Somogyi Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-10 / 8. szám
Különc sztárok, állati hóbortok Gepárd, tigris, kecske, galamb, kígyó - játszópajtósként Aki kutyát vagy macskát tart háziállatként, unalmas ember - gondolják a sztárok közül sokan. Ezért aztán van, aki kígyókat, vagy nagymacskákat dédelget otthonában. Nagy feltűnést keltett például a néhai Salvador Dali festőművész, aki utazásai alkalmával átlátszó műanyag bőröndben cipelte magával kedvenc gepárdját. Ugyancsak a ragadozókért él-hal Mike Tyson. A nehézsúlyú bokszoló Kenia névre hallgató tigrisét kényezteti; egyelőre megteheti, mert a csöppség még bébikorban van. Dali egykori múzsája és tanítványa, Amanda Lear Fergie névre hallgató kecskéje mellett 200 galambot is gondoz. A kígyók szerelmese Lenny Kravitz, William Baldwin és Drew Barrymore. Ez utóbbi két sztár pitonokat tart, míg a vegeiké Tyson - Kenia névre hallgató kedvencével tariánus zenész házában az egyetlen húsevő a boa, amely élő pyulakat kap be egészben. Amikor Jim Carrey forgat, mindig két szakácsot követel a szerződésében: az egyik neki, a másik óriásgyíkjainak főz. George Clooney pedig annyira szereti Max nevű sertését, hogy nemrég játszópajtást is vásárolt neki egy kismalac „személyében”. Miről szólnak (valójában) a politikai viccek? A jó vicc tömör, kaján, sőt kárörvendő, és mindig benne izzik a valóság szikrája. Osztja ezt a véleményt Dr. Manfred Koch német pszichológus, hivatásos viccszakértő is. A koblenzi egyetem 67 éves professzora most megjelent legújabb tanulmányában úgy véli: minél rosszmájúbbak az éppen hivatalban lévő kormányfőről szóló viccek, annál közelebb van kormányzásának a vége. Koch annak idején ezen az alapon, és elképesztő pontossággal jósolta meg az utolsó német szociáldemokrata kormányfő, Helmut Schmidt távozásának idejét. A pillanat akkor érkezett el, amikor a viccek már gyűlöl- ködővé váltak. Mi a helyzet ezúttal, Helmut Kohl esetében? A szakértő szerint „a viccek egyre keserűbbek...” Mint például ez: „Kohl könyvtára leégett. A kár azonban csekély, mert a két kötet közül - szerencsére - csak az egyik volt félig kifestve...” A professzor szerint most különösen az intellektuális viccekre kell odafigyelni. Ilyen például a következő: „Kohl végre a saját kezébe vette a munkahelyteremtés ügyét. Távozik a posztjáról.” FOTÓ: FEB/GAMMA Dr. Koch megfogalmazásában, vannak helyzetek, amikor „...a nép tisztában van azzal, hogy váltásra, változásra van szükség, ám a pillanat egyelőre várat magára. Ilyenkor a vicc a közhangulat biztonsági szelepe is”. Éppen ebből a szempontból lehet tanulságos az egyik pillanatnyilag divatos, hosszabb és kaján Kohl-vicc. íme: A kancellár beleesett a Rajnába, de egy járókelő kimentette. A hálás Helmut fölajánlja: teljesíti bármely kívánságát. Az életmentő válasza: egy luxuskivitelű tolókocsit kér hordozható számítógéppel felszerelve, internetes kapcsolattal. - De hiszen maga nem rokkant!- kiált föl a kancellár. - Most még nem, de ha megtudják a többiek, hogy mit tettem, aligha állok még egyszer lábra... Kollégák vagy kémek? Gyanakvó főnökök Vigyázat, a falnak nem csupán füle, de szeme is van már! A telefonokban, toliakban poloskák lapulnak, a számítógépekben levélellenőrző programok olvassák a beosztottak netán magánjellegű gondolatait. A tapéta mintájában videó- felvevő szemez az irodában ülőkkel. Ez nem holmi kémfilmrészlet, hanem köznapi valóság a korlátlan alkotmányos szabadság hazájában, az Amerikai Egyesült Államokban. Egyre több a kíváncsi főnök, cégtulajdonos, aki képes éjjelente ajtót-ka- put nyitni a mérnök- és technikusképzettségű magándetektívek számára, hogy elhelyezzék parányi figyelőkészülékeiket a vállalat kulcsfontosságú embereinek szobájában. Nem egy bizalmatlan, gyanakvó igazgató a számítógépek merevlemezéről törölt szövegeket is helyreállíttatja, mert szent meggyőződése, hogy beosztottai, kollégái kémek és szabotőrök. Christopher Marquet, a New York-i Kroll detektív- ügynökség igazgatója nem tagadja: 22 irodájuk munkatársai szünet nélkül dolgoznak a világ minden részén. Megbízóik a legkorszerűbb technika bevetésével próbálnak védekezni a vélt vagy valós munkahelyi kémkedés ellen. Magánnyomozók vizsgálják az újonnan felvételre jelentkezők hitelképességét, jogosítványuk betétlapjait, orvosi törzslapjukat, természetesen az érintettek tudta nélkül. Craig Cornish. a munkahelyi magánszféra védelmére alakult szervezet egyik vezetője szerint, pár évvel ezelőtt nemigen jutott a munkaadók eszébe, hogy alkalmazottaik után kémkedjenek. Mindennaposnak, csaknem elfogadottnak tetszik, hogy a munkára jelentkező vizeletét leendő munkahelye elküldi laborvizsgálatra: nem kábí- tós-e az illető. Észak-Karolina államban HIV-fertőzést kutató vér-, Vermontban génvizsgálatot (!) követelnek. Munkajogászok most adtak ki kézikönyvet a magánélet védelmében - a munkáltatók ellenében. Színes világ Űrtúra két és fél percig Néhány év múlva, 2001-ben olyan idegenforgalmi célpont jelenik meg az utazási társaságok kínálatában, amely még a legtapasztaltabb világjárók számára is újdonságot jelent. Egy seattle-i társaság ígérete szerint ugyanis ekkor indul az első turistajárat az űrbe. Az első galaktikus kirándulást a kezdetben mindössze hat bátor vállalkozó a Space Cruise nevű űrcirkálón teheti meg. Mint a cég alel- nöke elmondta, hihetetlenül sokan - főként utazási irodák - érdeklődnek a különleges lehetőség iránt. Sok szakember ugyanakkor kételkedik benne, hogy a földtől elrugaszkodott ötlet megvalósítható, merthogy az űrcirkáló építése még el sem kezdődött. Az utazási iroda vezetői azonban biztosak a sikerben, olyannyira, hogy a pontos költségvetés ismeretében, már a leendő jegyárakat is nyilvánosságra hozták. Egy űrtúra 98 ezer dollárba kerül majd, ami meglehetősen borsos ár, figyelembe véve, hogy ez egyhetes program nagy része felkészítéssel telik, s a fő attrakció mindössze két és fél órán át tart majd. Ez alatt jutnak el az utasok a „hivatalos űrhajósmagasságba”, 10 ezer méterre a tengerszint fölé, ahol 2 és fél percig tartózkodnak a súlytalanság állapotában. Rambo: Dustin Hoffman Keskeny vállú, beesett mellű, alacsony kis férfi, némileg túlméretezett orral. Valószínűleg keveseknek jutna eszébe a leírás alapján Rambo neve, holott az acélos izomzatú akcióhős így festett volna, ha az eredetileg kiszemelt színész elvállalta volna a szerepet. Mike Nichols ugyanis egykor Dustin Hoffmannal akarta eljátszatni a kíméletlen igazságosztó figuráját. A hihetetlenül hangzó történetet maga Hoffman mesélte el legutóbbi nyilatkozatában. Mint a Miami Herald riporterének elárulta, a rendező elküldte neki az Első vér című könyvet, amely a Rambo-filmek alapját szolgáltatta. A kiváló színész azonban túlságosan erőszakosnak találta a cselekményt, és visszautasította az ajánlatot. - Néhány évvel később érdeklődve néztem meg a megvalósult filmet - mondta Hoffman - amely csak annyira hasonlított a könyvhöz, mint én Sylvester Stallonéhoz. Bajuszos súlylökőnő Ma már csak a férfiak között versenyezhetne Heidi Krieger, a súlylökés 1986-os Európa-bajnoknője. Az egykori kelet-német sportoló ugyanis nemrégiben úgy döntött, hogy férfivá operáltatja magát. Krieger nem jószántából hozta meg döntését: saját bevallása szerint kénytelen volt megváltoztatni nemét, mivel a doppingszerek teljesen megfosztották nőiességétől. Mint keserűen nyilatkozta, minden aranyérmét szívesen odaadná, cserébe a kelet-német sportsikerek oltárán feláldozott női mivoltáért. Új őrület: a „napuválás” Bizonyár, kan emlékeznek még a „boldog békeidőkre”, úgy a hetvenes-nyolcvanas évek tájára, amikor valóságos matricaőrület lepte el Ids hazánkat. Millió színben és fazonban pompázó öntapadós címkék kerültek minden szabad - és nem szabad - felületre. Még a közlekedési rendőrök is fontolgatták, hogy büntetéseket osztogatnak az autók szélvédőjére ragasztott matricák miatt, miután az öntapadós őrület komoly balesetveszélyt jelentett. Nos, az Egyesült Államokban (és bizonyára nemsokára nálunk is) ismét reneszánszát éli a matricázás. Az amerikaiak újra rájöttek arra, hogy a kicsi színes címkének esetenként milyen óriási befolyása lehet. Vegyük például a fogyókúrázókat: ha teleragasztják a lakásukat, az autójukat, az irodájukat diétára és tornára serkentő üzenetekkel, egészen biztos nem mernek majd titokban nassolni. Egyesek nem állnak meg az íróasztaluknál, hanem hipoallergén ragasztóval készült testmatricákkal borítják testüket. A nyár legnagyobb sikere a „napozótapasz” volt, amellyel a békeszimbólumtól kezdve a szerelmesük nevéig, mindenféle üzenetet magukra „tetoválhattak”, pontosabban „napoválhattak” a tinik. (A felragasztott címke alatt ugyanis fehér maradt a bőrük, míg körülötte szépen lebarnultak. így a szöveg negatívban lett olvasható). A legkülönfélébb üzeneteket hordozó matricákat eleinte családi kisüzemek gyártották és terjesztették postai úton. Ám az öntapadós címkék sikerét látva igen hamar észbe kaptak a multik is, akik olcsó és hatásos reklámhordozót látnak benne. Hiszen egy óriásplakát felállításának árából (legalábbis Amerikában) háromszázezer matricát lehet gyártani. Ráadásul, ha a címke igényes kivitelű, az emberek nem dobják el automatikusan, mint a szórólapokat, hanem előbb-utóbb felragasztják valahova. Márpedig a fejlesztés, ha már beindult, nem áll meg. Az újgenerációs matricák némelyike művészi színvonalú, a ragasztójuk „testbarát”. 52 év múlva találta meg édesanyját Csoda, hogy megismerték egymást... Páratlan ajándékot kapott az új esztendőre a Francia- országban élő, német származású Robert Brandt- Dieny: megismerkedhetett igazi édesanyjával. A történet azzal kezdődött, hogy 1945-ben leégett az a drezdai bölcsőde, ahol Andree Rocci asszony kisfiára vigyáztak. Az anya azt hitte, hogy gyermeke elpusztult. Robert azonban túlélte a szőnyegbombázást, egy család örökbe fogadta és felnevelte. A fiúból közgazdász lett Felnőttként elhatározta, hogy felkutatja az édesanyját. 1967- ben előbb a francia rádióban tette közzé, hogy várja édesanyja jelentkezését, majd különböző keresőszolgálatokhoz fordult. A több országra kiterjedő keresés az elmúlt év végén eredménnyel járt, az anya és fia Németországban ismét találkozott. Az idős asszony először nem akart hinni a szemének: „Mintha a túlvilágból lépett volna be az ajtón a fiam” - mondta. A boldog gyerek, aki időközben egy buddhista lap szerkesztője lett, erre filozofikusan így válaszolt: „Egyszer mindennek elérkezik az ideje”. A HÉT VICCE
