Somogyi Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-07 / 56. szám
NŐK A MŰVÉSZETEK VILÁGÁBAN A színész: Margitai Ági „Ott kell lenni, ahol a dolgok történnek” Talán nem illik megkérdezni a színésznőt: hogyan bírja az állandó ingázást? Nem fárad bele, hogy miközben magánélete Budapesthez köti, s játszik a Karinthy Színpadon, szerződése a miskolci Nemzeti Színházhoz szólítja, és most éppen a debreceni Csokonai Színházban próbál egy közeli premierre? Szíve szerint az ember azt is hozzátenné, kevés sokoldalúbb színésznőt ismer, s még kevesebb olyan művészt, aki pályája során ennyi színházban megfordult már.- Hogyan lehet bírni? Ha az ember szereti azt, amit csinál, nagyon jól. És biztos vagyok benne, hogy mindig ott kell lennem, ahol történik valami, ahol fontos a színház és fontos, amit én hozzáadhatok. Nem hiszem, hogy így bármiből kimaradok. Épp ellenkezőleg, azt érzem, ha szükség van rám, megtalálnak, nem mennek el mellettem szerepek, lehetőségek. Rám talál a film is, a színház is. Nem véletlen, hogy mások, sokan a legnagyobbak közül is vállalják ezt az életformát. Ott játszanak - ott játszunk -, ahol jelen kell lennünk, ahol a művészi munka kedvéért érdemes megfordulni. A balerina: Volf Katalin „Tündérből királykisasszony”- Csapongó, szertelen, nyughatatlan gyerek voltam, de megfogott a balettiskola különös szigora. Szerettem, élveztem. Ragaszkodó alkat vagyok, a színpad persze más, imádom az új és nehéz helyzeteket. Azt hiszem, az ember mindig azt gondolja, hogy éppen a legtöbbet adja magából, azután, ha visszatekint, állomásokat lát, egy különös időszámítás pillanatait, amelyeket szerepekhez, eseményekhez köt. Egy új alakításhoz, egy sérüléshez, a perchez, amikor visz- szaállhat a rúd mellé, azután ismét egy új szerep... A fából faragott királyfiban voltam márA tündér. Most az Operaház premierjén A királykisasszonyt táncolom. A jelmeztervező: Jánoskúti Márta „Az utolsó cipőig, gombig” Talán másfél esztendeje annak, hogy gyors számvetést készítve, azt mesélte: harmincéves pályája során 450 előadás ruháit tervezte. Ám ahogy most sorolja, az ember azt hinné, aligha volt az ideihez hasonló évad az életében. Március van, s a kilencedik premier előtt áll.- Hogy ez a tíz premier hány ruhát jelent? Ezret. Legalább annyit. Hisz a Luxemburg grófjában 220, a Turandotban 200, a Denevérben 180...Reggeltől estig járom az üzleteket, mert meg kell találnom mindent az utolsó cipőig, a legapróbb gombig, hogy amit elgondoltam, az tényleg segítse az előadást, illeszkedjen a rendezői elgondoláshoz. A porcelánművész: Borza Teréz „Az anyag nem felejt” Egyszer azt mondta, azért is szereti a porcelánt, mert az anyag emlékezik. Nem felejt, megőrzi azt az első formát, amit a művészkéz adott neki. S akkor hozzátette, „hát lehet hidegnek, személytelennek tekinteni?” Nos, valóban nem, miként alkotóját is meghatározza az a személyesség, ahogy nem csak a maga művészetével foglalkozik. Életre hívta a Fiatal Iparművészek Stúdióját, hogy az ifjú iparművészeknek segítsen kiállításokkal, kapcsolatokkal, a közös munka, az együttgondolkodás lehetőségeivel.- Amszterdam mellett a napokban zárt saját kiállításom, de a stúdióval készülünk Itáliába, ahol már nem egyszer szerepeltünk, s folyamatosan tartjuk bemutatóinkat a Kálmán Imre utcai kiállítóteremben. Ott mindig láthatóak a kezdő pályatársak legújabb és legszebb darabjai. S persze dolgozom tovább, otthon, műtermemben, hisz a varázslatos porcelán még sok titkot rejt. (r) Tavaszi Fesztivál ' 98 „Európa lángjai” Tizenhét esztendeje annak, hogy 1981-ben először rendezték meg a Tavaszi Fesztivált, akkor még csak a fővárosban, hogy a kultúra, mindenekelőtt a zene és a képzőművészet alkotóit és kedvelőit március havában Budapestre csábítsák az ország legkülönbözőbb pontjairól, és persze a határokon túlról is. Hallotta? A Famíliának úgy látszik, nem kell több rendőri segédlet, vagy ha mégis, másfajta rendőr után kell néznie. A hírek szerint ugyanis Bajor Imre rendőre nem zavarja, nem segíti tovább Szépék életét. A színészre ugyanis új feladat vár: az élvonalba törő, egyik konkurens tévétársaság napi szappanoperájának fontos szerepe. A legdrágább egy nemzetőrzászló A relikviák nem érinthetetlen szentségek A magyar műkereskedelem is részt kér a másfél száz éves ünnepség- sorozatból, mégpedig a maga sajátos eszközeivel. Az elmúlt hetekben már tartottak könyvárverést az 1848-as kiadványokból, most a BÁV rendez aukciót március 10-11-én, amikor is több mint 400 olyan tárgy kerül kalapács alá, amely szoros kapcsolatban van 1848-'49-cel. Már maga a vételre felajánlott anyag történelmi, kulturális^ vagy nemzeti jelentősége is egyedülálló, amit az is növel, hogy a második világháború utáni Magyarországon első alkalommal rendeznek ilyen jellegű, tematikus árverést. Különlegesség, hogy egy szinte muzeális értékű kultúrtörténeti anyag adásvétel tárgyát képezheti. Az árverés, valamint az előtte megtekinthető kiállítás jó alkalmat teremt arra, hogy a tiszteletünkre méltó relikviákat ne érinthetetlen szentségként kezeljük, hanem olyan tárgyaknak lássuk azokat, amelyek a gyűjtők, vagy e nemzeti emlékeket tisztelők magántulajdonában, otthonában is méltó helyre kerülhetnek. Az árverés előtt tíz napon át minden érdeklődő megtekintheti a BÁV árverőtermében (Budapest, IX., Lányai utca 32.) megrendezett kiállításon a tételeket: hirdetményeket, litográfiákat a kor híres embereiről vagy kiváló művészeiről, katonai jellegű tárgyakat - honvéd- egyenruhákat, csákókat, kardokat, pisztolyokat, tarsolylemezeket -, mégpedig a lehető legszakszerűbb csoportosításban az egykori reguláris csapatok, illetve a Nemzetőrség, a külföldi légiók, a szabadcsapatok és a császári hadsereg alakulatai szerint. Ezenkívül korabeli műtárgyak, jelvények, egyes híres személyekhez kapcsolódó tárgyak, emlékérmek, fémpénzek, kitüntetések, papírpénzek, könyvek és levelek is kalapács alá kerülnek. Az árverés 413 tételének a kikiáltási ára összesen 43 millió forint, a leütési összár természetesen az árverési licitálások következtében, várhatóan jóval magasabb lesz. A legdrágább kikiáltási ára egy 109x112 centis, ezüst csipkével szegett, damaszt- selyem, vörösre és zöldre festett, háromszögű lapokkal díszített honvédségi zászlónak lesz, 4 800 000 forint. Pest város polgár- őrség-nemzetőrségi törzstiszti, meggyvörös posztóborítású, aranyszállal szövött, selyem rangjelző paszományos, tűzara- nyozott rézgombos huszárcsákóját 1200 000 forintért kínálják. Az aradi 13 vértanú tábornok litográfiája, amelyet Barabás Miklós rajzolt, már 15 ezerért talán hazavihető. Az 1848-'49-es Magyar Katonai Érdemrend tervezett keresztjének változata, amelyből összesen három példány ismert a világon, 1200 000 forinton indul. Lesznek persze olcsóbb holmik is: pecsétnyomók néhány ezer forintért. Kenessei András Tegyük Budapestet fesztiválvárossá - így szólt a szép eszmény, amelynek jegyében azóta esztendőről esztendőre megrendezik a művészetek tavaszi seregszemléjét. Az eltelt majd két évtized alatt sokat változtak az elképzelések, Budapesthez egyre több vidéki város is csatlakozott. Debrecen március 16-30, Gödöllő március 7-16, Győr március 13- április 5, Kaposvár március 14-30, Kecskemét március 15-30, Sopron március 14-30, Szentendre március 13-április 5, Szombathely március 14-26 között válik az idén fesztiválvárossá. A Budapesti Tavaszi Fesztiválon március 13-29 között 62 helyszínen több mint 200 zenés, táncos, színházi, képző- és iparművészeti programmal várják az érdeklődőket. Az idei fesztivál alapgondolatát meghatározza az 1848-as forradalom 150. évfordulója, ez magyarázza a rendezvénysorozat mottóját: Európa lángjai. A fesztivál nagy nyitóeseménye lesz a Budapest Sportcsarnokban a Keleti Táncvihar produkciója Novák Ferenc rendező-koreográfus irányításával, amelyen több mint száz magyar, grúz, orosz, román, üzbég, cigány, yakut népzenész és néptáncos ad képet a Kaukázustól a Lajtáig elnyúló terület folklórjából. A március 13-i premiert megelőző két órában folklór felvonulást, lovasbemutatót tartanak. A fesztivál komolyzenei programját hagyományosan a Budapest Fesztiválzenekar nyitja Fischer Iván vezényletével, ugyancsak március 13-án, a Zeneakadémián. A kiállítási programból kiemelkedőnek ígérkezik a Hadtörténeti Múzeum Fényesebb a láncnál a kard című kiállítása, amely 1848/49 eseményeivel foglalkozik, ugyancsak a nagy történelmi időket idézi a Nemzeti Múzeumban A márciusi ifjak nemzedéke, a Történeti Múzeumban 1848... Te népek hajnalcsillaga című tárlat. Nagy érdeklődésre tarthat számot a Magyar Nemzeti Galéria A lélek, s lakói címet viselő Rippl-Rónai gyűjteményes kiállítása, A „Vendégünk egy város” programjának keretében Kaposvár „látogat” a fővárosba. Utcaszínházi előadással, népzenével és néptánccal, a Tinctoris régi zenei együttes műsorával, valamint a Csiky Gergely Színház Sárga csikójának bemutatójával köszönti Somogy fővárosa Budapestet. A legifjabb Egyiptom-kutató Tot isten pávián alakb A Nemzetközi Technológiai Intézet könyvtárában a napokban megalakult az Egyiptomi Magyar Ásatások Baráti Köre. Az újonnan életre hívott egyesület célja, hogy segítse, támogassa azokat a magyar kutatókat, akik az egyiptomi ásatásokon dolgoznak, hogy eredményeik hozzájáruljanak a Világ Örökséghez. Az egyesület valójában azért jött létre, hogy támogassa az egyiptomi ásatások legifjabb kutatója, a húszas éveinek derekán járó Vörös Győző munkáját. A fiatalember negyedik éve dolgozik Egyiptomban, 1995 óta ő a Királyok völgyében folyó magyar régészeti feltárások vezetője. A pécsi születésű Vörös Győző 16 évesen rektori engedéllyel lett egyetemista, Kákosy László egyiptológus professzor tanítványa. Az egyetem elvégzése után azonnal Egyiptomba került nagykövetségi tudományos munkatársi minőségében. Erre jogosította fel különleges nyelv- ismerete, szakmai-kutatási területe is. 1985-ben, amikor Kákosy professzor befejezte az egyik jelentős ásatását Egyiptomban, a neki fölajánlott új lehetőséget átadta ifjú tanítványának, aki ezzel mind a magyar, mind az egyiptomi nemzetközi ásatások legfiatalabb kutatója lett.- Mesebeli találkozás - így mondja, miközben diaképeihez fűz magyarázatokat, arról is beszél, nem kisebb lehetőséget kaptak, mint hogy megtalálják a Királyok völgye északi szélén, a Tot hegyen, a valószínűsíthetően utolsó fáraókori templomot. Négy régészeti szezonban 15 hónapon át 12 fős kutatócsoport dolgozott a „holdbéli tájon”, A kutatók négyszázszor mentek föl a kutatási területre az öt kilométeres, csak gyalog bejárható sivatagi kaptatón. Éjszakára nem maradhattak a területen, nem alakíthatták ki-ott tábo rukat, mert a helyiek rét tegtek a sivatagi démonoktól, nem volt este, hogy ne „ördögűzéssel” búcsúztak volna a vidéktől. 500 köbméter törmelék megtisztítása, ásása után lassan rajzolódott ki a csoda: a 4000 évet megélt phülonok, a XI. dinasztia korából itt maradt négyzet alapú, hármas osztású szentély maradványai. Előkerültek kultikus edények, terrakotta kisplasztikák, dedi- kációs felirat, s Tot isten életnagyságú pávián képében megjelenő szobrai. Tot isten temploma minden korábbi elméleti kutatás szerint Egyiptom utolsó fáraókori szentélye. Ahogy a kutató elTizenhat évesen rektori engedéllyel lett egyetemista mondta, érdekes módon kevesebb templom épült, mint piramis. Az utóbbiból 137-ről tudnak, míg templomot 130-at jegyeztek. Ezt a számot gazdagította eggyel a magyar kutató- csoport. S ami még a kutatás különlegessége: Tot isten háza az egyetlen hegyen épült templom Égyiptomban. (róna) (rk) Kalap ácsjüatt
