Somogyi Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-06 / 233. szám

12 SOMOGYI HÍRLAP TÓTI TÜKÖR 1997. október 6., hétfő Reichert Lajos még 900 lakosra emlékszik FOTÓ: LANG Árulják a községházát - Hosszú tél előtt a fogyatkozó falu Ez a Hács eladó!- Meg akarják venni? - tuda­kolják egymás után többen is Hácson, miközben a falu leg­első épülete, az üresen álló, be­fejezetlen községháza körül sertepertélünk. Nincsenek so­kan az utcán, de aki erre jár, mind ezt kérdezi. Az építkezés évek óta áll, a ház torzó maradt. Pedig valaha azzal a reménnyel fogtak épí­tésébe, hogy orvosi rendelő­ként és hivatalként a köz szol­gálatába állítsák. Még az első ciklusban 3,5 millió forintot költöttek rá, de befejezni a 17 milliós költségvetésből nem tudták, mondja kérdésünkre Németh Jánosné mostani pol­gármester.- Meghirdették, de még csak érdeklődő sem akadt - summázza Reichert Lajos, aki harsányi-hegyi telke felől ke­rékpárral, rajta egy zsák kuko­ricával érkezik. A hatvanhét éves nyugdíjas 875 négyszög­ölön gazdálkodik, szőlőt nevel, ami évi 1500 liter bort hoz neki. Mióta az eszét tudja, Há­cson él.- Szép hely ez, kérem ­mondja büszkén falujáról. Oszt-szoroz, és hozzáteszi, lakhatják vagy kilencszázan. Ez jó rég lehetett. Hács la­kossága ugyanis jóideje fo­gyóban van, ma négyszázhet­venöt lélek lakja. Üresen áll az iskola, a néhány pedagógus és mintegy húsz kisgyerek eljár innen. Valaha sok sváb család lakta, ezt a jellegzetes népi épí­tészeti emlékek is őrzik. A te­lepülésen a sátortetős kocka­házak között még állnak a tűz­falas, keskeny családi házak, melynek pitvarát fagerendák tartják és szépséges apácará­csok keretezik. A közel száz éves házak egy részét szépen karbantartva, felújítva lakják, de sajnos sok az enyészeté, udvarukat gaz veri, teteje meg­rogyva. Elszomorító a kép. Ennél még az is jobb megol­dás, hogy néhány külföldi nya­ralónak vásárolva megmenti a pusztulástól ezeket az épülete­ket. A falu súlyos foglalkoztatási gondokkal küzd, gyakran csak a munkanélküli segély, vagy a jövedelempótló támogatás ad némi megélhetést. Aki dolgo­zik, azoknak a kilencven szá­zaléka nyáron a Balatonnál te­szi. Más munkalehetőség a környéken sincs. Az italboltnál is csend van. Néhány férfi tér be az ebéd utáni sört elkortyolni, és a So­mogyi Hírlapot böngészni. Vogel Jánosné kisegítőként dolgozik itt, amíg beteg az italbolt vezetője. Nem látja biztatónak a falu helyzetét. Sok évig a postán dolgozott, melyet most privatizáltak, munkahelye már ott sem lesz. Most jó, mert az őszi betakarí­tás, a szüret hetekig munkát ad az embereknek, azért üres a falu. Az asszonyok közül né- hányan a tóti varrodákban ta­láltak munkát, de a szakképzet- len középkorú férfinép nem­igen tud elhelyezkedni. Hiába jár állás után a fiatalság, hamar a kocsmákban köt ki.- Hosszú és nehéz tél vár ránk az idén is - mondja szo­morkás mosollyal. A férfiak a pohár fölött egyetértőén bólin­tanak. B. T. - SZ. B. I. Sátrat ütöttek a fótiak Magyar sártat állított a múlt héten a németországi testvérvá­ros, Dielheim fesztiválján a tíz­fős tóti küldöttség. Szakács, zenész, felszolgáló - vala­mennyien dolgozni mentek.- Két és fél napot töltöttünk az úgynevezett KERVE-feszti- válon, ami régen templomi ün­nep volt, ma búcsúi hangulat jellemző rá - mondta Papszt Lajos polgármester. - Kivittük a tóti vidék borait, pezsgőit, megízleltettük kedvelt ételeit. Tisztán 400 ezer forintot keres­tünk Lengyeltótinak. Ezt az összeget a tervek sze­rint a jövő évi vendéglátás költ­ségeire fordítják. Tervezik, hogy a testvérkapcsolatot a di­ákcsere szintjén is megjelení­tik; dielheimi diákokat látnának vendégül a tótiak, míg az itteni iskola jó németes tanulói a tes- vértelepülésre utazhatnának. A németországi fesztiválon a lengyeltóti polgármester talál­kozott német kollégájával Bruno Gärtnerrel, valamint Dielheim francia kapcsolatának polgármesterasszonyával, akit Papszt Lajos meghívott a jövő évi tóti napokra. Ami talán egy új testvérkapcsolat nyitánya le­het... B. T. Térségi pályázatról a testületi ülésen A következő testületi ülésen kerül a képviselők elé annak a pályázati csomagnak a tervezete, mely a térség ivó- vízellátását és szennyvízhá­lózatának kiépítését cé­lozza. A beruházáshoz szükséges összegre a telepü­lések pályázatot nyújtanak majd be a vízügyi tárcához. Október harmadik hetének csütörtöki napján a város­atyák a pályázattal is kap­csolatos lakossági fórum megtartásáról is tárgyalnak. A balesetnél több a rosszullét Sportbalesethez hívták teg­nap a lengyeltóti mentőket; elszenvedője a kézilabda bajnokság résztvevője volt, tudtuk meg délután Horváth Tibor mentőápolótól. Az ügyeletes elmondta, közle­kedési baleset szerencsére ritkán történik a térség út­jain, leggyakrabban az idő­sebb korosztályt érintő rosz- szulléti esetekhez, valamint betegszállításhoz hívják őket. A tóti mentőszolgálat Pamuktól kezdve Somogy- váron át Buzsákig és Hácsig terjedően lát el szolgálatot. Ebben a körzetben több mint ötezren élnek. Megváltoztak a térítési díjak Elfogadta a város képviselő­testülete az általános és ze­neiskola által kidolgozott étkezési nyersanyagnormá­kat, melynek értelmében az étkezési térítési díjak a kö­vetkezőképpen alakultak. Az óvodásoknak naponta 130 forint, a napköziseknek 170 forint a térítési'díj, míg a menza 104 forintba kerül. Az idősek klubja napi 112 forintért biztosít étkezést. A diákotthonban a díj 320 fo­rint lett. Az engedélyezett térítési díj 197 forint, míg az alkalmazotti 200 forint na­ponta az új díjszabás szerint. A Somogyi Hírlap Tóti Tükör című melléklete legközelebb november 3- án, hétfőn jelenik meg. A pusztaberényi csodámén Fiatal csikók a pusztaberényi legelőn - nagy versenyek leendő győztesei Pusztaberény az 1500-as évek óta ménesbirtok. A mérsékelt éghajlat és a párás balatoni levegőtől dús legelő kiváló fel­tételeket biztosított a lóte­nyésztéshez. A ménes 1892-től vált igazán híressé, amikor az itt nevelt csikók egymás után nyertek neves külföldi versenyeket - mondta Komjáthy György, a Hubertus Agráripari Bt lóte­nyésztési ágazatvezetője. - Sajnos ez az állomány 1944- ben megsemmisült. 1948-ban a Magyar Ügetőverseny Egyesü­let folytatta jó eredménnyel a háború előtti tenyésztési ha­gyományokat. Majd 1962-ben a mezőgazdaság átszervezésének esett áldozatul a pusztaberényi ménes.- Mikor változott ez a hely­zet?- 1982-ben Ludwig von Bayern királyi herceg hazánk­nak adományozta a háború előtt Sárváron tenyésztett, majd Németországba menekített fu­rioso ménesét, és befogadására az aránylag épen megmaradt, akkor a Balatonnagybereki Ál­lami Gazdasághoz tartozó, pusztaberényi épületegyüttes kínált megfelelő feltételeket. A furioso mellett jelenleg - a dalmandi gazdaság felszámo­lása után hozzánk került - kis­béri félvér tenyésztése folyik ménesünkben. Ä magyar lófaj­ták közül ez utóbbi a legalkal­masabb a modem lovassportok céljaira.- A lovak képzése is a heré­nyi telepen történik?- Itt csak tenyésztés folyik, hároméves korukig maradnak nálunk, innen átkerülnek a bala- tonfenyvesi iskolába, ahol fel­készítik őket a jövő versenye­ire. A mi feladatunk az, hogy minél jobb minőségű állományt adjunk át az iskolának. Legelő­ket telepítettünk, villanypászto- ros területeket alakítottunk ki, hogy a lovak minél tovább a szabadban maradhassanak. Egy csodálatos mént - neve' Ho­henstein II. - vásároltunk 1995- ben azért, hogy a mi állomá­nyunkban fellelhető hibákat ki­küszöböljük. A hozzá fűzött reményeket teljes mértékben beváltotta, a tőle származó csi­kók mind küllemük, mind testi adottságaik tekintetében meg­haladják a várakozásunkat. Emellett azt sem lehet figyel­men kívül hagyni, hogy e ki­tűnő tenyészmén a múlt héten díjlovaglásban - könnyű osz­tályban, az ötéves lovak között - magyar bajnokságot nyert. Azt már szerényen elhall­gatja Komjáthy György, hogy Hohenstein II. nyergében éppen ő maga ült. Katona Csongor A Hyundai egyre jobb lesz Lengyeltóti egyetlen autókereskedése Nagy Lajos Hyundai már­kaképviselete és szervize. A vállalkozó 1979-ben váltotta ki ipar- engedélyét és autószerelőként kezdett dolgozni a településen. — Rövid idő alatt sikerült meg­felelő ügyfélkört kialakítanom — mondta Nagy Lajos. — Az autóknak már nem csak a javí­tását, de sok esetben rendszeres átvizsgálását is rám bízták. Szervizünkben vállalunk töb­bek között helyszíni vizsgázta­tást, dízel és benzinüzemű au­tókra zöldkártyát, karosszéria és elektromos javítást is. A vállalkozót mindez arra sarkallta, hogy pénzét cége fej­lesztésébe forgassa vissza. A műhely korszerű berendezései­nek köszönhetően pontosabbá vált a motordiagnosztika és gyorsabbá a javítás. — Régóta vágyam volt, hogy autókereskedéssel bővít­sem a céget. Több hazai már­kaképviselettel tárgyaltam, végül választásom a dél-koreai Hyundai-ra esett, mert úgy éreztem, hogy a minőség és az ár ennél az autónál olyan össz­hangban van, ami jól eladha­tóvá teszi. A mostani gazdasági körül­mények között új autót eladni meglehetősen nehéz, Nagy La­jos azonban mégsem tűnik csa­lódottnak. — Eddigi ügyfeleimet igye­keztem még színvonalasabban kiszolgálni, ezért nem is pár­toltak el tőlem, olyannyira, hogy vásárlóim még 150 kilo­méterről is visszajárnak szer­vizünkbe — tette hozzá a vál­lalkozó. — A Hyundai új típu­sai pedig egyre jobbak lesz­nek, így meggyőződésem, hogy hosszú távon a dél-koreai márkának is van mit keresnie a hazai piacon. B. Zs. A vendégek már visszatalálnak Pesti taxis Gyugyon Szabó Ferenc 1990-ben köl­tözött Gyugyra. Nem volt könnyű gyökeret vernie, sok volt a buktató. Az otthonteremtés hosszú évekbe telt — mondta. — A faluszéli parasztházat hirdetés során találtam. Ez volt a csa­lád álma. Rögtön beleszeret­tünk. Pesten taxiztam, voltam gépkocsivezető-oktató. Sűrű életet éltem. Teljes életfor­maváltást akartam, amelynek egészségi okai is voltak, de a kalandvágy is hajtott. Ki akar­tam magam próbálni. Beköltöztünk egy szobába és folyamatosan felújítottuk a házat. Amit lehetett magam végeztem, csak a szakipari munkákhoz vettem igénybe segítséget. Jártuk a somogyi falvakat, a népi építészetet ta­nultuk, szakkönyveket búj­tunk és múzeumokban kutat­tunk. Azt akartuk, hogy minél kevesebb durva beavatkozás­sal járjon az elmaradhatatlan korszerűsítés. A házat eleve vendégfogadás céljára szán­tuk, tehát a leendő vendég kulturált életkörülményeit is figyelembe kellett venni. Ä ház mára egy kis ékszer­doboz lett. A kert hátulja le­szakadó löszfalhoz lapul, védi azt lecsüngő növényeivel. Az épület karaktere nem válto­zott, csupán két veranda, úgynevezett „kódisállás” nö­veli az értékét, melyen hű- sölve jókat lehet beszélgetni a háziasszony bodzaszörpje, vagy egy pohár bor mellett. Bent megmaradtak a fageren­dák, a szobákban százados bútorok között, faragott ágy­ban hál a vendég. A központi fűtést a búbos rejti, a falazott lócán aludni is lehet. Míves használati eszközök, sok-sok tárgyi emlék eredeti funkció­jában szolgál. A meszelt falról áradó muskátli, tarka egynyáriak, örökzöldek, megújuló padok a kis békás tavacskánál, köves utacska vezet a partba vájt pincéhez. Út közben a ke­mence, melyben malacpecse­nye, kalács és rétes sül. A munkában a vendég is részt vehet, ha akar. Itt a nyaralás közben ellazulhat a felnőtt, önfeledten játszhat és felfe­dezheti a természetet a kis­gyerek. Két nap után kisimul az ember lelke. Nem kell vendéget toborozni. Vissza­jönnek, egymásnak adják a címet. Idetalálnak... Szabó Ferenc szívesen se­gítene a faluban másoknak is. Kamatoztatná tapasztalatait a község érdekében. SZ. B. I. Szabadtéri színpaddá változott hétvégeken a len­gyeltóti Kék Tó étterem terasza. A helybéliek és a szállodá­ban, kempingben nyaraló külföldi vendégek örömére műso­ros esteket rendezett, szervezett az önkormányzat

Next

/
Oldalképek
Tartalom