Somogyi Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-13 / 291. szám

1997. december 14., vasárnap Szomszédvárak rangadója Szép volt (Folytatás az első oldalról) Az egyik oldalon a végig jól játszó Varga R. és a fél­idő végére nagyon bele­lendült Turcsán ontotta a kosarakat, míg a másikon tripladobó-fesztivált ren­deztek a dombóváriak; jel­lemző, hogy Farkasék ek­kor csaknem annyi kosa­rat szereztek, mint az első negyedórában összesen. A hajrá egyértelműen a ha­zaiaké volt, akik így nyolcpontos előnnyel vár­hatták a folytatást. A második játékrészben is tartotta előnyét a kapos­vári együttes. A 26. perc­ben Szlivancsanin kipon­tozódott, ez azonban meg­lepetésre a vendégeket za­varta meg jobban. Mind nagyobb lett a különbség a két csapat között, miköz­ben az utolsó percekben a teljes kaposvári cseresor volt a pályán. A két szom­szédvár rangadójának a végére mindössze annyi maradt a kérdés, hogy vé­gül hány pont különbségű lesz a kaposvári győzelem aránya. így játszottak kosarasok niri (11). Csere: Ágfalvi (11/3), Jusztin (5), Voj- voda (-), Karsai (-), Bog­dán (-). Edző: Geller Sán­dor. Dombóvári VMSE: Panta (5), Milivojsa (10), Laczházi (7), Tamás (10/9), Miklóssy (15/3). Csere: Christescu (8/6), Szőke (7/3), Trupp (-), Bosznai (-). Edző: Molnár István. Az eredmény alakulása. 5. perc: 13-8. 8. perc: 13-15. 15. perc: 23-23. 24. perc: 49-39. 30. perc: 58-47. 34. perc: 69-47. Gellér Sándor: — A dombóváriak taktikája ki­csit széttördelte a játé­kunkat, ezért nem tud­tunk folyamatosan jól ját­szani; csak a mérkőzés egyes időszakaiban nyúj­tottunk maradandót. Molnár István: — Na­gyon sok labdát eladtunk. A kaposvári együttes jobb csapat, mint a miénk. Fenyő Gábor A másik találkozón: Matáv SE Pécs- Falco-Lépték KC 96-83 (45-35) Kaposvár, városi sport- csarnok, 1500 néző. V.: dr. Páli, Parádi. Klíma-Vili Kaposvári SE: Farkas (10/6), Turcsán (17), Varga R. (17/3), Fi- lipovics (10), Szlivancsa­NBI, férfi „B” csoport: Nagykőrös-VIS Siófok KC 92-66 (38-35) A férfi NB II rangadóján: Marcali VSZSE-Kanizsa KK 60-77 (34-37) Turcsán szerez kosarat FOTÓ: TÖRÖK ANETT A fellegvár úrnője mindig drágakövet keres Későbbre várta az újabb sikereket: a nagy generá­ció bajnoknői „kiöregedtek”. Aztán, váratlanul egyik legtehetségesebb tanítványa mesterfokú bajnoki címet szerzett, méghozzá nem kegyelem­ből, s nem azért, mert a vetélytárs eldobálta a szert, vagy hasra esett a szőnyegen. Az akkori szóbeszéd szerint önnek is építették a kaposvári rsg-csamokot. Mert, ha az akkori megyei tanácselnök lánya nem ezt a sportágat vá­lasztja, hanem mondjuk úszik, már azóta az összes kaposvári medence vízforga- tós lenne...- Szép történet, de nem igaz! Amikor Gyenesei Ist­vánnal - aki akkor már jó ideje keresett edzőt Kaposvá­ron - megállapodtunk, az épületnek már a padozata készült. Nélkülem is felépült volna... - mondja „Natasa néni". A bágyadt december délutáni napfény végig ömlik a még üres, edzésre váró csarnok szőnyegein. Koldkina Natalia Georgi- jevna messziről érkezett Ka­posvárra. Távol-Keleten, az akkor még Szovjetuniónak hívott mamuthatalom, Sza- halin nevű szigetén született. A szőke kék szemű, ízig-vé- rig orosz típusú, szép Natasa 9 éves kora óta ritmikus sportgimnasztikázott. De ak­kor már Szocsiban élt szülei­vel, s onnan ment Moszk­vába műszaki egyetemre. Le­ány létére szerette a techni­kát, ezért a vasútépítő mér­nöki kart választotta. Ott is­merkedett meg egy magyar fiúval, akivel három évig együtt éltek. A fiú végzett, hazajött. Abban maradtak, hogy meglátják mire mennek egymás nélkül. Natasa két hónap múlva telefonált: a szerelem gyümölcsöt termett: 7 hónap múlva szüret. Ösz- szeházasodtak, de 8 éve nem élnek együtt. A kapcsolat közben már edzősködni kez­dett, váltott tanulmányaiban és a budapesti testnevelési fő­iskolán edzői képesítést szer­zett a ritmikus sportgimnasz­tikából. 18 éves kora óta ta­nítja is a sportágat. Magyarországon előbb Szegeden, majd a fővárosban, a kéziszer válogatottnál dol­gozott. Aztán került Kapos­várra. Ma a kaposvári Atti­tude RSG Klub vezetője és a válogatott kéziszercsapat szövetségi kapitánya. Boldi­zsár Natália, a sikerkovács edzőnő sietve hozzáteszi: ilyen ritmikus sportgimnasz- tikai központ alig akad más­hol a világon, beleértve a szakág volt nagyhatalmát, az egykori Szovjetuniót is. Bi­zonyára ennek, no meg a ta­nácselnök akaratának is kö­szönhető, hogy magyar baj­nokok egész sora került ki innen. Igaz, nem mindjárt az elején, vagyis a nyolcvanas évek vége felé, hanem ké­sőbb. Az is igaz, hogy addigra Natasát leváltották vezetőe­dzői beosztásából és a sike­rek már egy másik, általa s a benne bízó szülők, no meg edzők által alapított egyesü­letből származtak.- Itt is, ahogy szinte a világ minden táján, annyira elfo­gultak voltak a saját tanítvá­nyaikkal, hogy szörnyű konf­liktusokat okozott az az edzők között. Én egy iskolát képzeltem el, ahol a gyerek, a versenyző mindenkié lett volna. Akkor ki lehetett volna küszöbölni, hogy a „saját kis Mariskámat” látom a leg­jobbnak. Ebbe nem mentek bele, s nem is kaptam támo­gatást. Jellemző, hogy a fő kérdés mindig az volt, hogy ki utazik vele, ha a „kis Ma­riska” kijut az Európa-baj- nokságra?- Igaz-e, hogy ebben a sportágban a kötelező mo­soly csak álarc, mert min­denki utálja, sőt gyűlöli a másikat?- Én inkább úgy látom, hogy mindenütt, ahol rivali­zálás van, nem létezik „az úgynevezett nagy család”. Vannak, akikkel nem vagyok jóban, akiket nem tudok elfo­gadni, de legalább ugyan- ennyien akadnak, akiket sze­retek és jól érzem velük ma­gamat. Érdekes, hogy a kor­osztályom tagjaival nem tu­dok közös nevezőre jutni. Azt látom, hogy van egy kör, akik rosszindulatúak. Oda nem megyek beszélgetni. A fiata­lok véleményét jobban elfo­gadom. A klubnál és a váloga­tott kéziszercsapatnál velem dolgozó edzőkben például azt is nagyon szeretem, hogy van humorérzékük. Anélkül nem lehetne elviselni a napi 6-8 óra megfeszített munkát. Tizenegyedik oldal- Verik-e az egyesületekben a gyerekeket?- Magyar szakosztályról nem tudok, de nem is hiszem. Láttam viszont más országok versenyzőit: tele voltak kék­zöld foktokkal a lányok, s amikor rákérdeztünk, azt mondták elestek, a tornate­remben nekimentek a szerek­nek... De hát olyan helyeken voltak a sérülések, amelyek ezeket a magyarázatokat ki­zárták. Egy szomszédos or­szágban egy szertornász bele is halt a bántalmazásba... De hogy is lehet ezeket a komoly gyakorlatokat végző torná­szokat egyáltalán megütni? Igaz, egyszer - végső elkese­redésemben - megráztam egy kislányt a vállánál fogva. Na­pokig betege voltam...- Mi a siker titka? Miként lehet egészen kicsi gyerekeket belenevelni a versenyzésbe, a vele járó összes gyötrelembe?- Nem lehet mindenkiből vi­lágbajnokot nevelni. De nem is csak az a cél. Szalay Andrea, Holjevicz Eszter a közelmúlt, a jelen pedig Balogh Orsolya. Ők hozták a sikereket, a dicső­ségeket, a bajnokságokat, az olimpiai részvételt. Ók azon­ban mások, mint a többiek. Nem lesz bárkiből bajnok, ah­hoz kell egy fantasztikus ter­mészetű Andi - a „fogadott lá­nyom” -, egy később kezdő, ám mindent pótolni vágyó Eszti és egy önmagát büszkén vállaló, magát megmutatni vá­gyó Orsi. Jelenleg egyébként valahogy hiányzik néhány korosztály, a mostani kicsik között még nem bukkantam újabb drágakőre. Ez a sportág is lemondásokkal jár, sőt ko­moly kínokkal is. Ebben még az is benne van, hogy kemé­nyen lepontozzák az embert, pedig talán élete legjobb gya­korlatát mutatja be. Csak hát, másnak kell bajnoknak, vagy helyezettnek lennie...- A nyilvánvaló igazságta­lanságok esetén szidja-e tanít­ványai előtt a Gonosz Zsűrit?- Soha. A gyerek egyébként úgy is tudja, hogy kiszúrtak vele a felnőttek. Ilyenkor azt szoktam mondani - és komo­lyan is gondolom, legyen akár ötéves pici, vagy 17-18 éves felnőtt nő -, hogy nagyon szép voltál ma, nekem nagyon tet­szettél. Ezért dolgoztunk! A beszélgetés végén pöttöm, a földből szinte ki sem látszó, óriási iskolatáska alatt gör­nyedő kislány nyit be a csar­nokba, s csengő hangon kö­szön csókolomot Natasa néni­nek, majd eltűnik az öltöző­ben. A jövő bajnoknője, pálya­futása kezdetén? A szenvedé­sek és a lemondások kóstolga­tása elején? Csorba András Kétéves a Zöld Pont Életmódklub A Zöld Pont egykor televíziós műsor volt, s a szabadba csábított. Szerb György és Dér Tamás kaposvári testnevelő mozgalmuknak ugyancsak ezt a nevet adta. — Bemutatkozásként négyezer aláírást gyűjtöttünk a biztonságosabb kerékpáro­zásért Kaposváron — mondta Szerb Györg. - ennek is része van abban, hogy a somogyi megyeszékhelyen a Margit templom és a városi sportcsarnok közötti úton megépült a kerékpársáv. Ismerősök­kel, barátokkal közösen jártunk túrázni, kerékpározni. Azt akartuk, hogy szerve­zett formában minél többen bekapcsolód­janak a programjainkba, ezért hoztuk létre a Zöld Pont Életmódklubot. Az elmúlt két évben több gyalog- és ke­rékpártúra után két igazán nagyszabású rendezvénysorozatuk volt: a diák pentat- lon országos méretű kalandos versenyso­rozatán összesen tizennégy középiskola négyszáz diákja vett részt. Idén a Zöldtusa versenysorozaton többek között korcsolyázni, kerékpározni, jégkoron- gozni, lovagolni és kosárlabdázni lehetett.- Hányán vettek részt a rendezvényeken? — Valamennyi tusán mintegy 400-600- an voltak. Több család teljes számban jött el. Büszkék vagyunk arra, hogy senki nem távozott tőlünk üres kézzel. Ezért há­lásak vagyunk támogatóinknak; a segítsé­gükkel mintegy 600 ezer forint értékű sportfelszerelést és ajándékot osztottunk szét. Három szerencsés gyermek ausztriai hegymászó túrán vehetett részt. A legna­gyobb számban mozgósító iskolák pedig 25 ezer forint értékű ajándékcsomagot kapnak, s külön díjazzuk a testnevelőket.- Mit terveznek jövőre? — Szeretnénk a mozgásprogramok mel­lett információval is ellátni az embereket — folytatta Szerb György. Létrehozunk egy Zöld Pontos adatbankot. Az ÁNTSZ, a megyei mentálhigiénés programiroda és a városi rendőrkapitányság DADA cso­portja is együttműködő partnerünk lesz­nek. Terveink között szerepel egy kiscso­portos nyári sportnapközi rendezése és egy hegyi túra is. Természetesen min­dennapos aerobic foglalkozásunkat és in­formációs központunkat bárki felkeres­heti a Kapos Hotelben. Kun Zoltán Kaposváron a Kaposplast csarnokában rendezték meg tegnap a megyei férfi asztalitenisz-bajnokságot. Az egyéni versenyt a Kaucsuk SE Kaposvár versenyzője, Báli Tibor nyerte, miután a döntőben nagy csatában 2:l-re legyőzte klubtársát, Dani Ró­bertét. Párosban a kaposvári Popovics és a lengyeltóti Muskó diadalmaskodott fotó: török anett ►

Next

/
Oldalképek
Tartalom