Somogyi Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-14 / 62. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP EMLEKEZET 1998. március 14., szombat Százötvenedik évforduló Az államalapítástól napjainkig ívelő történeti folyamatban bizonyosan az 1848/49. évi polgári forradalom és szabadságharc hozta a legjelentősebb fordulatot a magyar nemzet életében: a hajdan kialakult feudális királyságot ekkor váltotta fel a parlamentáris államszervezet, a középkori gazdasági és társadalmi intézmények helyén ekkor indult korlátok nélküli fejlődésnek a piacgazdaság és a polgári társadalom. Százötven évvel ezelőft a márciusi magyar polgári forradalom és szabadságharc egyszerre - s egymástól elválaszthatatlanul - akarta és érte el példás egyetértésben a polgári tulajdonviszonyok kialakítását, s egyúttal - szinte emberfeletti bátorsággal, hősiesen küzdve - az ország önállóságának megteremtését. Az 1848 áprilisi törvények - akkor még királyi szentesítéssel - utat nyitottak a polgári szabadság- jogok érvényesülése előtt, az egyéni és kollektív önrendelkezési jogok megteremtése olyan vívmánynak bizonyult, amelynek őrzése azóta is alap- követelménye a jogállamiságnak, a polgári társadalomnak. A polgári átalakulás és a nemzeti önállóság majd a függetlenség kivívásáért és megőrzéséért dúló fegyveres küzdelemben mutatta meg erejét először az évszázadok óta formálódó közösség, az immár modem korszakába lépő magyar nemzet. A népek tavaszán vívott magyar küzdelmeket nemcsak a polgári s nemzeti akarat vezérelte: áthatotta az európaiság gondolata is. A forradalmat lángra lobbantó szándékban nyilvánvalóvá vált a népek érdeke. Hiszen az Európa egészén - Palermo, Nápoly, Párizs, Bécs, Milánó, Berlin, Velence, Krakkó, Prága - végigviharzó eseményekkel egy időben s egy irányban, azokkal szoros kölcsönhatásban cselekedett az ország. S bár a térség népei közötti szolidaritás konfliktusokkal volt terhelt, mégis évszázados távlatban tette nyilvánvalóvá azt a felismerést, hogy a térség közös gondjaira tartós megoldást találni csak az európai környezettel való gazdasági s politikai harmóniában lehet. NEMZET Bankók, amelyek ereklyévé váltak Az 1848 áprilisi törvények kapcsán felvetődött az ország pénzügyi függetlenedése Ausztriától; az volt az igény, hogy osztrák gulden helyett magyar forint legyen a fizetőeszköz. Az Osztrák Nemzeti Bank elzárkózott a békés megoldástól, ezért Kossuth pénzügyminiszterként maga vette kézbe a dolgokat. így születtek meg az első magyar papírpénzek.-A klasszikus bankjegyek az elnevezéshez híven bankhoz kötődnek - magyarázza dr. Pallós Lajos numizmatikus, a Magyar Nemzeti Múzeum kutatója. - A Kossuth- bankókból az elsőt, a 2 forintos papírpénzt 1848 augusztusában bocsátotta ki a Magyar Kereskedelmi Bank. A 12 millió értékű papírpénz kinyomatásához Kossuth a nemesfémalapot gyűjtésből akarta előteremteni. A szabadságharc alatt - a fennmaradt források szerint- csak 3 millió forint értékű nemesfém gyűlt össze, de ettől a Kossuth-bankó még -becses fizető- eszköznek bizonyult. Szépek ezek a pénzek, míves munkák - mondja a kutató. - Bizonyos Tyroler József grafikus rajzolta őket. A hamisítások megelőzése végett meglehetősen bonyolult, de mutatós ábrákat vetett papírra, ezek ölelik körül a magyar és a nemzetiségek nyelvére is lefordított feliratokat, fogják közre a magyar címert. A 2 forintost az 1, majd az 5, a 10 és a legszebb, a 100 forintos követte. Később, 1849 januárjában váltópénzt, 30 és 15 krajcárost is kibocsátottak, papírból. Fegyverre kellett a fém - teszi hozzá a numizmatikus. - A bankókon Kossuth Lajos pénzügyminiszter aláírása látható. Kivétel a 10 forintos, amelyen az akkor már kormányzóvá előlépett Kossuth kézjegye mellett ott van a miniszterelnök Szemere Pálé is. Az utókor különösen nagy becsben tartja ezt a címletet, de nem elsősorban a kettős aláírás miatt. Inkább azért, mert kevés maradt fenn belőle; a Nemzeti Múzeum is csupán két példányát őrzi. Érdekesség, hogy nemrégiben aukción felbukkant egy példánya - 200 ezer forintos kikiáltási áron. A szabadságharc leverése után a Kossuth-bankó fizetőeszközként megszűnt létezni, összeszedték, begyűjtötték a császári csapatok, még nyugtát is adtak róla. A bécsi udvar sokáig tanácstalan volt, mi legyen a nyugtákkal, végül aztán úgy döntött, hogy az 1 és 2 forintosok kivételével nem ad kártalanítást a Kossuth-bankókért. Ezt azonban sokan nem is bánták, mert - szembeszegülve a beszolgáltatási paranccsal - ereklyeként őrizték e pénzeket padlások mélyén. És reménykedtek abban, hogy majdcsak visszatér a kormányzó. Az emigrációba kényszerült Kossuth is hitt a folytatásban, olyannyira, hogy Amerikában, majd Angliában nyomatott pénzeket. Az osztrák-olasz háború kirobbanása Kossuth számára ismét felcsillantotta a hazatérés reményét. Londonban érte a hír, s nyomban meg is szervezte a pénznyomtatást. Mindez nem maradt titokban Bécs előtt, s Ferenc iozíe/'magánkerese- tet nyújtott be felségjog bitorlásáért. Az angol bíróság el is marasztalta Kossuthot. A súlyos bírság kifizetésében III. Napóleon segített, a bankókat pedig - az ítéletnek megfelelően - elégették. Csak néhány példány maradt meg belőlük. A kormányzó utolsó próbálkozása Turinboz kötődik. 1866-ból valók azok - a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában lévő - vörösréz nyomólemezek, amelyekkel kis címletű Kossuth-bankókat kellett volna nyomni. Ez a terv azonban végképp álom maradt. Deregán Gábor Ereklyék, emlékek sorsfordító napokról Körséta az 1848/49. évi polgári forradalmat és szabadságharcot bemutató kiállításon A tápióbicskei csata egyik jelenete Az 1. honvéd zászlóalj zászlaja Ma nyílik a Hadtörténeti Múzeum kiállítása, amely mintegy 1500 becses emlék felvonultatásával idézi föl a másfél évszázaddal ezelőtti forradalom és szabadságharc történetét, a legendás események relikviáit. A Fényesebb a láncnál a kard című tárlat nemcsak a múzeum eddigi legnagyobb vállalkozása, hanem történelmünk e korszakának talán legszínesebb és legteljesebb körképe is. Dr. Kedves Gyula őrnagy a kiállítás főszervezője:- Négy témakörhöz csoportosítottuk a látnivalókat. Az első a „forradalom” gondolatához és eseményeihez kapcsolódik. Itt találkozhatnak a látogatók például a legendás 12 pont plakátméretű nyomtatott példányával - „társbérletben” egy korabeli kokárdával. A másfél évszázados követeléseket megfogalmazó kiáltvány betűi bizony megfakultak, papírját is megviselte az idő, de a restaurátorok keze munkája nyomán sikerült megmenteni az enyészettől. Eddig az emlékkiállítások általában megmaradtak a forradalmárok hősiességének, heroikus küzdelmének illusztrálásánál. A jubileumi tárlat any- nyiban szakít e hagyománnyal, hogy dokumentumaival nyomon követ olyan - kevéssé látványos, de mindenképp fontos *- mozzanatot is, amilyen például a forradalmi hadsereg szervezése volt. Megtudhatjuk tehát azt is, hogyan zajlottak a toborzások, s a frontvonalak mögött hogyan működött a szinte egyik napról a másikra létrehozott katonai gépezet. Éppen e tematikus rész anyagában szerepel egy, a laikusoknak talán nem sokat mondó műtárgy: egy honvédorvosi táska, benne a gyógyítás, a sebkezelés minden egykori kellékével. A kutatók, a szakembereknek számára e táska valódi unikum, amely a közelmúltban került elő. A maga nemében hasonló érdekesség a forradalmi sereg utászainak fölszerelése is: a speciális utászbalta, - fűrész és -ásó, amelyeket korabeli leírások alapján rekonstruáltunk. A közvetlenül a szabadságharc témaköréhez kapcsolódó anyagban ott vannak a hadi helyzet alakulásáról, az ütközetek lefolyásáról tudósító dokumentumok és természetesen a harcok kiemelkedő személyiségeinek máig megőrzött tárgyai, fegyverei. Olyan különleges emlékek, mint Damjanich szablyája és látcsöve, vagy Görgey Artúr kardja, rajta a gravírozás: „Hazáért! Szabadságért! Királyért! 15. márczius 1848”, amit valószínűleg ’48 júniusának közepén vésetett rá. Kiállítottuk a Bem apó tulajdonában volt díszes lótakarót, amellyel Kolozsvár hölgyei ajándékozták meg a város felszabadításáért, továbbá azt a festett kis fakeresztet, amelyet Scheider tábornok szorongatott kivégzése pillanataiban. Bizonyos értelemben rendhagyó a tárlat úgynevezett ünnepléstörténeti része. Az itt felsorakoztatott kortörténeti emlékek arról vallanak, hogy a forradalom és szabadságharc szellemiségét, hőseinek tetteit szinte minden politikai kurzus más-más közelítésben és megvilágításban idézte föl - attól függően, hogy mit diktált érdeke, beállítottsága és szemlélete. A századunk első évtizedéből származó dokumentumok például a magyar „szentháromság” tagjaként emlegették Kossuthot (Atya), Tán- csicsot (Fiú) és Petőfit (Szentlélek)... Pár évtizeddel később a nyilasmozgalom és vezére, Szálasi az oroszok elleni propaganda eszközeként mutatta föl a szabadságharc legendás alakjait. A proletárdiktatúra pedig Kossuthot a haladás megtestesítőjeként, Petőfit a forradalom bajnokaként, Görgeyt pedig a befurakodott árulóként jelenítette meg. Sok-sok értékes történelmi ereklye messziről érkezett a Hadtörténeti Múzeum termeibe. Egykorú portrék és festmények Ausztriából, féltve őrzött közgyűjteményi darabok az aradi és a kolozsvári ereklyemúzeumból, családi hagyaték részét alkotó emléktárgyak Olaszországból és máshonnan kerültek a tárlókba. A jubileumi kiállításra 1999 októberéig várják mindazokat, akik érdeklődésükkel és látogatásukkal is tisztelegni kívánnak 1848-49 hőseinek, mártírjainak emléke előtt. Csernyánszki Judit 1848 emléke megerősítheti bennünk a magunkba vetett hitet. A magyarság ereje, a nemzet bölcsessége abban mutatkozik meg, hogy a történelmi pillanatokban egységes tud lenni. Történelmünkben először élvezhetjük most a garantált biztonságot, azt, hogy nem a túlélés a tét. Százötven éve birodalmak fogtak össze ellenünk. Ma erős és segítőkész népek okos gyülekezete nyit előttünk kaput. Százötven éve a nagy kihívás a független, polgári Magyarország megteremtése volt. A jelen nagy kihívása az európai integráció. Rajtunk áll a sikere. Békében teljesedhet be az a folyamat, amely vér és könnyek között 1848-ban kezdődött el. Horn Gyula miniszterelnök A márciusi ifjak feltámadtak és a 150. évfordulón nem kell félniük a történelemhamisító hatalomtól. E napon megmozdulnak a forradalom és a szabadságharc szobrai és közénk jönnek. Tükröt tartanak elénk, amelyben pillanatra legigazibb arcunk néz vissza ránk. Értékeink ma is ugyanazok, mint voltak az ő liberális-demokrata értékeik. Polgári szabadság, emberi méltóság, türelem, műveltség, jogegyenlőség. Haza a szabadságban, szabadság a hazában. Ezen a napon mindany- nyian megfiatalodunk. Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter Az 1989-90-es forradalomnak nem volt olyan dicsőséges napja, mint március 15. Mégis, az alkotmány és az alkotmányos jogokat kibontó törvények nemcsak a jogállam megalapozásában méltó utódai a márciusi törvényeknek, hanem a .jogállami forradalom” körülményei között ők hordozzák a bűn nélkül való, csak pozitív arcát mutató forradalom pátoszát. Sólyom László elnök, Alkotmánybíróság
