Somogyi Hírlap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-11 / 86. szám
24 SOMOGYI HÍRLAP Színes húsvét 1998. április 11., szombat Otthonra lelt otthontalanok A legkisebb gyerekeknek a házépítés a kedvenc játéka A teraszon óriás nyuszifészek. Még üres, de a kicsik jó előre elkészítették. Orsós Gyuri azt reméli, kindertojás is lesz majd benne. A négyéves, bogárszemű lurkó legszívesebben már a figurákat szerelné. A volt állatorvosi lakásban állami gondozott gyerekek élnek Somogyjádon. A megyei önkormányzat egy új, emeletes házat is megvett; mindkét épületbe a nágocsi otthon lakói költöztek. A régebbi, háromszobás ház nappalijában a nagyobb lányok irányításával tojást festenek a picik. Miközben színes lébe rakják a tojásokat, büszkén mondják: náluk járt már Göncz Árpid. is. Másfél évvel ezelőtti látogatását emlegetik, amikor ölébe ültette, magához szorította őket, s beszélgetett velük. Húsvétra a köztársasági elnöknek is küldtek egy képeslapot. Bajzik Emőnének a három sajátja mellett tizenkét gyereke van az otthonban. A fiatalasszony korábban a megyei kórház baleseti osztályán volt ápolónő. Örömmel jött az otthonházba, mert szereti a gyerekeket, s tudja: ezeknek a fiúknak, lányoknak erre van a legnagyobb szükségük. Hárman váltják egymást; huszonnégy órás szolgálat után két szabadnap jár. A tojásokat már leütötték. Grillázstorta készül az ünnepre. — A nagylányok még nem tudják, hogyan kell sütni, most megmutatom nekik — mondta Bajzikné. — A töltött káposztát is együtt főzzük. Az lesz húsvétra. Sorsok A nyolcadikos Bíró Annamária ott tüsténkedik a gondozónő mellett. Lisztet, cukrot készít elő a tortához. A kereskedelmibe jelentkezett. Ruházati eladónak készül. Siófokon él a családja. Anyja elvált, a nevelőapja állandóan ütötte, ezért ő maga kérte: adják állami gondozásba. — 11 évesen azt sem tudtam, hogy milyen a nevelő- otthon, de azt sejtettem: jobb lesz, mint odahaza. Nem csalódtam; igaz, nem királyi hely ez, de azért jó itt. Akadozva jönnek a szavak. Azt mondja: anyja azóta már otthagyta a nevelőapját is, aki magával vitte a kisöccsét. Nővére meg a nagyanyjánál lakik. Legutóbb másfél hónapja volt otthon. — Anyám örül, ha lát, de én nem akarok gyakrabban menni, pedig most teljesen egyedül van. Mondta azt is, költözzek hozzá... Én inkább maradok... Kadarkútra jár a gazdaasz- szonyképzőbe Németh Ildikó. A 17 éves szőke lány először varrónőnek jelentkezett, de azt nehéz szakmának tartotta, ezért váltott. Öt testvérével négy éve élnek nevelő- otthonban. — Apám megfagyott az udvaron, anyámat pedig a rák vitte el. A nagyanyám Szen- tán él. őt szoktuk meglátogatni. Két testvérem már el is utazott, én azonban Jádon szerettem volna ünnepelni. Itt van a barátom is — csak ő a másik házban. Sokat sétálunk együtt, a bálba is el szoktunk menni. Szeretem Gábort; azt tervezzük, ha végzünk, ösz- szeházasodunk. Azért kedvelem, mert lehet benne bízni. Ha elmondom a gondjaimat, együttérez velem, és mindenben segít. Lehetőségek Van néhány gyerek a modernebb, emeletes házban is. Tévét néznek, malmoznak; a nagyobbak a mosásban is segítenek. 10 fiú és egy kislány otthona lett ez a ház. Az Osz- topánról átjáró Pacsai Lász- lóné gyerekfelügyelőtől tudom: havonta 11 ezer forintjuk van fejenként az élelemre, a ruházkodásra és a rezsire. Hiába osztanak-szo- roznak, a magas gázszámla miatt télen nehéz kijönni ebből a pénzből. Az asszonynak — aki korábban a téesz-irodán dolgozott — már felnőtt gyerekei vannak. Jól érzi magát az otthonházban, ahol 4 éves a legkisebb, 18 éves múlt a legnagyobb lakó. — Milyen képességűek ezek a gyerekek? — Az intézeti iskolában, sajnos, nem szerezték meg az alapokat. Az esték tanulással, a lecke felmondásával telnek. Kezdetben nem is nagyon akartak menni iskolába, de most már megszokták a magasabb követelményszintet. — Közlékenyek a fiúk? — Általában őszintén elmondanak mindent, de van úgy, hogy harapófogóval sem lehet kihúzni belőlük, miért bánkódnak. Ragaszkodnak a felnőttekhez. Én is hozzájuk. Némelyik a hajamat simo- gatja-puszilgatja. Hiányzik nekik az édesanyjuk, aki eldobta őket. A tizenegy közül csak négyen tarthatják a kapcsolatot a családdal. Ők már elutaztak a szünetre. Álmok A 14 éves Balassa László december óta él az otthonban. — Bátyám állandóan ivott, de anyám is gyakran felöntött garatra. Mindennaposak voltak a veszekedések. Nem hiányoznak ezek az esték. Jól érzem itt magam. Sokat játszhatom, de takarítani is kell. Megcsinálok én mindent. — Milyen tantárgyakat szeretsz? — A rajzot, a technikát, a testnevelést... Miközben beszélgettünk, folytatják a malmozást. Orsós Tibor is végre talált magának egy jó zoknit. — Meg kellene varrni őket — mormolja, aztán sorra nyitja-csukja a malmokat. Pici kora óta nevelőotthonban él. Szereti a hasát. — Paradicsommártás, aranygaluska, máglyarakás — sorolja kedvenceit. A gondozókkal szerencsére lehet „alkudozni”. Né- hányan cinkosan összekacsintanak, s megpuhítják őket: ugye, ma palacsinta lesz ebédre? S lesz. Háromféle is: lekváros, kakaós és túrós. Bogdán István még innen a kamaszkoron. Ül az ágyon, s figyeli, hogyan malmoznak társai. Szüleit nem ismerte, de nem is akar találkozni velük. A tizennyolc éves Orsós Gábor viszont meglátogatja az édesanyját Kadarkúton. Barátnőjével, Ildikóval ott szeretnének letelepedni. Már ki is néztek maguknak egy házat, amiért háromszázötvenezer forintot kérnek, de még nem akarják megvenni. Majd, akkor, ha már a kezében lesz a kőműves szakmunkás-bizonyítvány. Kaposvárra jár az építőipari szakmunkásképző intézetbe. — Három éve kerültem nevelőotthonba. Meghalt az apám, az anyám új férjével viszont nem jöttem ki. Csöveztem, kint aludtam az utcán. Megelégeltem ezt az életet, s úgy döntöttem, hogy kérem a felvételemet. Szeretnék egy jó feleséget magamnak, egy szép házat, ahova hazavár az asszony és a gyerek. Tervek Húsvétvasárnap mind a két ház lakói elmennek az ünnepi misére. Gábor akkor újból megfogadja: jobban tanul majd, figyelmesebb lesz a barátnőjével és a társaival is. Ha pedig megkapja a zsebpénzét, vesz egy kölnit, hogy meglocsolja a lányokat. Ildikóra önti a legtöbbet. Lőrincz Sándor Ösztöndíjpótló A diákok pénze mindig kevés; a szülői apanázsból, az ösztöndíjból áll és - esetleg - alkalmi munkából. A Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola hallgatóitól azt kérdeztük, hogy mivel egészítik ki az ösztöndíjukat? Ruzsek Roland (első éves): - Nincs ösztöndíjam, mert az átlagom nem érte el az ahhoz szükséges szintet. Folyamatosan figyelem a Meló Diák hirdetéseit, de eddig még nem fogott meg egyik sem. A legtöbb munkalehetőség újság- és szórólapok kihordása. Nincs kedvem hozzá. Kiss Krisztián (harmadéves): - Bármivel, ami éppen adódik. A múlt héten is vállaltam munkát, pakoltam. A kérdőívek is érdekelnek, azzal nem fáradok el annyira. Belső Viktória (első éves): - Jelenleg semmivel, mert egy hete létszámleépítés miatt elbocsátottak. Egy taszári cégnél büfésként dolgoztam délutánonként, heti négyszer négy órában. Bagyas Tímea (első éves): - Most még semmivel, de szeretném. Nézegetem a hirdetéseket, az alkalmi munkákat, a szórólapkihordást például vállalnám. Nemsokára lesz lehetőségem egy kis pénzkiegészítésre, csak 1- két órát kell sorba állni, és kétezer forintot kapok. Megéri. Jordán Ildikó (első éves): - Szüleim egészítik ki. Édesanyám minden hónapban átutal a bankkártyámra egy bizonyos összeget. Göb Judit (negyedéves): - Mivel félévismétlő vagyok, így nincsen ösztöndíjam. A Rádió Mohácsnál dolgozom. Tomsics Rita (első éves): - Az ösztöndíjamból kell takarékoskodnom. Ha lenne valami munkalehetőség, szívesen elvállalnám. Persze, csak ami belefér az időmbe, mert néha estig bent kell maradni az iskolában. Minden harmadik ember keresztény, minden ötödik muzulmán Világvallások az ezredfordulón Átalakuló világunkban, a gyors változások közepette kétségkívül nagy az igény arra, hogy megőrizzük lelki harmóniánkat. Ám tény az is, hogy korunk nem kedvez az érzelmeknek, s a hagyományos értékek válsága sokakat elfordít az egyházaktól is. USA John Naisbitt amerikai kutató szerint két szélsőséges törekvés térnyerése figyelhető meg. Egyfelől megnőtt az igény a szekták iránt, amelyek a lelkek és az isten közvetlen kapcsolatát ígérik, másfelől hódít a fundamentalizmus, az ősi hagyományok konzervatív képviselete. Való igaz: a történelmi keresztény egyházak szerepe valamelyest visszaszorult, s megfigyelhető - különösen Nyugat-Európá- ban, a vegyes házasságok révén - a távol-keleti buddhizmus és hinduizmus hódítása. A zsidó vallás is szilárdan őrzi pozícióit, az iszlám (elsősorban a migráció révén) megvetette lábát Franciaországban, Angliában és Németországban is. Statisztikák szerint ma minden harmadik ember keresztény és minden ötödik muzulmán. A huszadik században a Krisztus-hívők száma megháromszorozódott (számuk jelenleg több mint 1,9 milliárd). A gyarapodás főként a népesség- robbanásnak köszönhető. Mohamed próféta követői 1,18 milliárdnyian vannak, míg a hindu vallás 767,4 millió embert számlál. Buddhához 357 millióan fohászkodnak, és 15 millió zsidó él szerte a világban. Ferenczy Europress A jellemgén dönti el Nyuszika lesz vagy oroszlán? Először történt az orvos- tudományban, hogy sikerült egy úgynevezett jellem-gént azonosítani, amely befolyásolhatja valakinek a személyiségét: hogy „nyuszika” lesz-e, avagy „oroszlán”. A német és amerikai kutatók szerint ez a gén egyfajta molekuláris pumpa működését, s ezáltal az agy szerotonin szintjét szabályozza. Ez a biokémiai vegyület felelős az idegek közti ingerület-átvitel mennyiségéért, s hiányában enyhébb-súlyosabb depresz- szió alakulhat ki. Vagyis a gén tulajdonképpen természetes anti-depresszáns gyógyszer. A Science tudományos folyóiratban megjelent felfedezéssel csak az a baj, hogy az adott gén az aggódás és a bátorság közötti jellembéli különbséget meghatározó tényezőknek legfeljebb négy százalékát befolyásolja a fennmaradó 96 százalékot akár tucatnyinál is több, ráadásul egyelőre azonosítatlan gén koordinálja. Érdekes módon a legtöbb emberben az azonosított génnek egy olyan „alváltozata” található meg, amely kifejezetten erősíti az aggódásra való hajlamot. Ez viszont újabb kérdést vet fel: miért pártolja az utóbbi viselkedést az evolúció? Egyes személyiségkutatók úgy vélik, hogy a mérsékelt aggódásnak nagy haszna lehet a túlélésben, az esetleg halállal végződő ártalmak elkerülésében. Elképzelhető, hogy Pompeiiben is az aggódók menekültek meg, akik a Vezúv első figyelmeztető füstfelhőjére elmenekültek. A bátrak visszafeküdtek aludni, hogy aztán örök időkre mumi- fikálódjanak a több tonnányi lávafolyam alatt, s mementó- ként emlékeztessenek egyes természeti katasztrófák szörnyűségére - avagy az aggódás génjének fontosságára?! Ferenczy Europress
