Somogyi Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-20 / 297. szám

FOTÓ: FEB/MONDADORI O tthon KAMRÁTÓL A HÁLÓSZOBÁIG Nyolcadik oldal 1997. december 21., vasárnap A PSZICHOLÓGIA HÉTKÖZNAPJAI Séta a karácsonyfa körül Fenyőügyi kiskáté - házi használatra RANSCHBURGJENŐ Szeretet, az igazságtalan érzés Ma már tudjuk, hogy a legnemesebb emberi érzelem, a szeretet, jelentős részben tanult, emberi megnyilvánu­lás, amelynek alapelemeit az élet legkorábbi időszaká­ban - az első 2-3 évben - sajátítjuk el. A 3 hónapos baba minden barátságos arcra mosollyal reagál. A 6 hónapos már összeráncolt homlokkal, aggód­va figyeli az idegen arcot, majd sírásra fakad. Körülbelül ez az az életkor, amikorra az emberek már nem azonos értékűek többé. Van néhány arc, köztük legfontosabb az édesanyáé, amely ismerős, amelynek megjelenése biz­tonságot, nyugalmat jelent. A többi viszont idegen, éppen ezért félelmet, szorongást ébreszt a gyermekben. Ez a kétségbeesett és megható ragaszkodás azonban még nem tekinthető valódi szeretetnek. A kisgyermek csak arra törekszik, hogy a „kiválasztott személyek" ki­elégítsék szükségleteit, teremtsék meg számára a belső békét, amire szüksége van. A „felnőttes” szeretet első jeleivel csak 3 éves kor után találkozunk. Azzal az érzelemmel, amit leginkább úgy jellemezhetnék: nekünk fáj, ha baj, fájdalom éri azt, akit szeretünk. S mi érezzük boldognak magunkat, ha neki sikere van, ha az ő életében valami örömteli esemény kö­vetkezik be. Gondoltak már rá, hogy ez a szeretet mennyire igaz­ságtalan érzés? Miért jelent nekem többet a gyerekem, a férjem, a feleségem, a barátom, mint mások? Hiszen tu­dom, hogy olyan emberek, mint a többi. És megfordítva: mivel érdemeltem ki én az ő megkülönböztetett szerete- tüket? De mégis: ők az enyémek! Ez nem azt jelenti, hogy a tulajdonaim, az sem pontos kifejezés, hogy hozzám tar­toznak. Szakmailag úgy mondanám: az élet fontos és meghitt pillanataiban az én-határaink olvadnak össze, szép magyar kifejezéssel szólva: bizonyos értelemben egyek vagyunk. Karácsonykor, a szeretet ünnepén, ne felejtsünk el azokra is gondolni, akik az idén valamilyen okból nem részesülnek ebből a megkülönböztető, felemelő és erőt adó „igazságtalanságból”. fölhajtja, illesztőfűrésszel 6-10 helyen felülről lefelé vágjuk le a szélesedő többletet. Fűrész he­lyett megfelel egy erős konyha­kés is, amit kis kalapácsütések­kel „biztatgathatunk”.(7/. rajz). A faállítás aranyszabályai Gyúlékony anyagoktól (például függöny, könyvespolc, stb.), és kályhától, tűzhelytől távol ke­ressünk helyet a karácsonyfa számára. A viaszgyertyákat úgy rakjuk föl, hogy lángjuk legalább 20 centire legyen a föléjük nyúló ágtól. Rögzítésükhöz viaszcsepp- gyűjtős, peremes gyertyatartót használjunk. Ügyeljünk arra, hogy a gyer­tyaszálak függőlegesen álljanak. A gyertyákat fölülről lefelé ha­ladva gyújtsuk meg. A csillagszóró is könnyen tü­zet okozhat, ezért olyan részre erősítsük föl, ahol az ágak kö­zött üres tér van számára. A biztos lábakon álló fa is föl­billenhet, ha valaki, valami ne­kiütközik valamelyik ágának. Ezért lehetőleg rögzítsük törzse felső részét vékony fonállal, duplázott cérnával, egymással ellentétes irányban. „Angyali” ötletek - díszítésre A fára, ajándékcsomagra, vagy kicsiknek önálló ajándékként kedves figurákat varázsolha­tunk néhány filléres apróság­ból. A magunk készítette an­gyalkák - mert róluk van szó - kellékei: kartoppapír (test), szí­nes papír (ruha, haj, arc), alufó­Halászlé, adventi pulykamell Itt a karácsonyi szünet, január 5-éig, az első tanítási napig te­hát nem kell csörgőre állítani a vekkert, sutba kerülhet könyv, füzet, iskolatáska. De a téli va­káció két hete csakugyan men­tes lehet-e a gyerekek számára a „tanügyektöl”? Adnak, adhat­nak-e a szünidőre leckét, házi feladatot, tanulni valót a gyere­keknek tanáraik? Nos, az iskolák működésére vonatkozó hatályos rendelkezé­sek erre vonatkozóan nem tar­talmaznak előírásokat. A külön­féle rendtartásokból és szabá­lyokból pusztán az olvasható ki: a tanárok személyes felelős­sége, hogy a diákok képességei­nek megfelelő tanulmányi ered­mény eléréséhez szükséges esz­közöket hogyan, miképp alkal­mazzák. Ebből pedig az követ­kezik, hogy ha úgy ítélik meg, bizony a téli, a tavaszi vagy más szünet idejére is kiróhatnak ta­nulmányi feladatokat. Könnyen megeshet tehát, hogy egy-egy tantárgyból aránylag sok, a másikból keve­sebb, a harmadikból pedig „nul­la” lecke, olvasni, írni való vár a gyerekekre. A vakációra időzí­tett feladatok semmiben nem különböznek a folyamatos taní­tás menetében kapott leckéktől! Vagyis az előbbiek elvégzését a pedagógus ugyanúgy számon kérheti - és nyilván kéri is - di­ákjaitól, mint az utóbbiakét. Annyi különbség azért van, hogy a szünidei leckék megol­dását a kéthetes karácsonyi sza­badság bármelyik szakaszára ütemezhetik a gyerekek. Van, aki már az ünnepekig túl akar esni rajtuk, s van, aki a vakáció utolsó napjaira, óráira halasztja. A legcélszerűbb az, ha az új év beköszöntéig valóban teljes a diákok kikapcsolódása. Ennyi idő kicsiknek, nagyobbaknak egyaránt kell ahhoz, hogy testi- leg-szellemileg kipihenjék a tanév eddigi fáradalmait. S in­kább az új év első napjaiban - lehetőleg arányosan elosztva -, kapkodás nélkül tanulják, csi­nálják meg mindazt, amit fel­adatul kaptak. így drukkolás, lelkiismeret-furdalás nélkül ül­hetnek vissza 5-én az iskola­padba. Dr. Kecsmár Ilona lia (szárny, csillag), szalag (haj és akasztó), fagolyó (fej), to­vábbá színes ceruza, filctoll, ra­gasztószalag. Az angyalka (1-2-3. rajz) fi­guráját, ruháját, arcát, haját vágjuk ki kartonból, utóbbiakat ragasszuk az alapfigurára. A szárnyakat, amelyekhez leg­megfelelőbb a jó tartású alufólia - erősítsük föl a figura hosszá­ban, fejtől az aljáig, ragasztó- szalaggal. Az angyalkák lehetnek a 2. rajzon megadott mintánál ki­sebbek, de a méretet mindig arányosan nagyítsuk. Egy másik angyal-változat (4. rajz) feje fa­golyó, teste kartonból szabott, ám hátul összeragasztott kúp. Öt szál kettőbe hajtott, 20 centis díszkötőszálat húzzunk át hor­golótűvel a golyó nyílásán - ez lesz a haj - és ,egy ettől elütő szí­nű, 40-50 centis díszszálat, amely a megkötő lesz. Alulra varrjunk gombot, amely összefogja a szálakat és nem engedi, hogy a fej kicsúsz- szon a testből. Rajzoljuk meg az arcot, majd éles késsel bodo- rítsuk ki a hajat, rendezzük el a fürtöket. Állítsuk be a fejet a helyére és nyakától az aljáig celluxszal ragasszuk össze a kúp hátát, a szárnyat pedig ugyanígy ragasszuk föl a hát közepére. * Viszlát január 5-én... Dómján András, a Hotel Taverna mesterszakácsa így készíti el a ha­gyományos karácsonyi fogást, a ma­gyaros HALÁSZLÉT KAGYLÓGOM­BÓCCAL: Hozzávalók 4 személyre: lkg ponty, 20 dkg harcsafiié, 3 fej hagyma, 20 dkg natúr gom- bakonzerv, 1 zsemle, só, bors, pirospaprika, 1 paradi­csom, 1 szem paprika. A pontyot kifilézzük, hú­sát a harcsáéval együtt 1 centis kockákra vágjuk és félretesszük. Egy fazékban feltesszük a halcsontot, az öszszevágott hagymát, fel­öntjük hideg vízzel, pirospap­rikával, sóval ízesítjük. Ha el­készült, az egészet szűrőn átpasszírozzuk. Beleteszszük a kagylógombócot, a kockára vágott ponty- és harcsafiiét, hozzáadunk 1 paradicsomot, zöld- és cseresznyepaprikát és 10 percig főzzük. A kagylógombóchoz a zsemlét összevág­juk és kevés olajon megpirítjuk. Sóval, borssal, petrezselyemmel ízesítjük. Felönt­jük a kagyló levével, hozzáadjuk a kagylót, s megkeverjük, hogy jól összeálljon. Ha el­készült, 20 percig hűtőszekrényben pihen­tetjük. Ezután vizes kézzel apró gombócokat formálunk és a kockára vágott haldarabok­kal együtt a halászlébe tesszük. Az ADVENTI GÖNGYÖLT PULYKAMELL hozzá­valói: 1 kg pulykamell, 2 tojás, kapor, fehér­bor, eidami sajt, só, fehér bors, 2 alma, ma­zsola, citrom, szőlő, tejszín. A pulykamellet 15-20 centis darabokra vágjuk és kiklopfoljuk. A megmaradt hús­darabokat ledaráljuk, sóval, fehér borssal, őrölt kaporral ízesítjük. Hozzáadunk 10 de­ka apró kockákra vágott eidami sajtot, 2 ki­sebb, hámozott, kis kockákra vágott almát és 2 tojást. Ezt összedolgozzuk, s pár percig pihen­tetjük. A tölteléket töltsük a pulykaszeletek­be, egyenként göngyöljük alufóliába és te­gyük tepsibe. Öntsünk alá kis vizet, fehér­bort és pároljuk puhára. Készítsünk hozzá fehérboros mártást. Világos rántást enged­jünk föl fehérborral, kis húslevessel. Te­gyünk bele mazsolát, szőlőt, cukrot, hámo­zott citromkarikát, sót, kevés tejszínt és for­raljuk ki. Biztos lábak - házilag A tágas helyre állított fa szá­mára gyorsan, olcsón készít­hetünk szi­lárd talpat - egy körülbelül 1 colos (2-2,12 cm vastag) puhafa deszkából és egy kiürült hengeres flakonból. (I. rajz) A méreteket persze megszabja, hogy a fa töve a fa­ragás után mekkora átmérőjű lesz. Tegyük fel, hogy 4 centi. Ebben az esetben a deszka 8 cm széles és a kereszt alakú talp egy-egy szára 45 cm hosz- szú legyen. A felső talp végei alá kell még egy-egy 5-5 cm hosszú alátét, így az egész talp kijön egy 100x8x2 cm-es desz­kadarabból. Az egyes elemeket 3- 3,5 cm hosszú szegekkel erő­sítsük össze. A középső lyukat - a helyére állított flakon körbe­rajzolásának megfelelően - 2-4 mm-es fúróval a peremen kör- befurkálva, majd késsel-resze- lővel „finomítva” alakíthatjuk ki, egyszerre mind a két szá­ron. Ebbe a lyukba szorítsuk a kupolaszerű végétől megszaba­dított flakont. (A felső részt kis fogú fűrésszel könnyen levá­laszthatjuk - de csak akkor, ha a kinyomógáz már teljesen ki­ürült belőle). A törzs fa­ragásához a fát állítsuk fa­tönkre. Amíg segítőnk egye­nesen tartja, s az alsó ágakat

Next

/
Oldalképek
Tartalom