Somogyi Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-17 / 14. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1998. január 17., szombat x Gönczi Ferencre emlékezve Életforma-mester az iskolamesterből Gönczi Ferencre emlékezni 136 év távlatát kell felidézni. Majd másfél évszázadot szólítani, hogy róla, a sokoldalú egyéniségről csak megközelítő emberi és szellemi arcot rajzolhassak. Igaz és jellemző képet róla, aki ebben az intézményben és környezetben az elődöm volt. Ebben segítségemre volt és van az a társadalmi és gazdasági környezet, amelyben éltünk és élünk és az a harminc évi személyes kapcsolat, amely Gönczi Ferenchez fűzött. Mint gimnazista ismertem meg apám révén, aki mint tanár, pedagógus jó kapcsolatban volt a történelem és irodalom révén Gönczi Ferenccel, aki akkor királyi tanfelügyelő volt Kaposváron. Itt elsőnek kell említenem, hogy engem kis-városunk csak félig-meddig polgárosult mezei környezetéből Gönczi mintegy kiütköző, érdekes emberi jelenség ragadott meg. A Fő utcán sétáló szikár, kampós-botos vagy néha esemyős, hol luszter, hol fekete kabátos, hol fehér vagy fekete széles kalapos, korán ősz hajú, kemény kaucsuk magas galléros szigorú arcú egyéniség. De mindenki tudta, hogy Gönczi Ferenc mint ember nemcsak megjelenésével, de szellemével és terveivel is kitűnt a mi akkor 30-40 ezer lakosú, megyeházas és városházas világunkból. Ezt jól sejtettem már mint diák. Ám sugárzó egyéniségén túl, lassan életútjának távlatait is megismerve, a későbbi sétálgató beszélgetéseink évei során a szavaiból és életéből társadalmunk helyi és országos viszonyairól ugyancsak sok-sok megfontolandó, hasznos igazságot és valóságot tudtam és tanultam meg a jövőnek. Hatvan és az évekkel lassan egy nyolcvan év tapasztalt bölcsessége világított szavaira, tetteire és mindarra, amit életcélul tűzött maga elé.. Volt miről szólnia, hiszen a kiegyezés utáni monarchia és a Kárpát-medence világát mint köz- tisztviselő hivatalnok nemcsak ismerte, de végig is szolgálta, kezdve mint tanító Turócmegyétől Szolnok-Dobokáig e soknemzetű magyar, vend német és horvát falvainkban. Gazdag volt az ország a tanulásra, tudásra. így válhatott az iskola- mesterből lassan hasznos életforma mesterévé, így nőtt nála az akaraterő, és rendíthetetlen szorgalom a teremtő közjót szolgáló polgár példájává, a mi furcsa világú Somogyunkban. így lett olyan tanítóvá, akinek távlata az ország volt. Gönczi Ferenc az évtizedek alatt a néptanítóból kinőtt országos hírű néprajzkutató és tudós az alkotás és a teremtés úgy is mondhatnám, reneszánsz jellegű mestere lett, mert szellemétől mi sem állt távolabb, mint az egyoldalú szakbarbárság gondolata. Olyan világot gyűjtött maga köré, amelynek múzeumában a tárgyak nemcsak az egyszerű népi világ, de a képzőművészetek és az irodalom szépségét és hasznát is hirdették környezetének. És bátran kimondhatom, hogy ebben a gazdag megye-országban, az ezer holdas kastélyok világában az ő népet és magyarságot és nemzeti múltat és jövőt őrző és teremtő udvartartásának jó ideig alig-alig akadt meg helye is. ígéreteken túl csak folyosókon, padlásokon, eldugott szobákban városunk, megyénk nagylelkű intézményeiben. Sokáig, bizony, sokan csak pipaszár és bütykös és köcsöggyűjteménynek minősítették mindazt, ami a népi világ szívét sugározta. Csak lassan világosodott, hogy a tárgyaknak és műveknek igazabb a szava és sokszor hasznosabb is, mint az ígéreteknek, szavaknak és politikának. Csak lassan jutott és jutottunk el addig, hogy a Somogy Megyei Múzeum Egyesületből Múzeum lehetett és lett a megyeháza hátsó épületének második emeletén a levéltár fölött. És hogy lett, mindazt a falu és népkutató tudós hite gyűjtötte össze. Akarata és töretlen ereje és szakmai tudása leltározta, rajzolta a jövőnek. Barátaival együtt ő raktározta, háborúk elől a rejtegette. Mindig szűkös körülmények közepette egyre, sohase magának, mindig a köznek gyarapította, írásaival és gyűjtött tárgyai szavával szólt és egyre szolgált a magyar és az európai tudománynak. Most, halálának 50. évfordulóján róla emlékezve úgy látom, hogy a hőn óhajtott és a mindig csak tervezett, de mindig csak elaltatott Kaposi Kultúrpalota terve végre megvalósult. íme Gönczi Ferenc (1861-1948) az öreg megyeháza lett, ha megérhette volna, biztos Gönczi Ferenc legnagyobb örömére - végre a valóban a Közjót szolgáló Kaposi Kultúrpalota. Otthonra leltek végre Somogy művelődéstörténeti emlékei, a tárgyak és a szellem, hogy néma és leírt szavaikkal a nemzet jövőjét építhessék, hirdethessék... Takáts Gyula KÖNYVJELZŐ Isten veled Pekedli A könyvet Boros Zoltán grafikái illusztrálják Könnyed, búcsúzó szavak - Isten veled Pekedli -, egy vonzó fiatalasszony ajkán. Vidáman, s kissé talányosán. Lezárja, tova- libbenti, ami elmúlt, és szinte ígéri az újabb regényt. Szülőföldje, a Kapos menti táj varázsa megejtő Cséplő József könyvében - az író hatodik kötete ez őstölgyes-bükkös erdőrengeteg. Parázsló tüzek, boksák hamva - szénégetők tanyája, a szélesedő völgy ölén. A somhegyi erdészház - a színhely - a legközelebbi lakott épület. Élet volt itt, s virágzó gazdaság, melyet „a ténsasszony”, Margit irányít, miként Vendel az erdei munkálatokat. Az erdészcsalád, a rokonság - s a völgyön túl, háttérben maradó falu - munkás napjait, meg a messziről jött szénégetők talányos sorsát idézi elénk Cséplő József, fél évszázad ködébe tűnt éveket. A zselici erdők csöndjét, amelybe lassan, de borzongató kegyetlenséggel nyomul be a háború híre. Az író tömören, ridegen közli a tényeket: „A fiatalokat folyvást vitték katonának; bevonultak a tartalékosok...” Kevesebb munkáskéz, emiatt apad az állatállomány. S megjelennek a „szédelgő facérok, megbízhatatlanok”. Mindenes segítségnek marad itt Béni, a csonka kezű segéderdész. S jöttek rokonok - Viki és Gyula a kislányukkal, akik este, szűkebb körben is csak félszavakkal súgtak egymásnak titkokat. Több szálról fut össze, bonyolódik a történet. Kísért a zuglói otthon víziója, a szőnyegen szétfröccsent vér, az értékektől megfosztott lakás. Menedék ez a somhegyi erdészház. Messzebb, a rengetegben a néhai „bolond báró” rejteke is az. Vaslemez kazettát (benne családi ékszerek) rejt el a bujdosó, sötétben, de egy lapuló alak meglesi... Kacérkodó cicázás, féltékenység, viszály, gyanús erdőtűz - az élet - az író - mesterien keveri az eseményeket. A mindennapokat rajzolja elénk; néha csak villanásnyi időt. Virágillatú réten, sarjúkaszáláskor fiatalos derűt, Kiss Gyuri vidámságát, és sokat látott véneket. Feltűnnek különcök s a falu lakói, a távoli világ egyre riasztóbb híreivel. A regény hősei sorsdöntő helyzetekbe jutnak, s jellemüktől, szerencséjüktől függ, hogy legyű- rik-e a nehézségeket. Tanúi vagyunk egy bontakozó szerelemnek, szán-kiránduláson vagy a szüreten. Csakhogy komor a háttér; arcukról letörlik a mosolyt a front gyászjelentései. Az író pontos krónikás: rögzíti, apró mozzanatokra is ügyelve a sok- szereplős élet - néha a krimielemekkel átszőtt - pergő eseményeit. Karnyújtásnyira a háború. S hogyan vészelje át a család? A kőrises mellett már aknavetők ugatnak. S megjelennek a katonák; férfiakat terelnek gyűjtőtáborba, marhavagonok. Gyurit is, aki a kurszki lágerben járja ki az élet egyetemét. S újra itthon, a pártharcokba sodródók vitákban, kesernyésen figyelve: hogyan próbál talpra állni a szétlőtt tomyú, lábadozó falu... Emberi jellemek, sorsok szövevénye bomlik ki előttünk az izgalmas, vonzó regényben. Emlékké vált tanyák lakóinak élete itt, a Kapos mentén, ahol - mint Cséplő József írja - földbe vájt kunyhók horpadt fenekét háborítatlanul temeti be nyári vadóc és őszi falevél. (TerraPrint) Kurucz Ferenc SZIRMAY ENDRE Kaposvár- városunk jeles ünnepére Köszöntlek Város! Köszöntlek Város!- a,történelmi idők útjain aki megküzdottél ármánnyal, gonosszal sorsod küzdelmes vagy éppen virágos lakóid reményét fürdetted a fényben múltat, eseményt, erényeket hívőkkel, bátrakkal és igazmondókkal örömöt, árnyakat, reményeket közös akarattal biztattad testvéred; sorakoztatott polgáraid elé szavad teljesülő ígéretet hirdet- s ahogy az idő fordult a fény felé gazdag jövőt nyitunk a közösségeknek alkotó szellemed, áldozatod és Somogy lelkét tisztán fölmutatjuk épített, művelt, alkotott az új Európát építő rendeknek. a jövendőnek 1998. január mely az ígéretes, meghitt holnapé. BANK A BANCA COMMERCIALE ITALIANA-CSOPORT TAGJA Mi ismerjük a siker titkát. KÖNYVAJÁNLÓ BRÓDYJÁNOS Balladák és Életképek Ebben a válogatásban számos balladát és balladaszerű életképet találunk, melyeket fantasztikus stílusérzékkel alkot meg, de rá jellemzően mögöttük ott rejlik a kor, a történelem, a társadalombírálat. (Melody, 550 Ft) Arany János Balladái Buday György képeivel illusztrált könyv ismert és kevésbé ismert balladákat tartalmaz. Például Ágnes asszony. Bor vitéz, a Walesi bárdok, Árva fiú, Szőke Panni. (Kairosz, 850 Ft) Mikor, Hol, Miért Ez a történelemkönyv új és más, mint a többi. Az emberiség történetének 100 fontos mozzanatát emeli ki az ókori írott történelem kezdetéig visz- szanyúlva. Noha különbözőképpen, de mind a száz esemény döntő hatással volt a világra: volt, amelyik egy csapásra, volt amelyik lassan, észrevétlenül hatott rá. A történelem gyakorta meglepetéseket is tartogatott, hiszen soha nem ismételte pontosan önmagát. (Reader’s Digest Válogatás, 5590 Ft) ROBIN COOK Vakság ROBIN COOK A GYÓGYÍTÁS CSCOÁJABÓL HÓBU«K A T€RRO* - FZT CSAK ROBIN COOK TUDJA VAKSÁG Adva van egy csinos, fiatal orvosnő, két férfi, akik között a nő ingadozik. Érteden akadékoskodó felettesek, segítőkész kollégák. Meg a New York-i maffia, amely szenvetlenül teszi a dolgát: gyilkol és gyilkol, ezúttal csak azt nem érti senki, hogy miért is. (IPC, 798 Ft) A fent említett könyvek megvásárolhatók a Fókusz Könyvesboltban: Kaposvár, Fő u. 13.
