Somogyi Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-13 / 291. szám

Gyorshírek Balul végződött disz­nóvágás. Disznóvágás közben megcsúszott teg­nap egy idős kaposvári asszony, és combcsonttö­rést szenvedett. A mentők segítettek rajta, akár csak azon az osztopáni szívbe­teg asszonyon, aki várat­lanul lett rosszul. Tegnap csendes hétvégéjük volt a mentősöknek: alig 20 helyszínre vonultak ki. Több beteget ellenőrzésre vittek, illetve halaszthatat­lan kezelésre. Árokban a Toyota. Sző­lőskislakon megcsúszott és az útmenti árokban kö­tött ki egy Toyota. Az autó négy utasa megsé­rült; a mentősökön kívül a tűzoltókat is riasztották. A szerencsétlenül járt négy ember azonban időben kiszabadult, s a tűzoltók már csak az összetört járművet emelték ki. Exhumálják a csonto­kat. Várhatóan a jövő év elején exhumálják azt a csontvázat, amelyet nem­régiben Szenyér határá­ban találtak. Erről tájékoz­tatták Sebestyén Tibort, a böhönyei katonai temető gondnokát. Cukorrépa be­takarításkor bukkantak a csontokra, vélhetően egy német katona földi ma­radványaira. Az előzetes helyszíni szemle után arra következtetnek, hogy a férfi a második világhá­ború végén halt meg. Va­lószínűleg egy gránátrob­banás végzett vele, szá­mos csontja több helyütt eltört. A csontváz mellett ruhafoszlányt és kézigrá­nátot is találtak. Eb-ügyek. 25 figyelmez­tetés, nyolc helyszíni bír­ság és öt feljelentés a mér­lege a kaposvári közterü­let-felügyelők legutóbbi akciójának. Az idén egyébként kereken 600 kutyatartással kapcsolatos bejelentést kaptak. Az el­múlt napokban elsősor­ban az emeletes házban élők panaszkodnak eb­ügyben. A hideg miatt ugyanis sokan ritkábban viszik utcára a kutyákat, s ez a szokásosnál is több kellemetlenséget okozhat a szomszédoknak. Né­meth István, a közterület­felügyelők vezetője azt mondta: ezután is rend­szeresen tartanak ellenőr­zést, a szabálytalankodók ellen következetes szigo­rúsággal eljárnak. »"»»“* VASÁRNAPI SOMOGYI HÍRLAP Az Axel Springer Magyarország Kft lapja Felelős vezető: az ügyvezető igazgató Főszerkesztő: DR.KERCZAIMRE Kiadja az ASM Kft Somogy Megyei Irodája Felelős kiadó: PORDÁNY H. LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Kontrássy u. 2/a. Telefon: (82)311-644 Megvásárolható: a somogyi városok és községek újságos pavilonjaiban, az utcai árusoknál és terjesztőknél Terjesztés: Faludy Miklós Hirdetés: Kilvinger Ottó Nyomtatta: a Déli Nyomda Kft Pécs, Engel János u. 8. Felelős: FUTÓ IMRE ügyvezető igazgató Szerelmes szakácsot játszik a polgármester Minden huszadik magyar Szabad rabok Forintos László, az ínyenc polgármester fotó: kovács tibor Forintos László, Bárdudvar­nok polgármestere szereti az illatos pipafüstöt és a ha­sát. Leggyakrabban pörköl­tet és halászlét főz. Ha jön a vendég, s körülállják a bog­rácsot, Forintos egy sózott kanállal merít, kínálja: kós­tolják csak nyugodtan... A konyhában sohasem főz, csak házuk udvarán, a szőlőhegyen vagy a magá­narborétumában, társaság­nak. A szüretet egy fiatal bárány bánja, mert 20-22 személy is érkezik. A halé­telek és a pörköltek mellett fácánból vagy csirkéből minden évben készít egy különlegességet.- Lőj egy fácánt (vagy egy csirkét), s úgy, ahogy van, tollasán, vágd fel a hasát - diktálja a receptet. - Dobd ki a belsőt, sózd meg belül­ről, s tegyél bele néhány csík füstölt szalonnát, bor­sot, vöröshagymát, fok­hagymát és zöldpaprikát, majd varrd össze. Ezután agyagos sárban kell meg- hentergetni, egészen addig, amíg kilátszik a tolla. Ekkor úgy néz ki, mint egy kenyér. Ezt parázsra rakd, borítsd le égő fával, és süsd egy-más- fél óráig; az agyagos sár olyan, mint egy cserép­edény. Ezután várd meg, amíg kézmeleg lesz, s két darabra törd össze, a kiégett agyagot a szárnyas tollával együtt lehet leemelni. Semmihez nem hasonlít­ható, fenséges ízű így a hús. Burgonya vagy rizs illik hozzá, a fácánhoz vörösbor, a csirkéhez fehérbor. Én mindkettőt szeretem (Lőrincz) Tab: magánrepülős Mi a legkelendőbb karácsonyi ajándék? Az ünnepek közeledtével az élelmiszer boltokban a sze­zonális cikkeket keresik Tabon: a szaloncukrot, a karácso­nyi figurás mézeskalácsot, a csokidíszeket, a pezsgőt, il­letve az előre elkészített ital, üveg és kozmetikai ajándék- csomagokat. A tél ellenére viszik a hűtőládát és színes tele­víziót. Keresik a praktikus háztartási kisgépeket, az olajsü­tőket, tea- és kávéfőzőket, a videó- és magnókazettákat. Kit vagy mit szidnak a városlakók? A Virág és az Óvoda utcákba a napokban telepített fekvő­rendőröket a kivitelezési mód miatt. Mi a beszédtéma? A január 1-jétől életbe lépő áremelkedések közül a helyi adók, a lakbérek, és a kábeltévé-előfizetési díjak emelése. Ki a legény a gáton? Tabon a Camping Sátor- és Ponyvagyártó Kereskedelmi Kft igazgatója — a legtöbb dolgozót foglalkoztató magántulaj­donos — a legény a „gáton”. Leginkább mint magánrepülő­gép tulajdonost irigylik az emberek. mindent újra tud-e kezdeni. Az alkohol szenvedélybe­tegség: roncsolja a testet, a lelket, életeket, családokat zúz szét, s az út vége itt is a teljes leépülés, a halál. És sokkal veszélyesebb, mint a kábítószer. Könnyen hozzáférhető és legális. Rá­adásul félelmetesen nagy hasznot hoz — például az ál­lamnak. így aztán, úgy tű­nik, senkinek sem érdeke, hogy kevesebb fogyjon. Dr. Boldizsár Ferenc, a Kaposi Mór Megyei Kórház pszichiátriai osztályának fő­orvosa szerint az a csoda Magyarországon, ha valaki nem nyúl a pohár után, mert a magyar életformához, a virtushoz hozzátartozik az ivás, az alkohol, és az utóbbi évek történései szükségsze­rűen alakítottak ki egy ilyen magatartásformát. — Magyarországon félmil­liónál is több az alkoholbe­teg, vagyis minden huszadik ember alkoholista. És a bo­rozgatás helyett egyre in­kább a tömény italok fogy­nak. Somogy átlagosan fer­tőzött. A pszichiátriai osztá­lyon kezelt férfiak 60-80 százalékának, a nők 10-20 százalékának az alkohollal is összefügg a betegsége. Az alkoholizmus legfel­jebb a családi és baráti kör szintjén fogható meg, in­tézményi szinten, szerve­zetként nem. Még kevésbé hatóságként. Mindenkinek állampolgári joga, hogy 40 éves korára halálra igya ma­gát. Nincs olyan intézmény, ahol csak alkoholistákkal foglalkoznának. A pszichiát­riai osztályokon, a többi be­teg között, vagy a szakren­deléseken próbálják elhe­lyezni ezeket az embereket. A detoxikáló megszűnt, mert sem anyagi, sem sze­mélyi feltételek nem voltak a működtetésére. Dr. Szöllősi Ilona, a pszi­chiátriai gondozó főorvosa. Szerinte hézagos a szociális háló, s az egészségügy nem tud túl sokat tenni, ha a tár­sadalom nem segít. A gon­dozóból kikerülve még nem tekinthető gyógyultnak a be­teg, védett munkahelyre, védelmet adó közösségre, támogatásra volna szüksége. Ilyenek viszont nincse­nek. Jakab Edit Nem tudják vagy nem akarják elfogadni ezt a világot olyannak, amilyen. Őket sem fogadja be a másságot eltűrni képtelen többség. A pohár után nyúlnak, és lassan felépül körülöttük a „fal”. A túloldalon jól ér­zik magukat. Oda nem lát be senki, és ők sem látják azt, amiért ide menekültek. Egyre magasabb és át- törhetetlenebb a fal. Egy idő után ha akarná se tudná lerombolni senki. Átjutni, felépíteni könnyű volt. Visszaút viszont nem létezik. Szabad rabok. G. 46 éves. Nyolc éve még nem létezett számára az al­kohol. Boldog ember volt: felesége, három gyermeke volt, szép háza és jó mun­kája. Mindez már csak a múlt, addig tartott, amíg a feleség életébe be nem lépett egy új kapcsolat... Veszeke­dések, válás. — Független voltam, pén­zem bőven volt — emlék­szik. — El-elmentünk bulizni a haverokkal. Eleinte annyit ittam csak, hogy jól érezzem magam. Aztán meghalt az édesanyám. Akkor kezdtem el rendszeresen inni. Egyre többet... Nagyon hamar rá lehet szokni, nekem fél év sem kellett. Eleinte csak egyszer rúgtam be hetente, aztán többször. Először két- három liter bor, aztán még több. A végén már hét-nyolc liter bor is elfogyott. Reggel az volt az első, hogy lemen­tünk a „hivatalba” — így hív­tuk a kocsmát, — egy-két snapsz, fröccsözés. Délben lepihentem, de újra csak szomjasan ébredtem. És kezdődött elölről. Eleinte negyven nagyfröccs után, csak „harmadfokú készült­ségem” volt. Aztán rendsze­resen az árokból szedtek össze, és fogalmam sem volt, hogyan kerültem oda. — Honnan volt pénze? — Eleinte még dolgoztam, és jól kerestem. Aztán leszá­zalékoltak, az alkohol miatt. Eladtam mindenemet. Öt­ezer forintért a hűtőládát, egy-kétszáz forintért a ha­talmas perzsaszőnyeget. Mindegy mit, csak ihassak. A legalantasabb munkát megcsináltuk, piáért. A ta­valyelőtti télen kikapcsolták a gázt a házamban, egész té­len fűtetlen lakásban lak­tam. Nem érdekelt. Aztán csináltunk olyan dolgokat is, hogy italt szerezzünk, amit míg élek, bánni fogok. Be­zártunk egy embert a pin­cébe, hogy elvihessük a bo­rát. Majdnem meghalt. Pe­dig azelőtt a barátunk volt... Annyi mindenkitől kellene bocsánatot kérnem... — A környezete hogyan tűrte az alkoholizmusát? — Sokáig próbáltam tit­kolni, sőt meg is sértődtem, ha valaki azt mondta, hogy iszákos vagyok. Aztán már nem érdekelt. A barátaim el­tűntek, szégyellni kezdtek, messze elkerültek. Minden becsületem elveszett. Csak a „haveri kör” maradt meg, azok, akiknek mindenki ha­ver, aki fizet. Velük egyfor­mák voltunk: ápolatlanok, büdösek, elhanyagoltak.-Mi - vagy ki - tetette le a poharat? — Egy reggel nem tudtam felkelni. Elestem. Napokig senki nem nézett rám. Ami­kor megtaláltak, olyan álla­potban voltam, hogy talán már csak néhány óráig bír­tam volna. Kórház, elvonó­kúra, terápia. Még nem va­gyok stabil. Nem vagyok kész arra, hogy elkezdjek élni egy új életet. De már reménykedem... . - Megbánta, hogy így élt? — Húsz évet biztosan ki­dobtam, de szeretném ha a gyerekeim még egyszer, újra felnéznének rám... Nem most, ha megérdemlem... K. kiegyensúlyozott család­ban élt a férjével, a kislányá­val. Mindenük megvolt. Az­tán belépett egy harmadik, és a fiatal nő kettesben ma­radt kislányával. Egy este kinyitotta a teli bárszek­rényt. Megivott egy konya­kot, könnyebbnek érezte magát, egyszerűbbnek a vi­lágot. Könnyen elaludt. Másnap este is odament a bárszekrényhez... Aztán már napközben is. Kifogyott az ital, lement és vett újat. Észrevétlenül lett alkoho­lista. Társaságban soha nem ivott, környezete csak azt vette észre, hogy lefogyott, zavart a tekintete. Egy idő után a munkahelyén figyel­meztetni kellett, hogy elvé­gezze feladatait. A gyereket ottfelejtette az óvodában. Egy év sem telt el az első pohár után... A szülei be­szélték rá a kezelésre. Még nem tudja, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom