Somogyi Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-10 / 288. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 1997. december 10., szerda Tiszavirág eletu orom A cigánygyerekek edzettségük ellenére is gyakrabban betegszenek meg, mint társaik. A nyirkos hideg, a korán szippantott bagó fejletlenné, koravénné teszi őket. A lányok — ritka kivétellel — már kamasz korukban gyereket szülnek. S, ha nincs igényük a szebb létre, az elsőt követi a második, harmadik és a sokadik gyerek. Mert bár az óvodában megtanulják a kulturált együttélés alapszabályait, ha mindezt komolyan is veszik, a társadalom „hálából” megbünteti őket. Azzal, hogy „csak” két gyerek után nem téríti meg a gondozási költség ötven százalékát, és sorolhatnám a kedvezményeket, amelyektől elesik a gondolkodva élő, életét tervező ember. A büssüi óvónő örül, hogy gyermekei tiszta ruhába járnak, megtanulnak szabatosan, magyarul beszélni. Az iskolakezdésnél azonban már hátrány a cigányóvoda. Elválaszt, ahelyett, hogy összefogna. S bármennyire szép eredmény, hogy egy cigánygyerek elvégzi a nyolc általánost, az öröm tiszavirág életű. Szakma, továbbtanulás nélkül a legritkább esetben jut csak munkához. A félig tanult, félig még a családi hagyományt követő fiatalt immár a putri, s fejlettebb környezete sem fogadja be igazán. Hontalanná és otthontalanná válik. Az alkohol, a drog, a prostitúció és a bűnözés világában mozog. Egy napon talán éppen ő töri le majd a lakatot hajdani óvodája ajtajáról, hogy nem nosztalgiából, hanem a fillérekért oldjon kereket a kistányérokkal, gáztűzhellyel.^ Várnai Ágnes Anyám, tegyél tiszta abroszt, tányért és villát az asztalra Kísért még a putriszag Tizenöt apróság második otthona a büssüi óvoda FOTÓ: KOVÁCS TIBOR Hosszú az út a cigánysortól az óvodáig Büssüben. Nem a távolság nehezíti az odajutást, sokkal inkább a szülők életmódja, a hagyomány, melyen a legnehezebb változtatni. Fekete Gézáné vezető óvónő megpróbálta a lehetetlent. Tíz éve lépte át először a kisdedóvó kapuját. A szurtos, félig ruhátlan, mezítlábas apróságokat nehezen bírta rá a magyar szóra, s még nehezebb volt megtaníttatni a szülőkkel: hogyan kell naponta tiszta alsó és felső ruhában járatni gyermekeiket. Miként kell mosdatni, hajat fésülni. Tíz év kellett ahhoz, hogy belépve a tizenöt apróság második otthonába friss levegő. jól ápolt gyermekek fogadják az oda tévedőt. Ma már, ha nem tudnánk el sem hinnénk, hogy a gyerekek zöme putriban, töb- bedmagával él munkanélküli vagy rokkantnyugdíjas szülőjével. Akik végre valahára azt is megértették, hogy kell az óvoda a kisgyereknek és reggel vagy ők, vagy a nagyobb testvér kíséri oda. Délután az önkormányzat buszán térnek haza. Addigra már nagyon álmosak, de otthon nincs mód az alvásra. Az önkormányzat pedig, bármennyire is szeretné, nem tudja fizetni a délutános műszak költségeit. A napi háromszori étkezést viszont biztosítja. S ma már az sem meglepő, ha egy csöppség azt mondja otthon „Anyám tegyél tiszta abroszt, tányért, villát az asztalra Az apró kezek csuhéangyal- kát formáznak. Ha elakadnak, az óvónéni segít. Várják a karácsonyt; az ünnepnek nagyon örülnek. Az amerikai nagykövetségről érkezett mesekönyvek, rajzpapírok és a lemezjátszó néhány órára feledteti velük a putriszagú világot. (Várnai) A büssüi seprűkötő gaz helyett cirokot termel a kertjében Tyúkok helyett kutyákat tartanak Azt tartják: új seprű jól seper. Valóban igaz a közmondás: főleg, ha nem az új főnökről, hanem az önmagunk készítette söprűről van szó. A büssüi Kurucz István ugyanis a seprűkészítéshez is ért. Nem tanulta senkitől, mégis profi módjára bánik a cirokkal. Maga termeszti, válogatja, fésüli, s még a seprűnyeleket is ő készíti. A nyugdíjas férfi Kiskunfélegyházáról szemelte ki az apró falut, ahol 1984 óta él szívbeteg feleségével, de visz- szavágynak az Alföldre. Azt mondják: itt soha nem tudnának megszokni. Tyúkok helyett inkább kutyákat tartanak, mert a cigányok fényes nappal átmásztak a kerítésen, s csak a szomszédnak köszönhető, hogy nem kelt lába az aprójószágnak. A büssüi gazda a seprűké- szíiéshez is ért fotó: kovács A férj Kecskeméten volt szállításvezető és térmester. Két fiuk van; az idősebbik Bátyán él. Az ő közelükbe kívánkoznak, s vélhetően már a tavasszal elkezdik a házkeresést. — A földeken a gaz helyett cirokot termelek — mondta Kurucz István. — Az elmúlt években többet, az idén kevesebbet. Most csak huszonhat söprűt csináltam. A rövidebb kalászokból kissöprű készült. A hatvanhárom éves férfi előveszi szerszámos kosarát, s megmutatja: hogyan rögzíti a kalászokat, miként lehet jó szorosra fűzni a cirokot. Azt mondja: ha jó napja van, akár három seprűt is megcsinál. Most azonban pihen. Lehet, hogy jövőre már Bátya környékén fog a munkához, s újra tarthat majd tyúkokat, nem kell attól félnie, hogy fényes nappal kifosztják a baromfiudvart. (Lőrincz) Villám csapott a televízióba, nem fizet a biztosító Disznóölésre készülnek a göllei lakóotthonban Egy tál kolbászos bableves, s egy jó karéj kenyér az ebédje a déltájban hazaérő Veibel Jóskának. A 14 éves fiatalember a göllei Móra Ferenc lakóotthonban él kilenc társával, és a göllei iskolában tanul. Balogh Józsefné gyermekfelügyelő porciózza neki az ételt. — Azt mondják jól főzök — jegyzi meg. Jóska sűrűn bólogat. A nevelőotthont helyettesítő családi házban meghitt körülmények között élnek a 10-17 éves fiatalok. Közülük mindössze kettő a lány. Egy fiatal már kinőtt az iskolából; a göllei Márton Ferenc vállalkozó gépműhelyében kapott munkát. Estére kelve azonban ő is a „családi fészekben” hajtja nyugovóra a fejét. Déltájban gyermekzsivaj élénkíti a portát, majd tanulnak a nebulók. Négy gyermekfelügyelő segíti, ellenőrzi munkájukat. Pihenésképpen a kertet művelik, állatokat gondoznak. Az őszi földmunkát már befejezték. Most arra várnak, hogy malacozzon a disznó. Esténként a nyulakkal együtt a kocákat is megetetik. Balogh Józsefné szerint a falu — bár az otthon ugyancsak a település szélén kapott helyet — befogadta a fiatalokat. Szinte mindegyiknek van egy barátja, kinek otthonában szívesen látott vendégek a lakóotthonos gyerekek. A napokban a takarékpénztár vezetője lepte meg őket egy bála ruhával. Szinte mindennapos a gölleiek látogatása, s ilyenkor nem marad el az ajándék pogácsa, főtt kukorica. A lakájosság ellenére sem fenékig tejfel itt az élet. A televízióba belecsapott a villám, de a biztosító a mai napig nem fizette ki a javíttatás költségeit. Nem csoda, hogy alig várják az amerikai katonák látogatását, s a közelgő disznóölést, amelyen ők töltik a hurkát, s kolbászt. (Várnai) Jólesik egy tál kolbászos bableves FOTÓ: KOVÁCS Minden ötödik bűncselekményt derítenek fel Lopnak, hogy megéljenek Büssü, Kazsok és környéke mindig kiemelt terület volt a somogyi bűncselekmények térképén. Még ma is szinte mindennaposak a tyúk-, a disznó-, a termény- és a falopások. Fekete József, a megyei rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályvezetője szerint a terménytől a televízióig, a gázpalacktól az élelmiszerig mindent meglovasítanak a többnyire helyben élő bűnelkövetők. Nagy részét eladják, hogy ételt, italt vegyenek rajta. Mivel az igali rendőrőrs munkatársai általában nyomszegény helyszínnel találkoznak, nehezen bizonyíthatók ezek a „megélhetési” bűncselekmények. Minden ötödik lopást sikerül csak felderíteniük. A statisztika szerint ezen a területen 1992-ben és 93-ban rosszabb volt a helyzet ezen a vidéken. A múlt évben és az idén — legalábbis úgy tűnik — kevesebb bejelentés érkezett a rendőrséghez. L. S. Somogyjád gondol öregjeire Kétszáznyolcvan, tizennégy év alatti gyereket ajándékozott meg az önkormányzat mikulása Somogyjádon. A pedagógusok, az óvodások és az iskolások természetes alapanyagokból készítettek díszeket a játszóházban. A jádi önkormányzat öregjeire is gondol. December 15-én az intézmények nyugdíjasainak részvételével találkozót szerveznek, 19-én a hetven éven felülieket köszöntik egy élelmiszercsomaggal. Kapcsolattartásról Patalomban A patalomi Park Szociális Otthon lakóinak egyharmada kaposvári; a 138 lakó közül 35-40 onnan került a megyei fenntartású intézménybe. A velük való találkozásért látogatott el a megye módszertani intézetébe Szita Károly, Kaposvár polgármestere, s azért, hogy Varga Zsolt igazgatóval megtárgyalják a kapcsolattartás formáit a város, s a megye szociális intézményeivel. A központi és megyei támogatásból származó évi 43 és félmillió forintnak minden fillérjét az intézet lakóira fordíthatják. Egy lakójukra 340 ezer forintot költenek évente. Mintegy húszmillió forint a saját bevélük. Ezt egészítik ki a pályázatokon és a magánszemélyek felajánlásaiból nyert forintok. Taszáron a zenekedvelők Visszatérő vendége Taszámak a Kaposvári Zenekedvelők Kórusa. A dr. Kerekesné Pytel Anna vezette énekkar Bárdos, Praetorius, Cesar Frank és Kodály-művekkel lép fel december 20-án a templomban. 12-én és 24-én pedig a Kodály iskola nagy kórusával az SFOR-bázi- son lép közönség elé a karvezető. Somogyi történészek a Mérlegben Dr. Mészáros Károly magyaregresi, dr. Király István kaposújlaki származású történészek és dr. Kávássy Sándor egykori kaposvári történelemtanár, dr. Nagy József és dr. Sipos József történészek a szerzői a nemrégiben megjelent Nagyatádi Szabó István emlékkönyvének. A műről ma este a Kossuth Rádió népszerű Mérleg című műsorában dr. Mészáros Károly és dr. Sipos József történészek beszélgetnek. A műsort dr. Vadász Sándor egyetemi tanár vezeti. Gyakoribb a harangszó a pusztán — Kenyér csak előjegyzésre Két megyébe kacsingat Inám Mostanában gyakran kondul az inámi imaház harangja. Puska Ferenc göllei plébános hívja híveit imára. Az alig kétszáz lelkes település lakói közül egyre több gyermek siet a hajdani Széchényi kastély melletti szent helyre. Inám egyetlen éke az imaháza. A 70-es évekig volt ugyan itt egy szép intéző lakás és iskola is, de az utóbbi megszűnt. Húsz éve még földes úton poroszkált a lovaskocsi, ma köves út vezet a pusztára. A göllei óvodába, iskolába igyekvő gyermekeket autóbusz szállítja. A fogyó, alig 200 lakosnak ma is a szarvasmarhatenyésztés az egyetlen megélhetési forrása. A tolnai határ közelében lévő település földjeit a göllei szövetkezet használja és az állatállomány is a szakosított telep része. Villany, vezetékes víz és telefon van a telepen. Csak a munkahely kevés. Többen mégis éppen a kenyér reményében költöztek a hajdani tanyavilág maradványait őrző Inámba. Beczéné Jakabo Krisztina Budapest után egy kis kitérővel lelt itt otthonra. Félje, a szarvasmarha-telep vezetője Tö- rökkoppányból menekült a munkanélküliség elől. Szarvasmarhatenyésztővé és inszeminá- torrá szakosodott, s vezeti a 13 embernek munkát adó telepet. A fiatalasszony két kisfiút nevel. Azt mondja: nem hiányzik a város zaja, bár Inámban nemigen barátkozók az emberek. A munka tölti ki napjaikat és sok a nyugdíjas, magányos ember is. A település lakói két megyébe „kacsingatnak”. Van, aki Nakról jár ide dolgozni, s akad olyan is, akihez ugyancsak a naki háziorvos siet, ha bajban van. Bár két bolt is szolgálja a gyér lakosságot, kenyeret, tejet csak kedden, csütörtökön és szombaton hoznak annak, aki föliratkozott a listára. Az áfész boltjában 105, a maszeknál 112 forintért jutnak hozzá egy veknihez. A dimbes-dombos vidéket erdők ölelik körül. Inám lakói —■ mint mondják — zárkózott emberek, mégis hamar befogadják az odatelepülőt. (Várnai)
