Somogyi Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-29 / 24. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 1998. január 29., csütörtök A somogyszobi főnök nem rohan már az állomásra Megcsapta a mozdony füstje Kiss István: Összefogtunk, megcsináltatjuk fotó: kovács tibor HÁROMFA FORINTJAI Az önkormányzatok ezekben a napokban készítik költség- vetésüket. Elosztani a pénzeket úgy, hogy az intézmények is működjenek és a település is gyarapodjon, s a polgárok is elégedettek legyenek, nagyon nehéz. Ezúttal a háromfaiakat kérdeztük: mire költenék a falu forintjait? Ruzsics Ernő. a gépműhely vezetője: - A közbiztonságra kellene áldozni. Nagyon elszaporodtak a rendzavarások. Rettegésben él a falu. Kineveltünk egy rendőrt, itt lakik a faluban, de keveset van itthon, s ez nem megoldás. Fontos lenne az is, hogy az önkormányzat - persze csak akkor, ha teheti - munkahelyeket teremtsen, mert a szövetkezet sem tud ebben a kerületében elegendő munkát biztosítani. Vucskics Leonárd munkanélküli: - Az óvodára és az iskolára. Az iskola felszerelésére sokat kellene áldozni. Főleg számítógépekre, mert a városi iskolák jobban fel vannak szerelve, mint az itteni. így az itt végző, s innen továbbtanuló gyerekek hátrányban vannak. És természetesen munkahelyteremtésre is költenék, mert magam is munkanélküli vagyok. Sokan jártunk be dolgozni a nagyatádi konzervgyárba, de megváltak tőlünk. Vida Imre vállalkozó: - Mindenekelőtt a közbiztonság javítására költenék, mert áldatlan állapotok vannak Háromfán. Egyre gyakoribbak a betörések és a lopások. Gyakran előfordul, hogy bejönnek az italboltba, s tömek-zúznak. Előfordul, hogy rendelnek mindenfélét, s nem fizetnek. Ha meg szól az ember, akkor abban nincs köszönet. Van egy olyan réteg, amely ha pénzhez jut, akkor se embert, se istent nem ismer. Tanúskodni meg senki sem megy szívesen, mert mindenki fél. Csicsók Ferencné nyugdíjas: - Mindenre pénz kellene. Az meg ugye nem nagyon van. Én csak azt sajnálom, hogy a tanács nemet mondott, amikor a vízfúrók felajánlották a melegvizet, amit találtak. Élni kellett volna vele. A kastélyból csinálhattak volna szállodát, az istállóból éttermet. Ott lett volna a fürdő, s akkor most jönnének az idegenek... Bencsik Istvánná szociális járadékos: - A gyerekek étkeztetésére költenék több a mostaninál jóval több pénzt. Panaszkodnak ugyanis, hogy kevés gyümölcsöt kapnak a napköziben meg az óvodában. Ha sok pénzem lenne, akkor építenék egy szociális otthont az időseknek, mert őket is el lehetne helyezni, meg munkalehetőség is lenne a faluban. Szegedi Gáborné bolti eladó: - Tulajdonképpen sok minden megvalósult a faluban az utóbbi években. Jött az új orvos, rendbe tették a rendelőt. Van telefon, központi antenna, a posta is rendezett. A közbiztonságra viszont figyelni kellene, mert délután öt óra után az ember már nem mer kimenni az utcára. Amikor fizetés van egyszerűen elszabadul a pokol. Szakács Ferenc kereskedő: - A közbiztonságra költenék, mert ami most van, az egy nagy nulla. Amúgy van minden itt a faluban, s megfelelően működik. Szabó Andrea: - Egy kicsit elfogult vagyok, mert a férjem az orvos, így természetesen az egészségügy fejlesztésére költenék. Az óvodában és az iskolában az étkeztetést javítanám, hogy a gyerekek vitamindús ételeket kapjanak, megtanulják, milyen az egészséges táplálkozást. S jó lenne egy igazi játszótér is. Felújítják a helyiséget, áldoznak rá a szülők Testedzők Görgetegen Kónyi tanfolyam cigányoknak Több mint húsz cigánycsalád vett részt az előadássorozaton. A gyermeket váró és csecsemőt gondozó fiataloknak rendezte Ötvöskó- nyiban a védőnői szolgálat, a kónyi cigányszervezet, illetve a vöröskereszt. A kiadások nagy részét a Népjóléti Minisztériumtól nyert pályázati pénzéből fizette a nagyatádi védőnői szolgálat - mondta Szűcs Júlia, a tisztiorvosi szolgálat területi védőnője. - A külterületeken élők ismereteinek gyarapítása végett szerveztük. Égy hónapig tartott, és kedvező tapasztalatokat szereztünk. Alkalmanként eljöttek ide a nagyszülők is, és amíg a szülők az előadást hallgatták, a gyerekek kedvükre játszhattak a másik teremben. Hétről hétre szerény ajándékokkal is megleptük azokat, akik részt vettek az előadásokra. A családias légkörű tanfolyamon Szűcs Júlián kívül Gelencsér Lászlóné csoportvezető védőnő és dr. Czakó Judit gyermekorvos is tartott előadást, illetve dr. Novák János jogász tájékoztatta a résztvevőket a legfontosabb tudnivalókról. Ezeken a találkozókon egyebek között a csecsemők, illetve a kisgyerekek gondozásának legfontosabb teendőiről és a nevelésről volt szó, valamint a szülői felelősségről, illetve a fogamzásgátlásról. A jogász előadó a gyermekvédelmi feladatokat és kötelezettségeket ismertette velük. Hasonló előadássorozatot szerveznek hamarosan Ta- ranyban is. Ötvöskónyiban sem ér véget azonban a sorozat. Balogh József, a kónyi cigányszervezet elnöke elmondta: a közeljövőben újabb tájékoztatókat szerveznek a cigányoknak az alkohol káros hatásáról és a családtervezésről. N. I. A somogyszobi porta konyhájában jó borral kínálna. Azzal ami most lett aranyérmes. Beszélgetünk mindenféléről. Kerülgetjük a témát, bár mindketten tudjuk, előbb- utóbb úgy is a vasútra terelődik a szó.- A tányérsapkát azért eltette...- El, persze. De nem rohanok minden mozdonyfütty után az állomásra. Megy az nélkülem is. Akik maradtak úgy is tudják a dolgukat. Nem azért jöttem nyugdíjba. Amint lehetőség adódott, beadtam a kérelmet, engedjenek el korengedményesen. Elég volt. A vége felé már azért szervezték át a vasutat, hogy legyen mit újból átszervezni. Közben tudta mindenki, hogy másnap visszacsinálják az egészet. Az ember egyre kevesebb volt, a munka változatlan, a rendelkezések meg megszabták, hogy mihez mennyi ember kell. Összevonták az állomásokat úgy, hogy ha egy főnök becsülettel akarja végezni a dolgát, el sem jut mindenhová. Szóval ezért lett elegem belőle. Ha nem ismerném Kiss Istvánt, azt mondanám, hogy a sorjázó panaszok miatt még a vasút környékére sem jár. De hát Moldova óta tudjuk, hogy akit a mozdony füstje megcsapott... Kiss István 1959. június 19- én állt be a vasúthoz. Annak rendje-módja szerint végigjárta a ranglétrát; letett mindenféle vizsgát. Aztán elvégezte a tisztképzőt, tartalékos lett, ami a vasutasoknál azt jelentette, hogy Őrtilostól Beremendig, Beremendtől Szabadegyházáig oda küldték, ahol épp szükség volt rá. Protekcióval jöhetett haza Somogyszobra. Aztán kinevezték Szentára állomásfőCégünk átlagosan öt-nyolc dolgozót foglalkoztat. Termékeink negyven százalékát teszik ki a kéményalkatrészek és salaktároló konténerek - mondta Végh Gábor ügyvezető. - Nagy része Németországba szállítjuk, az acélkonténerekből pedig Belgiumba is viszünk. Ausztriába 280 darab élelmezés-egészségügyi konténert gyártottunk, és autóbusz-alkatrészeket is vettek nőknek. Onnan is visszajött. Nyolc évig volt állomásfőnök, amikor elvitték Pécsre, az igazgatósághoz. Megint visszajött. 1996. december 2-án nyugdíjba vonult. Akkor mondta, csak egyet fájlal: mindig is szeretett volna egy öreg gőzmozdonyt kiállítani a somogyszobi állomásra. Maradjon a kettőnk titka, hogy miként vált valóra az álom. A nyáron, amikor a Dombóvár-Zákány vasútvonal a 125. születésnapját ünnepelte felavatták a muzeális emlékművet.- Az emléktáblát persze lehagyták róla. Most összefogtunk hárman, megcsináltatjuk. Amúgy is lesz vele dolog bőven... A gőzmozdony őrzését, festését a nyugdíjas állomásfőnök, Kiss István vezetésével az öreg vasutasok vállalták. Öreg vasutas? No, azt azért nem. Ott van mindenhol, ahol történik valami. Tagja két vadásztársaságnak, a lövészklubnak, a nevezetes JEK-kömek. Felsorolni sem lehet, mi mindent csinál. tőlünk. Az utóbbi két évben biztos kapcsolatot alakítottunk ki a megrendelőkkel. Tisztes nyereségre számítanak múlt év eredményeik alapján a kft vezetői. Ehhez az eredményhez Végh Gábornak olyan munkatársai is hozzájárultak, mint Duics János és Szabó Lajos, velük már negyedszázada együtt dolgozik. Az ügyvezető elmondta: min- Mondom én a magamét, de képviselőnek nem megyek. Megkerestek, de nem. Pártnak sem vagyok tagja. Vettem egy kis földet, azon gazdálkodom. Van egy pici erdőm is. Aztán itt vannak az állatok. A ház körül is van teendő. Időnként meg menni kell a vasutasklubba, mert volt ami volt, összejárunk. Én a vasúttal bejártam Európát; Lisszabontól Londonig, Isztambultól Amszterdamig. Most is megyünk mindenfelé. Ha meg itthon vagyok, akkor rendezgetem a vasutasemlékeimet: régi könyvek, lámpák, alkatrészek várják, hogy megtaláljam a helyüket. Egy kis magángyűjteményt akarok összeállítani. Csak egy dolog hiányzik: a foci. Manapság már nem járhatunk az iskola tornatermébe. De mozgásra azért ott van az erdő... Kikísér az állomásra. No, nem azért mert hiányzik neki. Nem rohan, ha fütyül a mozdony. Á, dehogy! Amikor búcsúzunk, int, hogy belép az utódjához. Nagy Jenő den nyereségüket fejlesztésre fordítják, kistehergépkocsit és csőhajlító berendezést vesznek. S tervezik a telephely bővítését is.- Megmozdult a hazai piac is. Az idén az olyan hagyományos termékeinkből, mint az épület-vázszerkezetek, az üstház és a hólapát, jóval többet forgalmazunk. Késztermékeikre kevés a panasz; igyekeznek százszázalékosan megfelelni a piaci igényeknek. Megszerezték az ISO 9002 beszállítói minősítést is. (Németh) Kondicionálótermet alakítanak ki Görgetegen - erről határoztak a falu 18-28 éves fiataljai. Az általános iskolában használatra megkapták a tornaszoba melletti két régi helyiséget. Ezeket azonban fel kell újítani; most ezen dolgoznak szabadidejükben. Bevakolták a falakat, festenek s beszerelték a villanyt. Az iskola is hozzájárul az átalakításhoz: beüvegez- teti az ablakokat. A tizenéveseknek a szülei anyagilag is segítik a kezdeményezést. Elmondták: eddig is edzette magát az a hét fiatal, s megszervezték a rendszeres összejöveteleket. Maguk készítik a kondicionáló eszközeiket. Ők he- gesztik a súlyzókat, állítják össze a fékpadokat is. Minősített beszállító, acélkonténerek Belgiumba is Kéménybetétek Szabásról Termékeinek kilencven százalékát nyugati piacokon értékesíti a szabási Cell-Metal Kft. Harmincmillió forintos termelését az idén tíz-tizenöt százalékkal növeli, gyártmányaikból az eddigieknél többet szeretnének eladni belföldön. BEJÁRÓ KISDIÁKOK BOLHÁSRÓL Sok bolhási lakos háborgott a kisiskola megszüntetése miatt, hibásnak tartotta a képviselő-testületet kényszerű döntését. Megkérdeztük olvasóinkat, a szülőket: mi a tapasztalatuk? Ander Józsefné: - Nehezek voltak az első hónapok, de mostanra megszokták a gyerekek. Jobban megy már a tanulás is. Balázs fiam harmadikos, és úgy látom jobbak a lehetőségei. Petrocics Józsefné: - Kornél már két éve Atádra jár. Nagyobbak ott a lehetőségek, mint itt, a faluban voltak. Ifj. Bogdán Lajos: - Sokkal többet tudnak már a gyerekek, mint itthon, de ez még nem látszik az érdemjegyeken. A taníttatásuk azonban sokkal többe kerül. Az összevont osztályban nem tudták képességeiket a kibontani. Richárd másodikos, a táskáját én is viszem a buszhoz, s nekem is nehéz. Harminc gyerekjár be, kellene nekik egy különjárat. Féltjük is őket ilyen világban. Jó lenne, ha Atádon a busz az iskola közelében állna meg. Kővári Jenő polgármester: - Féltek a szülők a változtatástól, a Bárdos Lajos általános iskola tanárai azonban segítették az átmenetet. Az elsősök szinte játszva tanulnak, s ott számítógép meg nyelvoktatás is van. Pintér Józsefné: - Semmi bajunk a városi iskolával. Kellemesen csalódtunk. Másodikos Laci unokám ott is négyes átlagú; hihetetlen örömmel megy. Itthon tuszkolni kellett, most meg mindennap pontosan kel. Csak azt sajnáljuk, hogy egy kicsit korábban kell kelnie. Kovács Istvánná: - Elégedett vagyok az iskolával, de anyagilag nagyon megterhelő. Sokkal több füzet és felszerelés kell az órákra, mint itthon. Havonta több ezer forint többletkiadás ez a családnak, és a bejárás sem olcsó. Munkanélküli vagyok, egy keresetből élünk. Szerecz Jánosné: - Atádon nagyobbak a követelmények. Ez az első hónapokban meglátszott a gyerekek tanulmányi eredményein, de nem féltem őket. Mindketten németet tanulnak; Marianna a magyart szereti, Szabolcs a nyelvet. Járnak szakkörökre is. Sajnos, kényelmetlen az utazás; nehezen fémek fel a reggeli buszra. Kilenc arany borversenyen Harminckilenc gazda borát rakták az asztalra a somogyszobi borversenyen. Nyolcadik alkalommal rendezte meg ezt a település Jókedv, Egészség, Kultúra férfiköre. A hagyományos találkozóra más falvakból is jöttek termelők, hogy bemutassák tavalyi boraikat. Nyolcvanan gyűltek össze a somogyszobi művelődési otthonban; sokan voltak kíváncsiak erre az eseményre. Hosszú Lászlónak, a JEK-kör vezetőjének köszöntője után a legfiatalabb tagok műsort rendeztek. Tóth János, a falu poétája versben dicsérte Noét és a jó borokat. A bírálatra tizenhét vörös és huszonkét fehér bort ízlelgették a zsűriző szakemberek a zamatos fehéret neveztek be a szőlősgazdák. Az íz, szín és a tisztaság alapján értékelt fehér borok közül ötöt, a vörös borok közül pedig négyet minősítettek aranyérmesnek. Ezenkívül huszonöt termelő kapott ezüst és bronz oklevelet. A rendezvény a megmaradt versenyborok elfogyasztásával ért véget. N. I.
