Somogyi Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-06 / 285. szám

22 SOMOGYI HÍRLAP FONYÓDI TÜKÖR 1997. december 6., szombat Az ország egyik legszebb intézménye lesz Elet költözik az otthonba ’mw---------------------------------------­E gy hét múlva benépesül majd a ház fotó: lang Róbert A KÖZÖS FENYŐ ALÁ (Folytatás a 21. oldalról) Schäfer András: — Szép virágot tennék a főtérre. Mi is hozzájárulunk a város- központ szépítéséhez. A nyáron kitelepített nyolc pálma nálunk, a GISZ Kft csarnokában telel. Üzemel­tetünk egy városi strandot is a hegy alatt, és parkolót a piactéren. Természetesen színvonalas szolgáltatást igyekszünk a közös fenyő alá tenni. Ha nem is kará­csonyra, de mielőbb egy újabb autó márkaképvisele­tet szeretnénk a városba hozni. Emellett biztonsá­gos és üzemképes személy, illetve teherautókat kívá­nunk a fonyódiaknak, ame­lyek javításával ehhez mi is hozzájárulunk. Mikola Istvánná: — Egy mozit tennék a jelké­pes fenyőfa alá. Szerintem a fiataloknak, de a mi kor­osztályunknak is nagyon hiányzik a színvonalas szó­rakozás. Több színházi előadásra is szükség lenne. Nem tudom, hogy a gimná­zium aulája ehhez meny­nyire alkalmas. Egyáltalán hiányzik a kulturális prog­ramok méltó körülménye­ket nyújtó színtere. Antal Fercncné: — Jobban összekovácsolt kö­zösséget szeretnék a közös városi fenyőfa alatt látni. Többet kellene az asztalra tenni a vállalkozóknak és azoknak is akik a székek­ben ülnek az önkormány­zatnál. Jobban össze kel­lene fogni Fonyódért. Ter­mészetesen a város idegen- forgalmáért elsősorban, hi­szen mindenki abból él itt a Balaton partján. Baricz Ferenc: — Szeretném, ha nagyobb gondot fordítanának az ön- kormányzatnál arra, hogy kiket támogatnak. Engem nagyon elszomorít, hogy vannak olyanok, akik a ka­pott segélyből a kocsmába járnak, miközben vannak olyan rászorulók akik nem kapnak juttatást. Megértem én, hogy támogatni kell a nehéz helyzetbe került em­bereket, családokat, de ezt körültekintően tegyék. Én is voltam nehéz helyzet­ben, de talpon tudtam ma­radni kemény munkával, három gyermeket nevelve. Bánt, hogy az embereknek nincs idejük gondozni a környezetüket sem. Régen figyeltek rá, most úgy gon­dolják csináltassa meg az önkormányzat. Sokan csak a kerítésükig látnak. Dr. Porkoláb Zsolt a Hospi- caritas Befektetési Rt vezér- igazgatója szerint a fonyódi szociális otthon az ország egyik legszebb intézménye, amely első osztályú ellátást nyújthat az időseknek. A részvénytársaság is üzemeltet 130 személyes házat és most épít újabbat Budapesten, de a Bala­ton parti minden várakozást fe­lülmúl. A vezérigazgató elége­dett, hogy az önkormányzat több éves gondját sikerült az adás-vé­teli szerződéssel megoldani. A több mint százmillió forint ér­tékű ingatlant a város ugyan megépítette, de az üzemelteté­sére már nem maradt ereje. A magántulajdonú társaság sem remél hasznot a szociális otthon működtetéséből. A szemközti telken tervezett két magánkli­nika építése fedezi majd az itteni többletkiadásokat. Emellett a vá­ros újabb színvonalas egészség- ügyi intézményekkel gyarapod­hat amelyek a gyógyturizmust is szolgálják. A részvénytársaság szeretné átvenni a napközi ott­hont is, hiszen a két intézmény kapcsolódik egymáshoz és a komplex ellátás megszervezésé­(Folytatás a 21. oldalról) Francsics Zoltán elmondta, hogy az intézmények jelentős felújítási és karbantartási igény­nyel jelentkeztek, miközben az önkormányzat bérlakásai is ala­pos korszerűsítésre szorulnak. A következőkben a képviselőknek rangsorolniuk kell ezeket a fel­adatokat, mert mindenre nem lesz pénz. A beérkezett igények 13,7 százalékát lehet megvalósí­tani. Az önkormányzat költség- vetésében továbbra is meghatá­rozó feladat az intézményeinek színvonalas működtetése, amire több mint 517 millió forintot terveztek. Az általános iskolá­nak azonban szeretnének min­dent megadni. Több mint tízmil­liós keretet tettek félre a nemzeti alaptanterv bevezetéséhez kötött feladatok megvalósítására. Régi elvárás teljesül: az in­tézmények a náluk keletkezett pénzmaradványokat visszafor­A Szabadság utca egyik lakója ajánlotta fel az önkormányzat­nak, hogy cseréljenek ingatlant. A város tulajdonában lévő telek ugyanis benyúlik a magánsze­vel száz fonyódi idősről gondos­kodhatnának. December 15-én szeretnék megnyitni az intézményt, amely 47 idős embernek nyújt igényes szolgáltatást. A használatbavé­teli engedélyek megszerzésén már túl van az üzemeltető, és a működési engedély kiadása is rövidesen várható. A megnyi­tásra Kökény Mihály népjóléti minisztert is meghívták. A fo­nyódi önkormányzattal kötött gathatják a fejlesztéseikre és a plusz bevételeiket is saját célja­ikra költhetik el. Az ingatlanok értékesítéséből származó bevé­teleket szintén beruházásokra fordítják. Azonban az ingatlan eladások tervezésénél alapvető szempont, hogy ne éljék fel az önkormányzat vagyonát. Mind­össze 8 milliós bevételt tervez­nek ebből. A privatizációs pén­zekből 20 millió forintra számít az önkormányzat jövőre. A plusz anyagi forrást elsősorban a szociális otthon épületének el­adása szolgálja. Lényeges minő­ségi változást hoz az egészség- ügyi közhasznú társaság létre­hozása is, amely az önkormány­zattól veszi át az egészségügyi alapellátást. Szó sem lehet kampány-költ­ségvetésről, hárította el a feltéte­lezést a polgármester. Az ön- kormányzat négy éves gazda­sági programját valósítja meg mély ingatlanára, s azt egysze­rűen kettészeli. Az ajánlattal a város sem járna rosszul, mert az önkormányzat általános rende­zési terve itt közút kialakítását megállapodás szerint a város 10 helyet kap az otthonház. Mint a vezérigazgatótól megtudtuk, Balatonlelle is jelentkezett két nyugdíjas elhelyezésének igé­nyével. Az új intézmény 15-20 embernek ad majd munkát. A fizetések sem megvetendőek: a hasonló intézményekben szo­kásos bér dupláját adják, mert meggyőződésük, hogy ezzel is az idős emberek színvonalas el­látását szolgálják. G. M. következetesen évről-évre. Az előző drasztikus adóemelések, amelyek alaposan megrázták a közvéleményt, mára pozitív ha­tást gyakorolnak az önkormány­zati költségvetésre. Meghozták a várva várt növekedést. Sikerült stabilizálni a gazdálkodást és je­lentősebb fejlesztésekben is gondolkodhatnak a képviselők. Szeretnék a következő testület­nek úgy átadni a városi kasszát, hogy komoly anyagi tartalékkal indíthassák a ciklust. Francsics Zoltán szerint a város alapvető érdeke a folytonosság. A leg­utóbbi váltás is legalább egy­másfél évbe került, mert nem tudtak kapcsolódni az előző tes­tület tevékenységéhez. A követ­kezőnek azonban jobb esélyt kí­vánnak biztosítani mint ami­lyennel átvették a város irányítá­sát. Mindehhez a kidolgozott gazdasági program jó alapot nyújt. G. M. javasolja. A képviselő-testület decemberi ülésén dönt az ingat­lancseréről, ám ehhez kapcso­lódva módosítania kell vagyon­rendeletét is. Jövőre 690 millió forinttal gazdálkodik a város Helyi adót nem emelnek Köz- és magánérdekű ingatlancsere Irodát a városvédőknek A Városvédő és Szépítő Egyesület a tíz éves közért végzett tevékenységére te­kintettel kérelmezte a képvi­selő-testülettől, hogy bizto­sítson helyiséget a város leg­nagyobb civil szervezetének működéséhez. Az elmúlt év­tized alatt annyi iratanyag halmozódott fel, hogy tárolá­sára nincs megfelelő helyi­ségük. Ismert, hogy az egye­sület komoly tervezői, kivite­lezői munkákat koordinál a Palánkvár felújításával vagy a testvérvárosi park építésé­vel kapcsolatban. Ma már se szeri se száma azoknak a tör­ténelmi és kulturális érté­keknek, műemlékeknek, amelyeket Fonyódon felku­tattak, felújítottak, illetve azoknak az emlékműveknek, amelyeket állítottak. Sánta János a városgazdál­kodási és üzemeltetési iroda vezetője a Szent István utcai önkormányzati tulajdonú iro­daépület alagsorában talál­ható három, összesen 29,2 négyzetméter alapterületű he­lyiségeket javasolta átadni. A képviselők ezt elfogadták. Amint a jelenlegi bérlő, aki­vel december 31-tőn nem kí­vánják meghosszabbítani a szerződést, átadja a irodákat, beköltözhetnek a városvédők. Hadiözvegyek gyámolítója Aki nem élte át a bajtárs elvesztését, nem érti Fonyódon szinte minden érin­tett, akit törvényesen illetett, megkapta a hadiözvegyek, il­letve árvák járadékát. Dr. Bér- dán László sokat tett azért, hogy így legyen. Bár maga sem elégedett a járadék össze­gével, tisztában van azzal, hogy a nemzetgazdaság most ennyit tudott vállalni. Amikor a járadék igénylé­séhez szükséges és időnként nagyon nehezen beszerezhető iratokat segített felkutatni, ta­lálkozott a saját aláírásával is. 1946-ban a leilei jegyzőségen maga is fizetett ki hadisegélyt, aztán 1951-től a járási hivatal osztályvezetőjeként, majd el­nökhelyetteseként dolgozott a közigazgatásban. Alapító tagja volt az újjáalakult Hadigondo­zottak, Özvegyek és Árvák Nemzeti Szövetségének 1990 márciusában. Mint elmondta, a szervezet még az első világhá­ború idején 1915-ben alakult és Tisza István miniszterel­nökségi hivatala alatt műkö­dött. Az 1940-es évek végén a népjóléti tárcához szervezték, majd feloszlatták. A húsz ala­pító sikeresen lobbizott a kor­mánynál, minisztereknél, kép­viselőknél a járadék feltámasz­tásának ügyében. Az 1992-ben megszületett kormányrendelet egy bizonyos rétegnek állapí­tott meg juttatást. A következő lépésként bebizonyították, hogy az 1933-ban kelt hadi- gondozási törvény él, törvény­telen, hogy a rendelkezéseit évtizedeken keresztül nem haj­tották végre. Az 1994-es tör­vény az 1933-hoz képest ese­tenként szűkítette ugyanakkor bővítette is az ellátás lehetősé­gét. Dr. Berdán Lászlót még az 1933-as törvény alapján nyil­vánították hadirokkantnak 1945-ben. 1943 október 12-én 23 évesen sebesült meg Minszk környékén. Fonyódi barátai közül, akikkel együtt voltak fiatalok, csak egyetlen egy jött haza sérülés nélkül. Unokatestvére is ottmaradt. Kincsként őrzi levelét, amely a tábori posták nehézkes útján jutott el hozzá. Azt mondja, azok a tisztviselők, akik nem járták meg a frontot, nehezen tudják átérezni a járadékot igénylők gondját. Közel a nyolcvan felé ezért is akart tenni azokért, akik megszen­vedték a háborút. G. M. Hirdetőink a FONYÓDI TÜKÖR következő számába is folyamatosan feladhatják hirdetéseiket a 82/311-506-os faxszámon A FONYÓDI TÜKÖR legközelebb január 3-án jelenik meg a SOMOGYI HÍRLAP ban Megrendeléseit még előző nap is várjuk Diákszemekben csillog a jutalom A fonyódi Karikás gimnázium 1967-ben végzett IV/B osztálya tartott ugyan egy elég kényszeredettre sikerült tízéves találko­zót, aztán húsz éven át jóformán azt sem tudták egymásról, él­nek-e, halnak-e. Berkes Agnes elégelte meg a dolgot - tanár lett maga is, gyógypedagógus, egy dunaúj­városi iskola igazgatóhelyet­tese -, és féléves előkészítés, telefonálás, levelezés után a nyáron újra összejött az osz­tály. Nagy egymásra találás lett belőle, mert nemrégiben már a negyedik idei találkozó­jukat is megtartották.- Éveken át tervezgettem, hogy összetrombitálom a csa­patot, a harmincadik évforduló aztán megerősítette elhatáro­zásomat - emlékezik Berkes Ágnes. - Vannak, akik szere­tik elfeledni az iskolát, de tud­tam, hogy sokan őrizzük a gimnáziumi évek szép emlé­két. Negyvenen végeztünk 1967-ben - két osztálytár­sunkra sajnos már csak a sír­juknál gondolhattunk -, végül huszonheten jöttünk össze jú­niusban. A gimnázium előtt ta­lálkoztunk, s fél óráig ott ölel­gettük, lapogattuk egymást, a járókelők azt hihették, a hü­lyék gyülekezetét látják. Meg­őszültünk, a fiúk pocakosak, kopaszodók, a lányok is tel- tebbek, csodálkoztunk ezen egy darabig, de a hangok, a nevetés, a gesztusok minden­kiről árulkodtak. Nem számí­tott, kiből mi lett, milyen ko­csival jött, azok lettünk újra, akik az érettségi banketten vol­tunk. Úgy is fejeztük be a va- lószínűtlenül boldog találko­zót, mint harminc éve, kisétál­tunk a hajnali mólóra, és egy­más kezét fogva halkan éne­keltünk...- Az első osztályom volt, amelyet az elsőtől az érettsé­giig vittem - eleveníti fel a múltat Bertalan János osztály­főnök. - Volt közöttük jó né­hány tehetséges, felkészült gye­rek, akit nagyon lehetett sze­retni. Mindegyikőjük élete va­lahol azon a területen teljese­dett ki, amelyet harminc éve csak feltételeztem. Egy taná­rom példája nyomán lettem ta­nár magam is, s néhány tanít­ványomról biztosan tudtam, hogy sorsuk elkerülhetetlenül a bölcsész lét. Nyár óta már ne­gyedszer ülök közöttük, csak nézem, hallgatom őket, és bol­dogsággal telik meg a szívem. Pályafutásom során nem egy­szer csábítottak magas beosz­tásba, de a tanári pályát soha el nem hagytam, tanítani szeretek, s ha egy diák szemében az érte­lem csillogását látom, az engem mindenért kárpótol. Nehezen értelmezhető ez, különösen manapság. Most, 58 évesen vet­tem meg életem második autó­ját, részletre egy használt Ka- dettet, évekre eladósodtam, de gazdagnak és sikeresnek érzem magam, mert a harminc év előtti szeretni való, kedves gye­rekekből szeretni való, kedves felnőttek lettek a tanítvá­nyaim... Katona Csongor

Next

/
Oldalképek
Tartalom