Somogyi Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-27 / 301. szám
1997. december28., vasárnap SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK Közelről Ötödik oldal A Szín-Folt színei Vendégek a támogatók FOTO: LANG Szabó Károly és Kimmel Ágnes kaposvári házaspár hat éve feltette az életét a Szín-Folt Galériára. Mondják is nekik gyakran, milyen jól megy nektek, még fogadásokat is szerveztek a támogatóknak! Pedig már a házasságuk is majdnem ráment a Szín-Foltra, és a napokban szinte mindenüket - egy üzletet és az autót - eladták, hogy adósságaikat kifizessék. Miért csinálják mégis?- Amikor ide bejön egy iskolás csoport, nagyot köszönnek a gyerekek, megnézik a képeket, többek lesznek. Beszélnek róla, és épülnek tőle, amint mindenki más több lesz ezektől az értékektől, ezt szentül hiszem - mondta tegnap este Szabó Károly az Anker- házban, ahol a galéria megvendégelte támogatóit. Vincze Károly, a Sütév Rt igazgatója kérdésemre bevallja:- Mostanában elég jó lett az imidzsünk, sokan kérnek támogatást tőlünk. Karcsi levett a lábamról, egyszerűen nem lehet neki ellenállni, márpedig a személyes nexus sokat számít. De mi is csak abból tudunk adni, amit megtermelünk.- Visszatérni a támogatás, netán „ablakon kidobott pénz?”- Semmiképpen sem ablakon kidobott pénz. Azzal persze nem áltatnám magam, hogy több kenyeret vesznek az emberek attól, hogy mi támogatjuk a Szín- Foltot. De talán a galéria révén összejött kapcsolatot később üzleti sikerre válthatók. A Kisosz szeptember óta kapott a támogatás „ízére”. Kertész Rezső társelnök szerint egyfajta reklám a jelenlétük. A Kaposglas Kft tavaly az év támogatója lett.- Megbeszéltünk Karcsival, minden évben 120 ezer forinttal támogatjuk az ő céljaikat - mondta Báli Tibor ügyvezető. - Úgy érzem, ezzel valahol én is gazdagabb lettem, ha a zsebemben ezzel nem is lett több pénz. Farkas Gábor, a Pulyker Kft ügyvezetője:- Ha nem lenne az unokabátyám, talán sose kerültem volna ide, talán nem támogatnánk évi 20-40 ezer forint értékben a rendezvényeket. De örülök, itt lehetek, és részem lehet a Szín- Folt életben tartásában. Kaposvár képzőművészeti élete a Vaszary Képtár tatarozása alatt a magángalériáktól függött.- A közgyűlés úgy érzi, tartozik a Szín-Foltnak, amint a Kaposfüredi Galériának is azért, hogy fölvállalták a városban ezt a feladatot - válaszolta Szita Károly polgármester. A Szí-Folt sok viszontagság után hetedik évébe lép. Egy évre előre tervezett programmal, eltökélten néznek 1998 elé. B. T. A vágóhídtól a színpadig Menj el, játssz jól! Kaposvár maga neveli színészeit. Általában. De van rá példa, hogy egy színész pályája derekán jön a kaposvári Csiky Gergely Színházba. Szarvas József, a Patika és Szórád-ház című sorozatok jellegzetes fizimiskájú színésze tíz budapesti évad után döntött és jött. A miértről kérdeztem.- Az ember gondol valamit a szakmáról, amikor kijön a főiskoláról, ezért szerződtem a Vígszínházba. Egy ponton túl át kellett gondolnom, hol tartok most. Azt éreztem, hogy nem ártana máshogy is csinálni.- Miben kellett változtatni?- Egyrészt nyilván semmiben, mert a lényeg úgy is a színpadon dől el. Mégis, azt gondolom, Kaposváron olyan típusú a színházcsinálás már lassan huszonöt esztendeje, amely hozzám közel áll. Először úgy döntöttem, hogy eljövök a Vígbői, azután döntöttem csak úgy, hogy Kaposvárra jövök. Mert arra vagyok kíváncsi ami itt történik, Mohácsival, Ascherrel, Ba- barczyval és a társulattal együtt. Addig maradok, amíg tudok bevinni valamit ebbe a közösségbe, és amíg ez a színház tud nekem nyújtani valami fontosat.- A családja Budapesten maradt. Nehéz döntés volt?- Nagyon. Ez nagyfokú önzés a részemről, ilyen árulást még nem követtem el. Telefonon beszélgetünk. Feleségem jött volna velem, ő némettanárnő. A fiam, aki 13 éves lesz, azt mondta: kinéztem a térképen, melyik város van legmesszebb Budapesttől, ahol színház is van, azért jöttem ide. Meg azt is mondta: Idefigyelj apa! Te akartál Kaposvárra menni, nem én!- Kaposvár több már, mint a színház?- Egyelőre nem. Nem volt lehetőségem még alaposan körülnézni, de a Béke útján lakom, és nagyokat sétálok hazáig.- Akkor már nem téved el...- De. Valamelyik éjjel egy főpróba után megyek hazafelé, és leszólít egy lány, hogy hol van az ilyen-olyan éjjel-nappali. Tudtam hol van, csak elmagyarázni nem sikerült, tehát elkísértem. Elbúcsúztunk, elindultam vissza, és kész... Ott álltam Kérdezte valaki tőlem Pesten: na és, hogy fogadtak? Mondtam, sehogy. Szevasz, gyere! Hamarabb megtaláltuk a közös nyelvet, mint gondoltam. Befogadtak fotó: török anett fél négykor, és felhívtam egy kollégát: ide figyelj itt és itt állok, és fogalmam sincs, merre van a hazáfelé!- Az ügynök halála után a Sárga csikóban játszott. Milyen feladatok előtt áll?- Most szerződtem a Fojtás és az Iván, a rettentő című előadásokra. Kértem, utána már ne nagyon számítsanak rám, el kell mennem pénzt keresni. Tavasszal kezdődnek a filmek.- Akkor nem teljesen szakított Pesttel...- Isten őrizz, éhen halnék! A Vígszínházban megtartottam egy szerepemet, és a Pince Színház Emigránsok előadásában is játszom.- Amióta itt próbál, tanult valamit?- Minden pillanatban. Élvezem, ahogy a viszony változik a kollégáimmal. Kérdezte valaki tőlem Pesten: na és, hogy fogadtak? Mondtam, sehogy. Szevasz, gyere! Az ügynök... nem adott olyan nagy lehetőséget a játékra, de a Sárga csikó már igen. Hamarabb megtaláltuk a közös nyelvet, mint gondoltam. Befogadtak. Jól érzem magam ebben a társulatban.- Tanyán nőtt föl. Hogy emlékszik a gyerekkorára, a gátlásokra, amit kancsalsága okozott?- Zárkózott, szorongós gyerek voltam. Osztatlan iskolába jártam, elsősök, másodikosok, harmadikosok és negyedikesek együtt. Amikor új gyerekként megérkeztem, a tanárnő megkérdezte, mi akarsz lenni, fiam? Ott álltam, furcsa fülű, furcsa tekintetű, furcsa fejű gyerek, és azt mondtam: táncdalénekes. Nagyokat röhögtek, micsoda hülyeség ez! Később megnéztem az ellenőrzőmet, abban a félévben kettest kaptam énekből...- A főiskolára kacskarin- gós út vezetett. Későn vették föl, és közben hentes is volt.- Azt szokták kérdezni, akartam-e színész lenni. Nem akartam. De arra emlékszem, hogy állok egy farakás tetején, és énekelek, hülyéskedem. Amikor hentes lettem, az nem belőlem következő döntés volt, hanem egy helyzetből adódott. Tudtam, hentes nem leszek, de hogy mi leszek, azt nem. Mondtam verseket, énekeltem, amatőr színpadot rendeztem, de nem tudtam, ezt mire kell használni. A vágóhídról aztán Debrecenbe kerültem segédszínésznek, de az nem volt tudatos döntés. Az első tudatos döntés az volt életemben, hogy Kaposvárra jövök. Horvai tanár úr, akihez a főiskolára jártam, fájlalta, hogy eljöttem a Vígbői. Amikor látta, hogy menthetetlen a dolog, azzal búcsúztatott: menj el, és játssz jól! Hát itt vagyok! Balassa Tamás Gyorshírek Lopott kocsival Berzen- cénél. Öt határsértővel szemben intézkedtek a magyar-horvát és magyar-szlovén határszakaszon az elmúlt napokban, tudtuk meg a Nagy- kanizsai Határőr Igazgatóság ügyeletesétől. Elmondta, ezzel együtt nyugodtan teltek az ünnepnapok. Berzencénél hazánkba akart lopott kocsival bejönni egy román származású német állampolgár, akit a határőrök lekapcsoltak, és átadtak a nagyatádi rendőrkapitányságnak. A magyar-szlovén határszakaszon a zöldhatáron három román állampolgár kísérelt meg az országból kijutni. Egy nigériai állampolgár Magyarországra akart beszökni, sikertelenül. A közúti és vasúti forgalom közepes volt. Emléktábla a néptanítóknak Bodrogon emléktáblát kívánnak emelni az egykori néptanítóknak. Bréda Lajos, Bréda Lajosné és Nagy Imre pedagógusok a harmincas évektől egészen az ötvenes évek elejéig a kistelepülésen dolgoztak, s több nemzedék oktatá- sában-nevelésében vettek részt. Ádám György bodrogi alpolgármester tegnap közölte: egy bizottság alakult, ami az ünnepséggel kapcsolatos teendőket végzi. Az emléktábla avatást a jövő nyárra tervezik, amit várhatóan az egykori bodrogi népiskola falán helyeznek el. Utat építenek Hetes és Kaposmérő között 3,6 kilométer hosszú összekötő utat építenek rövid időn belül. A beruházás várható értéke kilenc- venhárommillió forint. A hetesi és a kaposmérői önkormányzat harminc- millió forintot nyert egy országos pályázaton, amit a megyei területfejlesztési tanács további harminchétmillió forinttal támogatott. A két község, valamint a támogatók, illetve a helybeli vállalkozók 27 millió forintot költenek az út építésre. A beruházást várhatóan tavasszal kezdik. Tünde, adj már egy százast! Pásztohy pénzgondjai Egy MSZP-s képviselő is kerülhet nehéz helyzetbe. Főleg, ha templomban van. Pásztohy András az elmúlt három és fél év alatt jó pár ökumenikus istentiszteletre, misére kapott meghívást. Ám amikor a mise végén a sekrestyés odanyújtotta a kosarat, hogy összeszedje az adományokat, Pásztohy kétségbeesve kutatott a zsebeiben; pénztárcája ugyanis soha nincs nála. A polgármesterek mentik meg ilyenkor; átadják erszényüket, hogy adakozzon. A bankót egyébként utólag visszaadja a falu első emberének. így volt ez a közelmúltban Mosdóson, Kaposfüreden, Bőszénfán pedig kétszer is. A legemlékezetesebb „eset” azonban Sántoson történt, ahol Göncz Árpád köztársasági elnök részvételével egy új katolikus templom alapkövét tették le. Az ünnepi misét Balás Béla kaposvári megyéspüspök celebrálta, s amikor a sekrestyés megjelent kis kosarával, Göncz Árpád egy ezrest tett bele. Pásztohy ekkor is zavarba jött, ám találékonysága megmentette. A háta mögött ülő dr. L. Szabó Tünde megyei főépítészhez fordult kétségbeesve: „Tünde, adj már egy százast!” A kínos szituációt a jókor érkező „gyorssegély” oldotta fel. S hogy miért vannak pénzgondjai egy jeles eseményen Pásztohy Andrásnak? Azt mondja azért, mert többször is elhagyta már a pénztárcáját. Legutóbb még a hetvenes években több ezer forinttal együtt. Akkor megfogadta: zakó- vagy nadrágzsebbe nem teszi az erszényét, inkább a táskájában felejti. Igen ám, de azt meg rendszerint a kocsijában hagyja. (Lőrincz) Pásztohy András zsebében azóta cincog a garas, hogy egyszer meg- fújták a tárcáját, benne az ellátmánnyal. A muzsika és a pörkölt megmaradt FOTÓ: LANG
