Somogyi Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-07 / 5. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 1998. január 7., szerda Jövőjét tervezi a szövetkezet Nehéz évet zárt a nagyberki Kaposvölgye mezőgazdasági szövetkezet. Az elhúzódó gabonaeladás jelentette a legnagyobb gondot. Parrag Imre, a szövetkezet elnöke elmondta: hónapok óta arra vártak, hogy tisztességes áron vevőt találjanak a búzának. A szeszélyes időjárás dacára kedvező hozamot értek el, ám örömüket hamar lelohasztotta a szűkös értékesítési lehetőség. Számos helyen érdeklődtek, s hiába vették fel a kapcsolatot a felvásárló cégekkel, az ár egyre csökkent. Úgy vélték, hogy az aratás utáni nyomott ár az ősz végére nő. Csakhogy a piaci ingadozás tovább tartott, s ezért a tervezettnél csak jóval később kötöttek üzletet. Nemrégiben megállapodást írtak alá egy kereskedelmi társasággal, s mintegy 1500 tonna búzájukat folyamatosan szállítják. Vasúti kocsin Olaszországba viszik. — Egy-egy konkrét döntés előtt alaposan felmérjük piaci helyzetet — mondta el az elnök. — Legutóbb úgy tapasztaltuk, hogy hetek, olykor néhány nap alatt is jelentős változás történhet. Ez pedig szinte mindig a termelőket érintette a legérzékenyebben. Nincs más teendő, minthogy a kihívásokra gondosan felkészüljünk. A nehézségeket szaporítja, hogy az utóbbi időben jelentősen megnőtt a termelési- és közüzemi díj. Drágult az elektromos energia, a növényvédőszer és a gázolaj is. Márpedig erre hónapról hónapra jelentős összeget költenek. A szövetkezet közel százötven millió forint bevételt ért el, s az idén is hasonló összeget vár. Ebben az évben búzát, árpát, kukoricát és napraforgót termesztenek. Az értékesítési elképzeléseket rövidesen számba veszik. Harsányi Miklós A szív hangjának engedelmeskednek Nem cserélik le a fehér köpenyt Salamon Edina a kardiológiát választotta, valamint Nagy Jenőné aki 30 éve ápoló fotó: kovács Egészségügyi dolgozók mondták: aki egyszer ezt a pályát elhagyja, az többet sosem tér vissza a fehér köpenyesek közé. Mostanában kényszerből, vagy a jobb megélhetés reményében, egyre többen intenek búcsút a kórháznak, betegeiknek. Akadnak azonban „kőszikla” keménységnek, akik hivatástudatuknak engedelmeskedve ellent állnak minden megpróbáltatásnak. S kezdők, akikben a segíteni akarás konok hittel társul. Egyikőjük 30 éve lépte át a mosdósi kórház küszöbét. Társa három éve lesi a szívritmust író monitort. — Január 16-án lesz harminc éve, hogy a Berta főorvos úr osztályára kerültem. Azóta itt dolgozom — mondja Nagy Jenó'né, a tüdőosztály vezető főnővére. •— Ápolónőként kezdtem, majd 1978-ban osztályvezető főnővér lettem. Azt vallom: ezt a pályát csak szeretetből és hivatástudatból lehet csinálni. Az embereken való segíteni akarás éltet. Hogy enyhítsem a fájdalmaikat, vagy ha gyógyítható a betegsége, visszaadjam az egészségét. A pénz soha nem volt sok az egészségügyben, most pedig főleg nem az. Nagyon jó közösségben dolgozom, mindenki szívvel-lélekkel teszi a dolgát. A mi korosztályunk ilyen. A fiatal kezdőket is erre neveljük. A betegek szívesen járnak vissza, mert érzik, hogy segítünk rajtuk. Mi a legfontosabb? A bizalom és az odafigyelés. Hogy a beteg érezze: a legnehezebb helyzetben is mellette vagyunk. Egy biztatás, egy jó szó, kézfogás, sokat segíthet. Sokszor mondják: „Az Isten áldja meg a kezét!” Ezt az érzést szavakkal nem lehet leírni. — Mindenképpen ápolónő szerettem volna lenni — mondja Salamon Edina. A szolid tekintetű, kislányos mosolyú nővérke a kardiológián és az intenzív osztályon ápoló három éve. — Kicsi voltam, amikor meghalt az édesapám. Rajta nem tudtak segíteni, de én megfogadtam: megpróbálom. Miért éppen a kardiológián? Úgy érzem, ott azonnal és jól kell dönteni, cselekedni. A legnagyobb élményem az első újraélesztés volt. Amikor sikerült a szívritmust helyreállítani. Életben maradt a beteg. A halált azonban nem lehet megszokni, feldolgozni. Különösen akkor, ha fiatal, vagy hozzánk közel állóval történik. Edinát egyelőre nem zavarja a három műszak és az sem, hogy alig 26 ezer forintot visz haza egy végigdolgozott hónap után. Azt mondja: jut ideje a magánéletre is. Szívesen olvas, tévét néz, zenét hallgat. S képezi magát. Meg sem fordul a fejében, hogy mást csináljon. Mint mondta: a kardiológia nagy kihívás, amit örömmel vállal. Várnai Ágnes Évtizedek terhével, mankóval Parrag Imréné mosdósi nyugdíjas fotó: kovács A veszélyes kanyart éppen hogy elkerülte. Két mankóval is alig húzta a lábát, s azt kémlelte: hogyan jut át a forgalmas úttesten. Parrag Imréné mosdósi nyugdíjas 76 év terhét cipeli a vállán. Ha nem muszáj nem mozdul ki, de ha elfogyott a kötszere útnak indul. Azt ugyanis már nem kapja meg a kiskerestüeknek járó közgyó- gyellátási igazolványra. Újból és újból föl kell íratnia orvosával. Mint mondta: a szülések után, ötven éves korában kapott trombózist. Azóta okoz álmatlan éjszakát érszűkületes, fekély es lába. — Anyám mindig mondta: ne dolgozzak annyit a mezőn, mert kisebesedik a lábam. Nem hittem neki... A téeszben dolgoztam, amíg lehetett. 20 ezer 500 forinttal mentem rokkantsági nyugdíjba. Most — az elhunyt férjem után — ígértek pár száz forint emelést. Az idős asszony nyugdíját a takarék őrzi. Azt mondja: az már csak a temetésére kell. Három unokája és dédunokái azonban még mosolyt fakasztanak fáradt arcán. Boltba azonban már nem jár, csak ha orvoshoz megy. Cukorbeteg, s a diétás élelmiszert ott kapja meg. Azt mondja: naponta jár házuk táján egy mozgó árus, ki autójából kínálja a portékát. Gyermekei vásárolnak be helyette. i így nem is tudja, mibe kerül egy kiló kenyér, egy liter tej. Várnai Ágnes Foltozó önkormányzatok Az állami támogatás kétszerese fogyott el az új gyermekvédelmi törvény életbe lépése nyomán a mosdósi önkormányzatnál. Eddig 30 családnak fizették ki a gyermekenként járó 2300 forintos összeget, de van olyan, ahol négy gyermekkel is számolni kell. Áz öregségi nyugdíjminimum növekedésével előreláthatóan egyre több család kerül a támogatottak körébe, s így az önkormányzatnak is egyre többet kell fordítani erre a célra. A TÁKISZ segítségével most fölmérik: mennyit kell még erre áldozni. Tovább terheli az önkormányzati kasszát, hogy az elvárások alapján a Tv-előfizetési díjat is beépítik a helyi adóba. Á kötelezettek fölmérése további feladatokat ró az önkormányzatokra. V. Á. A géneket nem lehet megerőszakolni Nyelvvizsga nyolcadikra Egy cilindert, egy sétapálcát és egy csokornyakkendőt rajzoltak a diákok Nagy Endre taszári iskolaigazgató irodájának ajtajára, s azt is aláírták: Bandi bácsi. — Nem szeretem, ha igazgató úrnak szólítanak. Közvetlenebb így a hangnem, barátibb a légkör — mondta Nagy Endre. Az iskolába 286 tanuló jár Taszárról, Kaposhomokról, Batéból és Kaposkeresztúrról. A diákok általában maradnak, hiába a 6-8 osztályos gimnáziumok csábítása. Többségük angolból vagy németből alapfokú nyelvvizsgával zsebében és IBM-PC-kezelői papírral kezében búcsúzik az iskolától. — Nem akarunk sokfélét csinálni, ám azt viszont jól — vallja az igazgató. — Hat éve megvan a pedagógiai programunk, amit most a NAT-hoz igazítottunk. Sajnálom, hogy bevezetik, mert eltörli a magyar iskolarendszer értékeit, amerikanizálódik az oktatásügy, s ez felsőfokon megbosszulja magát. Nem hiszek a tömeges középfokú képzésben, és abban, hogy mindenki érettségit szerez. A géneket nem lehet megerőszakolni. A nivellációt kellene erősíteni az iskolákban, mindegyik gyerekben megkeresni a fejleszthetők A taszári iskolának szerencséje van. Nemcsak azért mert egy ütőképes tantestület verbuválódott össze, amelyik érzi a széljárást — ahogy az igazgató fogalmaz —, hanem azért is, mert az önkormányzat feladatokat finanszíroz, s belátta: negyven fős osztályban nem lehet jól nyelvet tanítani. A központi költségvetési szemlélet viszont újra az egyenlősdi felé tart, s nem tesz különbséget iskola és iskola között. A taszári iskola viszont nem akar a tizenkettő közül egy lenni. Ezért is végez követővizsgálatokat, s bebizonyosodott: a taszári gyerekek ugyanazokat az eredményeket produkálják középiskolában, mint amivel elmentek. Erre pedig büszkék a tanárok, s nem is gondolnak arra, hogy nevet adjanak iskolájuknak. Az igazgató szerint elég a taszári jelző, mert iskolájuknak híre van. Gémesi Tibor, a kaposvári Gépész igazgatója is kijelentette: a Zrínyiből és a Taszárról érkező diákok túlképzettek. A szülőket pedig csak ez érdekli. Lőrincz Sándor Varga Dezső Nagy Veronikával és Júliával fotó: kovács Sportszert vásárolnak Hetesen A hetesi Somssich Imre általános iskola és óvoda a sportcsarnok eszközállományának fejlesztése és bővítése érdekében pályázatot nyújtott be egy megyei kiírásra. 100 ezer forintot kértek, s hatvan ezer forintot nyertek. A kedvező döntésről nemrégiben kaptak értesítést, a pénzt rövid időn belül átutalják. Karsai Jó- zsefné igazgató elmondta: az összegből — egyebek mellett — labdát, és ugrókötelet vásárolnak. A pályázatot Pintér Miklós testnevelő tanár állította össze. Tovább dolgoznak a polgárőrök A kaposújlaki polgárőrség ezen a héten tartotta közgyűlését, a tanácskozáson összegezték az elmúlt esztendő tapasztalatait, és eredményeit. A közgyűlésen áttekintették az idei feladatokat is. Torma László, a polgárőrség vezetője elmondta: ebben az évben is tovább folytatják az ellenőrzéseket, hetente várhatóan három-négy alkalommal. Az elmúlt négy év bebizonyaí- totta, Kaposújlakon szükség van a szolgálatra. Temetőrongálók Hajmáson Vandálok jártak az elmúlt éjszakákon a hajmási temetőben. Hatler János polgármester elmondta: a síremlékekről leszedtek négy fémfeszületet és három vázát is meglovasítottak. Bár a 264 lakosú település lakosságának több mint a fele az etnikumhoz tartozik, ilyen és ehhez hasonló rongálás még nem fordult elő. A falu közbiztonsága jó, nem lopnak, nem garázdálkodnak az emberek. Ezért is érthetetlen: ki követhette el a kegyeletsértő pusztítást? A polgármester a Taszáron székelő polgárőrnek jelentette az esetet. Magyaregres polgáraiért Első alkalommal ítélték oda idén a Magyaregres Polgáraiért kitüntető címet. A már hagyományos magyaregresi napok ünnepségén elsőként néhai Finta Endre, a település első polgármestere kapta meg az elismerést. Ekkor rendezték meg az idősek napját is, melynek keretében műsorral köszöntötték a település öregjeit. A vendéglátást követően csekély pénzt is juttatott számukra az önkormányzat. Selyemaszparágnszok ezrei telelnek a batéi üvegházakban Gázcseretelep a kertésznél A batéi Kovács József koszorúkészítő és dísznövénykertész húsz éve a maga ura. Üvegházaiban selyemaszparáguszt nevel, s egy idő óta gázcseretelepet is működtet az udvaron. Ottjár- tunkkor oszlopokat festett, mert lekerítette a telepet. Régebben szegfűvel foglalkozott, ám a fűtésköltség szinte elvitte a hasznot, s az emberek most inkább kenyeret, mint élő virágot vesznek. Koszorúkat azonban ma is köt. Szülei 4,5 hektáros földjét lucfenyőcsemetével ültette be. Most háromévesek, s mindössze hatvan-hetven centisek. Azt mondja: még két év kell ahhoz, hogy a karácsony előtti hetekben árulhassa. Vett egy kistraktort is, s így könnyebb a csemetés gondozása. Új vállalkozásába egymillió forintot fektetett be, de hiszi: megtérül. Abban a házban született, ahol most is él családjával. Tanúja volt a falu fejlődésének, s úgy látja: az önkormányzati rendszer nagyot lódított a településen. Az emberek ugyan idegesebbek lettek, vélhetően a bizonytalan munka, vagy a leterheltség miatt. Feleségével viszi a boltot. Fia a bölcsészkaron szerez majd diplomát. — Nem azért taníttatom, hogy kertész legyen — veti közbe büszkén. Kovács József aszparáguszai ezerszámra telelnek az üvegházakban. A kertész virágkereskedőknek adja tovább. Azt mondja: ebben is van pénz. Télen ugyan egy kicsit sárgábbak, de hamarosan haragos zöldek lesznek. Kovács József kedvenc virága a gerbera és a szegfű. Amikor arról faggattam, nem termesztene-e szívesen újból szegfűt vagy gerberát, azt válaszolta a batéi kertész: — Megvárom, amíg gazdagabbak lesznek az emberek. Én hiszem, hogy így lesz. A kereskedőknek is az a jó, ha jobban él, ha vásárol a nép. S nemcsak kenyeret, élő virágot is, Irigylem az optimizmusát. Lőrincz Sándor
