Somogyi Hírlap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-25 / 97. szám

SZUKEBB SZÜLŐHAZÁNK A rendőrló is megbotlott, pedig négy lába van Darázs nemcsak ide, hanem oda is harapott Csak az időjárás volt szomorú a tegnapi megyei rendőrnapon. Több száz érdeklődő győződhetett meg a kaposvári Szent Imre téren, hogy rendőre­ink ügyesek, talprae­settek, értik a dolgu­kat, és még moso­lyogni is tudnak. A már évek óta megszokott és megkedvelt versenyek, bemutatók a felhőket is meg­ijesztették, úgy „húztak” a tér fölül, mintha csak vélet­lenül keveredtek volna oda. A látogatók egyik legked­veltebb állomása, a fegyver­zetbemutató volt, ahol ál­landó háború zajlott: a ma­gyar rendőrségtől a terroris­ták által használt fegyvere­kig, a Kalasnyikovtól a Scor- pióig számos pisztoly és puska került az apró ke­zekbe. Nagy József, a főka­pitányság közrendvédelmi osztályának őrnagya szerint ezek az apró kezek igen ügyesek: olyan csavarokat szedtek ki a fegyverekből, amelyeket igazán csak a fegyvermesterek találnak meg. Nem kis idejébe telt, amíg újra összerakta a kí­váncsi gyerekek által szét­szedett fegyvereket. Mint mondta: tavaly egy egész maréknyi alkatrészt szedtek össze az asztalok alól a ren­dezvény után, s gondjuk FOTO: TOROK ANETT Ezek alovak meg is botlottak volt, hogy szétválogassák, melyik fegyverhez melyik tartozik. A rendőrkutyák bemuta­tója hibátlan volt. Persze az volt tavaly is, csak egy ember nem érezte így: a bemutató „csibésze”. Darázs — az okos németjuhász — ugyanis megharapta azt a testrészét, amelyet általában ülésre használ. Hiába szólította föl a rendőr, hogy álljon meg a biciklijével, „bemozdult”, s ez elég volt Darázsnak, hogy megcsípje, fogainak néhány napig maradandó nyomát vi­selte az alkalmi csibész. A lovasjárőrök is jól vizsgáz­tak: az állandó szirénázás, dudálás és zsivaj ellenére végtelen nyugalommal fo­gadták a lovak hátukra a gye­rekeket. A bemutatón is csu­pán a márványlapok zavar­ták a szépséges állatokat; a füves terephez szokott pata meg-megcsúszott a síkos fe­lületen. A kommandósok a druk­koló közönségnek az idén sem okoztak csalódást. Töb­bek között bankrablást imi­táltak, az „összhatást” csak egy véletlenül az akció köze­pébe sétáló amerikai katona zavarta meg. Még jó, hogy nem lőttek rá... A komman­dósok kutyája pedig már évek óta alapos munkát vé­gez. Most is elkapta a gaz­embert (ebben nincs is hiba), de nem engedte el. A gazdája hiába kérte, simo­gatta, a fülébe suttogott, majd kissé dühösen a leve­gőbe emelte. A kutya mintha arra gon­dolt volna: ezért ő megdol­gozott. A közönségtől tapsot ka­pott. (Tamási) Közelről Harmadik oldal Amerikából jöttem A szépségsebésznek a honi nők jobban tetszenek A kaposvári sebész elő­ször egy óriási lángten­gerben, aztán meg egy földrengés kellős köze­pén találta magát egy vonatban ülve. Húsz mé­tert zuhant egy vízesés­ben, mígnem szembe ta­lálta magát egy óriási cápával. Mindeme szörnyűségek dr. Seffer István kandidátussal és családjával történtek meg. Szerencsére csak „szórako­zásból”, a Universal Stúdió műtermeiben, ahol a leghí­resebb filmek díszletei ele­venednek meg. A kaposvári sebész több mint két hetet töltött az Amerikai Egyesült Államokban. Szakmai meg­hívásoknak tett eleget a világ legnagyobb plasztikai sebé­szeti klinikáján, a Mayo kli­nikán és vendégül látta az egyik legnagyobb protézis­gyártó cég, a Mentor Corpo­ration is. — A legcsodálatosabb az volt, hogy egy Kaposvár mé­retű kisváros, Rochester, ahol a Mayo klinika épült, berendezkedett évi 3-4 mil­lió beteg kiszolgálására. Minden lépcső mellett van rámpa, alacsony ivókutak, pultok, a szállodákban a be­tegek regisztráltathatják ma­gukat, és a város összes szál­lodáját zárt alagútrendszer köti össze a klinika épületei­vel, éttermekkel, bevásárló- központokkal. Egy kicsit fu­turisztikus, de nagyon han­gulatos és kellemes. Tiszta, elegáns és nyugodt. S az emberek is kellemes csaló­dást okoztak: kedvesek, ud­variasak és nagyon szolgá­latkészek. Ezt nemcsak Ro- chesterben tapasztaltam, hanem mindenütt, ahol jár­tunk, San Franciscóban és Los Angelesben is. — Magánklinika-tulajdo­nosként milyen tapasztalato­kat szerzett a világ legmoder­nebb és legnagyobb magán - illetve alapítványi — kliniká­ján? — Hihetetlen a fegyelem és precizitás: a portástól a főor­vosig mindenki pontosan tudja a dolgát. Mindennek megvan a maga rendje. A reggeli vizitnél például köte­lező a sötét öltöny, fehér ing, Seffer István (balról) Craig Johnsonnai, a Mayo Klinika professzorával nyakkendő. Első nap színes öltönyben mentem, min­denki megkérdezte, hogy mi­ben segíthet, mert kilógtam a sorból. Három napot töltöt­tem a plasztikai műtőkben, és megismertem néhány igazán eredeti, új sebészeti mód­szert. A legfontosabb célom egyébként a barátságok, szakmai kapcsolatok kiépí­tése volt, s ez sikerült. A Mentor egyik igazgatója már májusban meglátogat, és a remények szerint Craig John- sont, a Mayo klinika plaszti­kai sebész professzorát is hamarosan vendégül láthat­juk. — A munka mellett azért ju­tott idő a pihenésre is... — Egy hetet „barangol­tunk” San Francisco és Los Angeles környékén. Bérel­tünk egy óriási zöld Buickot. Én voltam a család idegenve­zetője. Megnéztük a Golden Gate-et, utaztunk a „kötél- vasúton”, jártunk terráriu- mokban, a kínai negyedek­ben és a tengerészeti múze­umban még egy tengeralattjá­róban is körülnézhettünk. A fiaimnak, Istvánnak és Ger­gőnek viszont a legnagyobb élmény Disneyland volt. Meg természetesen a hírességek utcája: láttuk Bruce Willis, Frank Sinatra, Liz Taylor és Sharon Stone házát és ki-ki beletehette a tenyerét ked­vence tenyér-lenyomatába. Álltam azon a helyen, ahol Kennedyt meggyilkolták, és a szállodánktól csak néhány sarokra volt a híres Melrose Place.- Sok magyar szárma­zású ember él Amerikában. Vendégként hogyan fogad­ják az amerikaiak a magya­rokat? — Amikor megkérdezték, hogy honnan jöttünk, elő­ször csak azt mondtuk: Eu­rópából. Ez nem volt elég, az országra is kíváncsiak vol­tak. Amikor meghallották, hogy magyarok vagyunk, a Balaton és Budapest jutott eszükbe. Az viszont már nem él a köztudatban, hogy itt amerikai csapatok állo­másoznak. De magyar szár­mazású amerikaiakkal talál­koztunk. Egyszer a liftben a beszélgetésünket hallva fel­kiáltott egy férfi: á, Buda­pest! Egy alkalommal pedig az utcán fordult oda valaki, hogy „ki dumál itt Magyar?” Barátságosak és vendégsze- retőek. Egyébként nagyon tetszik, hogy az amerikaiak nem törődnek azzal, hogy a másiknak nagyobb az autója vagy fényesebb a cipője. Mindenki a maga dolgával törődik.- A szépségsebész szemével milyennek látta az amerikai­akat? — Nagyon sok az elhízott ember, sajnos a gyerekek között is sok a túlsúlyos. Szerintem a magyar nők szebbek, csinosabbak, mint az amerikai fehér bőrű nők. Viszont egy kicsit „lazáb­bak” ott az emberek: feszes eleganciával és nagyon le­zserül is tudnak öltözni, ugyanolyan természetesen. Jakab Edit A férje látja rajta, milyen lapokkal játszik, s mikor blöfföl Kriszta terített betlije 1998. április 26., vasárnap Él egy kényszerképzet pocakos urak sör mellett, cigifüstbe burkolózva ve­rik a blattot: ultiznak a Nefelejtsben. Nem csoda, hogy amikor a kaposvári Szabó - lánykori nevén Szili - Krisz­tina megjelent az országos ultikupán, az urak bizony a fejükhöz kaptak: Jé­zusom, egy nő! Pár óra múlva - mialatt a szemre- való fiatalasszony terített betli elfogá­sával és a piros 40/100 ulti bemondá­sával volt elfoglalva - az erősebb nem kénytelen volt felülbírálni nézeteit: Kriszta ötödikként jutott tovább a nagyatádi versenyből.- A korábbi versenyen izgultam, rá­adásul rossz volt a lapjárásom, így ak­kor nem tudtam bejutni a középdön­tőbe - emlékszik vissza a Kurír-Arany Ászok III. országos ultibajnokság ka­posvári megméretésére Szabó Krisz­tina. - Nagyatádon nyugodtabban, jobb lapokkal játszottam.- A kaposvári derbin azt mondta, egy utliverseny kimenetelét a sze­rencse, a tudás és a partner azonos arányban befolyásolja. Ma is így látja?- Nem, legalább 60 százalékban a lapjárás a döntő. Kaposváron játszott például a tavalyi országos 2. helyezett, akinek az idén eddig több elődöntőből sem sikerült továbbjutnia.- Mit szóltak a többiek, amikor meglátták: nő a partnerük?- Elképedtek, hiszen az ultiban bi­zonyos bemondásoknál két játékos egymás partnere lesz, s talán féltek, hogy majd rosszkor váltok színt, nem azzal jövök ki, amivel kellene.- Csakhamar rácáfolt az előíté­letre.- A végén gratuláltak, megtapsol­tak. A verseny egyébként 3-szor 24 le­osztásból állt. Áz első kört szoros eredménnyel, de megnyertem, pedig nem voltak eget rengető bemondá­saim: egy zöld ulti, egy piros 40/100 ulti és egy piros passz jött ki a lapja­imból. A második kör rettenetes volt, több mint két óra hosszat tartott, a vé­gén mindenki bennünket nézett. Ide­gőrlő csata után az utolsó leosztások­ban még fej fej mellett haladtunk. Vé­gül ebből is győztesen kerültem ki, s így a harmadik fordulóban a legjob- bakkal hozott össze a sors. Összessé­gében hatan jutottunk tovább.- Hogy kerül az „ördög bibliája” egy hölgy kezébe? Szabó Krisztina fotó: tőrök anett- Szüleimmel sokat kártyáztunk, a lórumtól a kanasztáig mindent meg­tanultam. Aztán a férjemmel kosár­meccsekre utaztam, s ők a buszban mindig ultiztak. Elkezdtem nézni a já­tékukat, majd egy olaszországi nyara­láson megkértem Zsoltot, tanítson meg jól ultizni! Azóta képes vagyok akár 8 órát is egyvégtében kártyázni.- Ma ki az úr a kártyaasztalnál?- Valószínűleg én, a férjemnek nin­csenek ambíciói ulti-ügyben. Viszont ő ismeri legjobban a játékomat, az egyetlen, aki észreveszi rajtam, mikor milyen lapjaim vannak vagy mikor blöffölök. Ma állandó csapatban ját­szom, ahol rengeteget tanulok, a leg­többet Balassa László matematika-fi­zika szakos tanártól. A középdöntő előtt azonban szeretnék más partne­reket is találni, hogy minél több játék­stílust ismerjek meg. És nagyon érde­kel a bridzs is, szeretném megtanulni.- Az utliban mi a kedvence?- A betli elfogása, az a legnehezebb.- Mit csinál, ha nem kártyázik?- Két gyermek édesanyja vagyok, egy 5 és egy 1,5 éves gyermekünk van. Jelenleg gyes-en vagyok, és angolul tanulok. De leginkább a középdöntő foglalkoztat, ahová 1200 nevezőből 240-en jutottunk be. Az elődöntőkből végül 60-an játszanak majd a döntő­ben, amelyet a TeleSport is közvetít. Balassa Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom