Somogyi Hírlap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-15 / 88. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1998. április 15., szerda Somogyi tájak 7 Három falu szennyvízéért Várda, Magyaregres és Somogyjád képviselőtestülete a közelmúltban döntött arról, hogy elkészítteti a terveket a szennyvízcsatorna és a szennyvíztisztító telep megépítéséhez. A tervek négymillió forintra rúgnak; a beruházás összköltsége azonban több száz millió forintra, amit a települések lélekszámarányosan finanszíroznak majd. A szennyvízcsatornázáshoz pályázatokon szeretnék előteremteni a pénzt. Megtudtuk: céltámogatásra, a környezetvédelmi alaphoz és a területfejlesztési tanácshoz is benyújtják pályázatukat, pénzintézeteket keresnek majd, s egy új hitelkonstrukcióval az ön- kormányzat és a lakosság is hozzájárul a beruházáshoz, hiszen mindhárom település régi vágya, hogy magasabb komfortfokú legyen a falu. Tizenegy évesen már fejte a teheneket A munka tartja életben Balogh Lajosné: Soha nem kellett nógatni a munkára fotó: király — Fölényt soha nem hagyom el. Télen a lányo- mékhoz költözöm, de alig várom a tavaszt, amikor vissza jöhetek. Itt éltem mindig, a domboktól körbezárt kis faluban érzem jól magam- mondta a polányi Balogh Lajosné. POLÁNY Találkozásunkkor alig pár napja költözött vissza. Szemmel láthatóan örült, hogy ismét a faluban van. A városi levegő nem neki való. ő világéletében falusi ember volt. — Élhetnék a városban, kényelmes körülmények között — mondta Balogh Lajosné. — De soha nem tudnám megszokni a nyüzsgést. Az embereket szeretem, s a közvetlen kapcsolat megmaradt a faluban. Ismerjük egymást, szinte mindenkit nevén köszöntünk. Erre felé ritkán hallani borzalmakról, nyugodt ez a vidék. Már csak ezért sem mennék el innét. Polányban éltem le az elmúlt évtizedeket. Egyedül élek, ám mégis vidáman peregnek a napok. Már amennyire színesek lehetnek egy 83 éves asz- szony napjai. Kicsi a falu, de rendszeresen történik valami. A szomszédok, ismerősök mindig mondanak újat. Ebben a korban a házi munka is színesíti a hétköznapokat — meséli, miközben az egyszerűen berendezett, ám patika tisztaságú konyhában rotyog az étel. A zöld kredenc talán az ötvenes évekből való, s látszik rajta: a háziasszony megbecsüli az öreg bútordarabot. — Ami fiatal asszonyként sok energiába került, most sem könnyű. De szívesen elvégzek bármilyen munkát. Főzni még most is szeretek, igaz, jóval kevesebbet kell, mint húsz éve. A magányban egyetlen társa Mirci, a macska. Az idős asszony már nem tart disznót, de még tyúkot se. Sok a vesződség — mondta —, s jóformán alig eszik. Ami kell, azt megveszi a boltban. Amikor arról faggatom, hogy mi a kedvenc időtöltése, azt mondta: a múltra gondol gyakran. Túl a nyolcvanon szerencsésnek tartja magát. Jól emlékszik mindenre, így a gyerekkorára is. — Nem volt egyszerű életünk, de becsületesen felnőttünk. Tizenegy évesen már tehenet fejtem, később kapáltam, markot szedtünk. Falusi gyerek voltam, így soha nem kellett nógatni a munkára. Később a termelőszövetkezetben dolgoztam. A férfiakhoz hasonlóan mi is keményen megdolgoztunk a pénzünkért. Akkor úgy gondoltam, hogy nehezen éljük túl a sok küzdelmet. Megérte a kemény munka. Talán ennek is köszönhető, hogy egészséges maradtam. (Harsányi) Somogyjádon a szegfű a sláger - Gömbcsokor a feleségnek Fóliabirodalom ezer négyzetméteren Családi vállalkozásban bimbózik a szegfű Viánt László fóliásában Szegfű, kála, frézla nyílik a fóliasátrakban, s több ezer egynyári palánta várja, hogy kiültessék őket. Szépek a muskátlik, s a kardvirágok százai Is hamarosan kinyílnak. A somogyjád! Viánt Lász- lóék kilenc éve fogtak hozzá a kertészkedéshez. SOMOGYJÁD — Gépkocsivezető voltam a Volánnál, és hosszú fuvarokra jártam, alig voltam otthon — meséli Viánt László. — Amikor megszületett a harmadik gyermekünk, akkor döntöttünk úgy, hogy itthon maradok. Húsz kilométeres körzetben nem volt kertészet, meg a feleségem nagybátyja is kertészkedett Budapesten, ezért kezdtük el a fóliázást. A saját virágboltunk részére elég is, ami nyílik, de néha kereskedőknek is adunk el. Három fóliasátor gondos őre Viánt László. Mint mondta: az egész napját elviszi a virágok, a palánták gondozása. Ezer négyzetméteres a birodalma. A munkákba nemcsak a felesége, hanem leánya — aki dísznövénykertészetet tanult — is besegít. — Először egy hússzor tizenkét méteres fóliával kezdtük; gondolván arra is, ha nem sikerül, ne legyen túl nagy veszteség, ha lebontjuk. Szerencsére nemhogy lebontani nem kellett, inkább folyamatosan fejleszteni kellett a fóliabirodalmat. Igaz, én nem nyaralót vettem a hasznon, hanem a pénzt beforgattuk a vállalkozásba. Most már gázzal fűtjük a sátrakat. Mivel nem volt nagy tél, csak 2-3000 köbméter fogyott havonta, de tavaly 4-4500 köbmétert mutatott az óra. Most, az új, magasabb gázárral viszont több lesz a rezsi. — Tovább már nem terjeszkedik? — Az egyik sátrat szeretnénk átépíteni. Egy duplafóFOTÓ: KOVÁCS TIBOR liás házat készítünk, ami jobban tartja a meleget.-Mi a kedvenc virága? — A frézia. Annak van a legkellemesebb illata. — Mi a sláger Somogyjádon? — A szegfű. Azt keresik a legtöbben. Hiába sorolom fel a kínálatot. A vevők ragaszkodnak a szegfűhöz. — Milyen csokrot köt a felesége névnapjára? — Ő a biedermaier gömbcsokrokat szereti. — Meg lehet élni a kertészkedésből? Igen, de meggazdagodni nem lehet belőle. Szerintem igaz a mondás: aki sokat dolgozik, annak nincs ideje pénzt keresni. — Az a mondás is igaz, hogy: aki a virágot szereti, rossz, ember nem lehet? — Nincsenek haragosaim, s különösebb gondom senkivel nincs a faluban. Az érdekünk is ez, hiszen mindennap ki kell nyitni a virágbolt ajtaját. Lőrincz Sándor Patika nyílik Osztopánban Az Idei, mintegy 70 millió forintos költségvetés nagy hányadát az intézményrendszer fenntartására fordítják Osztopánban. Kovács Béla polgármestertől megtudtuk: nélkülözhetetlen az utak korszerűsítése; tavaly 650 méteres szakaszon épült aszfaltos út, az idén kátyúzásra csaknem 300 ezer forintot költenek. A megyei területfejlesztési tanácstól az iskola korszerűsítéséhez kérnek pénzt. Az épületben öltözőt és zuhanyzót akarnak kiépíteni, a fejlesztési költség megközelíti a három millió forintot. A temetőben ravatalozót építenek közel félmillióért. Egy családsegítő szolgálatot is szeretnének létrehozni; ezt a bodrogiakkal együtt működtetnék. Rövidesen elkészül a fiókgyógyszertár, amelyre régóta várnak a helybeliek. Osztopán részt vesz az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került településeknek kiírt pályázatán is. (Harsányi) Diszkontbolt és olcsó ár Mit hiányol Osztopánban? Mivel szeretné bővíteni a falut? — ezt kérdeztük az ott lakóktól. Osztopán Sándor Gyuláné, osztopáni titkárnő elmondta: — Jó lenne, ha mihamarabb tornatermet kapna az iskola. Nyilván, ez több millió forintba kerül, de a településen ezt előbb-utóbb fel kell építeni. Sajnos szőkék az anyagi lehetőségek, s így várhatóan eltelik még néhány év a beruházás megkezdéséig. Új munkahelyek létesítése is elkelne, mivel sok fiatal állás nélkül van. Azt hiszem, hogy ez az egyik legsürgetőbb teendő. Célszerű volna egy ipari kisüzemet létrehozni, ami sokaknak biztosíthat munkát. Az utóbbi időben többen települtek a faluba, így talán elképzelhető, hogy ezen a téren is lesz előremozdulás. — Intézményünket korszerűsíteni szeretnénk — tudtuk meg Mészáros Mária óvodavezetőtől. — Étkezőhelyiséget akarunk kialakítani, s új bútorokat is szeretnénk. Az átalakítás persze nem olcsó. A helyi képviselő-testület hozzáállása kedvező. Remélem, hogy a falunak lesz elegendő anyagi ereje a tervek valóra váltásához. Az utak korszerűsítése mellett nem ártana, ha lenne egy-két olcsó bolt is. Olyan, ahol az ember sok mindent megvehet, méghozzá kedvező áron. Tóth Józsefné, az osztopáni postavezetője azt mondta: — Kedvező lenne, ha a helybeli szolgáltatás összetétele változna. Szükség volna gyógyszertárra, diszkontboltra és virágüzletre. Olyan mini-bevásárló központra gondolok, ahol az átlagos jövedelmű családok is kényelmesen bevásárolhatnak. Az olcsó ár mellett fontos a széles választék. Úgy gondolom, hogy a kereskedelmi helyzet javítása sokaknak fontos lehet. Schád András osztopáni fő- agronómus: - Bár nem vagyok helybeli, de az utak, összekötő szakaszok korszerűsítése halaszthatatlan. Sok a rossz minőségű út, aminek javítását szerencsére megkezdték. Jó lenne, ha gyorsan befejeznék, és később is folytatnák. A folyamatos karbantartás nyilván nem olcsó, de megtérül. Örülnék, ha diszkontboltot vagy lerakatot is létesítenének. Élképzelhető, hogy a helybeliek mellett még a szomszédos falvakból is átjárnának. (Harsányi) Csirkefarm az istállóban Eddén három épülete van a somogyjádi szövetkezetnek. Mindegyiket bérbe adja, ám egyelőre nem akar túladni egyiken sem. Edde A növényvédőszer-raktárban egy másik cég megbízásából bértárolást végeznek. A másik két épületben csirketartással foglalkozik egy vállalkozó. Klein Jánosné, a somogyjádi Alkotmány Szövetkezet elnöke elmondta: ha kedvező ajánlatot , tennének a két, egykori szarvasmarha-istállóra, nem kizárt, hogy eladják. De egyelőre szerződés köti a szövetkezetét, így jó ideig bérlik az építményt. Aki táncosnak áll, az új életformát választ - Paraj dón is fellépnek Lasszóval fogja a fiúkat a tanárnő Bózsa Brigitta somogyjádi tanárnő kilenc évet táncolt át a kaposvári Somogy Táncegyüttesben. Most falujában vezet két tánccsoportot, és az Együd Árpád Művészeti Iskola néptáncstúdiójában is oktatja a néptáncot. Somogyjád Azt mondta: somogyos évei alatt Mo- sóczi István művészeti vezetőtől nemcsak a technikai alapokat sajátította el, hanem egyfajta táncos látásmódot is kapott, amiből most építkezhet. Merc- zel István a folklór, az autentikus elemek szeretetére tanította. A tanárnő szerint mindkét művészi hitvallás hatott rá. Somogyjádon ötödikesek-hatodiko- sok ropják az egyik csoportban, a másikban középiskolások. Ha új anyagot állítanak össze, akkor Antal Roland is kijár a Somogyból. A dél-alföldi táncok című produkciójukra is jó kritikát kaptak a néhány napja Együd Árpád tiszteletére megrendezett néptáncverseny zsűrijétől. — Erőteljes volt a koreográfia — mondta Bózsa Brigitta. — Ilyen alka- túak a lányok, és szerencsére közöttük akadnak jó páran, akik meg merik mutatni magukat a színpadon is. Lányokból nincs is hiány, csak a fiúkból; lasszóval kell fogni őket. A táncosoknak a közelmúltban felújított művelődési ház a második otthonuk. Hetente kétszer táncolnak itt. Bózsa Brigittától nemcsak a táncról, hanem a viseletről, a népzenéről és a különféle népszokásokról is hallanak a fiatalok. — Én a tánc közben azt is megtanultam: hogyan kell valamit megosztott figyelemmel gyorsan megtanulni. Erre ösztönzőm a tanítványaimat is, akik — mint minden táncos — a rendszeres próbákkal, fellépésekkel új életformát választottak. S hogy mik a terveik? Ha beindul a szezon, sokasodnak a fellépések. Készülnek egy egyhetes edzőtáborba, Ordacsehibe is, és erdélyi testvértelepülésükön, Parajdon is várják őket vendégszereplésre. (Lőrincz) Bózsa Brigitta a Somogy táncegyüttesben tanulta az alapokat fotó: kovács tibor
