Somogyi Hírlap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-09 / 84. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 1998. április 9., csütörtök A bevásárlás folytatódik Az időnként szárnyra kapó, egymásnak ellentmondó hí­rek ellenére folytatódik a be­vásárlóturizmus. Most húsvét előtt ismét sok horvát rend­számú autót látni a dél-so­mogyi utakon. Bár a szom­szédos országban igyekeznek a horvátok kedvét elvenni a határon túli bevásárlástól. A közelmúltban a zágrábi Vecsemi list kaproncai mun­katársától közölt magyaror­szági tudósítást, amely arról számolt be, hogy nálunk a határ mentén sorra zárnak be az üzletek. Fényképet közöl­tek például az Euroline ber- zencei diszkontjáról, amely­nek kapuján tényleg lakat volt, igaz tulajdonosváltás miatt. Az írás felrója azt is, hogy az áfát most már csak ötvenezer forint értékű vásár­lás után lehet visszaigé­nyelni, ám ez jóval több, mint amennyit a horvátor­szági áfa és a vám megfize­tése nélkül vihetnek haza. Ennek ellenére jönnek a hor­vátok Magyarországra. Ért­hetően, hiszen náluk egyetlen tojás 30 forintba kerül, igaz ez a szebbek közül való, a két liter kóla 420 forintnak meg­felelő kunáért kelleti magát. A sertéscomb kilója forint­ban ezemégyszázba kerül. Ennek persze leginkább a hazai kereskedők örülnek, mert tudják, hogy amíg ilyen árkülönbségek vannak, jön­nek a horvátok a dél-somogyi piacokra. N. J. Versenyt nyert lábodi diákok Szép sikert ért el Lassú Ba­lázs a lábodi általános iskola • 7. osztályos tanulója. A Nyelvünkben élünk című megyei nyelvi vetélkedőt megnyerte, így indulhat az országos versenyen. Felké­szítő tanára Fülöp Krisztina magyar szakos pedagógus. Hídavatóra készülnek Rinyaszentkirályon átkelőt Elirigyelték az Hídavatóra készülnek Rinyszentkirályon. Április 26-án va­sárnap a hídavatások hagyományait idézve átguríthatják a hordó sört a Rinya fölött feszítő új hídon, s ezzel megindul­hat a forgalom. Ez a híd sokat jelent az itteni embereknek, mert nélküle az egyik partról a másikra csak hosszas ke­rülő árán tudnának eljutni. Mint arról korábban már szó volt, a rinyaszentkirályi Rinya- hidat annak idején életveszé­lyessé nyilvánították, lezárták. Helyébe az önkormányzat aligha tudott volna újat készít­tetni, ha nem kapnak támoga­tást, s nem találnak egy kihasz­nálatlanul álló szerkezetre, amely a német kormány ado­mányaként került Magyaror­szágra. A híd most már áll, s irigyei is akadnak. Lassú István, Lábod polgár- mestere mesélte, hogy falurészi fórumokat tartottak, ahol a fej­lesztési terveket egyeztették a lakossággal. Az erzsébetpuszta- iak sebességkorlátozó táblát kértek, máshol a temetőkapuk rendbetételét javasolták, szó volt a fák metszéséről, de a leg­több szó egy új Rinya-hídról esett. A falu határában tíz évvel ezelőtt csináltak új medret a fo- lyónak. A régi fölött ugyan ve­zetett át híd, de akkor megfe­ledkeztek az újról. A falubeliek se nagyon törődtek vele, mert a Rinyán túli földeket a termelő- szövetkezet kezelte. A privati­záció azonban új helyzetet te­remtett. Kimérték a szántót, s bizony mindenkinek magának kell átkelnie, hogy kaszálhas­son és elvihesse a szénát. Ez a görgetegi kerülő viszont sokba kerül. így történhetett meg, hogy a rinyaszentkirályiak híd- ját elirigyelve hidat akarnak a lábodiak is. Lassú István szerint egy új szerkezet nagyon sokba kerülne. Egy gyalogos híd is négymillióba kerül. Van egy használaton kívüli, régi vasúti híd, de azt odébb kellene tenni. Hogy mi lesz a megoldás egyenlőre nem lehet tudni. A Lassú István, Lábod pol­gármestere FOTÓ: KOVÁCS TIBOR falurészi fórumokon elhangzott javaslatok sorsáról az áprilisi testületi ülésen döntenek a lá­bodiak. N. J. Felújítják a szabási Tallián kastélyt Otthon a szenvedélybetegeknek Kőművesek és más építőipari munkások vették birtokukba a szabási Tallián kastélyt. Az átalakítások után, várhatóan szep­tembertől, a szenvedélybetegek rehabilitációs központja mű­ködik itt. A személyzet átképzése megkezdődött, s rövidesen ki­írják a pályázatot az intézmény vezetésére is. Tallián Dénes által építtetett eklektikus kúria fotó: kovács A szabási krónikák szerint a századfordulón Tallián Dénes építtette az eklektikus kúriát, amely a megye történetében je­lentős szerepet betöltő család le­véltárának is otthont adott. A hajdan híres kastélyt az elmúlt évtizedekben a megyei kórház használta. A belgyógyászat utó­kezelő osztálya volt itt. Közis­mertebb nevén az elfekvő, ahová többnyire azok az idős, gyógyíthatatlan betegek kerül­tek, akiknek az életéből már nem volt sok hátra. A Népjóléti Minisztérium döntése a kórházi ágyszámcsökkentésről érzéke­nyen érintette a megyei kórházat is. Ekkor határoztak a Kaposvár­tól távolabb lévő osztályok meg­szüntetéséről. így került lakat a szabási utógondozó ajtajára is. Dudák Lajos, a megyei ön- kormányzat humánpolitikai fő­osztályának főtanácsosa érdek­lődésünkre elmondta: az épüle­tet nem veszik el az egészség­ügytől, szociális intézményt hoznak létre benne, méghozzá a segesdi szociális otthon intéz­ményeként. Somogybán megol­datlan a szenvedélybetegek re­habilitációja. Igazából ilyen in­tézmény eddig még nem is mű­ködött. A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy van esély a rehabi­litációra, csak a kereteit kell megkeresni. Közbeszerzési pá­lyázatot írtak ki a kastély rend­betételére. Előbb úgy gondolták, hogy negyvenöt millió forintból elvégezhetőek a legsürgetőbb munkák. Utóbb módosultak a tervek: a tetőteret is beépítik, s így harmincmillióval többet köl­tenek Szabásra. Ezt a pénzt persze valahonnan el kellett venni. Úgy tűnik, hogy a bőrgyógyászat rekonstrukciója látja majd a kárát. A kastély vi­szont megszépül és esélyt ad a szenvedélybetegeknek az újra­kezdéshez. Bár a kastély nem műemlék, a kaposvári Gács András építészmérnök tervei alapján megpróbálják megtar­tani az épület eredeti formáját. A nagyatádi Manufaktúra Kft a nyár végére végez a munkákkal. Várhatóan 40-50 betegek keze­lésére lesz mód. Az utókezelő elbocsátott dolgozóit ezekben a hetekben a munkaügyi központ segítségével átképezik, s így ne­kik — ha nem is mindenkinek — újra biztos megélhetést tud­nak adni. Nagy Jenő Húsvéti játszóház tojásfestéssel Húsvéti játszóházban várják szombaton délelőtt a nagyatádi és környékbeli gyerekeket. Nem csak hímestojásokat, gyékénybá­bokat készíthetnek majd a gyerekek, hanem akár saját pólót is festhetnek, mert a ruhafestés titkaira is megtanítják őket. A be­lépő ezúttal a hozott tojás és az olló, ami nélkül nem lehet hús­véti ajándékot készíteni. Hangosítás, számítógép a művelődési háznak Négyszáznyolcvanezer forintot nyertek a görgetegiek a Nem­zeti Kulturális Alap pályázatán, amit az önkormányzat hatszá­zezer forintra egészített ki, hogy hangosító berendezést, para­bola antennát, videót és számítógépet vásárolhassanak a műve­lődési háznak. A szórakoztató technikát az újjászerveződött klubok is használhatják. Iskolabusz a kaszói diákoknak Iskolabuszt kapott a kaszói önkormányzat. A Művelődésügyi Minisztérium pályázatán 12,5 millió forint támogatást nyert a kistelepülés, így megvásárolhatták azt a huszonnégymillió fo­rintot érő Ikarus 256.50E típusú negyven személyes autóbuszt, amelyet a napokban vehettek át, s amellyel a kaszói és darvasi gyerekeket hordják Somogyszobra, illetve Nagyatádra óvodába és iskolába. Kutat vásárol Somogyszob A DRV Rt segített a somogyszobiakon, amikor új kutat kellett fúrni a településen a falu és a szomszédos Bolhás egészséges ivóvizének biztosításához. A több mint nyolc millió forintot érő új kutat a község most szeretné megvásárolni a vízműtől. A megállapodás megtörtént, a szükséges pénz egy részét pályázat útján szeretnék elnyerni a somogyszobiak. Lantos Miklós fotóművész kiállítása Szakrális táj, szakrális emlékek a Dél-Dunántúlon címmel mu­tatja be képeit tegnaptól a nagyatádi művelődési házban Lantos Miklós fotóművész. A tárlatmegnyitón a témához kapcsolódva felesége, Lantosné Dr. Imre Mária etnográfus tartott nagy si­kerű előadást. Zenés tornaóra a szemlén Hagyományos művészeti szemlét tartott a nagyatádi Bárdos La­jos általános iskola. A zsúfolásig megtelt művelődési házban megrendezett seregszemlén négyszázötvenen vettek részt. A gyerekek huszonöt műsorszámot adtak elő maguk és szüleik, valamint az érdeklődők szórakoztatására. Fellépett a több mint két órás műsorban az iskola kicsi és nagy énekkara, divatos ze­nére táncoltak, verset és prózát mondtak a diákok. Bemutattak színpadi jeleneteket és azt is megmutatták, hogy zajlik egy ze­nés tornaóra. Nagy sikert arattak produkcióikkal. Rábaközi tárlat a múzeumban A Rábaköz népművészetével ismerkedhetnek meg azok, akik ezekben a napokban felkeresik a nagyatádi városi múzeum idő­szaki kiállítását. A tárlaton azok a gyékény, fazekas és textil munkák és faragások láthatók, amelyeket a térség iparművészei készítettek elődeik motívumait felhasználva. fotó: kovács Díszpolgár lett a lábodi plébános Az első misét a romok fölött mondta Dudás Rudolf kanonok fotó: kovács Díszpolgári címet adományozott Lábod önkormányzata a falu plébá­nosának a 86 éves Dudás Rudolf ka­nonoknak, aki 1945 óta áll a katoli­kus plébánia élén. A település elöljá­rói az elismeréssel járó díszes okle­velet a kórházi ágy mellett nyújtot­ták át. Úgy tervezték a lábodiak, hogy már­cius idusán díszes ünnepségen köszön­tik. Valami rejtélyes kór támadta meg, orvoshoz kellett vinni. A helybéliek aggódtak érte. Amikor híre ment, hogy hazaengedik, mert a szervezete le­gyűrte a bajt, megszaporodtak a láto­gatók. — Vizsgáltak mindenfélével, de nem találtak semmit — jegyzi meg a kanonok úr, miközben hellyel kínál a plébániahivatalban. Mondja, hamar fá­rad, van egy kis láza is, de a legfonto­sabb, hogy ismét itthon van a hívei kö­zött. Az itthon több mint fél évszázada Lábodot jelenti. — 1946. február 3-án, Balázs nap­ján érkeztem Lábodra Kétújfaluból. Görgetegnél megállította a parasztko­csinkat a plébános. Azt mondta fordul­jak vissza, mert úgy se maradok meg a romok között. Lábod romokban állt. A templomot felrobbantották, a plébániát össze-vissza lőtték. Tudja, a falunál hónapokig állt a front, ezért aztán a lá- bodiakat kitelepítették. Nagy volt a szegénység. Se lakás, se fizetés. Attól tartott a nép, hogy itt hagyom őket. Azt mondtam nekik, ne féljenek, amíg egy pohár vizet és egy darab száraz kenyeret kapok, itt maradok. Azon a napon, Szent Balázs napján, amikor megérkeztem, az iskolánál gyülekez­tek a hívek. Ott tartottam meg az isten­tiszteletet. Még egy kendőnk se volt, úgy kellett kölcsönkérni... Mehettem volna sokfelé, de az ígéretemet meg­tartottam. Csakhamar megkezdődött a falu újjászületése. Összegyűjtöttük a robbanóanyagokat, volt hogy magam vittem a fel nem robbant bombát a rendőrségre. Huszonöt aknát találtunk a plébánia udvarán. Az itteniek nem vállalták a torony újjáépítését. Meg­egyeztem egy atádi mesterrel, az csi­nálta meg. Akkoriban cserekereskede­lem folyt: tojásért, búzáért üveget, szöget lehetett kapni. Színi előadáso­kat tartottunk. A belépőjegyért búzát, kukoricát kértünk, s azt cseréltük elé- pítőanyagért. Szépen lassan felújítot­tuk a templomokat, köztük a nyolcszáz éves hosszúfalusit is... A Lábodig vezető út hosszú volt. Dudás Rudolf kanonok Boldogkőújfa­lun született 1912. január 18-án. Előbb mezőkövesdi, majd kalocsai diák volt. Kilenc évig a jezsuitáknál nevelkedett szigorú regulák szerint. Ahogy meséli az életútját, megtudjuk, hogy öt évig élet-halál között volt. Harminchárom­ban egy foghúzás után megbetegedett. A szervezete akkor is legyőzte a kórt. Mert még sok tennivaló várt rá. Ami­kor híre ment a díszpolgári elismeré­sének, lábodiakkal beszélgettem. Tő­lük tudom, hogy az öt évtized az életé­ből úgy telt el Lábodon, hogy minden­kor a falu, a hívek javát akarta. Min­den értelmes cél mellett szót kért a szószékről. Legyen az tanácsi rendelet, vagy polgármesteri elképzelés. Azon a februári reggelen ígérte, amíg jut egy pohár víz, egy darab kenyér, ő Lábo­dot szolgálja. Nagy Jenó'

Next

/
Oldalképek
Tartalom