Somogyi Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-06 / 285. szám
22 SOMOGYI HÍRLAP FONYÓDI TÜKÖR 1997. december 6., szombat Az ország egyik legszebb intézménye lesz Elet költözik az otthonba ’mw---------------------------------------E gy hét múlva benépesül majd a ház fotó: lang Róbert A KÖZÖS FENYŐ ALÁ (Folytatás a 21. oldalról) Schäfer András: — Szép virágot tennék a főtérre. Mi is hozzájárulunk a város- központ szépítéséhez. A nyáron kitelepített nyolc pálma nálunk, a GISZ Kft csarnokában telel. Üzemeltetünk egy városi strandot is a hegy alatt, és parkolót a piactéren. Természetesen színvonalas szolgáltatást igyekszünk a közös fenyő alá tenni. Ha nem is karácsonyra, de mielőbb egy újabb autó márkaképviseletet szeretnénk a városba hozni. Emellett biztonságos és üzemképes személy, illetve teherautókat kívánunk a fonyódiaknak, amelyek javításával ehhez mi is hozzájárulunk. Mikola Istvánná: — Egy mozit tennék a jelképes fenyőfa alá. Szerintem a fiataloknak, de a mi korosztályunknak is nagyon hiányzik a színvonalas szórakozás. Több színházi előadásra is szükség lenne. Nem tudom, hogy a gimnázium aulája ehhez menynyire alkalmas. Egyáltalán hiányzik a kulturális programok méltó körülményeket nyújtó színtere. Antal Fercncné: — Jobban összekovácsolt közösséget szeretnék a közös városi fenyőfa alatt látni. Többet kellene az asztalra tenni a vállalkozóknak és azoknak is akik a székekben ülnek az önkormányzatnál. Jobban össze kellene fogni Fonyódért. Természetesen a város idegen- forgalmáért elsősorban, hiszen mindenki abból él itt a Balaton partján. Baricz Ferenc: — Szeretném, ha nagyobb gondot fordítanának az ön- kormányzatnál arra, hogy kiket támogatnak. Engem nagyon elszomorít, hogy vannak olyanok, akik a kapott segélyből a kocsmába járnak, miközben vannak olyan rászorulók akik nem kapnak juttatást. Megértem én, hogy támogatni kell a nehéz helyzetbe került embereket, családokat, de ezt körültekintően tegyék. Én is voltam nehéz helyzetben, de talpon tudtam maradni kemény munkával, három gyermeket nevelve. Bánt, hogy az embereknek nincs idejük gondozni a környezetüket sem. Régen figyeltek rá, most úgy gondolják csináltassa meg az önkormányzat. Sokan csak a kerítésükig látnak. Dr. Porkoláb Zsolt a Hospi- caritas Befektetési Rt vezér- igazgatója szerint a fonyódi szociális otthon az ország egyik legszebb intézménye, amely első osztályú ellátást nyújthat az időseknek. A részvénytársaság is üzemeltet 130 személyes házat és most épít újabbat Budapesten, de a Balaton parti minden várakozást felülmúl. A vezérigazgató elégedett, hogy az önkormányzat több éves gondját sikerült az adás-vételi szerződéssel megoldani. A több mint százmillió forint értékű ingatlant a város ugyan megépítette, de az üzemeltetésére már nem maradt ereje. A magántulajdonú társaság sem remél hasznot a szociális otthon működtetéséből. A szemközti telken tervezett két magánklinika építése fedezi majd az itteni többletkiadásokat. Emellett a város újabb színvonalas egészség- ügyi intézményekkel gyarapodhat amelyek a gyógyturizmust is szolgálják. A részvénytársaság szeretné átvenni a napközi otthont is, hiszen a két intézmény kapcsolódik egymáshoz és a komplex ellátás megszervezésé(Folytatás a 21. oldalról) Francsics Zoltán elmondta, hogy az intézmények jelentős felújítási és karbantartási igénynyel jelentkeztek, miközben az önkormányzat bérlakásai is alapos korszerűsítésre szorulnak. A következőkben a képviselőknek rangsorolniuk kell ezeket a feladatokat, mert mindenre nem lesz pénz. A beérkezett igények 13,7 százalékát lehet megvalósítani. Az önkormányzat költség- vetésében továbbra is meghatározó feladat az intézményeinek színvonalas működtetése, amire több mint 517 millió forintot terveztek. Az általános iskolának azonban szeretnének mindent megadni. Több mint tízmilliós keretet tettek félre a nemzeti alaptanterv bevezetéséhez kötött feladatok megvalósítására. Régi elvárás teljesül: az intézmények a náluk keletkezett pénzmaradványokat visszaforA Szabadság utca egyik lakója ajánlotta fel az önkormányzatnak, hogy cseréljenek ingatlant. A város tulajdonában lévő telek ugyanis benyúlik a magánszevel száz fonyódi idősről gondoskodhatnának. December 15-én szeretnék megnyitni az intézményt, amely 47 idős embernek nyújt igényes szolgáltatást. A használatbavételi engedélyek megszerzésén már túl van az üzemeltető, és a működési engedély kiadása is rövidesen várható. A megnyitásra Kökény Mihály népjóléti minisztert is meghívták. A fonyódi önkormányzattal kötött gathatják a fejlesztéseikre és a plusz bevételeiket is saját céljaikra költhetik el. Az ingatlanok értékesítéséből származó bevételeket szintén beruházásokra fordítják. Azonban az ingatlan eladások tervezésénél alapvető szempont, hogy ne éljék fel az önkormányzat vagyonát. Mindössze 8 milliós bevételt terveznek ebből. A privatizációs pénzekből 20 millió forintra számít az önkormányzat jövőre. A plusz anyagi forrást elsősorban a szociális otthon épületének eladása szolgálja. Lényeges minőségi változást hoz az egészség- ügyi közhasznú társaság létrehozása is, amely az önkormányzattól veszi át az egészségügyi alapellátást. Szó sem lehet kampány-költségvetésről, hárította el a feltételezést a polgármester. Az ön- kormányzat négy éves gazdasági programját valósítja meg mély ingatlanára, s azt egyszerűen kettészeli. Az ajánlattal a város sem járna rosszul, mert az önkormányzat általános rendezési terve itt közút kialakítását megállapodás szerint a város 10 helyet kap az otthonház. Mint a vezérigazgatótól megtudtuk, Balatonlelle is jelentkezett két nyugdíjas elhelyezésének igényével. Az új intézmény 15-20 embernek ad majd munkát. A fizetések sem megvetendőek: a hasonló intézményekben szokásos bér dupláját adják, mert meggyőződésük, hogy ezzel is az idős emberek színvonalas ellátását szolgálják. G. M. következetesen évről-évre. Az előző drasztikus adóemelések, amelyek alaposan megrázták a közvéleményt, mára pozitív hatást gyakorolnak az önkormányzati költségvetésre. Meghozták a várva várt növekedést. Sikerült stabilizálni a gazdálkodást és jelentősebb fejlesztésekben is gondolkodhatnak a képviselők. Szeretnék a következő testületnek úgy átadni a városi kasszát, hogy komoly anyagi tartalékkal indíthassák a ciklust. Francsics Zoltán szerint a város alapvető érdeke a folytonosság. A legutóbbi váltás is legalább egymásfél évbe került, mert nem tudtak kapcsolódni az előző testület tevékenységéhez. A következőnek azonban jobb esélyt kívánnak biztosítani mint amilyennel átvették a város irányítását. Mindehhez a kidolgozott gazdasági program jó alapot nyújt. G. M. javasolja. A képviselő-testület decemberi ülésén dönt az ingatlancseréről, ám ehhez kapcsolódva módosítania kell vagyonrendeletét is. Jövőre 690 millió forinttal gazdálkodik a város Helyi adót nem emelnek Köz- és magánérdekű ingatlancsere Irodát a városvédőknek A Városvédő és Szépítő Egyesület a tíz éves közért végzett tevékenységére tekintettel kérelmezte a képviselő-testülettől, hogy biztosítson helyiséget a város legnagyobb civil szervezetének működéséhez. Az elmúlt évtized alatt annyi iratanyag halmozódott fel, hogy tárolására nincs megfelelő helyiségük. Ismert, hogy az egyesület komoly tervezői, kivitelezői munkákat koordinál a Palánkvár felújításával vagy a testvérvárosi park építésével kapcsolatban. Ma már se szeri se száma azoknak a történelmi és kulturális értékeknek, műemlékeknek, amelyeket Fonyódon felkutattak, felújítottak, illetve azoknak az emlékműveknek, amelyeket állítottak. Sánta János a városgazdálkodási és üzemeltetési iroda vezetője a Szent István utcai önkormányzati tulajdonú irodaépület alagsorában található három, összesen 29,2 négyzetméter alapterületű helyiségeket javasolta átadni. A képviselők ezt elfogadták. Amint a jelenlegi bérlő, akivel december 31-tőn nem kívánják meghosszabbítani a szerződést, átadja a irodákat, beköltözhetnek a városvédők. Hadiözvegyek gyámolítója Aki nem élte át a bajtárs elvesztését, nem érti Fonyódon szinte minden érintett, akit törvényesen illetett, megkapta a hadiözvegyek, illetve árvák járadékát. Dr. Bér- dán László sokat tett azért, hogy így legyen. Bár maga sem elégedett a járadék összegével, tisztában van azzal, hogy a nemzetgazdaság most ennyit tudott vállalni. Amikor a járadék igényléséhez szükséges és időnként nagyon nehezen beszerezhető iratokat segített felkutatni, találkozott a saját aláírásával is. 1946-ban a leilei jegyzőségen maga is fizetett ki hadisegélyt, aztán 1951-től a járási hivatal osztályvezetőjeként, majd elnökhelyetteseként dolgozott a közigazgatásban. Alapító tagja volt az újjáalakult Hadigondozottak, Özvegyek és Árvák Nemzeti Szövetségének 1990 márciusában. Mint elmondta, a szervezet még az első világháború idején 1915-ben alakult és Tisza István miniszterelnökségi hivatala alatt működött. Az 1940-es évek végén a népjóléti tárcához szervezték, majd feloszlatták. A húsz alapító sikeresen lobbizott a kormánynál, minisztereknél, képviselőknél a járadék feltámasztásának ügyében. Az 1992-ben megszületett kormányrendelet egy bizonyos rétegnek állapított meg juttatást. A következő lépésként bebizonyították, hogy az 1933-ban kelt hadi- gondozási törvény él, törvénytelen, hogy a rendelkezéseit évtizedeken keresztül nem hajtották végre. Az 1994-es törvény az 1933-hoz képest esetenként szűkítette ugyanakkor bővítette is az ellátás lehetőségét. Dr. Berdán Lászlót még az 1933-as törvény alapján nyilvánították hadirokkantnak 1945-ben. 1943 október 12-én 23 évesen sebesült meg Minszk környékén. Fonyódi barátai közül, akikkel együtt voltak fiatalok, csak egyetlen egy jött haza sérülés nélkül. Unokatestvére is ottmaradt. Kincsként őrzi levelét, amely a tábori posták nehézkes útján jutott el hozzá. Azt mondja, azok a tisztviselők, akik nem járták meg a frontot, nehezen tudják átérezni a járadékot igénylők gondját. Közel a nyolcvan felé ezért is akart tenni azokért, akik megszenvedték a háborút. G. M. Hirdetőink a FONYÓDI TÜKÖR következő számába is folyamatosan feladhatják hirdetéseiket a 82/311-506-os faxszámon A FONYÓDI TÜKÖR legközelebb január 3-án jelenik meg a SOMOGYI HÍRLAP ban Megrendeléseit még előző nap is várjuk Diákszemekben csillog a jutalom A fonyódi Karikás gimnázium 1967-ben végzett IV/B osztálya tartott ugyan egy elég kényszeredettre sikerült tízéves találkozót, aztán húsz éven át jóformán azt sem tudták egymásról, élnek-e, halnak-e. Berkes Agnes elégelte meg a dolgot - tanár lett maga is, gyógypedagógus, egy dunaújvárosi iskola igazgatóhelyettese -, és féléves előkészítés, telefonálás, levelezés után a nyáron újra összejött az osztály. Nagy egymásra találás lett belőle, mert nemrégiben már a negyedik idei találkozójukat is megtartották.- Éveken át tervezgettem, hogy összetrombitálom a csapatot, a harmincadik évforduló aztán megerősítette elhatározásomat - emlékezik Berkes Ágnes. - Vannak, akik szeretik elfeledni az iskolát, de tudtam, hogy sokan őrizzük a gimnáziumi évek szép emlékét. Negyvenen végeztünk 1967-ben - két osztálytársunkra sajnos már csak a sírjuknál gondolhattunk -, végül huszonheten jöttünk össze júniusban. A gimnázium előtt találkoztunk, s fél óráig ott ölelgettük, lapogattuk egymást, a járókelők azt hihették, a hülyék gyülekezetét látják. Megőszültünk, a fiúk pocakosak, kopaszodók, a lányok is tel- tebbek, csodálkoztunk ezen egy darabig, de a hangok, a nevetés, a gesztusok mindenkiről árulkodtak. Nem számított, kiből mi lett, milyen kocsival jött, azok lettünk újra, akik az érettségi banketten voltunk. Úgy is fejeztük be a va- lószínűtlenül boldog találkozót, mint harminc éve, kisétáltunk a hajnali mólóra, és egymás kezét fogva halkan énekeltünk...- Az első osztályom volt, amelyet az elsőtől az érettségiig vittem - eleveníti fel a múltat Bertalan János osztályfőnök. - Volt közöttük jó néhány tehetséges, felkészült gyerek, akit nagyon lehetett szeretni. Mindegyikőjük élete valahol azon a területen teljesedett ki, amelyet harminc éve csak feltételeztem. Egy tanárom példája nyomán lettem tanár magam is, s néhány tanítványomról biztosan tudtam, hogy sorsuk elkerülhetetlenül a bölcsész lét. Nyár óta már negyedszer ülök közöttük, csak nézem, hallgatom őket, és boldogsággal telik meg a szívem. Pályafutásom során nem egyszer csábítottak magas beosztásba, de a tanári pályát soha el nem hagytam, tanítani szeretek, s ha egy diák szemében az értelem csillogását látom, az engem mindenért kárpótol. Nehezen értelmezhető ez, különösen manapság. Most, 58 évesen vettem meg életem második autóját, részletre egy használt Ka- dettet, évekre eladósodtam, de gazdagnak és sikeresnek érzem magam, mert a harminc év előtti szeretni való, kedves gyerekekből szeretni való, kedves felnőttek lettek a tanítványaim... Katona Csongor
