Somogyi Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

Egymillió fürdővendég a hatezer lakosú Hévízen Három hotel hatszáz milliója A Balaton déli partja mellett, hol öt, hol 15 kilométeres tá­volságban, kiaknázható mély­ségben meleg vizet rejt a föld. Néhány példa: Nagyberényben már panzió épült erre a kincsre. Siófok Enying határá­ban, Som a daránypusztai falu­részben fúratna, Balatonföld- vár önkormányzata pedig Ke- rekiben próbálkozott a feltá­rással. A probléma az, hogy a kis falvaknak nincs pénzük a beruházásra, és szálláshelyeik sincsenek. A parti települése­ken viszont az év nagy részé­ben kihasználatlanul ásítoznak a szállodák. Ha oda vezetnék a vizet, útközben lehűlne már. Beruházásra szükség van, a költséget csak közösen lehet kifizetni. A vita folyik: hol való­suljon meg az elképzelés... Érdemes belevágni: igazolja ezt az öt éve várossá avanzsált Hévíz példája. A településen hatezer állandó lakos él. Ők 6000 szobát adnak ki csaknem egész éven át, legálisan (!) a gyógyulni érkező turistáknak. Emellett 6000 szállodai szoba várja a vendégeket a csaknem, minden második négy csillagos hotelben. Egymillió éjszakát töltenek el Hévizén a vendé­gek. Ez az éves balatoni össz­forgalom kétharmada! A gyógykezelésre érkezők 95 százaléka német nyelvterü­leten él, az átlagéletkoruk fe­lette van a 60 évnek. A szálló­1998. március 1., vasárnap lliifil 43* ■ SZUKEBB SZÜLŐHAZÁNK Dr. Szekeres László: Idillikus a hévízi környezet, de az én életemet Somogy jelenti dákban minden felirat német nyelvű, a takarítónő és a sza­kács is beszél németül, s csak német újságot lehet vásárolni. A kiszolgálás színvonaláról csak annyit: az eddig is „leg­menőbbnek” számító Thermál szálló az utóbbi egy évben csaknem egymilliárd forintot költött fejlesztésre. Fekete György, a Danubius Hotels három hévízi szállodá­jának igazgatója azt mondta: még antiallergén szobákat is kialakítottak. Nemsokára azt propagálhatják majd, hogy akad még néhány dohányzó helyiségük is. Új fürdőcsarnok létesült, nőtt a gyógyászati ke­zelőhelyek száma. Minden he­lyiséget úgy alakítottak ki, hogy azokat a mozgássérültek meg tudják közelíteni. — Évente 600 millió forintot adózunk. Jelentős része a helyi önkormányzathoz kerül, ezért örülnénk, ha a helyi politiku­sok figyelembe vennék, hogy szerintünk annak legalább egy részét mire kellene költeni. Szomorú, hogy az idegenfor­galomból élő térség fórumain nem, vagy alig lehet érvényesí­teni az érdekeinket; „hiába csücsülök a Balatoni Fejlesz­tési Tanácsban is, a törvény mellé nem adtak az érdemi munkára pénzt.” A folyamatos fejlesztés új, szakképzett munkaerőt is igé­nyel, de a Danubius vonzó cég. Dolgozóinak egyharmada 21 éve itt talál megélhetést. So­mogy határa nem esik messze; Vörsről szobaasszony, Fo­nyódról masszőr és ajándék­tárgyárus jár át Hévízre. Nyugdíjazását követően ide hívták dolgozni dr. Szekeres Lászlót, Gamás, Balatonmária és Keresztúr korábbi orvosát, akit ezt megelőzően az utóbbi település díszpolgá­rává avattak. Azt mondta: „idillikus a hévízi környezet, de az én életemet Somogy je­lenti.” Czene Attila Közelről Ötödik oldal Paprikás csirke - tolvaj módra és más esetek Ordacsehiben történt a napokban, hogy az egyik portáról elloptak 12 tyúkot. A község igencsak fel- bolydult az eset miatt, mert ebben a szép kis falu­ban szerencsére ritka a bűncselekmény. Ami van az is ilyen fekete humor. A kivonuló rendőrök ugyanis megtalálták a tet­tesek nyomait az ólnál, s a nyomok egészen a kert végéig vezettek. Ott a tyúktolvajok beszórták pi­ros paprikával a lábnyo­mukat, hogy a rendőrku­tyák ne tudják követni őket. Horváth Gyula rend­őrszázados azt mondta, ha a kutyák nem is, a rendőrök szépen elsétál­tak a tolvajok házáig a pi­rospaprikás csíkon. Meg is találták a tyúkokat meg- kopasztva azzal a nyolc kacsával együtt, amelyet két hete vittek el. Kabátlopással indult és fenyvesi boltfosztogatás lett a vége a fonyódi eset­nek, amit Tapolcán fejez­tek be a rendőrök. A hír­adásipari szakközépisko­lából egy leilei kislánynak tűnt el a kabátja. A kislány még látta a két fiút ahogy sétáltak kifelé, de nem gondolta, hogy a saját ka­bátja van náluk. Később eszébe jutott, hogy az egyik gyereknek ismeri a testvérét. Ez vezette el a rendőröket Tapolcára, ahol az édesanyja társasá­gában várták a diszkóból hazatérő fiatalembert. Otthon azzal nyugtatta meg a szüleit, hogy puló­vert cserélt az értékes ka­bátra. A rendőrségi elbeszél­getéseken derült ki, hogy a fiúk rendszeresen meg­dézsmáltak egy fenyvesi ABC-t, ahol egyikük tanu­lóként dolgozott. Először saját kulccsal jártak ott, de az sem zavarta őket, hogy a tulajdonos kicserélte a zárat. Akkor a rácsot sze­relték le. Két kaposvári tizenéves pedig egy fonyódligeti hétvégi házban vert ta­nyát. Ide hordták a feltört nyaralókból ellopott hol­mit. Az egyik szomszéd­nak tűnt fel a mozgolódás és a személyleírása alap­ján a leilei Fortuna parko­lóból hívták meg a járőrök egy kis beszélgetésre a két fiút. Egyiküket keresték a szülei. G. M. Szex a szemafornál Balatonszentgyörgy jelen­tős elágazó állomás a Bala­ton déli partján. A Keszt­hely felől érkező vonatnak sokszor megállásra ad pa­rancsot a bejárati jelző vö­rös színe. Néha több percig is tart, míg a továbbhaladást en­gedélyező jelzés megjele­nik. Ez alatt az idő alatt az ablakon kitekintő utasok sokszor lehetnek szemta­núi a vágányhoz közel egy forgalomtól elzárt útsza­kaszon „bájaikat” pénzért kínáló prostituáltak szol­gáltatásainak. Gyakran a sínek közelében, a par­koló gépkocsikban. Volt példa rá, hogy az előjelző sárga fényére a kis piros BZ szerelvény szinte hangtalanul gurult a bejá­rati jelzőhöz, és a töltés mellett ténykedők nem vették észre, hogy közön­ségük is van már. Az uta­sok korosabbja feltehe­tően szörnyülködve, a fia­talok pedig nevetgélve szemlélték a férfi mezte­len hátsójának mozgását. A mozdonyvezető dudált, s ezzel megszakította a pénzért szerzett idillt. A mozdonykürt hangjára az autó ajtaja kivágódott, a férfi félig felhúzott nad­rággal rohant az útszéli nádasba; a lógó nadrág­szár akadályozta, és egy hatalmasat esett. Harsány röhögés tört ki az utasok­ból. A vasút az előjelzőnél legalább egy kürtölésre utasító jelzőt kitűzhetne a mozdonyvezetőnek, vagy jól javított menetrendet adhatna a lányoknak. Bár így is előfordulhat, hogy nem a menetrend szerint jön a vonat. Székács József A VASÁRNAPI SOMOGYI HÍRLAP TÁRCANOVELLÁJA Az egér nap j a A dúsgazdag mérnök-feltaláló, ki­csit sajnálta, hogy így alakultak az események, hiszen amikor kivetette hálóját Marira, csak kalandra gondolt. Megérezte, hogy a tornászver­senyeken edződött csinos lány jó ágyasa lesz. Ebben nem is tévedett. Ám a hosszú beszélgetések, közös kirándu­lások egyre jobban meggyőzték: Mari külső értékeinél nagyobbak a belsők. Ezért nem volt véletlen, amikor egyik este — a lány albérletébe tartva — a Mercedesben azt mondta neki: légy a feleségem. Abban a pillanatban ezt komolyan is gondolta. Éz volt az utolsó boldog nap. Negyvennyolc óra sem telt el, amikor Mari főbérlőjének kérdése mindent felborított. Azt kérdezte: Lé­náit úr, ez az ön Marija Mária vagy Ju­dit? Ugyanis a minap egy ismeretlen férfi Juditként kérte a telefonhoz. Ekkor gyanakodni kezdett, és sok mindent csak ezután tudott igazából a helyére tenni. Azt például, hogy Marit miért érdekelte annyira a ház riasztó- rendszere? Miért kutatott a szekrény­ben, amikor ő fürdött és váratlanul visszalépett a fürdőlepedőért? Miért magyarázta ezt azzal: azért kíváncsi a szekrények belsejére, mert ilyen búto­rokat szeretne venni magának. Lehet, hogy beépített? De kié? Lerohanni nem akarta, hiszen nem voltak megdönthe­tetlen bizonyítékai. Inkább türelmesen várta a fejleményeket. Tegnap végre kimozdult valami. Mari azt kérte: hol­nap este szeretne egyedül maradni al­bérletében, mert valakivel fontos elin­tézni valója van. Azonnal igent mon­dott, és távozott hazulról. Az egérfogó nyitva állt... Mari sötétedés után Lénárt házához sietett. A ház kulcsát magánál tarthatta, de most egy félre eső nyílásba tette, az­tán hátrament a kertbe, és leült a padra. Péter késett. Egy hete beszélték meg a betörés időpontját. Talán történt va­lami? Idegességében újra, meg újra át­gondolta az eddigieket. Megismerke­désükkor azt gondolta: Lénárt, nagyon ravasz ember, és kellően rejti titkait. Ám ő is beleesett abba a hibába, amelybe a legtöbb gazdag, vagyis úgy tartja: őt nem fogja a golyó. Meg aztán valószínű, vakon bízott a riasztóban. Csakhogy ennek központja az ajtó be- feszítése után azonnal elérhető, az ajtót pedig elfelejtette kellően megerősíteni. Végre megpillantotta Pétert, első igazi szerelmét, akinek kérésére né­hány hete gondolkodás nélkül vállalta Lénárt kiszolgáltatását. Azt, hogy fel­deríti hol tartja értékeit, milyenek a be­hatolás lehetőségei, melyik a legalkal­masabb időpont a betörésre. Abban bí­zott, ha ezt megteszi, visszahódíthatja folyton csavargó, hűtlenkedő barátját. — Szia! — köszönt Péter, és egy for­mális puszit nyomott Mari homlokára. — Hol a kulcs? — kérdezte nyomban. — Ne vesztegessük az időt. Gyertek fiúk — intett hátra, és a bokrok közül szá­mára ismeretlen alakok sündörögtek elő. — Bemutatom a srácokat — mondta Péter — Janó a riasztó szakértő, Árpi a zárak spécije és Zoli a figyelő-fedező, fegyverrel. — Azt mondtad egyedül jössz...Sze­rettem volna valamit mondani neked... — Soha sem lehet tudni, hogyan ala­kulnak a dolgok. Különben is a szajrén osztozunk, csináljanak érte ők is vala­mit...Mivel te mindennek tudod a he­lyét, gyorsan végzünk majd meglátod. Ámikor megszereztük az értékeket, — mutatott a zömök, munkás külsejű zár­specialistára Árpira, — tőle kapsz né­hány közepes ütést a fejedre... Csak annyit ám, hogy éppen vérezzen egy kissé. Erre azért van szükség, mert te nem jöhetsz velünk, túlságosan ismer Lénárt. így azt mondhatod: rád törtek és elintéztek a betörők, amikor ajtót nyitottál. — Te nem vagy észnél! — Üttessem le magamat a kedvetekért...— mondta Mari ingerülten és megrázkódott. — Fázol? — Azt hiszem, hogy a világotoktól borsózom, amely most zúdult rám iga­zán a maga valóságában csőstül. Ettől csak fázni lehet, mert hideg és kegyet­len. Most érzem, milyen messze van ez a szimpatikus és művelt Lénárt — munkára alapozott, kiszámítható — vi­lágától... — No csak! Lelkizünk, elméleteket gyártunk, amikor minden perc drága?! Talán csak nem estél bele a hapsiba? — rikácsolt Péter. — Nem tudom, de az igazat meg­vallva: néha azt érzem, hogy hiányzik. Ha meg arra vagy kíváncsi, amit az ágyban nyújt, akkor csak azt mondha­tom: tanulhatsz tőle. — Amikor a betörés időpontjában megállapodtunk, azt mondtad: min­den a legnagyobb rendben van. Jöhe­tünk. — Azóta eltelt néhány nap... — Szóval átvertél minket?! — szi­szegte Péter. Aztán hirtelen Mari ha­jába markolt, és ököllel az arcába vá­gott. — Az, hogy kiért bolondulsz, végül is a magánügyed. A betörés sikere vi­szont mindannyiunké. Még egyszer mondom: add ide a kulcsot! Mari nem mozdult. Péter ismét a ha­jába markolt: — Ne hidd, hogy meg- úszod ezt holmi ostoba érzelmi kaland ürügyén. — hörögte, és Mari arcát szik­rázó szeméhez húzta — Tudnod kell: a beavatottak nem léphetnek ki a buli­ból. Élve nem... — Ezt mi is tudjuk — hangzott a kőfal mögül, ahonnan egyszerre hárman is előlépetek. Az iménti mondatot nyomban követte a másik: — Rendőr­ség! Mindenki a falhoz. Mari csak a kőfalat bámulta, amely­nek határozottan nekifordították. Semmit sem értett az egészből. Ő nem akarta Péteréket börtönbe juttatni. Va­jon mi történhetett? — tépelődött, és valahogy azt várta: nyíljon a kertkapu, és lépjen be rajta Lénárt. Ehelyett egy rendőrtiszt gyengéden megfogta a kar­ját és járőrkocsiba kísérte. Hátra ültet­ték: — Emlékszik, ki kereste magát egy héttel ezelőtt telefonon az albérleté­ben? — Igen, Péter. — Nos, — folytatta a rendőr — a maga Pétere hétpróbás bűnöző, akit hóna­pok óta keresünk egy emberöléses rab­lás gyanúsítottaként. Egyik telefoná­láskor megfeledkezett arról, hogy maga álnéven lakik albérletben. A fő­bérlő furcsának találta ezt, elmesélte Lénárt úrnak. Ő kétségeivel megkere­sett bennünket. Most bevisszük és szépen, sorjában elmond mindent. — Bírósági tárgyalás is lesz? - kér­dezte Mari. — Abban biztos lehet. — Lénárt urat is megidézik? — Nélküle aligha lesz tárgyalás. De miért olyan fontos ez magának? — Semmi...Csak arra gondoltam: nekem használhat, ha kiderül a teljes igazság... Szegedi Nándor A Velencei karnevál a farsang egyik legkie­melkedőbb európai eseménye. Az idei fesz­tiválra a kaposvári KÖSZ szervezésében utazó vidám, fiatal csa­patot kísérte el fotóri­porterünk FOTÓ: KELEMEN TÜNDE mmmm VASÁRNAPI «B—m SOMOGYI HÍRLAP Az Axel Springer Magyarország Kft lapja Felelős vezető: az ügyvezető igazgató Főszerkesztő: DR. KERCZA IMRE Kiadja az ASM Kft Somogy Megyei Irodája Felelős kiadó: PORDÁNY H. LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Kontrássy u. 2/a. Telefon: (82)311-644 Megvásárolható: a somogyi városok és községek újságos pavilonjaiban, az utcai árusoknál és terjesztőknél Terjesztés: Faludy Miklós Hirdetés: Kilvinger Ottó Nyomtatta: a Déli Nyomda Kft Pécs, Engel János u. 8. Felelős: FUTÓ IMRE ügyvezető igazgató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom