatók be e rejtélyes és csodá­latos gondolati áramkörbe. Újvári Gizella

Next

/
Oldalképek
Tartalom