Somogyi Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-31 / 304. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 1997. december 31., szerda Több köles és mustármag A szennai Zselici Táj szövetkezet minimális nyereség mellett 100 millió forint bevételt könyvelt el az idén. A mezőgazdaságban tapasztalható elmozdulást érezték, jelentős értékű fejlesztést hajtottak végre. Zóka Tibor elnök elégedetten szólt arról, hogy több, évek óta húzódó gondot az idén oldottak meg. A szántóba gázt vezettek, ami csaknem kilenc millió forintba került. Az átalakítás már középtávon megtérül, hiszen éves szinten több millió forintot takarítanak meg. A géppark korszerűsítése halaszthatatlan volt, emiatt nemrégiben vettek egy erőgépet. A Rába 250-es ára 10,8 millió forint, s a korszerű járművel hatékonyabban végzik a szántóföldi munkát. A megkezdett fejlesztést folytatják, jövőre várhatóan egy kombájnt vesznek. Terveik között szerepel egy ezer tonnás terménytároló kialakítása, ez közel kilenc millió forint. Zóka Tibor elmondta: a megváltozott piaci helyzethez igyekeznek alkalmazkodni. Ez nehéz feladat, de más választásuk nem igen van. — A terménypiacon látványos változást figyelhettünk meg — mondta az elnök. — A nehézkes búza- és kukorica értékesítés számunkra is gondot jelentett, ám tanultunk az eddigiekből. Úgy vélem, hogy hasznos lehet, ha átalakítjuk a vetésterületet. Csökkentjük a gabonát, s ezzel párhuzamosan több kölest és mustármagot termelünk. Az eddigi 250 hektár helyett csaknem a dupláján vetjük ezt. Meg kell találni azokat a kitörési pontokat, amely lehetővé teszi a fejlődést. Ez alapos elemzőmunkát is igényel. Csak így várható el az elmozdulás. Márpedig erre nagy szükség van. A mezőgazdaság eltartó képessége továbbra is meghatározó. Ezt a szennaiak is érzik, s különösen fontosnak tartják. A kistérségnek sem mellékes, hogy miként alakul az ágazat sorsa. Az elnök abban bízik, hogy megkezdődik a várt fellendülés. Rövidesen számba veszik a jövő évi teendőket. Az egyik legfontosabb feladat továbbra is a műszaki fejlesztés. Jövőre is 1670 hektáron gazdálkodnak. A szövetkezet 27 embernek ad megélhetést. A környék egyik legjelentősebb munkaadója. Ez nem csak munkát, felelősséget is jelent. H. M. Jövedelempótló támogatásból nem lehet építkezni Ha felépül végre a házuk... Bereknyeiék hiszik: tető alatt lesz a házuk fotó: kelemen tünde A környéken nehezen lehet elhelyezkedni. Most jövedelem pótló támogatást kapok, de jobb volna, ha dolgozhatnék. Talán jövőre találok munkát. Ha nem itt, akkor a városban — mondta a sziivásszentmár- toni Bereknyei Dávid. A középkorú férfi korábban az amerikaiaknál dolgozott. Fűtött, majd járműveket mosott. Most is örömmel emlékszik vissza az ott töltött hónapokra; jól keresett, biztosította a család megélhetését. Időközben a megbízás lejárt, s az apró somogyi településen nem talált tartós elfoglaltságot. Felesége egy kaposvári középiskolában konyhai alkalmazott. A szerény jövedelempótló támogatásból, és az asszony keresetéből él a család. Kettejüknek - az előző és a mostani házasságból - összesen hat gyermekük van, de csak kettő él velük. Most egy kicsiny házban laknak, a Fő utcában. Nagy álmuk, hogy egy másikat építsenek; közvetlenül a mostani mellé. A falak állnak, az épület belsejét benőtte a gaz. — Hihetetlenül megdrágult az építőanyag; a befejezéshez több száz ezer forintra van szükség — kesergett a házigazda. — Több mint négy éve vágtunk a házépítésbe, s kezdetben jól haladtunk vele. Amink van, azt szinte teljesen feléljük. Ha ismét egyenesbe jövünk, feltétlenül folytatjuk az építkezést. A munkából egyébként kiveszi részét a 20 éves János is aki kőműves. A katonaviselt fiatalember ottj áruinkkor toppant be a a házba. Hosszabb ideje Kaposváron él, s úgy tervezi: a fővárosban próbál szerencsét. Nem kerget álmokat, ám tisztában van azzal: a tisztességes megélhetéshez kemény munka kell. Nem ijed meg, ha dolgozni hívják. Katalin középiskolás, s a maga 15 évével felnőtteket megszégyenítő céltudatossággal taglalja elképzeléseit. Vendéglátós lesz. A család támogatja a gyerekek tervét, ám az anyagiak határt szabnak. A nagylány könyvei legutóbb több mint 21 ezer forintba kerültek. — Ha valami csoda folytán összejönne egy kis pénz, nyomban folytatjuk a munkát — így a házigazda, miközben baseball sapkáját igazgatta. — Bár erre most kevés az esély. Mindennek emelik az árát, nyilván az építőanyagért is többet kémek majd a kereskedők. Mégis abban bízom, hogy rövidesen elkészül a ház. Nagy vágyam, hogy a falakra mihamarabb tető kerüljön, s a gyerekeknek kényelmes kuckójuk legyen. Azt hiszem, most ennél többet nem kívánhatok... Harsányi Miklós MIT VÁR AZ ÚJ ESZTENDŐTŐL? Egészség, munka és A szilveszter és az újév a számvetés és a nagy fogadkozások ideje. Munkatársaink arról érdeklődtek olvasóinktól: mit várnak a jövő esztendőtől? Freili Gynláné szennai eladó: Már az év utolsó napjaiban is nagyon sok fogadalmat tettem. Úgy érzem, az egész családomnak most nagy szüksége lesz erre. Elsőként az egészségemre gondolok. Szeretnék a régóta tartó szenvedélyemről, a dohányzásról végre leszokni. Nem tudom, vajon könnyen megy-e. Elterveztük, hogy családi házunk beépítését a jövő év végéig befejezzük. Januártól munkanélküli leszek, így legnagyobb fogadalmam ehhez fűződik. Szeretnék mielőbb munkához jutni. Olyanhoz, amely biztos jövőt jelent majd. Lóki Istvánná zselickisfaludi nyugdíjas: Egészséget és nagyon sok szerencsét szeretnék a következő esztendőben. Már csak azért is, mert férjemmel együtt minden kedden és pénteken a kaposvári piacra visz- szük az otthon megtermelt tejtermékeket. Fogadalmam így szól: egészséget, hogy többet tudjak dolgozni, szerencsét, hogy a vásárlók minden piaci napon megtalálják termékeimet. Plájás József patcai villany- szerelő: Rossz volt az idei év, mert amit elterveztem, nem tudtam megvalósítani. Munka után szoktam barkácsolni. Műhelyembe sok szerszám kellene, de csak néhányat tudtam megvenni. Megfogadtam: jövőre még veszek párat, és többet fogok faragni is, mert nemcsak a villanyszereléshez, a fa megmunkálásához is értek. Felállítom a székelykaput is a bejárathoz — ennek már megvan az szerencse anyaga —, és készítek néhány totemoszlopot is. Kovács Magda szilvásszent- mártoni pizzaárus: Heten élünk ebben a házban, amit egy éve vettünk. Gyerekeim vagy tanulnak, vagy munkát keresnek. Abban bízunk: jövőre is meg tudunk élni a kétkezi munkánkból, mert mi sehonnan nem kaptunk segítséget. Féljük az Istent, s érezzük a gondviselését. Én Zilahról települtem át. Abba a gimnáziumba jártam, ahol Ady végzett. Fájtál Dezső kaposszerdahe- lyi kőfaragó: Soha nem teszek fogadalmakat, mert vágyaimat, kívánságaimat sok minden befolyásolja. Talán nincs is rá szükségem, hiszen akár a munkámban, akár a családi életemben minden megvan, amire vágyakozik az ember. Egyébként én úgy vélem: nem kell a fogadalmakat újévhez kötni. Kaposszerdahelyen még összejárnak az ifjak Fiatalok a város tövében A falusi fiataloknak nem kell feltétlenül a városba utazniuk, ha szórakozni akarnak. Kaposszerdahelyen is számos lehetőség van arra, hogy a szabadidőt értelmesen eltöltsék. Vas Szilvia és élettársa is gyakran találkozik a helybeli fiatalokkal. Jól összeszokott baráti társaság alakult ki, s rendszeresen felkeresik egymást. Tévét néznek, elbeszélgetnek, s ha netán valaki a biliárdozás iránt érez kedvet, azt is megtalálja kedvenc szórakozóhelyén. — Falun az emberek most is összetartóbbak, mint a városban — mondta a fiatal nő. — A fiatalok között igazi, tartós barátság alakul ki. A város tövében élnek, ám az élet nem olyan tempóban zajlik, mint ott. Kaposszerdahelyen az emberek még köszöntik egymást az utcán, s a fiatalok is sokat megőriztek a hagyományokból. Az egyik ember tiszteli a másikat, s ez apró jelekből is érzékelhető. — Jó érzés, hogy békésen telnek a napok. A kicsinyeknek is jót tesz, hogy nyugodt körülmények között nőnek fel — folytatja, miközben két éves kisfiára, Gáborra pislant. Szüleivel hét éve költöztek a megyeszékhelyről mostani lakhelyükre. Rövid idő alatt beilleszkedtek, s a fiatalok azt tervezik: hamarosan a közeli Zselickisfaludon vernek majd tanyát. (Harsányi) Havonta új kiállítás Kaposszerdahelyen Cukrászdából galéria A műhely is fogadja a látogatókat Először cukrászdát nyitott, aztán amikor látta: nem érdemes működtetni, profilt váltott. A kaposszerdahelyi Horváth Béres János kamaragalériává varázsolta a süteményillatú helyiséget. — A faluban és a környéken szerencsére sok alkotó szellemű ember él — mondta. — Ezért arra gondoltam: miért ne lehetne helyben is bemutatkozniuk. Örömmel kínáltam a helyet a kiállításra, amelynek gyorsan híre ment. Falusi Béla, és felesége, Térjék Éva szebbnél szebb habán kerámiái, Csapó Sándomé és Csapó Angéla míves szőttesei, és a galériatulajdonos fareliefjei fogadják most a betérőt. Horváth Béres János azt tervezi: minden hónapban új kiállításra invitálja a művészetkedvelőket, s azt vallja: ha egy FOTÓ: KELEMEN TÜNDE kisgyerek is érzékeli: itt rendszeresen szépet láthat, egy idő után nem hagyja békén a szüleit, és gyakran betérnek majd a kiállításokra. Csak így válhat igénnyé a művészet, a kézművesség. S talán még nagyobb kedvvel jönnek, hiszen itt működik Horváth Béres János műhelye is. Az érdeklődők megfigyelhetik: hogyan lesz a fából relief vagy szobor. Alkotójuk — aki tizenéves kora óta farag — megmintázta már Mátyás királyt is; motívumainak többségét a paraszti világból meríti. Hamarosan a szerdahelyi születésű Németh József festőművész szobrát készíti el. A fiatalember kezdeményezésére megalakult a kulturális egyesület is. Tagjai abban bíznak: egyre szélesebb táboruk lesz, és rendezvényeik tömegeket vonzanak majd. (Lőrincz) Minden nap buszra ül a nyugdíjas kereskedő Fakereszt gyertyatartóval Katona István 22 év óta minden nap buszra ül, hogy patcai műhelyében az esztergapadnál töltse idejét. Bár világ életében kereskedő volt, a friss fa illata mindig megbabonázta. Korábban ruhaszárítók, vágódeszkák, vállfák tucatjai kerültek ki műhelyéből, most gyertyatartókat, bonboniereket, esztergált tálkákat, virágtartókat készít a hetvennégy esztendős férfi. Most egy pácolásra váró fakereszt és két gyertyatartó áll az asztalon. — Jobbára a családnak, az ismerősöknek, rokonokat látom el használati és dísztárgyakat — mondta. — Most már inkább csak egy-egy darabot esztergálok, pedig azt szeretném, ha többet is készíthetnék. Én nem unom a szériamunkát. Volt olyan időszak, amikor több ezer faalkatrészt esztergáltam. Ezért volt nehéz átállni. De mit csináljak? Nincs már megrendelő; a korábbi vevőim közül sokan inkább kenyeret, tejet vesznek, másra nem igen futja. Szeretem a fát, és szívem szerint egyet sem vágnék ki. De ha már a műhelyemben van, akkor annak örülök: kezem nyomán tovább él. Katona István a gépek, szerszámok többségét maga készítette. Büszkén mutatja mindegyiket, de sajnálja, hogy kevesebb munkája van, mint régen. Most többnyire hulladékfából dolgozik. Nosztalgiával gondol azokra az időkre, amikor 1800 forintért megkapott egy köbméter tölgypadlót. (Lőrincz) Tavaszt vár a szilvásszentmártoni asszony Már dugdosná a hagymát Nem emlékszem ilyen enyhe télre, pedig már hatvanötöt is megéltem. Jó volna, ha ilyen maradna az idő, s így a március már munkával telne — mondta Körmendi Jánosné. A szilvásszentmártoni nyugdíjas asz- szony nyolcvanöt éves édesanyjával él együtt. Férje meghalt, ketten lakják a házat. Minden munka a nyakába szakadt, de jól bírja. Mosolygósán teszi a dolgát, a hét minden napján korán kel. Karácsonykor is így volt, s az új esztendő másnapján is így lesz. A falusi ember vérében van a munka. — Aki egy életet végigdolgozott, az nyugdíjas korában sem üldögél. A ház körül állandóan akad tennivaló. Már csak néhány baromfit tartok, s a kert sem túl nagy. Reggel kezdem, s egész napra beosztom a feladatokat. Persze már nem olyan gyorsan dolgozom, mint fiatalasz- szony koromban. Az idő elrepült, az ember nem bírja a korábbi tempót. Arra viszont ügyelek, hogy a ház és környéke mindig tiszta legyen. Most bezzeg könnyű dolgom van, hiszen jószerivel nem volt tél. Az asszony nemcsak házával törődik, idős édesanyjáról is gondoskodik. Takarít, süt-főz. Karácsonykor ketten ünnepeltek. Rántott hús és töltött káposzta került az asztalra. A szilveszterből nem csinál nagy gondot. Arra viszont kíváncsi, mit hoz az új esztendő. Egészséget kér; ez a legdrágább kincs. Amikor arról faggattam, hogy mire készül leginkább, azt mondta: a tavaszi munkára. Már dugdosná a hagymát és vetné a zöldségmagot. (Harsányi) Körmendi Jánosné: Aki mindig dolgozott, az most sem üldögél fotó: kelemen
