Somogyi Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-24 / 300. szám

20 1997. december 24., szerda SOMOGYI HÍRLAP KARÁCSONY A rákot gyógyító Martyn ROB A hegyi doktor csodája Dr. Martyn Róbert: ,JYz egyik halálos kórral kezeltem egy másikat” FOTÓ: TÖRÖK ANETT hazai szaklapok „anyagtorló­dásra” hivatkozva kitértek a közlés elől. 1965-ben az Egyesült Álla­mokba is meghívták, ahol a New York-i Rákkutató Intézet­ben végezhetett immunológiai vizsgálatokat és ismertette eljá­rását. Itt együtt dolgozott Szentgyörgyi Albert professzor­ral is.- Sajnos, Amerikában sem adták meg a módszerem to­vábbfejlesztéséhez szükséges vérkészítményt. Idegen voltam ott, s túl meghökkentő az, amit állítottam. Szentgyörgyitől már nem is kértem segítséget, hogy ne hozzam kellemetlen hely­zetbe. Hazajöttem, és itt folytat­tam a munkát.- Mi foglalkoztatja most?- Az utóbbi években több gégerákos esetben is eredmé­nyesen alkalmaztam az eljárá­somat. Közülük az egyik bete­get a pécsi klinikáról küldték, mert már nem tudtak segíteni rajta. Most az ezekkel kapcsola­tos tapasztalataimból készülök tanulmányt írni. Tudom, vissza fogják küldeni...- Mi lehet az oka, hogy az eredmények ellenére 40 év alatt sem fogadták el az ön által kí­nált megoldást?- Könnyebb lett volna a dol­gom, ha egy klinika égisze alatt folytatom a kísérleteket. így azonban egyesek talán orcát- lanságnak tartották, hogy egy vidéki orvos olyan eredménye­ket ér el, amit kutató központok nem. Korábban megpróbáltam fölkínálni magam a kaposvári kórháznak. Elutasítottak, s ez különösen rosszul esett. Nem tudom, hogy a rákot gyó­gyító módszerem, melyet több mint 40 éve alkalmazok ered­ményesen, mikor válik végre közkinccsé. 95 éves vagyok: megtettem, amit tudtam, jólle­het semmilyen segítséget nem kaptam. Mindent a saját erőm­ből kellett kivívnom. Saját pén­zemből fedeztem a kutatásai­mat, miközben sokszor köl­csönből éltem. Dr. Martyn Róbert Róma- hegyi dolgozószobájában ma is gyógyít és kutat. A több évtize­des szélmalomharc elkedvetle­nítette, de nem adta fel, hogy módszerét és szérumát a széles körű alkalmazás érdekében hi­vatalosan is elismertesse. Tisz­telői - látva, hogy csak a gyó­gyításnak élő - idős orvos aligha tudja eljárását eredmé­nyesen menedzselni, másfél éve alapítványt hoztak létre. Számos buktatón jutottak már túl, mégis legalább még két-há- rom évre becsülik az időt, mire a rákot gyógyító - várhatóan Martyn ROB elnevezésű - in­jekció legálisan forgalomba ke­rülhet. Hiába a több évtizedes kedvező tapasztalat, a több száz meggyógyult beteg, a szakható­ságok malmai lassan őrölnek. Szerencsére a nemzetközi sza- badalmaztatási eljárás gyorsab­ban halad, a szer gyártása iránt pedig - főként külföldön - máris nagy az érdeklődés. Bognár László, az alapítvány kuratóriumának elnöke mondta: ha a hazai szak-körök tartózkodása nem oldódik, el vannak szánva, hogy külföldön törzskönyvezik a szert. A lé­nyeg, hogy végre legálissá és a betegek számára széles körben hozzáférhetővé tegyék a injek­ciót. Dr. Martyn Róbert azon­ban ragaszkodik ahhoz, hogy ez egy magyar gyógyszer legyen, amelyik először itthon kerül forgalomba. A polihisztor szellemiségű kaposvári orvost a legtöbben ügy ismerik: a hegyi tanár. Háza sok éve valóságos zarán­dokhelye a kétségbeesett, sú­lyos betegeknek. Sok olyan embert gyógyított meg, akikről máshol már lemondtak. Ők ter­jesztették azután a hegyi tanár legendáját, s akasztották rá a jelzőt: csodadoktor. Leghálá- sabb betegei ártottak neki így a legtöbbet, hiszen ezzel a jelző­vel fordították ellene az orvos- társadalmat.- Sokat ártott nekem - s amúgy is terhes volt - ez a hír­név. Voltaképpen megértem, hogy irritálta az orvosokat. Fő­ként, hogy ezt azzal értem el, hogy az egyik halálos betegsé­get egy másik halálos beteg­séggel meggyógyítottam. Dr. Martyn Róbert az ötve­nes években kezdte kutatni a rák betegséget és annak gyó­gyító módszereit. Egyéb lehe­tőség híján önmagán kísérlete­zett. Egy éven át oltotta magát a fertőzött vérrel. Mivel nem lett beteg, tovább fejlesztette, majd alkalmazta is a módszert, még­Dr. Martyn Róbert soha nem adta fel... A villa minden titkok tudója hozzá sikerrel. Szövettanilag igazoltan rákos eseteknél is visszafejlődött a daganatos csomó. (Dr. Martyn Róbert mindannyiszor megnevezte a pontos gyógymódot, ám az el­járás szabadalmaztatásáért dol­gozó alapítványi tisztségvise­lők óvatosságból azt kérték, ne közöljük a szérum alapját adó vérkészítmény nevét.)- Szerettem volna ezt az eljá­rást intézeti körülmények kö­zött, tudományos szempontból is mérhetőbb módon alkal­mazni. Az Egészségügyi Tu­dományos Tanács előtt, ahol számot adtam a munkámról, húsz operált gyomorrákost és öt évet kértem, abban bízva, hogy az eredmények feloldják majd a módszerrel szembeni elzárkó­zást. Kérésemet azonban nem teljesítették. Mivel új utat nem építhetett, tovább járta a maga taposta ös­vényt. Eredményeiről szakcik­kekben számolt be, ezek azon­ban csak a külföldi orvosi fo­lyóiratokban kaptak helyet. A FOTÓ: KOVÁCS TIBOR- Nyomon követi-e a rákku­tatás egyéb eredményeit?- Igen, olvasom a folyóirato­kat, s úgy látom elsősorban a különféle sugárkezeléses mód­szereket alkalmazzák. Ezeknek azonban ellene szól, hogy az ilyen jellegű kezelések után sé­rül az immunrendszer, a szer­vezet természetes védekező ké­pessége. Az én kezelésem vi­szont épp erre az önregeneráló képességre épít és erősíti az immunrendszert.- Mi tartja életben?- Úgy élek, ahogy egy em­bernek élnie kell. Nem dohány­zóm, nem iszom és ésszerűen táplálkozom. Ezzel együtt is nagyon megöregedtem. Foglal­koztat a gondolat, hogy vég­képp visszavonulok a gyógyí­tástól. Félek, ha most ír rólam, még több beteg jön majd, pedig én már nem bírom. Csakhogy nemet mondani is szörnyű ne­héz a síró, könyörgő, kétségbe­esett embereknek. De hát értsék meg, én azt sem tudom, mi a nyaralás. Nem volt, aki helyet­tesítsen, mert egyetlen orvos sem vállalta, hogy gyógyszer­ként adjon be egy „halálos kórt”. Magamra maradtam, s közben neveztek csodadoktor­nak és kuruzslónak egyaránt. Pedig én csak egy orvos vol­tam, aki sohasem tett csodát. Csak gyógyított egy új mód­szerrel. Nem egyszer hoztak hozzám már haldokló beteget. Természetesen ilyen esetben én sem tehettem semmit. Martyn doktornak csaknem hét évtizedes (!) orvosi mun­kássága során több kétkedésben és elutasításban volt része, mint elismerésben. Történetét hallva eszünkbe juthat a Naxol esete, ahol ugyancsak sok évre, sőt a közvélemény nyomására volt szükség, hogy a szakemberek legalább érdemben vitatkozza­nak róla. A gyógyítás története - Paracelsustól-Harvey-ig - egyben a saját korukban csak értetlensége és közönybe üt­köző orvosok története is. Har­vey például 1625-ben azzal a „badarsággal” állt elő, hogy a vér kering az erekben. Martyn doktor módszere több mint három évszázaddal később ugyanilyen megütkö­zést keltett. Egyes kollégái sze­rint titka mindössze annyi, hogy hisznek benne a betegek, mert szugerálni tudja a gyógyu­lásba vetett hitet. Ha így volna, az sem lenne épp kis teljesít­mény mondjuk egy előrehala­dott gégerák esetében. Aligha­nem mégsem erről van szó. Már gyűlnek azok a milliók, melyek lehetővé teszik a szer előírásszerű bevizsgálását. Az itt születő eredmények tehát már megfellebbezhetetlenek lesznek. Akkor állhat majd a gyógyítás szolgálatába a Martyn ROB, talán még életé­ben halhatatlanná téve a hegyi tanárt. Bíró Ferenc A hajlékony, törékeny anyag engedelmeskedik a tapasztalt kéznek Az üveggömbök világa Kézügyesség és egy kis fantázia fotó: kovács Tibor A Zicsen élő 79 éves Bartalis Ferencről még a faluban is ke­vesen tudják, hogy kitűnően bánik az üveggel. Két éve dön­tött úgy, hogy a karácsonyi dí­szekért kapott pénzzel egészíti ki a nyugdíját. A fenyőágakat sok családnál, ismerősnél, ro­konnál a zicsi Télapó üvegfi­gurái, gömbjei díszítik... — 1933 júliusában kerültem Weichner Ferenc üvegtechni­kus hőmérőkészítő kisiparos cégéhez — emlékszik. — Még nem voltam 14 éves, így szer­ződést csak 1934-ben kötött velem. Akkor ez volt az egyet­len hőmérőket gyártó cég Ma­gyarországon. Csaknem 17 évet dolgoztam ott. Ezután Si­mon József hőmérőkészítő kis­iparoshoz mentem. Sajnos, csak fél éven át foglalkoztatott, ugyanis megszűnt a cége. In­nen Fischer Péter és Társához vezetett az utam, ahol a hőmé­rők mellett, lázmérőket és faj- súlymérőket is gyártottunk. Bartalis Ferenc ezt követően a Laborfelszerelések Gyárába került. A hőmérős részlegnél kapott állást, s harminc évet húzott le itt. 1979. október 15- én ment nyugdíjba, főműveze­tőként. Azt mondja: az üveg­technikusok valamennyien ki­váló fenyődísz készítők is. — 1988-ban a feleségem ha­lála után hétvégi házat keres­tem. Ismerősök ajánlották Zi­cset, így vettem itt egy régi pa­rasztházat. Budapestet cserél­tem föl a faluval. Kezdetben úgy terveztem, hogy az ipart is kiváltom mint üvegfúvó, de a nyugdíjból a feltételeket nem tudtam volna teljesíteni. így kizárólag hobbiból — a kará­csonyt megelőző hónapokban — fenyődíszeket gyártok. Ezeket elsősorban rokonok­nak, barátoknak, ismerősöknek ajándékozom, illetve egy ré­szét értékesítem. Kell a nyug­díj mellé egy kis kiegészítés. — Milyen figurákat gyárt? — A karácsonyi díszek a fantázia szüleményei. Megva­lósításuk pedig a kézügyesség­től függ. Az üvegtechnikusok egyébként csodálatos dolgokat tudnak az üvegből varázsolni. A hajlékony és törékeny anyag engedelmeskedik a tapasztalt kéznek. A technológia egy­szerű, nem titok. Én sok és kü­lönböző méretű, színű gömböt fújok. A figurák közül pedig nagyon kedvelt a gomba, a makk, a citrom, a dió, a fenyő­torony vagy az ufóreflex... Az udvaron kicsinyke épület, a műhely. — Az üvegfúvó pisztollyal megolvasztom, majd nyújtom az üvegcsövet, később kisebb darabokra vágom. A gömb nagysága az üvegcső átmérőjé­től függ. Az alapanyagot kül­földről lehet beszerezni, ám én még egy kollégám örökségéből dolgozom. A darabolás után következik a fúvás, majd az ezüstözés. Ezt követi a színre­festés, a díszítés, végül a szerel­vényezés. Leggyakrabban a piros, a sárga, a kék és az ezüst színt használom. Krutek József

Next

/
Oldalképek
Tartalom