Somogyi Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-24 / 300. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 1997. december 24., szerda Disznóölések hava Hol van már a tavalyi hó, meg az azelőtti? A falusi disznóölések hangulata, amikor kisüstivel fogadtak mindenkit, aki betért a portára... A városba költözők körében garázsban zajló hurka-kolbász-töltéssé silányult, ám falun — a hideg és a megterhelő munka ellenére — még megvan a jókedv. Talán itt—ott még nyársot is dugnak, jó szerencsét, gazdagságot kívánva a házigazdának. Úgy, mint huszonöt éve, amikor a téli szünetet kis srácként a nagyszülői házban töltöttem Rinyaková- csiban. Akkor még szalmával pörköltük a disznót, — a gáz csak később jött divatba — s mi, gyerekek, ott tüsténkedtünk a mészáros körül. Lestük, hogyan teperik le a szegény párát, hogyan fogják fel a hurkába szánt vért, s a zimankóban alig vártuk, hogy ujjainkra húzzuk a disznókörömről lerántott forró „gyűszűket”. A fülből kihasított darabért is hárman kaptunk. Nekünk, városi gyerekeknek minden élményt jelentett, hiszen soha nem láttuk addig, hogyan lesz az ólban röfögő disznóból svártli, vagy májashurka, sonka; diós lekvárral töltött hájaskráfli, ami anyám jóvoltából már az esti disznótorra elkészült, és vaníliás porcukorral meghintve ott illatozott a terített asztal közepén. A vacsorára harminc-negyven falubeli jött el. Ott voltak a rokonok,' s mindazok, akik segítettek a bélpucolásban, a hurka-kolbász-töltésben. A hangulatot nem adhatom vissza, csak mesélni tudok róla fiaimnak. Mint ahogy dédapjukról, dédanyjukról is, akik már végleg elköltöztek a rinyakovácsi portáról. Ezért nehéz belépni a kiskapun. Főleg most, a karácsonyi gyertyafényben. (Lőrincz) Ha mégis maradnak, elszigetelten élnek a kis településeken / Értelmiségiek vándorbatyuval Gabriellát és Marcellt egyelőre még Csökölyben nevelik szülei A hatéves Jakab Csongor már korán reggel ott tüsténkedik gazdajegyző apja mellet az istállóban. Almozza az állatokat, zabot ad a lovaknak. A világ minden kincséért sem maradna le az etetésről. Jakab Zoltán csökölyi gazdajegyző és családja mégis azon töri a fejét, miként lehetne kényelmesebb, a taníttatás szempontjából jobb körülményeket biztosítani a tizenhét hónapos ikerpárral immár négyre szaporodott gyerekeiknek. A. városba költözés azonban a családi kötődés és pénz híján — legalábbis egyelőre — csak álom marad. így a település sem veszíti el gazdajegyzőjét. Mert manapság egyre gyakoribb, hogy az értelmiségi elhagyja a falut. Vagy ha mégis marad, a többitől elszigetelten, magányosan él. A hagyományos — orvos, pap, pedagógus, gyógyszerész — kör felbomlott. Nincsenek igazi lámpásai a falvaknak. Dr. Jakab Pál, csökölyi állatorvos 1952 óta kíséri figyelemmel a környező települések szellemi elitjének életútját. — Akkoriban még volt élet a faluban. Eljártunk egymáshoz és Kaposvárról is jöttek tájolni a színházból. Én is gyakran tartottam ismeretterjesztő előadásokat. Az ezüstkalászos tanfolyamokon sok hasznos tanácsot kaptak a gazdák. Az iskola és a kultúrház mindig nyitva állt előttük. Most van ugyan egy nyugdíjas színdarabírónk, akinek a Bölcsőtől a koporsóig című művét még Kaposváron is bemutatták, de más hagyomány nincs. A népviseletet is csak hárman-négyen őrzik. A mostani középosztályt semmi sem érdekli. Nem is értenek a mezőgazdasághoz. Mindent megkaptak a szülőktől, nem hajtotta őket a megismerés vágya. Most aztán a mezőgazdaságban és a városban sem boldogulnak. Még egymással sem igen beszélnek, nem ám, hogy összejöjjenek valahol a diszkón kívül. Az öregek meg kihalnak lassan. Csáké szalmája lett a szövetkezet vagyona is. Pedig rá fognak kényszerülni a közös munkára! Legnagyobb baj, hogy nem bíznak egymásban. Még köszönni is alig tudnak. Nemrégiben elhunyt dr. Kőszegi István katolikus papunk. Nagy ember volt, kétszeres doktor. Értett az emberek nyelvén. Azóta sincs utódja. A tanárok egy része, a gyógyszerész ingázik. Nem élnek a településen. Ritkán, csak az iskolai bálokon jönnek össze. Csököly gondja halmozottan él a környék kis falvaiban. Rinyakovácsiban a polgármesterasszony az egyetlen értelmiségi. Gigében csak hajdan volt iskola. Az ott élő egyetlen pedagógus pedig Csökölybe jár tanítani. Úgy tűnik: az értelmiség csak az ágyát veti falujában. Van olyan, ahol a pedagógusok délután két óra tájban „leteszik a lantot” és maguk mögött hagyják az iskolát. Nem csoda, hogy nem, vagy csak alig ismerik a szülőket, s azt sem tudják, hogy Zolikának reggel nem a kötőhártyagyulladástól, hanem az éjszakai perpatvaroktól piros a szeme. Várnai Ágnes Megrögzött ateista volt, most pedig református lelkipásztor Keserű és boldog karácsony Az embereken eluralkodott a fogyasztói szemlélet és ez a karácsonyra is rányomja a bélyegét. Mindenki rohan bevásárolni, s ideges, ha nem kapja meg az elképzelt ajándékot, amelyről úgy érzi, csak akkor „igazi”, ha drága, csillogó, luxusholmi. Ha nem adatik meg a csábos portéka, keserűség keríti hatalmába. A karácsony igazi lényege Jézus Krisztus szeretete. Az hogy ezzel megajándékozza az embert, láthatatlan marad. Huszonegy éves koromig templom közelében sem jártam. Materialista, megrögzött ateista voltam. Most lelkipásztor vagyok. Úgy gondolom ez mindent megmagyaráz. Bakay László Pál, csökölyi református lelkipásztor most 33 évesen, kisfiával és feleségével él egy szerény szolgálati lakásban. Havi járandósága huszonegyezer forint. A „nyája”, az utóbbi évtizedekben alaposan megfogyatkozott. Mindössze kétszáz református él a településen. 1897-ben még ezeregy- százkilencvenen voltak, Most Csököly lélekszáma sincs eny- nyi. A lakosságnak mintegy a fele az etnikumhoz tartozik, ők pedig a katolikus vallást gyakorolják. A mostani karácsonyokról szólva mondta: — Hiányzik az emberekből az Istenbe vetett hit. Nem a vakhit, hanem az Istenhez való természetes oda- fordulás. Mint a Botcsinálta angyal című filmben, ahol a bankrablóból lett angyal. Egyfajta deizmus, istentisztelet él csak bennük. Ez nagyon kevés. Személyes Istenhitre van szükség. Karácsonykor mi is megajándékozzuk egymást. De nem vásárolt, hanem a magunk készítette ajándékokkal. S amíg dolgozunk rajta, arra gondolunk, akit szeretünk. Ettől válik igazi értékké. (Várnai) Horvátországba és Olaszországba szállítják Búza a vagon gyomrában Javában tart az év végi hajrá a MÁV Rt kiskorpádi állomásán. A korábbi vagonhiány miatt ugyanis jelentősen lelassult a szállítás, ám az utóbbi időben több kocsi állt rendelkezésre. A szállítási kedv érezhetően nőtt: most elsősorban gabonát visznek külföldre. Mégpedig elsősorban Horvát- és Ölaszországba. Mint Vukk Attila állomásfőnök elmondta, a kikötőből tengerentúlra szállítják az értékes rakományt. Az utóbbi néhány nap alatt főként búza és kukorica került a vagonok gyomrába. Az állomáson 25 vasutas dolgozik, s a hozzájuk tartozó Jákóban pedig 15 dolgozót foglalkoztatnak. A személyforgalom is enyhén nőtt. Korpádon naponta 60-80 utas vált jegyet, a szomszédos településen ennek akár négy-ötszöröse is. A vasutasok már készülnek a közelgő év végére. Ez - egyebek mellett - azt jelenti, hogy drágul a vonatjegy. Az utasok körében persze ez nem okoz különösebb meglepetést. Januártól átlagosan mintegy 15 százalékkal fizetnek többet. Az árazást egyébként az év végén, az utolsó órában végzik. A pénztárt lezárják, s éjfél után már az új áron adnak jegyet. (Harsányi) Álom maradt a két utca lekövezése Óvatosan tervez Jákó — Kevés volt a 138 ezer forint, amit a gyermekvédelmi támogatásra kaptunk két hónapra. Legalább kétszázezer forint kellett volna. Már beadtuk a pótigényünket. Bakó László jákói polgár- mester mondta ezt. A forráshiányt kompenzálták, sőt, némi pénzt tartalékoltak jövőre is. A testület fél az inflációtól, hiszen az intézmények működtetése viszi el a legtöbb pénzt. Az emelkedő energiaárak miatt csak óvatosan mertek tervezni. A polgármester elégedett az óvoda és az iskola működésével, az egészségügyi ellátással, és annak is örül, hogy fiataljaikat tanévkezdéskor támogatni tudták ebben az évben is. Az idős jákóiak karácsonyfája alá azonban nem tudott még csak jelképes ajándékot sem tenni az ön- kormányzat. A 735 lelkes település első embere abban bízik: talán majd a tavasszal... Két utcát szerettek volna leköveztetni. A terveket 200 Bakó László polgármester ezer forintért készíttették el, ám ahogy haladt az idő, egyre nagyobb önrészt kellett volna letenniük. A tervezett 1,5 millióból ötmillió forint lett, amit képtelen kifizetni az önkormányzat. S hogy mit vár a jövőtől Bakó László? Sok sikeres pályázatot. (Lőrincz) Technikaterem az iskolában A polgármester és a képviselők hordták szét Csökölyben a karácsonyra szánt ezer forintos vásárlási utalványokat. 215, hatvan év feletti személy vette át az ajándékot. A minap minden óvodás és iskolás egy háromszáz forint értékű ajándékcsomagot kapott. Rinyakovácsi és Gige önkormányzata is letette forintját, s egy karácsonyi műsor után közösen adták át a csökölyi iskolában. Az önkormányzat szeretné befejezni a Kossuth Lajos utca útját. A kövezés már megvan, de a felső bitumenréteg még hiányzik. Talán a tavasszal elkészülnek vele. Az önkormányzat jövőre bővíti a könyvtárat. A régi katolikus iskolában még egy termet szeretnének hozzácsatolni, mert meglehetősen szűkös a hely. Az idősek klubjában — vagy valamelyik ön- kormányzati épületben — pedig egy technika tantermet is létrehoznak. L. S. Nyugdíjasokat köszöntöttek Nyugdíjastalálkozót rendeztek Szentbalázson. Az önkormányzati képviselők az iskolásokkal együtt köszöntötték a faluban élő idős embereket. Az önkormányzattól minden nyugdíjas háromezer ötszáz forintot kapott. Ünnepváró Nagybajomban Karácsonyi hangversenyt rendeztek a nagybajomi református templomban tegnap este. A koncerten a nagybajomi vegyeskar, valamint a Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola gyermekkórusa lépett fel. Házhoz vitték a szeretetet Házhoz vitték a szeretetet a bárdudvamoki óvodások. Az óvónők egy betlehemes műsort állítottak össze, amit betaníttattak a gyerekekkel, s azzal járták a falu házait. Meglátogatták idős embereket; egy-egy családnál többen is összegyűltek, hogy megnézzék a kicsik karácsonyra betanult betlehemes játékát. A bárdud- vamokiak szeretettel fogadták a régi hagyományt felelevenítő betlehemezést, amelynek jelmezeit, kellékeit az óvónők készítették. Az óvodásokat a falugondnoki szolgálatra nyert gépkocsi szállította Bárdudvarnok különböző településrészeire. Öngyilkosság a vadászházban Öngyilkosságot követett el a jutái vadászházban egy somogysárdi lakos — engedéllyel tartott — sörétes vadászfegyverével. A halott- szemle és a rendelkezésre álló adatok alapján a szakértők kizárnak minden idegenkezűségre utaló körülményt. * Élelmiszert lopott a boltból Egy ismeretlen tettes levágta minap a nagyberki vegyesbolt ajtaján lévő lakatot. Az üzletben megtalálta a páncélkazettát. Abban csaknem tizennyolcezer forint készpénzt volt. A tolvaj azonban ezzel a zsákmánnyal nem elégedett meg, ezért még összepakolt a polcokról mintegy száz ezer forintnyi élelmiszert, és dolga végeztével távozott a vegyesüzletből. A rendőrség nyomoz az ügyben. Időben bevásároltak az ünnepekre a kiskorpádi háziasszonyok Rántott hús az asztalon A Kiskorpádon élők többsége otthon tölti a karácsonyt. Az ünnepi készülődést időben elkezdték, és szentestére várhatóan az összes tennivalót befejezik. Hogyan várja a karácsonyt? — ezt kérdeztük a kiskorpádiaktól. A kiskorpádi postán csaknem egy hónapja érzékelik az ünnepek közeledtét. Dóra Zoltánná hivatalvezető már megszokta, hogy ez idő tájt a szokásosnál jóval több képeslap, kalendárium fogy. Akárcsak munkahelyén, otthon is készül a karácsonyra. Munka után a sütésfőzés köti le, hiszen a két napos ünnepre számos finomsággal lepi meg a családot. A menüből nem maradhat ki a ha! és a jól bevált recept alapján készült beigli, másnap pedig a rántott hús. A házimunkában segít a család; a nagy fiú díszíti a karácsonyfát. Kálmán László kiskorpádi vasutas szenteste ugyan dolgozik, ám amint másnap reggel véget ér a szolgálat, vonatra ül, és meg sem áll hazáig. Somogyszobon élnek. Felesége, és három gyermeke — akárcsak a családfő —- már alig várja, hogy közösen ünnepeljenek. — A háziasszonyok időben bevásároltak — mondta Vank Lajosné vegyesbolti eladó. Erre már csak azért is szükség volt, mivel az ünnepek alatt általában több ennivaló fogy otthon, mint máskor. Örül, ha családjának minél finomabb ételt készíthet. Az ünnepi asztalra húsleves, rántott és göngyölt hús is kerül. Kalmár István kiskorpádi telepvezető az utóbbi hónapokban gyakran dolgozott szombat-vasárnap, s így bizony már alig várja az ünnepet. Feleségével, két lányával közösen töltik el a karácsonyt. Pikier József polgármester rövid sétát tervez. Mint mondta, nem árt a testmozgás. — A két napos ünnep alatt az ember hajlamos arra, hogy csak pihenjen. A kényelmes mozgás viszont felfrissíti. Csodálatos a környékünkön található erdőmező, amit néhány óra alatt bebarangolunk. Főiskolás és gimnazista gyermekem itthon lesz. (Harsányi)
