Somogyi Hírlap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-25 / 97. szám
Horn Gyula tóparti emlékei Családok nyara a Balatonon Horn Gyula miniszterelnök a közelmúltban a Balatonnál járt. Akkor kérdeztük balatoni élményeiről a tó és környékének fejlesztését szorgalmazó kormányzati elképzeléseiről. — Mikor nyaralt utoljára a Balatonnál? — Az utóbbi években minden nyáron. Legfeljebb csak két hetet tudok igénybe venni. Az lenne a jobb, ha az ember tartani tudná, hogy néha elmenjen télen is egy pár napra. Nagy a leterhelés, a hétvégék is foglaltak, de én nagyon szeretem a Balatont, ezért is járok ide. — Van valamilyen meghatározó kötődése a tóhoz, hi-, szén szinte mindenkinek van ebben az országban? — Fiatalkoromban is jártam ide és itt udvaroltam. Annak idején, a negyvenes évek második felében, amikor még gyárban dolgoztam. Nagyon kellemes emlékeim vannak, nagyon jó társaság volt, kirándultunk körbe a Balaton parton. Szóval nagyon jó volt. — Tudjuk, hogy rendszeresen sportol. Kedveli a vízisportokat? — Igen, csak nem nagyon művelem, ha csak nem soroljuk a vízisportok közé az úszást. Bár nem nagyon kedvelem, de csinálom. Ez azt jelenti, hogy egy-egy reggel 1500 métert leúszom. Ez monoton, nem egy izgalmas dolog, de csinálni kell az embernek, hogy jó karban legyen. — Európához a fejlett régiókkal csatlakozhatunk. A Balaton régiónak milyen szerepe lehet ebben? — Nekem meggyőződésem, hogy a Balatonnak nagy jövője van. Örülök, hogy a víz minősége már sokat javult. Köszönhetően mindenekelőtt a kormánybiztos Nemcsók János tevékenységének. Ezt tovább kell folytatni. A szakemberek tudják igazából, hogy még mennyi feladat van ezen a téren. A másik a megközelítési útvonal. Beleértem az M7-t, amelynek az építése rövidesen folytatódik. Emellett valóban itt a szennyvíztisztítástól kezdve nagyon sok olyan feladat van a szállodasoroktól az üdülők tovább építéséig, amelyek Magyarország számára még értékesebbé teszik a tavat és a környékét.- Sokféle program készült már a Balatonra. Az Önök kormánya hatékony programot dolgozott ki a környezetvédelmi beruházások támogatására. Partnerük lehetett az itt élő lakosság és az önkormányzatok. Óriási fejlődés indult a szennyvízcsatorna hálózat kiépítésében. Lesz folytatása?- Igen. Már 1997-ben is az volt a központi törekvésünk, hogy minél többet azokra a tájakra összpontosítsunk költségvetési támogatásként, amely hasznos a lakosság számára és az ország idegenforgalma szempontjából. Ilyen kiemelten támogatandó övezet a Balaton is. Nagyon fontosnak tartom, hogy a kormány olyan támogatási rendszert is kialakított, amelynek alapján egy forint költségvetési pénzhez egy forint vállalkozói, plusz egy forint önkormányzati támogatás járul. Megítélésem szerint ez a rendszer bevált, csak szélesíteni kell. Azt tapasztalom, hogy olyan sokan nem nagyon ismerik milyen fejlesztési és támogatási lehetőségek vannak. S végül még valami: Magyarország gyakorlatilag szinte korlátlanul juthat olyan pénzekhez, támogatáshoz az Európai Uniótól a PHARE program keretében, amelyek regionális fejlesztéseket, beruházásokat, infrastruktúra és egyéb fejlesztéseket szolgálnak. Egy feltétel van, hogy hiteles és szakszerű programokat, projekteket kell lerakni. Én arra bíztatok mindenkit, főleg a helyi közösségeket, önkormányzatokat, hogy ezt tegyék meg, mert valóban nagy lehetőség van ebben. Csak meg kell érte dolgozni. Ha nem tudnak projektet, programot csinálni, akkor kérjenek fel szakembereket. Van jó néhány ilyen, akár bank vagy egyéb intézmény, aki segít nekik a programot kidolgozni. Tehát ez nagyon fontos lenne a további előrehaladás szempontjából.- Mit tud tenni a kormány azért, hogy a magyar családok újra üdülhessenek a Balatonnál? — Azt én nyugodt szívvel mondhatom, hogy 1994-1998 között a helyzet javult. Az üdültetési alapítványon keresztül például már 1997-ben kétszer annyian tudtak elmenni üdülni mint az előző évben. Nagyon fontosnak tartom a gyógyüdültetést, főleg az idősek számára. Ennek a lehetősége is tovább bővült az új kártyarendszer bevezetésével. Ezzel együtt is ez még kevés. Meggyőződésem szerint az államnak, önkormányzatoknak feltétlenül támogatni kell a gyerekek üdültetését, nyári táborozását. Számunkra is meglepő volt az a hihetetlenül nagy érdeklődés a fiatalok részéről ami a táborok, üdültetés iránt van. Itt nagyon sokat segíthetnek a civil szervezetek, társadalmi szervezetek. Nem véletlen, hogy a Baloldali Ifjúsági Társulásnak egyik nagyon fontos tevékenysége a nyári üdültetés. Meggyőződésem szerint a szülők számára is nagyon fontos, hogy a gyerekek rendezett körülmények között lehessenek a nyáron. Nos, többek között ez a családokat érintő sok feladat, amit szorgalmazni kell. Gáldonyi Magdolna Nagyatád napja Nagyatád tegnap a város napját ünnepelte: 27 évvel ezelőtt, 1971. április 25-én nyilvánították várossá a dél-somogyi települést. Az ünnep apropóján arról kérdeztük a városlakókat, hogy mi tetszik nekik a városban, s mit csinálnának másképpen. Gergő Sándornó, az Őszi Napfény Nyugdíjasklub vezetője: Elfogult vagyok a várossal szemben, mert tősgyökeresnek mondhatom magam. Nagyon sok a zöldterület, szépek a virágai, az utóbbi években sokat fejlődtek, szépültek közterületei. A fejlesztésben azonban jobban kikérném a városlakók véleményét. Nem azt mondom, hogy nem kérdezik meg őket, de én még szélesebb közvéleménykutatást végeznék egy-egy döntés meghozatala előtt. Horváth Imre, a TIT irodavezetője: Hogy mi tetszik nekem Nagyatádban? Maga a város. Amire azonban nagyobb hangsúlyt fordítanék az az emberek boldogulásának kérdése. Nem tudom hogyan csinálnám, de ipart telepítenék, munkahelyeket teremtenék. Mónos József önkormányzati képviselő: A város úgy ahogy van tetszik nekem. Jól tervezett és kivitelezett kisváros. Nagy gondot fordítanak a gondozására, s azt hiszem senki sem büszkélkedhet olyan szép stranddal, mint mi. Nyolc éve vagyok tagja az önkormányzatnak. Minden döntéshozatalnak részese voltam, ezért nehéz válaszolni arra, hogy mit csinálnék másképpen. A mai ismeretek birtokában azonban azt kell mondanom, hogy előbb el kellett volna kezdeni a munkahelyteremtéssel való foglalkozást, az ipari park létesítésének tervezését. Holota Imréné, nyugdíjas pedagógus: Jó érzés azt látni, hogy a régi tanítványok ráköszönnek az emberre. Szépen fejlődik a város, egyre több minden valósul meg abban a részében is, ahol én lakom. Csak egy dolog maradt ki a számításból, hogy a nyugdíjasoknak nehéz kifizetniük a hozzájárulásokat. Ami évtizedekig elmaradt azt most egyszerre akarják megcsinálni, s egyszerre jönnek a számlák is. Ami pedig bosszantó, hogy vannak, akik a segély osztásakor kiöltözve mennek a polgármesteri hivatal pénztárához, de semmi tesznek azért a pénzért ami kiutalnak nekik. Én nem engedném meg, hogy egyesek a semmiért is tarthassák a markukat. József László, a kenyérgyár üzemvezetője: Szeretem a várost, mert zöld, virágos és szellős, de félkarú óriás! Az ipari park létrehozását előbb elkezdtem volna. Többet kellett volna foglalkozni a munkahelyteremtéssel, s akkor talán ott tarthatnánk, mint most Marcali. Bóta Mónika második különdíja Rövid hajú, csinos diáklány az andocsi Bóta Mónika a siófoki Perczel Mór Gimnázium nyelvi tagozatának kilencedik évfolyamos hallgatója harmadszor nyert népdalóneklé- sórt különdíjat. A közelmúltban Kisbára- pátiban az általános és középiskolások részére meghirdetett Hajlik a meggyfa megyei népzenei és népdaléneklési versenyen immár másodszor kapta meg a zsűritől a Kisbárapáti Általános Iskola különdíját. — A versenyre nagyon készültem, ám kategóriámban csak második lettem. Álmodni sem mertem arról, hogy a zsűri másodszor is nekem ítéli a különdíjat. Nagyon boldog vagyok és örülök ‘ neki. — Mióta vesz részt a versenyen? — Az általános iskola negyedik osztálya óta. Most szerepeltem hetedszer Kisbárapátiban. Azóta csupán egyszer voltam harmadik, rendszerint első, vagy második helyet szereztem. Tavaly is én vihettem haza a különdíjat. Ha jövőre is elnyerném, akkor végleg az enyém lenne. Nagyon fogok érte küzdeni. — Mennyi gyakorlást igényel az ilyen színvonalú énektudás? — Sokat énekelek, dalolok. A szabadidőmet szinte csak erre áldozom. Felkészítő tanárom Markaff Attiláné, hét éve foglalkozik velem. Neki sokat köszönhetek. Most zeneiskolába is járok, Siófokon klarinétozom és egy kamaraegyüttesben játszom. Korábban Tabon furulyán tanultam. A kötelező dalok közül a Piros a pünkösdi rózsa levele és a Hess páva című dalokat énekeltem, illetve a Búzamezőben címűt. — Hogyan tovább? — Sajnos arra, hogy zenei pályán tanuljak tovább nincs lehetőségem, esélyem. Mindenképpen felsőoktatási intézményben szeretnék továbbtanulni. A pszichológus pálya érdekel leginkább, de a nyelvekkel kapcsolatos idegenforgalom is vonzó. Ám a zenét, az éneket semmiképpen sem hagyom abba. (Krutek) Iránytű történelmi mintákkal Polgárnak lenni többet jelent annál, mint hogy valaki a hivatásának mestere. A kérdés épp az, hogy túl azon, hogy talán kiváló mérnök, tanár vagy orvos, milyen emberi értékeket tud önmagában felmutatni. Ezt dr. Fekete László ügyvéd, a megyei ügyvédi kamara elnöke, az 1995-ben létrejött kaposvári Polgári Kaszinó alapító tagja és első elnöke mondta. A héten elsőként ő vehette át a most alapított Kaszinó-díjat.- Vannak, akik a polgárosodást az anyagi gyarapodással azonosítják, ám polgár lesz-e valaki pusztán attól, ha jómódú?- A polgári értékek gondolata alapvetően nem függ össze az anyagi jóléttel. A polgárság és a polgári értékrend számomra sokkal inkább kulturális, emberi stílusbeli üzenetet tartalmaz. Ide értve a viselkedés a beszéd, sőt a játék kultúráját, ám a tolerancia készséget és a hagyománytiszteletet is. Álszent dolog lenne persze azt állítani, hogy nem szükséges bizonyos anyagi jólét ahhoz, hogy az említett értékrend kiteljesedjék. Mégsem ez az elsődleges.-Mi a különbség a polgár és a „lakos” között?- Nem szeretem a lakos, vagy lakosság kifejezéseket, mert szürkék, mindent egybemosóak. A „lakos” egyszerű adattá teszi az embert. A polgár szó inkább az ember személyiségére, egyedi mivoltára utal.- Miért tartotta fontosnak, hogy Polgári Kaszinó jöjjön létre Kaposváron, miközben számottevő polgári réteg még nem alakult ki a városban?- Éppen ezért. Kialakult polgári rétegről nem lehet beszélni, ám ezért fontos kérdés, hogy a polgári értékeket - Nagy Lászlóval szólva - ki viszi át. Ezek az értékek valamikor megvoltak, számunkra fontosak és érdemesek arra, hogy tovább gyarapítsuk és az utókornak átadjuk. Ez nem könnyű, hiszen Kaposváron nincsenek tömegével emberek, akiknek ez fontos, mégis meg kell próbálni. Valójában ez a történet arról szól, hogy különösebb cél, érdek, vagy hátsó gondolat nélkül is leülhetnek egymással beszélgetni értelmes emberek. Nem fontos bármiről is meggyőzni egymást, elég ha megismerjük a másik gondolatait, felfedezzük a benne rejlő értékeket.- Merre tart a polgárosodás?- Nem látok olyan tendenciát, amely arra utalna, hogy a polgári önszerveződések, vagy épp a kaposvári Polgári Kaszinó a közeljövőben gyors növekedésnek, vagy fejlődésnek indulnának. A társadalomban inkább a polarizálódás a jellemző, s ez nem kedvez a polgárosodásnak. Pedig az eszményem az lenne, ha a társadalom széles rétegeinek egyszerre érezhetően javulhatnának az életkörülményei. Ez adna alapot a polgárosodáshoz.- Mi tesz különbséget a polgár és a polgároskodó sznob között?- Az igényesség. Persze, nem olyan igényességre gondolok, amit az mér, hogy milyen drága a csempe, milyen márkájú az autó, mennyibe kerül az öltöny és az ing... Ezek külsőségek. Fontosabb az ember kulturáltsága, érdeklődése, stílusa. Ezek húznak éles határvonalat a polgár és mondjuk egy újgazdag sznob között.- Milyen mintákat követhet a somogyi polgár?- Mindig voltak olyanok, akiknek az egész élete, embersége például szolgálhat. Nemcsak a századforduló évtizedeiben, amikor a város rohamos fejlődése egybe esett a polgárosodással. A későbbi korokban is - akkor is, amikor a polgári kifejezés önmagában is gyanús volt - voltak egyéniségek, akik igényességükkel, kultúrájukkal, életvitelükkel vonzó, követésre késztető értékeket mutattak fel. A polgári gondolkodásmód lényegében egy belső iránytű, mely az adott történelmi, vagy politikai helyzettől függetlenül is működik. Biró Ferenc
