Somogyi Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-10 / 8. szám
„Ami neked nem tetszik, az adja meg a karakteredet” Szászné a tükör előtt Szász Endréné szereti a farmert, a meggybordó tréningruhát, de a fekete nagyestélyit is. Otthon általában sportos szerelésben, melegítőben van. Társasági összejöveteleken kiskosztümöt vagy koktélruhát visel. — Előfordult már, hogy férjével egymáshoz öltöztek? — Igen, de véletlenül. Bandi mindig maga választja ki a megfelelő öltönyt, nyakkendőt. Nem szereti, ha odakészítik neki, hogy mit vegyen fel. így fordult elő, hogy olyan ruhát vett fel, aminek a színe harmonizált a ruháméval. — Férje nem tesz megjegyzést az új ruhákra? — Ismerem az ízlését, s általában olyan ruhákat, kiegészítőket vásárolok, ami tetszik neki. Ha mégis kifogásol valamit rajtam, akkor csak any- nyit mond: abban jobban nézel ki. — S ekkor hajlandó ruhát cserélni? — Nem mindig. — Melyik a kedvenc színe? — Mindegyik színt szeretem; a harsányt és a pasztelltónusút is. — Hány szekrényben tárolja a ruháit? — Sokban. — Mennyibe került a legdrágább ruhája? — Sokba. — Szereti a kalapokat. Tudja, hogy hány van belőlük? — Nem, de száznál kevesebb.- Varratja vagy készen veszi a ruháit? — Korábban többet varrattam, most inkább úgy veszem őket; gyakran a férjemmel együtt.- Hogy véli: az ékszer öltöztet? — Általában igen, de van olyan ruha, amihez nem áll jó.- Párja tervezett már ékszert önnek? — Igen. Egy szettet; nyakéket, gyűrűt, fülbevalót, amelyeket nagyon szeretem. Aranyból készült, s méztopáz van benne, brillekkel.- Kedveli a mélyen dekoltált ruhákat? — Nem a dekoltázs a fontos, hanem a fazon, az anyag, a szín, a harmónia.- Elégedett az alakjával? — A nők szerintem soha nem elégedettek, de a férfiak sem. Én egyébként nem vagyok elégedetlen. Ha valamit mégis észreveszek magamon, s ezt szóvá teszem, akkor Bandi azzal nyugtat: Ami neked nem tetszik, az adja meg a karakteredet. Ettől aztán megnyugszom.- Vett-e az idei báli szezonra új ruhát? — Még az ősszel voltam kinn Amerikában, ahonnan hoztam magammal, de lehet, hogy nem veszem fel. Engem nem zavar, ha egymás után többször is ugyanabban a ruhában jelenek meg. Az a lényeg, hogy jól érezzem magam benne. Volt olyan ruhám, amelyik egy évig állt a szekrényben, aztán amikor megszerettem, mindig azt viseltem. — Szász Endrével elég gyakran előfordul, hogy elkésik az eseményről. Ebben önnek is van szerepe? — Nem mindig, de már volt olyan, hogy miattam késtünk, s az is előfordult, hogy az utolsó pillanatban csör- rent meg a telefon vagy toppant be hozzánk egy jó barát. — Sokáig időzik a tükör előtt? — Ez attól függ, hogy voltam-e fodrásznál, kozmetikusnál, s már tudom- e, hogy milyen ruhát veszek föl. Ha tudom, fél óra alatt kész vagyok, ha nem, egy óra is kevés. Van úgy, hogy otthon készítem el a frizurámat és a sminket. — Érte már baleset az estélyi ruháját? — Igen. Egyszer ahogy kiszálltam a kocsiból, szétnyílt hátul a zipzáram. Az egész hátam kinn volt, mert a varrónő nem dolgozta el jól a zipzár végét. Elég kínosan éltem át, de nem vettem le magamról a bundát. Szerencsére volt valakinél cérna, és a mosdóban megvarrták a zipzárt. — Hány farsangi bálra készülnek az idén? — Általában öt-hat helyre szoktunk elmenni. Most a megyebállal kezdtünk, de Pesten a vállalkozók bálján is ott leszünk. Lőrincz Sándor Életközeli sajtóhibák Minden ellenkező híreszteléssel szemben az újságíró is csak ember, a maga gyarlóságaival együtt. Csak az átlagnál gyakrabban kerül teljesen lehetetlen helyzetekbe, és gyakrabban kergeti idegösz- szeomlás-, illetve agyvérzés- közeli állapotba a vele kapcsolatba kerülőket. Merthogy az újságíró... ...néha megéhezik Három kollégánk egy éjszakába nyúló budapesti rendezvényről jött hazafelé, már éjfél felé járt az idő. A munka hevében alaposan megéheztek, és úgy döntöttek, hogy hazaérve betérnek kedvenc éttermükbe. S mivel nem tudták, hogy e jeles hely nyitva lesz-e még ilyen késői órán, szerették volna biztosítani a vacsorát, rádiótelefonon hívták az étterem számát. Hosz- szas csengetés után egy álmos hang szólt bele a készülékbe. Kollégánk udvariasan megrendelt három pizzát, sült krumplit, és ami kell, és biztosította az illetőt, hogy másfél órán belül biztosan odaérnek. Hosszas, döbben csend a vonal másik végén. Kollégánk, nem értvén a hallgatást, és attól félve, hogy már lekésték a vacsorát, immár kissé türelmetlenül feltette a kérdést: egyáltalán van még konyhájuk? „Hát, amikor az este lefeküdtünk, még volt...” — jött a kissé bizonytalan válasz. ...néha közlekedik Fiatal kolléganőnket este fél kilenc tájban megállította a rendőr, mert feltűnt, hogy nem világít az autó lámpája. S ha már megállította, fel is tett néhány kellemetlen kérdést. Pechjére... — Miért nincs világítása? — Mert elromlott. — Miért van a rendszám- tábla az ablakban? — Mert letörött. — Miért ül a kisgyerek az első ülésen? — Mert a hátsón van a bicikli. — No, akkor az iratokat kérem... A személyi használhatatlan, saláta. A kötelező biztosítás nincs befizetve. A zöldkártya régen lejárt. Ezer forint helyszíni bírság. Kolléganőnk angyali, ártatlan, csodálkozó tekintettel nézett fel a rendőrre: „De miért?” A hatóság jeles képviselője franciakockásra karmolta magát. De ezzel még nem volt vége. A kisfiú az első ülésen éktelen sírásba kezdett. — Most mitől fakadt sírva a kisgyerek? — Mert nagyon fél a rendőröktől — hangzott a válasz. A rend rendíthetetlen őre erre már valóban kiborult, és nekikészült, hogy leveszi és ott, helyben megtapossa sapkáját. Kolléganőnket pedig — megfeledkezve mindenféle büntetésről — haladéktalanul távozásra szólította fel. Ám ezzel még mindig nem volt vége, mert az ifjú hölgy kedvesen mosolyogva megadta a kegyelemdöfést: „Ne haragudjon, az akkumulátorom sem jó, lennének szívesek betolni az autót...?” ...néha telefonál Egy téli napon az ügyeletes újságíró azt a feladatot kapta, hogy tudja meg: fakutyáznak- e már a Balatonon. A kaposvári szerkesztőségből ez kissé bonyolult, no de, ugye, feltalálták már a telefont... Kollégánk tárcsázta a Bala- ton-parti obszervatórium számát, s az illetőnek, aki bejelentkezett, azonnal nekiszegezte a kérdést: fakutyáz- nak-e a tó jegén? „Hát én azt honnan tudjam?” — kérdezett vissza az „interjúalany”. Nézzen ki az ablakon — javasolta kollégánk. „Kérem, én kinézhetek az ablakon, de akkor is csak a Kossuth teret látom...” — hangzott a válasz. Ügyeletesünk ugyanis mindent jól csinált, csak a körzetszámot felejtette el beütni. ...néha „bekattan” Az újságíró is tud szakadtán kinézni, főleg ha kellőképpen fáradt. És ilyenkor nem lehet csodálkozni azon, ha nem éppen nézik a sajtó jeles képviselőjének, hanem valami egészen másnak... Történt, hogy az újságíró a városszéli pszichiátriai gondozóban készített interjút. Hogy minél gyorsabban visszajusson a szerkesztőségbe, taxit hívott. Már a diszpécser is kissé gyanakodva vette a hívást, de küldte a kocsit. A taxisofőr aztán óvatosan, és enyhe térdremegéssel kukucskált be az ajtón, és csak annyit kérdezett az előtérben várakozó kolléganőtől: Csókolom, csomag van? Mit lehet erre felelni? Legfeljebb ennyit: „Köszönöm, még csak ideiglenesen engedtek ki...” (Jakab) KDNP: igazi rendszerváltást Az igazi rendszerváltozás és az európai normák szerinti demokrácia kialakulásának érdekében alapvető gazdaságpolitikai és erkölcsi fordulatra lenne szükség ma Magyarországon — mondta tegnap Kaposváron tartott fórumán dr. Giczy György, a Kereszténydemokrata Néppárt országos elnöke. Hangsúlyozta: — A KDNP a hatalom megszerzése érdekében nem hajlandó elvtelen kompromisszumokat kötni, igazi rendszerváltást akar. S ez csak a kommunisták hatalomból való kizárásával valósulhat meg. Dr. Giczy György a fórumon azt mondta: ahhoz nem kellett volna rendszerváltozás, hogy Horn Gyula legyen Magyarország miniszterelnöke, mert ez az MSZMP-n belül is elérhető lett volna. Szerinte Magyarországon ma nem lehet tisztességes munkával megélni, tehát nem éri meg tisztességesen dolgozni. Azt is állította, hogy a javuló mutatók pénzügyi spekuláció eredményei, hiszen egy társadalom jólétét nem a szépen hangzó — javulást mutató — statisztika határozza meg, hanem tagjainak életszínvonala. Az ellenzéki pártokkal kapcsolatban leszögezte: nem érti a Fidesz MPP kijelentését, amely szerint még a második fordulóban sem hajlandók visszalépni, adott esetben a kisgazdapárt javára, holott legfőbb céljuk a mostani kormánykoalíció leváltása. (Tamási) Közös fenntartásnak is túrós a teteje Dráva-parti iskolaháború Nem bír zöldágra vergődni egymással iskolakérdésben Vízvár, Bélavár és Heresz- nye. A három Dráva-parti szomszéd közösen tartja fönn az intézményt, s ez a helyzet állandó viták forrása. Legutóbb a fűtéskorszerűsítéskor tettek keresztbe egymásnak az önkormányzatok, most pedig ott tartanak, hogy Vízvár perbe fogja Bélavárt bizonyos visszatartott pénzek miatt. — A fűtésnél az volt a terv, hogy a jelenlegi olajtüzelésről áttérünk a gázra - mondja Farkas József vízvári polgármester. - . 10 százalékos kamatra hétmilliós kölcsönt szerezhettünk volna, és egy csapásra megoldhattuk volna az évek óta húzódó fűtésgondot. Ehhez képest most 170 ezer forintért rakattunk be egy előme- legítőt, kizárólag a vízvári önkormányzat költségén. A hétmillió forintos kölcsönhöz ugyanis a két szomszédos testület nem járult hozzá. Nem ez az egyetlen gond a szomszédokkal; a bélavári önkormányzat visszatartja annak a pénznek egy részét, amivel az iskolásai után hozzá kéne járulnia a vízvári iskola üzemeltetéséhez. Most a vízvári testület arról döntött, hogy ezt a pénzt perelni fogjuk Bélavártól. A vízvári polgármester szerint nehéz úgy fenntartani az intézményt, ha a másik két érintett község inkább hátráltat, mint segít, a szomszédok viszont azt hányják a szemére, hogy legtöbbször késve érnek el hozzájuk a szükséges információk.- Az iskolafenntartás gondjai miatt már rendszeresen minket tesz felelőssé a vízvári polgármester - mondja Újfalvi Jánosné bélavári polgármester. - Szeretném kijelenteni, hogy mi mindig pontosan kifizettük és fizetjük ezután is az iskola működtetéséből ránk eső részt. Ugyanakkor ők rendszeresen késve, utólag tájékoztatnak az iskolával kapcsolatos dolgokról. A fűtéskorszerűsítésről csak annyit: túlzásnak tartom hétmillió forintot költeni egy olyan intézményre, amelybe három év múlva talán már nem is jár gyerek. Ismerjük a születések számát a három faluban, a beruházásnál ezt is mérlegelni kell. Hasonlóan alapos oka van a pénzvisszatartásnak is. A Heresznyéről és Bélavárról bejáró gyerekek után nagyobb összegű állami támogatást kap Vízvár, mint a sajátjai után. Ezt a külön- bözetet tartottuk vissza, hiszen miért kapná meg ugyanazt a pénzt a szomszéd falu kétszer, tőlünk is, és az államtól is?. Nagy László FOTÓ: KOVÁCS TIBOR Szász Endréné szereti a kalapokat
