Somogyi Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-20 / 297. szám

Újra híd lesz a Neretván Mostari követ vegyenek! - Nem csak partokat, kultúrákat is összeköt [ mostari híd, amely Csontváry ecsetjére kívánkozott FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA Egy kő az asztalomon. Apró, de be­cses emlék. Azok adták, akik kiemel­ték a hullámsírból. Ez a kő része volt Hercegovina jelképének, a mostari hídnak. Annak az évszázadokkal da­coló építménynek, amely híd volt a Neretván és kultúrákat, vallásokat kötött össze ott Mostarban. Dr. Kovács Tibor őrnagy, az SFOR magyar műszaki kontingensének tisztje, aki egyébként a Nemzetvé­delmi Egyetem tanára, mindent tud a mostari hídról. Éjszakába nyúlóan mesélte, hogy az építész szemével miért számított csodának. — A XVI. századtól az oszmán biro­dalom fontos kereskedelmi és hadi- útja vezetett át a korábban jelenték­telennek számító településen. A négyszáz éves török hódoltság tette fontos központtá. A 'nevezetes mos­tari hidat Szulimán, parancsára, az Oszmán Birodalom főépítészének Kozsde Minar Szinamának a tervei alapján tanítványa Hajrudin kilenc év alatt építette meg. A Neretván átívelő öreg híd 456 kifaragott kőből állt. A többségét a környéken található Te­melj iné oldalából bányászták ki. Ugyancsak környékbeli kőbányából származott a kisebb hányadot alkotó kő is. A kettőnek eltért a szilárdsága, ezért keverték... Kovács őrnagy utánanézett, a leg­nagyobb kődarab 205x50x90 centimé­teres volt. Mindenki csodájára járt. Nekünk jobbára Csontváry Kosztka Tivadar képe jutott eszünkbe a mos­tari öreg híd nevének hallatán. 1993. november 9-én tüzérségi támadás pusztította el a hidat. A szerkezet há­romnegyede a Neretvába zuhant. Már akkor egymást vádolták a bosnyákon, a szerbek és a horvátok. A magyar műszaki katonák mesélik, hogy Mos­tarban ma is tartja magát a legenda, miszerint a horvátok pénzért lőtték szét: egy neves tévétársaság, vagy ké­pes magazin bérelte fel őket a sztori­ért. Az igazságot nem lehet tudni. Azt viszont igen, hogy a világörökség ré­szét képező mostari öreg híd helyreál­lításáért sokan összefogtak. A magyar kontingens parancsnoka, Létai Attila ezredes az emlékei között keresgél. — Amikor először hallottam róla, nem akartam elhinni hogy szétlőtték a hidat. Mint katona állíthatom, hogy nem volt semmilyen stratégiai jelen­tősége, annál inkább volt jelkép. Amikor egy évvel ezelőtt befejeztük Volinjától délre, az Una folyón át­ívelő vasúti híd helyreállítását, el­hangzott: az lenne a legszebb fel­adat, ha a magyarok részt vehetné­nek a mostari híd helyreállításában. Nekem közben lejárt a szerződésem, hazatértem Magyarországra. A Ma­A mai állapot Mostarban gyár Hídépítő Részvénytársaság fel­karolta az ötletet. Felvállalták, hogy ingyen helyreállítják a hidat. Csupán az volt a kikötésük, hogy a magyar műszaki alakulat vegyen részt a munkában. Amikor a magyar SFOR alakulat parancsnokaként visszake­rültem Okucsányba, megkerestem Szarajevóban a kanadai Morton ez­redest, a műszaki egységek parancs­nokát. Az SFOR parancsokság úgy döntött, hogy első lépésként meg kell tisztítani a medret a törmelékektől. Nekünk hivatalosan négy búvárunk van, de mert a kontingensnél olya­nok szolgálnak, akiknek többféle szakmáról is van papírjuk, valójában hét búvárt tudtunk foglalkoztatni. Szeptember 29-én hoztuk fel az első követ... Októberben és novemberben csak hat fokos volt a Neretva vize, ők mégis merültek. A folyóba omlott hídszerkezet nyolcvan százalékát felhozták. Azért csak ennyit, mert a többi olyan kövekből áll, amivel semmit se tudnának kezdeni az újjá- építők. A régi hidat helyettesítő drót­kötél átjáró mellett építettek egy fa hídfőt, erre rakták a köveket. A bos- nyákok most szigorúan őrzik. Onnan már nem lehet követ elemelni. Per­sze a bosnyákok nem lennének hír­nevükhöz méltó keleti kereskedők, ha nem kínálnák az idegennek a leg­kisebb darabkát is tizenhárom már­káért. Azt mondják, hogy már annyi követ eladtak, amiből három új hidat is lehetett volna építeni a Neretva fö­lött. A magyar kontingens teljesítette feladatát Mostarban. A napokban a legutolsó gépet is felhozták az oku- csányi támaszpontra. Amikor bú­csúzni mentek, mindenki a kezüket szorongatta. Volt Mostarban egy örökbe fogadott kutyájuk, olyan mint a filmbeli Benji volt. Amikor az utolsó autó elindult visszafelé az okucsányi bázisra, kilométereken fu­tott utánuk. Megsíratták. A francia parancsnok háromnegyed órás ki­hallgatáson fogadta Kovács őrnagyé- kat. Hogy ez mekkora megtisztelte­tés? A saját katonáinak ünnepi dísz­szemléjén sem időzött öt percnél többet. Azt mondja Mészáros Géza alezredes, humán főtiszt, aki egyéb­ként marcaliban él, hogy a magyar katonáknak ezért az akcióért is nőtt meg az ázsiója Boszniában. Kovács őrnagynak karácsonykor lejár a szer­ződése. Hazajön, de ha megkezdődik a híd újjáépítése, s a magyar hídépí­tők kapnak erre megbízást, akkor szeretne visszatérni Mostarba. Nem csak ő van így ezzel, hanem az alaku­lat minden katonája. Nagy Jenő A kommandós nem szekrényember „Hetente két-három karateedzésre járok” FOTÓ: TÖRÖK ANETT Gyorshírek Csendes nap a men­tőknél Nem érezték meg a tegnapi melegfrontot a kaposvári mentősök: csak néhány beteget kel­lett szívtáji panaszokkal, ájulással kórházba szállí­tani. Komolyabb rosszul- léthez nem hívták, és baleset miatt sem riasz­tották a mentősöket. Az ügyeletén elmondták: csak a szokásos szállítási feladataikat kellett el­látni, kontrollvizsgálatra, vagy a kórházból haza 60-70 beteget szállítottak a megyében. A kaposvári cigány ki­sebbségi önkormányzat is elkészítette a karácso­nyi ajándékokat. Azok a diákok, akik az idén a ki­sebbségi önkormányzat által létrehozott ösztön­díj-pályázaton támoga­tást kaptak, az ünne­pekre a Tengerdi Győző gyűjtötte, Balatoni nádas berek című, beás cigány népdalokat tartalmazó énekeskönyvet kapják. Ötven idős, egyedülálló embernek pedig 1000- 1000 forint támogatást ad karácsonyra a kisebbségi önkormányzat. Vaklárma a tűzoltók­nak Siófokon és Marca­liban is vaklármának bi­zonyultak azok a riasztá­sok, amelyekhez a tűzol­tókat hívták tegnap. A Balaton-parti városban az egyik autóbontó tulajdo­nosa rakott tüzet hasz­nált gumiabroncsokból és a nagy füst miatt töb­ben azt hitték, hogy el­szabadultak a lángnyel­vek, Marcaliban pedig mire a tűzoltók kiérkez­tek, a ház tulajdonosa már kivette a sütőből az odakozmált és füstölgő ételt. Műsoros est és hang­verseny Karácsonyi dal­lam címmel szerveztek műsoros estet tegnap Kaposszerdahelyen. A színes programon, amelyre a környező fal­vakból is sokan látogat­tak el a helyi és a szennai iskolai kórus, a jutái népdalkor, a Rock-Szín­kör, a kaposvári Liszt Fe­renc Zeneiskola fúvósai, valamint vers és próza­mondók is felléptek. Ta- száron szintén zenés es­tet tartottak, ott a kapos­vári Zenekedvelők Baráti Köre adott hangversenyt a katolikus templomban. mmmmm VASÁRNAPI SOMOGYI HÍRLAP Az Axel Springer Magyarország Kft lapja Felelős vezető: az ügyvezető igazgató Főszerkesztő: DR. KERCZAIMRE Kiadja az ASM Kft Somogy Megyei Irodája Felelős kiadó: PORDÁNY H. LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Kontrássy u. 2/a. Telefon: (82)311-644 Megvásárolható: a somogyi városok és községek újságos pavilonjaiban, az utcai árusoknál és terjesztőknél Terjesztés: Faludy Miklós Hirdetés: Kilvinger Ottó Nyomtatta: a Déli Nyomda Kft Pécs, Engel János u. 8. Felelős: FUTÓ IMRE ügyvezető igazgató — A beavatkozást pirkadat­kor indítottuk. Csendben kö­rülvettük a balatonszárszói házat, a körözött fiatalember elől elvágtuk a menekülés utolsó lehetőségét. UZI-gép- pisztoly, sörétespuska, és speciális kommandós pisz­toly volt nálunk. Egy kommandós történet ez. Aki mondta a Vasárnapi Somogyi Hírlapnak, az Sán­dor Attila (29) százados, a Kapos beavatkozó alosztály parancsnok-helyettese. — Alaposan készültünk fel erre az akcióra — folytatta. — Úgy értesültünk, hogy fegy­vere van a fiatal férfinak. Fel­szólításunkra senki nem adott választ, így óvatosan bementünk a nyaralóba. A dolgunkat nehezítette, hogy a terepet nem igazán ismer­tük. Az illetőt végül is a pad­lástérben találtuk meg, ahonnan csak többszöri fel­szólítás után jött ki. Azt mondta: látta a ház körüli mozgást és nagyon megijedt. Később a nyomozók egy le­fűrészelt csövű vadászpus­kára bukkantak a kertben. — Mi a legveszélyesebb az ilyen akcióban? — Nem lehet figyelmen kí­vül hagyni, hogy az illető használhatja a fegyvert. Ezért különösen alapos, ösz- szehangolt munkára van szükség. A napokban Büs­süben jártunk, ahol ugyan­csak egy fiatal férfi után ku­tattunk. Az erdőben lakott napok óta, és jól ismerte a te­repet. Rendkívül nehéz ilyen körülmények között bárkit is elfogni. Hiába veszi észre az ember a körözött személyt, ha nem figyel, néhány má­sodperc alatt elillan a bozó­tosban. Szerencsénk volt, az erdősáv szélén elkaptuk. El­lenállás nélkül megadta ma­gát. — Ez érthető, hiszen a kommandósok általában jól megtermett emberek. — Sportolunk, de a „szek­rény méret” nem felvételi követelmény. A két méter magas, 120 kilós emberek nagy része ugyanis nem elég rugalmas. Ez hátrányt jelent. Akció közben tragikus kö­vetkezménye lehet annak, ha valaki szellemileg-fizikai- lag nincs rendben.- A legizgalmasabb esete? Zsaroltak egy Balaton- parti házaspárt, A szövevé­nyes ügy lényege, hogy két férfi kézigránátos robbantás­sal fenyegetőzött, ha nem kapják meg jussukat. Ottjár- tukkor úgy tettek, mintha a zsebükben kézigránát la­pulna. Természetesen a há­ziak megijedtek, mivel az idő tájt több robbanás volt az or­szágban. Feltérképeztük a terepet, tudtuk, hogy a zsa­rolók milyen autóval, mikor jönnek. A jelzett időben, má­sodperc pontosan érkeztek. Nem néztek körül, csak ak­kor csodálkoztak, amikor néhány emberünk körbe vette őket.- Miért választotta ezt a hivatást? — Korábban nyomozó vol­tam, szerettem a munkámat. Amikor lehetőség nyílott erre, azonnal jöttem. Szere­tem a kihívást, azt hiszem, nem döntöttem rosszul. Munkánk persze önuralmat, állandó készenlétet igényel. A nap huszonnégy órájában utolérhetnek mobiltelefo­non. Még a fürdőszobában is mellettem van a készülék.- A kommandósok válto­zatos körülmények között dolgoznak. Hogyan szokta ezt meg? — Előfordult, hogy^ hetven centis hóban órákon át ku­tattunk. A nyáron viszont rekkenő hőségben ültünk a tűző napon. Egyikünk turista volt, a másik stoppos. Ter­mészetesen megfelelő öltö­zékben, hogy a dudorodó pisztolyt azért ne vegyék észre...- Mivel foglalkozik a pa­rancsnok-helyettes szabad­idejében? — Hetente két-három ka­rate edzésre járok. Több mint négy éve kezdtem, és nagyon megszerettem. Most kék öves vagyok, hamarosan egy újabb vizsgára készülök. Olykor a társaimmal beszél­getünk, várhatóan szilvesz­terkor is együtt leszünk. A társaim derekasan helyt áll­tak ebben az évben is, sokat dolgoztak. Egyelőre úgy néz, hogy a karácsonyom is sza­bad lesz. Feltéve, ha nem hívnak telefonon... Harsányi Miklós i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom