Somogyi Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-27 / 301. szám

1997. december28., vasárnap SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK Közelről Ötödik oldal A Szín-Folt színei Vendégek a támogatók FOTO: LANG Szabó Károly és Kimmel Ágnes kaposvári házaspár hat éve feltette az életét a Szín-Folt Galériára. Mond­ják is nekik gyakran, milyen jól megy nektek, még foga­dásokat is szerveztek a tá­mogatóknak! Pedig már a házasságuk is majdnem ráment a Szín-Foltra, és a napokban szinte mindenü­ket - egy üzletet és az autót - eladták, hogy adósságai­kat kifizessék. Miért csinálják mégis?- Amikor ide bejön egy iskolás csoport, nagyot kö­szönnek a gyerekek, meg­nézik a képeket, többek lesznek. Beszélnek róla, és épülnek tőle, amint min­denki más több lesz ezektől az értékektől, ezt szentül hiszem - mondta tegnap este Szabó Károly az Anker- házban, ahol a galéria meg­vendégelte támogatóit. Vincze Károly, a Sütév Rt igazgatója kérdésemre be­vallja:- Mostanában elég jó lett az imidzsünk, sokan kérnek támogatást tőlünk. Karcsi levett a lábamról, egysze­rűen nem lehet neki ellen­állni, márpedig a személyes nexus sokat számít. De mi is csak abból tudunk adni, amit megtermelünk.- Visszatérni a támoga­tás, netán „ablakon kido­bott pénz?”- Semmiképpen sem ab­lakon kidobott pénz. Azzal persze nem áltatnám ma­gam, hogy több kenyeret vesznek az emberek attól, hogy mi támogatjuk a Szín- Foltot. De talán a galéria ré­vén összejött kapcsolatot ké­sőbb üzleti sikerre válthatók. A Kisosz szeptember óta kapott a támogatás „ízére”. Kertész Rezső társelnök sze­rint egyfajta reklám a jelen­létük. A Kaposglas Kft tavaly az év támogatója lett.- Megbeszéltünk Karcsi­val, minden évben 120 ezer forinttal támogatjuk az ő céljaikat - mondta Báli Ti­bor ügyvezető. - Úgy érzem, ezzel valahol én is gazda­gabb lettem, ha a zsebem­ben ezzel nem is lett több pénz. Farkas Gábor, a Pulyker Kft ügyvezetője:- Ha nem lenne az uno­kabátyám, talán sose kerül­tem volna ide, talán nem támogatnánk évi 20-40 ezer forint értékben a rendezvé­nyeket. De örülök, itt lehe­tek, és részem lehet a Szín- Folt életben tartásában. Kaposvár képzőművé­szeti élete a Vaszary Képtár tatarozása alatt a magánga­lériáktól függött.- A közgyűlés úgy érzi, tartozik a Szín-Foltnak, amint a Kaposfüredi Galéri­ának is azért, hogy fölvállal­ták a városban ezt a felada­tot - válaszolta Szita Károly polgármester. A Szí-Folt sok viszontag­ság után hetedik évébe lép. Egy évre előre tervezett programmal, eltökélten néznek 1998 elé. B. T. A vágóhídtól a színpadig Menj el, játssz jól! Kaposvár maga neveli színé­szeit. Általában. De van rá példa, hogy egy színész pá­lyája derekán jön a kaposvári Csiky Gergely Színházba. Szarvas József, a Patika és Szórád-ház című sorozatok jellegzetes fizimiskájú színé­sze tíz budapesti évad után döntött és jött. A miértről kérdeztem.- Az ember gondol valamit a szakmáról, amikor kijön a főiskoláról, ezért szerződtem a Vígszínházba. Egy ponton túl át kellett gondolnom, hol tartok most. Azt éreztem, hogy nem ártana máshogy is csinálni.- Miben kellett változ­tatni?- Egyrészt nyilván semmi­ben, mert a lényeg úgy is a színpadon dől el. Mégis, azt gondolom, Kaposváron olyan típusú a színházcsinálás már lassan huszonöt esztendeje, amely hozzám közel áll. Elő­ször úgy döntöttem, hogy el­jövök a Vígbői, azután dön­töttem csak úgy, hogy Ka­posvárra jövök. Mert arra va­gyok kíváncsi ami itt történik, Mohácsival, Ascherrel, Ba- barczyval és a társulattal együtt. Addig maradok, amíg tudok bevinni valamit ebbe a közösségbe, és amíg ez a színház tud nekem nyújtani valami fontosat.- A családja Budapesten maradt. Nehéz döntés volt?- Nagyon. Ez nagyfokú önzés a részemről, ilyen áru­lást még nem követtem el. Telefonon beszélgetünk. Fe­leségem jött volna velem, ő némettanárnő. A fiam, aki 13 éves lesz, azt mondta: ki­néztem a térképen, melyik város van legmesszebb Bu­dapesttől, ahol színház is van, azért jöttem ide. Meg azt is mondta: Idefigyelj apa! Te akartál Kaposvárra menni, nem én!- Kaposvár több már, mint a színház?- Egyelőre nem. Nem volt lehetőségem még alaposan körülnézni, de a Béke útján lakom, és nagyokat sétálok hazáig.- Akkor már nem téved el...- De. Valamelyik éjjel egy főpróba után megyek haza­felé, és leszólít egy lány, hogy hol van az ilyen-olyan éjjel-nappali. Tudtam hol van, csak elmagyarázni nem sikerült, tehát elkísértem. Elbúcsúztunk, elindultam vissza, és kész... Ott álltam Kérdezte valaki tőlem Pesten: na és, hogy fogadtak? Mondtam, sehogy. Szevasz, gyere! Hamarabb megtaláltuk a közös nyelvet, mint gondoltam. Befogadtak fotó: török anett fél négykor, és felhívtam egy kollégát: ide figyelj itt és itt állok, és fogalmam sincs, merre van a hazáfelé!- Az ügynök halála után a Sárga csikóban játszott. Mi­lyen feladatok előtt áll?- Most szerződtem a Fojtás és az Iván, a rettentő című előadásokra. Kértem, utána már ne nagyon számítsanak rám, el kell mennem pénzt keresni. Tavasszal kezdőd­nek a filmek.- Akkor nem teljesen sza­kított Pesttel...- Isten őrizz, éhen halnék! A Vígszínházban megtartot­tam egy szerepemet, és a Pince Színház Emigránsok előadásában is játszom.- Amióta itt próbál, tanult valamit?- Minden pillanatban. Él­vezem, ahogy a viszony vál­tozik a kollégáimmal. Kér­dezte valaki tőlem Pesten: na és, hogy fogadtak? Mondtam, sehogy. Szevasz, gyere! Az ügynök... nem adott olyan nagy lehetőséget a játékra, de a Sárga csikó már igen. Ha­marabb megtaláltuk a közös nyelvet, mint gondoltam. Be­fogadtak. Jól érzem magam ebben a társulatban.- Tanyán nőtt föl. Hogy emlékszik a gyerekkorára, a gátlásokra, amit kancsal­sága okozott?- Zárkózott, szorongós gyerek voltam. Osztatlan is­kolába jártam, elsősök, má­sodikosok, harmadikosok és negyedikesek együtt. Amikor új gyerekként megérkeztem, a tanárnő megkérdezte, mi akarsz lenni, fiam? Ott áll­tam, furcsa fülű, furcsa tekin­tetű, furcsa fejű gyerek, és azt mondtam: táncdalénekes. Nagyokat röhögtek, micsoda hülyeség ez! Később meg­néztem az ellenőrzőmet, ab­ban a félévben kettest kap­tam énekből...- A főiskolára kacskarin- gós út vezetett. Későn vették föl, és közben hentes is volt.- Azt szokták kérdezni, akartam-e színész lenni. Nem akartam. De arra emlékszem, hogy állok egy farakás tete­jén, és énekelek, hülyéske­dem. Amikor hentes lettem, az nem belőlem következő döntés volt, hanem egy hely­zetből adódott. Tudtam, hen­tes nem leszek, de hogy mi leszek, azt nem. Mondtam verseket, énekeltem, amatőr színpadot rendeztem, de nem tudtam, ezt mire kell használni. A vágóhídról az­tán Debrecenbe kerültem se­gédszínésznek, de az nem volt tudatos döntés. Az első tudatos döntés az volt éle­temben, hogy Kaposvárra jö­vök. Horvai tanár úr, akihez a főiskolára jártam, fájlalta, hogy eljöttem a Vígbői. Ami­kor látta, hogy menthetetlen a dolog, azzal búcsúztatott: menj el, és játssz jól! Hát itt vagyok! Balassa Tamás Gyorshírek Lopott kocsival Berzen- cénél. Öt határsértővel szemben intézkedtek a magyar-horvát és ma­gyar-szlovén határszaka­szon az elmúlt napok­ban, tudtuk meg a Nagy- kanizsai Határőr Igazga­tóság ügyeletesétől. El­mondta, ezzel együtt nyugodtan teltek az ün­nepnapok. Berzencénél hazánkba akart lopott kocsival bejönni egy ro­mán származású német állampolgár, akit a határ­őrök lekapcsoltak, és át­adtak a nagyatádi rend­őrkapitányságnak. A ma­gyar-szlovén határszaka­szon a zöldhatáron há­rom román állampolgár kísérelt meg az országból kijutni. Egy nigériai ál­lampolgár Magyaror­szágra akart beszökni, sikertelenül. A közúti és vasúti forgalom közepes volt. Emléktábla a néptaní­tóknak Bodrogon emlék­táblát kívánnak emelni az egykori néptanítók­nak. Bréda Lajos, Bréda Lajosné és Nagy Imre pedagógusok a harmin­cas évektől egészen az ötvenes évek elejéig a kistelepülésen dolgoztak, s több nemzedék oktatá- sában-nevelésében vettek részt. Ádám György bod­rogi alpolgármester teg­nap közölte: egy bizott­ság alakult, ami az ün­nepséggel kapcsolatos teendőket végzi. Az em­léktábla avatást a jövő nyárra tervezik, amit várhatóan az egykori bodrogi népiskola falán helyeznek el. Utat építenek Hetes és Kaposmérő között 3,6 ki­lométer hosszú össze­kötő utat építenek rövid időn belül. A beruházás várható értéke kilenc- venhárommillió forint. A hetesi és a kaposmérői önkormányzat harminc- millió forintot nyert egy országos pályázaton, amit a megyei területfej­lesztési tanács további harminchétmillió forint­tal támogatott. A két köz­ség, valamint a támoga­tók, illetve a helybeli vál­lalkozók 27 millió forin­tot költenek az út épí­tésre. A beruházást vár­hatóan tavasszal kezdik. Tünde, adj már egy százast! Pásztohy pénzgondjai Egy MSZP-s képviselő is ke­rülhet nehéz helyzetbe. Főleg, ha templomban van. Pásztohy András az elmúlt három és fél év alatt jó pár ökumenikus istentiszteletre, misére kapott meghívást. Ám amikor a mise végén a sekres­tyés odanyújtotta a kosarat, hogy összeszedje az adomá­nyokat, Pásztohy kétségbe­esve kutatott a zsebeiben; pénztárcája ugyanis soha nincs nála. A polgármesterek mentik meg ilyenkor; átadják erszényüket, hogy adakozzon. A bankót egyébként utólag visszaadja a falu első emberé­nek. így volt ez a közelmúlt­ban Mosdóson, Kaposfüreden, Bőszénfán pedig kétszer is. A legemlékezetesebb „eset” azonban Sántoson történt, ahol Göncz Árpád köztársa­sági elnök részvételével egy új katolikus templom alapkövét tették le. Az ünnepi misét Ba­lás Béla kaposvári megyés­püspök celebrálta, s amikor a sekrestyés megjelent kis kosarával, Göncz Árpád egy ezrest tett bele. Pásztohy ekkor is zavarba jött, ám ta­lálékonysága megmentette. A háta mögött ülő dr. L. Szabó Tünde megyei főépí­tészhez fordult kétségbeesve: „Tünde, adj már egy szá­zast!” A kínos szituációt a jó­kor érkező „gyorssegély” ol­dotta fel. S hogy miért vannak pénz­gondjai egy jeles eseményen Pásztohy Andrásnak? Azt mondja azért, mert többször is elhagyta már a pénztárcá­ját. Legutóbb még a hetvenes években több ezer forinttal együtt. Akkor megfogadta: zakó- vagy nadrágzsebbe nem teszi az erszényét, in­kább a táskájában felejti. Igen ám, de azt meg rendszerint a kocsijában hagyja. (Lőrincz) Pásztohy And­rás zsebében azóta cincog a garas, hogy egyszer meg- fújták a tárcá­ját, benne az ellátmánnyal. A muzsika és a pörkölt megmaradt FOTÓ: LANG

Next

/
Oldalképek
Tartalom