Somogyi Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-20 / 297. szám

Pakson verték a Klímát

Paksi Atomerőmű SE- Klíma-Vill Kaposvári SE 96-77 (53-33)

Még 10 perc sem telt el, amikor — 23-12 arányú hazai vezetésnél — már ismét a megszokott kaposvári kezdőcsapat volt a pályán, azonban a különbség csak tovább nőtt a két csapat között. A második játékrészben sem változott a játék képe: az időnként látványos megoldásokat bemutató paksiak magabiztosan őrizték az előnyüket.

Elsősorban gyenge védekezésének köszönhetően nem tudott meglepetést okozni a Klíma-Vili Kaposvári SE csapata az egyik legjobb magyar együttes otthonában.

így játszottak

Paks, sportcsarnok, 800 néző. V.: Major Gy„ Nagy J.

Paksi Atomerőmű SE: Ricks (22/6), Visockas (10), Mwxteán (8/3), Gulyás (24), Mérész (13). Csere: Hencsey (6), Bová- novics (2), Monok (3/3), Mihály (8), Rutkai (-). Edző: Rezák László.

Klíma-Vili Kaposvári SE: Vojvoda (12), Jusztin (3/3), Farkas (9/3), Varga R. (7/3), Bogdán (4). Csere: Szlivancsanin (27), Filipoyics (9), Turcsán (6), Ágfalvi (-). Edző: Gel- lér Sándor.

Jók: Ricks, Gulyás, Mérész, illetve Szlivancsanin.

Rezák László: — Örülök, hogy győzelemmel tudtuk megajándékozni karácsonyra a lelkes közönségünket.

Gellér Sándor: — Gratulálok a paksiaknak, akik nagyon jól játszottak; sajnos, ehhez a mi gyenge védekezésünk is kellett.

Kun Zoltán

A férfi „B” csoportban:

V1S Siófok KC-Szedeák- Akuterm 78-118 (37-59)

Janikából János lett

Kezdő versenyzőként még csak próbálgatta ügyességét, de már Janika néven ismerték az autósport rajongói. Alig volt 20 éves, amikor a hazai élvonalba került, és látványos vezetési stílusának köszönhetően hamar népszerűvé is vált: ifjú Tóth János lett több ezer fiatal álmának megtestesítője, a villámben, de látom a srácokat, akik Salgótarjánból, Miskolcról, vagy éppen Kaposvárról jövet minden alkalommal megállnak a kútnál, hogy plakátot kérjenek és érdeklődjenek a terveimről. Szívesen találkozók velük, ám még mindig feszélyezve érzem magam, ha sztárként kezelnek. A rakezű ralipilóta.

Janikából azóta János lett, komoly tekintetű

profi autóversenyző, aki tavaly San Remoban egy világbajnoki megmérettetésen is kiválóan megállta a helyét.

— Április óta

Budapesten élek, de csak a hétköznapokat töltöm ott, a hétvégeken hazautazok Zamárdiba. Budapestre a munkám vitt: egy barátom kért meg, hogy távollétében irányítsam a Tengerszem utcai Aral-benzinkutat. Egyelőre bizonytalan, hogy meddig maradok, ám az biztos, hogy soha nem tudnék fővárosivá válni: büszkén viselem, hogy vidéki vagyok.

— Egy üzleti vállalkozást, vagy a versenyautót nehezebb vezetni?

— A benzinkutat veszélyesebb, különösen, hogy nem az enyém az árukészlet. Ha kevesebb van az üzemanyagból az is baj, ha több, azért is vállalni kell a felelősséget. Általában hajnali hat órakor kelek és este kilenckor fekszem. Az időm

nagy részét az Aral-kút körüli teendők foglalják le, másra nem is

„A munkám a benzinkút, a versenyzés az életem, a hobbim a vadászat”

lit is addig szeretem, amíg nem kell kiszállni a versenyautóból. Utána inkább hozzanak dublőrt, hogy a céldobogón pezsgőt locsoljon és fogadja a gratulációkat, én inkább még egy kört megyek.- Profi ralipilóta lett. De mikor autózott utoljára saját kedvére, hiszen annak idején Ön is forgalom nélküli elhagyott utakon száguldozva szerette meg a ralit.

— Zamárdi környékén minden kanyargós utat

kölcsönkapott Toyota Carinával jártam. Most összeraktuk a régi-új autómat. Egy Toyota Celicát, amelyet versenyfutóművel szereltek és az elektronikai tuningnak köszönhetően mintegy 240 lóerős.- Említette, hogy vadászik. A sok teendő között erre is jut idő?

— A munkám a benzinkút, a versenyzés az életem, a vadászat pedig a hobbim, amire minden héten szánok időt. Hétvégeken hazautazok Zamárdiba, olyankor édesanyám a kedvenc csirke-, vagy pulykaételeimet készíti el. A jó ebéd és a családi környezet után azonban a vadászat szintén megnyugvást nyújt. Egyedül szeretek kimenni, felülni a magaslesre és másfél-két órán keresztül mást sem csinálni, csak nézni a tájat és az állatokat. A csoportos vadászat már egyre inkább taszít. Ott is a pénz a meghatározó, irigy és kisstílű emberek egymást akarják felüllicitálni. Én nem az újgazdagokat, hanem az öreg vadászokat szeretem és sok barátom is van közöttük. Ők a természet szeretetéért járnak ki és nem azért, hogy minél több állatot ejtsenek el. Ésszel vadásznak, inkább

csak selejteznek,

nagyon jut.- Pedig a rajongók nagy részét az érdekli, hogy mi lesz jövőre, milyen autóval és milyen pénzből versenyez ifj. Tóth János?

— Ehhez a csapatunkban nekem van a legkevesebb közöm. A menedzserem Dudás Mihály és a navigátorom Gergely Ferenc intézi az ügyeket. Én úgy szeretnék dolgozni, hogy eszembe se jusson a versenyzés.- Azok a rajongók sem juttatják az eszébe, akik a munkahelyén sorra keresik meg autogramot kérve? Milyen érzés sztárnak lenni?

— Korábban nem hittem az ilyen:

úgy ismerek mint a tenyeremet. A Bakonyban is otthon érzem magam, bár oda inkább vadászni járok. Már nagyon régen nem volt rá alkalmam, hogy — csak a magam kedvtelésére — autózzak egy jót. A tréningautómat egy éve szétszedtük és azóta egy

háromszor is meggondolják, hogy meghúzzák-e a ravaszt.

— Mi volt idén a legnagyobb vadászzsákmánya, mire a legbüszkébb?

— Egyetlen süldő-vadmalacot lőttem és arra sem vagyok büszke. Megismertem viszont a Bakony olyan részeit is, ahol más nemigen jár. Jólesik, amikor a Veszprém rali gyorsa„Már nagyon régen nem volt rá alkalmam, hogy - csak a magam kedvtelésére - autózzak egy jót.”

sági szakaszainál a környékbéli puszták lakói ismerősként üdvözölnek. Nekik én nem autóversenyző vagyok, hanem barát. Egy vadásztárs, akinek különös időtöltése akad: időnként beül egy versenyautóba és végigszáguldozik azokon a dűlőuta- kon, ahol máskor gumicsizmában, puskával a hátán szokott bandukolni.- Az autóversenyzés időigényes sport, a vadászat nemkülönben. Ott van még a kétlaki élet, utazás Budapest és Zamárdi között. A barátnője hogyan tűri?

— Voltak komoly kapcsolataim, de pillanatnyilag nincs barátnőm. Megértem, hogy nehéz az én életvitelemhez alkalmazkodni, de változtatni nemigen tudok és nem is akarok rajta. Annál több barátom van, akikkel elbeszélgethetek és akár a gondjaimat is megoszthatom. Az elmúlt három évben — mióta profi csapatban versenyzek — sok új ismerősre tettem szert. A nyugalom szigete azonban számomra örökké Zamárdi marad: a falu, ahová mindig jó visszatérni.

Barna Zsolt

Az újságírás helyett a röplabdát választotta

A szbornaja dirigense

A Szovjetunióban kudarcnak számított az olimpiai ezüstérem

Amerre csak megfordult, sikerek kövezték az útját. Gena- gyij Parsin Alma-Atában a legalsóbb csapatban kezdett el röplabdázni, hogy aztán megjárva a szamárlétrát később bajnokcsapat tagjaként ünnepeljék. Kaposvárt akkor ismerte meg, amikor a Pini KSE csapatával BEK-meccset játszottak a sportcsarnokban. Itt készült ez az interjú is.

Még egyetemista volt, amikor már rá bíztak egy gyermekcsapatot. Abból a társaságból aztán később ketten is Európa-bajnokok lettek. Az egyik éppen az az Oleg Antropov volt, aki a jó tanítványból idővel ellenféllé nőtte ki magát; az idén a szintén Bajnokok Ligájába bejutott, az Inter- ligából általunk is jól ismert VKP Bratislava csapatát irányítja. Meglehetősen fiatalon, 28 évesen lett elismert profi

edző, s kerek 26 éven át, egészen 1992-ig irányította az Európa hírű Radiotechnika Riga csapatát. Szovjet bajnoki cím, kilenc ezüstérem és három KEK-győzelem bizonyította: nem akárki a szakmában. Közben 1979 és 1982 között a szovjet ifjúsági válogatottat is irányította, amellyel ’81-ben egészen a világbajnoki címig menetelt. S a legemlékezetesebb évek: 1986 és 1989 között a félelmetes hírű szbornaja, azaz a szovjet válogatott szövetségi kapitánya volt.

— 1986-ban másodikok lettünk a világbajnokságon, egy évvel később pedig megnyertük az EB-t - mondta Gena- gyij Parsin. — A szöuli olimpián döntőbe jutottunk, ahol végül ezüstérmesek lettünk.-Ha a magyar röplabda-válogatott lenne ezüstérmes az olimpián, az egész ország hetekig ünnepelne. Hogyan fogadta ezt a második helyet az akkori szovjet sportvezetés?

— Nagy kudarcnak számított. A legnagyobb baj talán nem is maga az ezüstérem volt, hanem hogy az amerikaiak győztek le bennünket. Ez pedig ugye akkor már már megbocsáthatatlan bűnnek számított.

— Mégsem állították fel a kispadról.

— Egy évvel később a Világ Kupában harmadikak lettünk, majd széthullott a Szovjetunió. Ezután Rigában dolgoztam, amellyel 1990-ben a KEK- döntőben bronzérmet szereztünk.

— Mikor „költözött” Törökországba?

— 1991-ben, ahol először két esztendeig az I. osztályú Arcelik csapatánál dolgoztam mint szakmai tanácsadó.

Ezután következett a Netas.

— Milyen csapatot vett át Isztambulban?

— A Netas akkor az ötödik helyen állt, jobbára öreg játékosok alkották az együttest. Nagy fiatalításba kezdtünk: a fél csapat kicserélődött.

— Aztán szép lassan elkezdtekjönni az eredmények.

— Azóta már kétszeres kupagyőztesek vagyunk, s a klub történetében először tavaly elhódítottuk a bajnoki címet is. Az 1996/1997-es szezon egyébként igazán emlékezetesre sikerült. Nemcsak a bajnokságban, hanem a kupában is mi lettünk a legjobbak, s a nemzetközi porondon is megismertek bennünket: a CEV Kupában ezüstérmet szereztünk.

— A sikerszéria idén is folytatódik: hazájuk bajnokságában verhetetlenek, s bejutottak a Bajnokok Ligájába. A kaposvári visszavágót megelőzően mikor kaptak ki utoljára?

— Még valamikor szeptember elején egy felkészülési tornán. Hat bajnokcsapat lépett pályára, s mi a másodikak lettünk, miután a belga Maesik legyőzött bennünket.

— Tavaly szinte minden összejött a Netasnak. Ennél még többre képes az isztambuli együttes?

— Törökországban egyértelmű a célunk: meg akarjuk védeni bajnoki és kupaelsőségünket. A Bajnokok Ligájában pedig legalább a legjobb nyolc közé kell jutnunk, hogy jövőre ne kelljen selejtezőt játszanunk. Az igazi nagy célunk azonban a BEK-döntő.

— Azt sajnos mi is tapasztaltuk, hogy nem akármilyen kezdőhatosa van a Netasnak. A cseresor azonban mintha „kicsit” sebezhető lenne...- Fiatalok, 1979-es születésű játékosok alkotják a második sorunkat. Valóban van még jócskán tanulni valójuk, de most már lassan nekik is fel kell venni a ritmust.- Milyen csapatot ismert meg a Pini Kaposvár SE-ben?- Fiatal és magas szerkezetű együttes. A feladó gyorsan mozgatja a csapatot, mindkét első ütő jól játszik, s a centerek is megfelelően gyorsak. A csapat játéka is tetszett, csak mintha nem lennének elég labdabiztosak; úgy vettem észre, hogy a felugrásos nyitások fogadásával van baj. Egyszóval jól együtt van ez a társaság, van bennük fantázia; még sokra vihetik, csak idő és türelem kell hozzá.- Mint edző mire esküszik a leginkább?- Két dologra: a céltudatos professzionista gondolkodásmódra és a sok-sok munkára. A kettőnek együtt előbb utóbb jelentkezik az eredménye.

Kevesen tudják csak, hogy Genagyij Parsin annak idején újságírónak tanult, végül azonban edző lett. Az élet igazolta: jól döntött.

Fenyő Gábor

A sikeredző Genagyij Parsin

FOTÓ: KOVÁCS TIBOR