Somogyi Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-21 / 68. szám

Édes Annától, a Tíz kicsi néger Veráján át Petikéig Félig a tojáshéjban Német Mónika, a Csiky Gergely Színház fiatal tehetsége számos nőa­lakot formált meg az utóbbi három év alatt. Mint vérbeli színmű­vész, a nagyvilági hölgytől a számkivetett szolgálólányig hitelt érdemlően tette magá­évá a szerepeket.- A rendezők is próbálgatják, és én is próbálgatom, hogy mire vagyok alkalmas, és mire kevésbé. Az elegáns, nagyvilági nő szerepe talán még nem annyira áll jól.- Az Agatha Christie elő­adás Verája cáfolja ezt.- Abban valóban elegán­sabb voltam. Babarczy László rendező azt gondolta, megpróbáljuk, hogy megy ez nekem.- Hogyan érezte magát a nő szerepében?- Nem igazán jól. Biztos el­jön az idő, amikor én is szíve­sen játszom el ilyesmit, de ma jóval közelebb áll hozzám az Édes Anna lelki alkata, a ki­csit visszahúzódó, befolyá­solható lány szerepe. És na­gyon szeretem Petit, A kisfiú és az oroszlánokból. Minden gyermekiséget előhozhattam magamból.- Német Mónikában sok van a gyermekből?- Rengeteg. Még félig benne ülök a tojáshéjban...- Amit - ha megengedi - vállal is, közvetlen és köny- nyed.- Szívesen vállalom a laza­ságot. Nem is tudom, az én életemben lesz-e ilyen, de ha lesz, biztosan később követ­kezik be, hogy olyan leszek, aki figyel minden lépésére és minden szavára. Most még nekem nem kell, de remélem később sem, mert az már egy kor lehet, megkötés.- A hajától nem volt nehéz megválni Pétiké miatt?- Nem azért váltam meg tőle, hanem meguntam. Na­gyon tönkre ment a hajam a sok tupírozástól, lakkozástól, és az évad végén levágattam. Úgy tudom egyébként is en­gem gondoltak a kisfiúnak, s ez talán egy plusz volt.- Egy színész számára a nőiesség előny vagy hátrány az előbbre jutásban?- Mindenképpen előny. Én ugyan más vagyok, de nekem meg szerencsém van. Abból a szempontból előny, mert elég kevés nagyon jó női szerep lé­tezik, és azok többsége is álta­lában karakán, határozott egyéniség.- Van az irodalomban nő­alak, akit szeretne elját­szani?- Egyszer a fejembe vet­tem, hogy Ibsen Nóráját sze­retném eljátszani, de olyan sokan mondták, hogy az ne­kem biztos nem áll jól, hogy mára elbizonytalanodtam. Örülök minden szerepnek, mindegyik jó. Csak a rossz színdarabban rossz játszani, jó színdarabban bármelyik szerepnek lehet örülni. Most a Walpurgis-éjben játszom egy ápolónőt, és imádom, pedig csak tíz mondatom van benne.- Ez egy igen nőies szerep.- Bizony. Erős festés, dö­gös ruha, olyan mint az Egészséges erotika titkárnője. Kis buta, felhőtlen, édes... szeretem az ilyen szerepeket, mert jól ki lehet karikírozni. B. T. A lét a tét a minősítőn Létükért léptek színpadra tegnap Kaposváron a nép­táncosok: a minősítő műsor eredménye ugyanis nem­zetközi meghívásokról, ön- kormányzati támogatások­ról dönthet a jövőben. A Csiky Gergely Színházban bemutatkozó hagyomány- őrző csoportok és tánc- együttesek tagjait nem fe­szélyezte a fellépés tétje. Hagyományőrző kategóriá­ban a buzsáki, a karádi, a decsi és a sióagárdi csapat adott 20-20 perces műsort, a táncegyüttesek között a So­mogy a Szekszárd fél órát rophatta. I A sióagárdiak lakodalmas táncot mutattak be fotó: török anett Somogy „megmenekül”: a multiplexhez 150-200 ezer lakos kell Mozgásban a mozgóképüzlet Somogybán - a következő évszázadig legalábbis - bizonyosan nem épül soktermes szupermozi: a mul­tiplexet legkevesebb 150-200 ezres lélekszámú vá­ros tudja eltartani. Nálunk még a legnagyobb Kapos­várnak is csak akkor lenne esélye erre, ha a fél me­gye odaköltözne. A multiplex távolmaradása ugyanakkor azt is jelenti, hogy a Szivárvány Mozi létét nem fenyegeti veszély, tud­tuk meg dr. Németh János­tól, a Szivárványt bérmun­kában üzemeltető Somogy- film Kft ügyvezető igazgató­jától. Ahol ugyanis fölbuk­kan az ezredvég mozgókép­komplexuma, ott az addig nagymozinak számító film­színházak elvesztik közön­ségük mintegy negyven szá­zalékát, magyarán: akár a ro­lót is lehúzhatják.- Tavaly az előző évinél ötven százalékkal többen, 17 millióan váltottak jegyet a hazai mozikban, az összbe­vétel 4,7 milliárd forint volt. Ennek 65 százalékát azon­ban a multiplexek zsebelték be, és a látogatók hatvan százalékát is a Corvin, a Duna Plaza és a Pólus fo­gadta - mondta dr. Németh János, aki a Mozisok Orszá­gos Szövetségének alelnöke. A somogyi multiplex-ra­jongóknak néhány év múlva Pécsig kell majd el­jutniuk, hogy minimum hat terem gazdag programjából válogassanak, és extra kö­rülmények között, csúcs- technika segítségével él­vezhessék a mozgóképcso­dákat. Kaposváron is elkez­dődött egy komoly fejlesz­tés-sorozat, amikor a Fla- mex 15 évre megkapta a Szivárvány bérleti jogát. Az épület felújítása mellett 10 millió forint értékű SDDS- hangot szereltek a moziba, a Sony dinamikus, digitális rendszere a maga 16 hang­falával csúcsminőséget képvisel. Nemsokára kicse­rélik a -huszonéves vásznat is. Vidéken Debrecenben, Szegeden, Székesfehérvá­ron, Szombathelyen és Miskolcon várható a mul­tiplex, néhol már a beruhá­zás is megkezdődött. Ezek­ben a városokban fölköthe­tik a nadrágjukat a mozik, de valószínű, hogy hiába is erőlködnek, előbb-utóbb becsukhatják a kapuikat. A multiplex-őrületnek Buda­pesten sincs vége, a kétmil­liós fővárosban az ezred­fordulóra több mint tíz léte­sítmény áll majd. A múlt év végén megnyílt a Csepel Plaza, tervezés alatt áll a Széna téri és Nyugati Pá­lyaudvari beruházás is. A kivitelezés egyébként nem egy olcsó dolog: ter­menként 80-100 millió fo­rintba került. Egyetlen fej­támlás fotel 140-170 dollárt, azaz 30-35 ezer forintot kóstál. B. T. A cefre meg belefolyt a vízbe Örökbefogadtak egy patakot Örökbefogadtak egy pata­kot, s most a nagyberényi polgármesteri hivatalhoz fordulnak panasszal a he­lyi általános iskola tanuló­iból szerveződött Zöld Szív szakkör tagjai, mert sze­rintük a szeszfőzde ebbe engedi a szennyét. Egy vízvédelmi őrjárat során vették észre, hogy az álta­luk gondozott vízgyűjtő ál­lapota erősen kifogásolha­tóvá vált. A gyerekek, akik az „Életre való plussz” nevű országos vetélkedő döntő­jének küszöbére érkeztek, rendszeresen szerveznek a falujukban élő felnőttek­nek — így szüleiknek is — ismertetőket, előadásokat, hogy az ásott, s egymással összeköttetésben álló ku­tak és vízfolyások további szennyeződését megaka­dályozzák. De téma volt már az is, hogy hogyan le­het egy háztartásban taka­rékoskodni a vízzel. A gye­rekek legutóbb tanúi vol­tak annak, hogy egy szip­pantó autó a falu határá­ban ürítette ki a tartályát. Jelentették ezt az illetéke­seknek, akik megkezdték a hivatalos eljárást a sofőr ellen. (Czene) Foltonf oltok Kilencvenkilenc foltvarró, kör és a nagymester, Dolá- nyi Anna iparművész mun­káiból nyílt kiállítás tegnap Nagyatádon a művelődési házban és a Solar Hotelben. Az ország legkülönbözőbb részeiből érkezett lányok és asszonyok adtak itt rande­vút egymásnak. A nagyatádi Tálosi Józsefné két kategóri­ában is elismerést vehetett át. Díjat kapott a nagyatádi Máté Sándomé, Tibold Jó­zsefné és dr. Gellériné Tengeri Zita, a kaposvári Százfoltszép Foltvarró Kör. A Coats Hun­gary Ltd különdíját Müllemé Sipos Ildikó vette át ruhakol­lekciójáért. A foltvarrást Németországban orvosság­ként ajánlják depresszió el­len. N. J. A VASÁRNAPI SOMOGYI HÍRLAP TÁRCANOVELLÁJA Rejtélyes látogató Éjfél felé járt. Slick házának legkedve­sebb szobájában várta azt a bizonyos szörnyű pillanatot, amely hosszú idő óta megkeserítette az életét. Kicsit dühös volt a sorsra, mert úgy érezte: azt a jót, amit eddig kapott tőle most egyszerre elvette. Ugyanis egyenesen sorscsapásként éli meg, hogy el kell költöznie arról a helyről, amelyet az Úristen bizonyára jókedvében terem­tett. Az élet ajándéka volt, hogy ráta­lált erre a területre, megvehette, és felépítette rajta a világ legszebb, leg­barátságosabb otthonát. 0 legalább is így érezte. Talán a szellemek is ezt irigyelték meg tőle, és ezért zaklatják rendszeresen éjjelente. Bár maga so­hase hitt az ilyesmiben, ám amióta egyre gyakrabban tapasztalja, hogy a tudós elmék bizonytalankodni lát­szanak földön kívüli ügyben, néha arra gondol: hátha mégis van valami a dologban. Lehet, hogy a föld történe­tének új fejezetéhez érkezett, és a szellemek, az ufók, meg ki tudja még milyen túlvilági hatalmasságok úgy döntöttek, hogy új viszonyt teremte­nek az emberekkel. De az is lehet, hogy eddig is megvolt ez a kapcsolat, csak éppen kinevették azokat, akik erről beszéltek vagy tapasztalatot sze­reztek. Mint ahogyan őt is megmoso­lyogták, amikor azt állította: éjje­lente— úgy egy és három óra között — az ólak környékén kísérteties huhogó hangok hallatszanak. Ha egyszer nem vette volna magnóra a különös zajt, talán már a diliházban elmélkedhetne a szellemek létén. De szerencsére megtette, és a vasalt nadrágosok is meggyőződhettek róla, nem a leve­gőbe beszél. Ám valahányszor úgy döntöttek: vele együtt virrasztják át az éjszakát mindig elmaradt — a többször fehér lepelben érkező — rej­télyes látogató. Végül azt tanácsolták neki a bará­tok, meg a hivatalnokok: költözzön el. Lehet, hogy valami olyasmit tett, ami nem tetszik a haza járó telkek­nek, vagy háza alatt nyughatatlanok csontjai pihennek, akik nem törőd­nek bele, hogy felettük élők virgonc- kodjanak. Hosszú töprengés után maga is ezt látta a legjobb megoldás­nak, ám szinte bele betegedett abba, hogy ezt a csodálatos otthont el kell hagynia. Mindent nagy titokban ké­szített elő. Feleségével úgy határoz­tak, hogy falun élő gyermekükhöz költöznek állatostul, bútorostól. Nagyon rosszul telt az utolsó nap. Nem találta a helyét. Legszívesebben ordított volna bánatában, meg dühé­ben. Étvágytalanul roskadt te az utolsó tábori ebédhez, amikor fele­sége azt kérdezte: mi tegyen azzal a szerszámíjjal, amit ott felejtettek a padláson a pakoláskor? Ezt akkor vette, amikor feltűnően romlani kez­dett a közbiztonság. Mivel a környé­ket elkerülte a bűnözés, úgy érezte, eltúlozta a veszélyt, és a padlásra dobta az ősi fegyvert. Ám amikor a fe­lesége emlékeztette rá, eldöntötte: az utolsó éjszakán kipróbálja az íjat, — még pedig a szellemen. A szobában csend volt. Az ablakon át távoli tücsök-ciripelés szűrődött be. Már egy óra is elmúlt, de a szel­lemnek se híre, se hamva. Slick vala­hol az álom és az ébrenlét határán te­hetett, amikor meghallotta a jól is­mert huhogást. Felkapta az íjat, és a pince hátsó aknáján gyorsan kijutott a szabadba. A kerítés mellé ültetett bokrok mögött közelítette meg a hangforrást. Már az ólak közelében járt, amikor megpillantotta a szelle­met. Óvatosan tehasalt, és igyekezett megcélozni. Segített ebben a huhogás ritmusára fel-le csapódó fehér lepel is. Ám amikor a fegyver megállt a cél­pont közepén, különös érzés fogta el. Arra gondolt: végzetes hibát követhet el, ha meghúzza a ravaszt. A felbőszí­tett szeltem kiszámíthatatlan akcióba kezdhet, eltaposhatja, mint* egy fér­get, s talán még a túlvilágon is ször­nyű dolgokat művelhet. A tűzszerész érezhet hasonlót veszélyes bomba hatástalanításakor. Ám a nyíl nyu­godtan pihent a fegyveren, semmit sem érzett Slick újainak remegéséből. — Most! — nyögte Slick amikor a szeltem egy pillanatra mozdulatlanná vált, és semmivel se törődve megsza­kította a töprengést. A lepel hirtelen megemelkedett, a szeltem felordított, majd jajveszékelni kezdett. Ez egyre inkább arra a rémületre emlékeztette Slicket, amelyet a szomszéd produ­kált a tavasszal, amikor lenyisszan­totta az úját a szecskavágó. — Meglőttek! — hangzott, és Slick ekkor már biztos volt benne, hogy Márton szomszéd segélykiáltását hallja. De nem csak az ő hátán futott végig a hideg ettől a hangtól. Rögvest jött a felesége, a másik szomszéd asz- szonyostól, és Márton — ruháját fut­tában felkapkodó — csinos ágyasa is, akivel havonta meg akar esküdni. — Ugye mondtam te szerencsétlen, hogy ne vállalkozz ilyen hülyeségre — rikácsolta a hitegetett feleségjelölt. Inkább fordultál volna a hatósághoz, ha bajod volt Slickkékkel. — Velünk volt baja? — kérdezte fe­nyegetően Slickné. — Most már én is kíváncsi tennék, mi baja velünk... — Mi, mi...— így a leleplezett szel­tem kedvese — Az, hogy nem bírta el­viselni disznóólaik büdös szagát, gé­peik sivítását, hangfalaik örökös dü­börgését, meg macskáig gyüvés-me- nését. Azt mondta: azért nem fordul az önkormányzathoz, mert végellát- hatatlan vitán kívül úgy se érne el mást. Jobbnak látta, ha ezzel a szel- lem-trükkel elüldözi innen magukat. — Vetem senki se törődik? — kér­dezte kétségbeesetten a sérült, és la­páttenyerét a fenekén pirosló, enyhén vérző sebre szorította. A nyíl nem ha­tolt mélyre, és a földre esett, amint megcsípte a szomszédot. Ekkor ért oda Slick, aki mindent hallott, amikor a fegyvert a bokorban hagyva elindult a tetthelyre. Kicsit sajnálta a szomszédot, ám bánatát el­nyomta a végtelen öröm, hogy nem kell elköltöznie. Egy szóval sem mondta, de nyomban megfogadta: nem teszi ki többet a hangfalakat az ablakba amikor az udvaron dolgozik, ötről egyre csökkenti a macskák szá­mát, a trágyát nem hagyja bűztem, he­lyette bió áramot termel belőle zárt rendszerben, a süvítő fűrészt, meg a vágógépet pedig hangszigetelő borí­tással fedi be. Megtette volna már előbb is, ha tudja, bosszantja a szom­szédot. Úgy látszik — gondolta — néha azoktól vagyunk a legtávolabb, akik­hez a legközelebb élünk. — Ki kell hívni a rendőrséget, hi­szen itt könnyű testi sértés történt — indítványozta az egyik fiatalasszony. — Ne, ne! Nem kell rendőr! Majd begyógyul — tiltakozott Márton. — Csak legalább sejteném, ki volt az át­kozott, aki a fenekembe lőtte ezt a ro­hadt nyilat...— nyögte, amint Slickre támaszkodva sántikálva befelé indult. — Hát a fene tudja — mondta Slick tudálékosan — Lehet, hogy az igazi szellemek nem tűrik el a rosszul sike­rült másolatokat, és bosszút álltak. Szegedi Nándor i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom