Somogyi Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-07 / 56. szám

Fának ütközött Marcali és Kéthely kö­zött a fának ütközött tegnap délután egy személygépkocsi. A ki­érkező tűzoltók segít­ségére nem volt szük­ség, mert a sofőrt ad­digra kiszabadították a roncsok közül. A so­mogyi tűzoltók a dél­utáni órákban avartü- zekhez vonultak, Da- rány, Drávagárdony és Bárdudvarnok külterü­letén égett több hektá­ron és az avar. MDF megyei kampánynyitó Az MDF szerint legalább egy tucat oka van annak, amiért a jelenlegi kormányt le kell leváltani a májusi országgyűlési vá­lasztásokon. A szolid, műsorral egybekötött mintegy kétórás kaposvári kampánynyitón dr. Kádár Béla a magyar jövő érdekében hívta rohamra a polgárokat, s azt hangsúlyozta: nem* elég talpon maradni, hanem hidat kell építeni a XXI. század felé. Ez viszont az új, MDF-et is magába foglaló kor­mány feladata lesz. Fó- nay Jenő, azt indo­kolta, hogy a Pofosz miért az MDF-el kötött választási szövetséget. Csáti György a magyar külpolitika látszatsike­reiről és az önfeladás veszélyeiről beszélt. A somogyi képviselője­lölt, Herényi Károly azt ígérte: ha kormányra kerülnek, visszaadják a gyest, a gyedet és gyermekenként 36 ezer forintos adókedvez­ményt adnak a csalá­doknak. Szászfalvi László, aki jelenleg Csurgó polgármestere, azt hangsúlyozta: van a jelenlegi kormánynak alternatívája, nem lefu­tott a választás. Dr. Csordás Endre, az állat- tenyésztési kar adjunk­tusa a naponta megalá­zott pedagógusokért emelt szót, míg Kari Pé­ter teológus a morális válság leküzdését tar­totta legfontosabbnak. wM« VASÁRNAPI mmmm SOMOGYI HÍRLAP Az Axel Springer Magyarország Kft lapja Felelős vezető: az ügyvezető igazgató Főszerkesztő: OR. KERCZA IMRE Kiadja az ASM Kft Somogy Megyei Irodája Felelős kiadó: PORDÁNY H. LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár. Kontrássy u. 2/a. Telefon: (82)311-644 Megvásárolható: a somogyi városok és községek újságos pavilonjaiban, az utcai árusoknál és terjesztőknél Terjesztés: Faludy Miklós Hirdetés: Kilvinger Ottó Nyomtatta: a Déli Nyomda Kft Pécs, Engel János u. 8. Felelős: FUTÓ IMRE ügyvezető igazgató- Megtörténhet-e még, hogy egy horvát fiú feleségül vesz egy szerb lányt?- Emberöltőknek kell eltelni, mire újra lesz ilyen esküvő. Az még csak elképzelhető, hogy két fiatal egy­másba szeret. Esküvő azonban ad­dig aligha lesz, amíg egy is él a há­borút megszenvedettek nemzedé­kéből. Mi Titó Jugoszláviájában há­zasodtunk össze, s akkor ebben senki nem talált kivetnivalót. Az­után változott a világ, s szépremé­nyű ifjú párból - a férjem jól kereső autószerelő, én adminisztrátor vol­tam - számkivetettek lettünk. A férjem napszámba jár, s mikor este visszajön a táborba, rendsze­rint a sarokba húzódik és összerez­zen, ha kopognak az ajtón. A féle­lem túléli a háborút. Hat hónapig bujkált pincében, szekrényben. 0 horvát. Nem akart fegyvert fogni a saját népe ellen. Azután ide mene­kültünk. A vései menekülttáborban, ahol hat éve még több mint négyszázan voltak, most kilencvennyolcán él­nek. Számuk egyre csökken. Min­den héten költözik haza valaki. Azok, akiknek van hová. Húszán vannak a hontalanok, akik előtt minden irányban lezárult a so­rompó. Közéjük tartozik a szerb Mi­lica Fridman és horvát férje is.- Három éve voltam otthon Obre- nonacban, és láttam, hogy a házun­kat - mint katonaszökevényét - ösz- szedöntötték. Szóval, már nincs hová mennünk. Maradni lenne jó, de hát ez is bizonytalan. Tavaly már felcsillant a remény, hogy itt hagy­hatjuk a tábort. Hat hónapig kint laktunk a faluban, albérletben. Re­ménykedtünk, hogy majd megvesz- szük a lakást. Azután - 38 évesen - két infarktuson is átestem, közben pedig megszűnt még a szerény me­nekültsegély is. A pénzünk már a lakbérre, rezsire sem volt elég. Ak­kor jöttünk vissza a táborba. Itt leg­alább meleg ételt kapunk. Igaz, so­káig már aligha maradhatunk. A leg­többen hazaköltöznek, csak néhá- nyan vagyunk, akik nem csak a há­zukat, a hazájukat is elveszítették. . Magyarországon szeretne letele­pedni a vajdasági Csikós Cecília csa­ládja is.- Megmondták, hogy a szerbek egy hónapon belül visszatolojjcolnának bennünket. Hiszen még a nevünk is magyar. A lányom a családjával Deb­recenben él, a testvérem Pélmonosto­ron. A férjem Kéthelyen dolgozik, 12 éves kisfiúnk itt, Vésén jár iskolába. Szóval, nekünk sincs visszaütünk.- Miben reménykednek?- Beszélték, hogy talán kaphatunk letelepedési segélyt, amiből egy bármilyen kicsi házat vehetnénk. Csakhogy csapdában vagyunk; hat hónapnál régebbi okmányokat nem fogad el a hatóság. A Vajdaságban már senkim sincs, akit a papírok el­küldésére kérhetnék. Magam nem mehetek értük, mert ahhoz útlevél kellene. Az útlevélhez viszont ugyancsak friss iratok. A férjem még kevésbé mehetne, hiszen ő a zöld­határon jött át. Nem akart a frontra kerülni... Bárhogy is lesz, csak el a táborból! Elviselhetetlen már ez az összezártság. Az emberek egymás idegeire mennek, s itt legalább any- nyi ellenérzés feszül a népek között, mint ott, a határon túl. Mert ott sincs még béke, legföljebb csak a fegyverek hallgatnak. Itt is sokat hallottam, aki hazatérés előtt fene- kedett, hogy bosszút áll a hozzátar­tozóiért... Mi nem akarunk oda menni. A 72 éves Mikolas Birkovic - mint a vései tábor lakóinak többsége - Kó- rogyról menekült.- A feleségem az asszonyokkal már előbb eljött. Mi, férfiak marad­tunk, hogy vigyázzunk a házra, etessük az állatokat. Amikor ágyúz- ták a falut, a tankok a kertek alatt voltak. Semmit sem hoztam, csak a ruhát, ami rajtam volt... Ennek már hét éve.- Járt azóta otthon?- Háromszor is. Sírtam, amikor megláttam a házunkat. Nincs azon se ajtó, se ablak. Mindent széthordták.- Ezért nem tudnak hazatérni?- Nem csak ezért. Beteg a mama. Őt nem hagyhatom el. Ha jobban lesz, eljön majd értünk a fiam. Ad­digra talán a házat is sikerül lakhatóvá tenni. Talán hamarosan hazatérhetek. Ez sem lesz azért örömnap: sok még a gyűlölködés ott a határvidéken. Aligha érem meg az igazi békét. Milan Stojan és felesége derűsen csomagoltak, s hazaköltözésük előtt tele voltak bizakodással.- Eszéken kapunk lakást, sőt tá­mogatást is az élet újrakezdéséhez - büszkélkedett az asszony.- Miért csak most? Eszéken már rég elhallgattak a fegyverek.- A férjem szerb, ám időközben megkapta a horvát állampolgársá­got. Ez fontos volt, jóllehet a csa­ládban eddig sem voltak nemzeti­ségi problémáink.- Mi is hallottuk, hogy a falvak­ban vannak még feszültségek - vette át a szót a férfi -, ám a városokban nyugodt a légkör. Naponta hallga­tom a horvát rádiót, és azt hiszem, már nincs mitől tartanunk. Nekünk nem volt közünk a háborúhoz. A táborban élő kevés fiatal egyike a huszonhat éves Zoran Matin.- Nevelőintézetben nevelkedtem Zomboron. Nincsenek szüleim, ro­konaim. Vagyonom sincs. Szóval semmi nem köt a Vajdasághoz. Nem is volna hová mennem.- Mi a terve?- Munka, lakás, békés élet. Mind­erre egyelőre kevés az esélyem. így, ha megszűnik itt a tábor - mert pa­pírjaim nincsenek -, alighanem a bicskei vagy a debreceni táborba ke­rülök. Nem tartok ettől, a jég hátán is megélek. Most is dolgozom - egyéb végzettség híján -, a kettős nyelvtudást hasznosítom. Még az is lehet, hogy megnősülök, és Magyar- országon maradok. Bíró Ferenc A katasztrófák szakértője Mosogatóként kezdte Kanadában Nem akadt jobb ötletem, ezért geológus lettem — mondta a 34 éves Ekés Csaba, aki most éppen Kanadában egyetemen tanít. Hosszú, rögös út vezetett Siófok­tól odáig. — Nem tudom, hogy végleg visszajö­vök-e, mert kétségeim vannak. Itt min­denki arról panaszkodik, hogy nehéz a megélhetés. Közben látom: új házak épülnek, és sokan járnak új autóval. Nehéz politikától mentesen élni itt, s én Orwellel együtt vallom: a politika hazugság, gyűlölet és skrizofénia ára­dat. Ebből nem kérek. Úgy gondolom, hogy az ember csak önmagához lehet hű. Nekem Kanadában kizárólag a munkámmal kell foglalkoznom. Ha ha­zatelepszem, akkor azt csak a nyugdí­jas szüleim érdekében teszem. Ékes Csaba amerikai élete is úgy in­dult, mint sokaké: egy kis étteremben mosogatott. Sokakkal ellentétben. Közben tanult: a költségeket az állam állta. A hegyháti törmelékkúpok és fo­lyóárterek szakértőjévé képezte ki ma­gát. A Csendes-óceán partján, a hegyes- völgyes országban sűrűn okoz problé­mát az iszapfolyás. Pontosan meg tudja mondani: mekkora a kockázata a ka­tasztrófának egy adott területen. Sza­bad-e például oda soktízezer dollárért bármit építeni. De van véleménye Bős-Nagymarosról is. — Mint természetvédő ellene vagyok a nagy méretű mesterséges rendsze­reknek. Ismeretekkel nem bíró politi­kusok és közgazdászok döntenek, ke­véssé hallgatva a szakemberekre, s emiatt aggódom is. Hiszen a politiku­sok rövid távon gondolkodnak. A ho­zam a mai döntéshozóké, a felelősség a következményeket viselő későbbi nemzedéké. Ékes Csaba hobbija a fotózás; nem is akármilyen képeket készített kirándulá­sairól. Merthogy nagyon szeret utazni. Kevés zuga van az amerikai kontinens­nek, ahol még nem járt. Kedves tájai, ba­rátai mindig vele vannak; színes papí­rokra örökítve, a táskájában. (Czene) Csirkeláb és somogyi keserves Ha a szocialista párt és ágyasa az SZDSZ marad hatalmon, újra visszatérhetnek a nyugdíjasok a csirke­lábakhoz — jósolta tegnap Csurka István pártelnök a MIÉP ka­posvári kampány- nyitó nagygyűlésén. A mostani nyugdíjemelés nem több közérzetjavító kampányfogásnál, és már két évvel ezelőtt meg kel­lett volna tenni a kor­mánynak. Csurka István szerint ma áldemokrácia van az országban, ahol ugyan le­het beszélni, de nem lehet cselekedni. A kormány a külföldi bankcsoportok érdekeit képviseli a ma­gyar néppel szemben, s ez nem más, mint a gyarma­tosítás új formája. A párt választási gyűlését Berta Árpád költő nyitotta: Tiborc panaszait adta elő Somogyi keserves címmel. I Nem akadt jobb ötletem, ezért geológus lettem Mikolas Birkovlc: Eljön majd értünk a fiam FOTÓ: KOVÁCS TIBOR Elvesztettek házat, hazát Bárhogy is, csak el a táborból Milica Fridman és Csikós Cecília: Csek el a táborból

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom